Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak - Könyvajánló/ Matt Haig: A boy called Christmas - Review

🇭🇺HUNGARIAN VERSION - SCROLL DOWN FOR ENGLISH🇭🇺

Sziasztok! 
Először is sajnálom,hogy a legutóbbi vasárnapi motiváció elmaradt, teljesen elvesztem a napokban és azt sem tudtam hol áll a fejem. Még mindig próbálok hozzászokni,hogy ennyi új dolog van és ez a hetem különösen zsúfolt,de most igyekeztem előre készülni. Ennyit is a mentegetőzésről, ugorjunk a könyvre. 

Amit először megemlítenék az a borító. Nagyon gyönyörű és tényleg ha ránézek egyből karácsonyi hangulat áraszt el. 
A másik pedig a kis illuszrációk/firkák. Szuperül feldobták a könyvet és még szebbé, még megmeghatóbbá varázsolták a történetet. 

A történet úgy indul,hogy a 11 éves kis Nikolas édesapjával él,akit megkeresnek egy ajánlattal,hogy menjen Északra és keresse meg Koboldfalvát, természetesen szép kis összegért cserébe. Nikolas nem akarja elengedni édesapját, nem akar egyedül maradni és kéri az édesapját,hogy ne hagyja az undok Karola nénire. De tudjuk...a pénz beszél. 
Karola néni nem egy főszereplő, nem is egy olyan fontos része a történetnek,de akkor is annyira felidegesített,hogy legszívesebben lerúgtam volna a fejét a helyéről. Annyira gyűlölöm az ilyen megkeseredett vén szipirtyókat,akik csóró kis életének egyetlen fénypontja,ha mások életét megkeseríthetik és álmait összetörhetik. Szörnyű. Karola néni kiállhatatlan viselkedését megelégelve Nikolas apja keresésére indult. 
A hosszú úton két társa is van, Villám, a szarvas és Mika, az egér. Mindketten nagyon aranyosak voltak,de Villámot egyenesen imádtam, jó humorral megáldott jószág. 
Az út nagyon hosszú és kimerítő volt, de végig kitartottak, nem adták fel és végül elérték Koboldfalvát. Fontos lecke mindenki számára. 

Ha elég kitartóan megy az ember hegynek felfelé, akkor előbb-utóbb eléri a csúcsot. Ez alól nincs kivétel. Akármilyen magas is legyen egy hegy, biztos, hogy van csúcsa. Még ha egy egész napba és éjszakába telik is, egyszer felérünk, csak vigyázni kell, el ne felejtsük útközben, hová indultunk. 

A történet folytatásában kicsit megismerjük Koboldfalvát és azt is megtudjuk,hogy Durmika eltűnt és nem is csak szimplán eltűnt,hanem elrabolták a vadászok. Nikolas Durmika keresésére indult és miután megtalálta visszavitte Koboldfalvára,ahol ezután bizalmukba fogadták és megengedték,hogy ott lakjon velük és a közösség vezetője lett. A másik kedvencem a úhajtósóhajtós varázslat, borzasztóan aranyos és tanulságos. Minden korosztálynak tökéletes kis karácsonyi olvasmány lehet. 

– Az óhajtósóhajtás egyfajta varázslás. És a rénszarvasoknál is működik, ha óhajtósóhajtanak. 
– És hogyan működik? 
– Összegyűjti az összes jót, ami benned van, és még jobban megerősíti. Varázserővel ruházza fel. Ha valami jót kívánsz, a varázslat működésbe lép. Rettentő unalmas varázslat, ha engem kérdezel. Jónak lenni ugyanis iszonyú unalmas.

Kobolfalván úgy tartják,hogy mindenki addig öregedik,amíg meg nem találja,hogy mire is hivatott. 

Azt hozzá kell tennem,hogy alapvetően egy jóval könnyedebb történetre számítottam,de a végére pozitívan csalódtam. Kisebb gyerekek számára egy nagyon aranyos történet a Mikulásról és a Karácsonyról, de a kicsit nagyobb gyerekek,felnőttek számára sok érdekes gondolatot rejt a kitartásról, a harcról az igazságtalanság ellen,de legfőképpen a hitről és a kitartásról. Ha kellően hiszünk valamiben és kitartunk mellette bármit elérhetünk. 
Egyszerűen hihetetlen,hogy milyen szép és megható ez a történet és sokkal több van benne,mint azt gondolnánk. 

Zárásként engedjétek,hogy megosszam néhány kedvenc gondolatomat a könyvből. 

- Hogy láss - kezdte halkan -,ahhoz előbb hinned kell. Igazán hinned. Ez a koboldok első szabálya. Nem láthatsz olyasvalamit, amiben nem hiszel.  Most pedig gyerünk, próbáld ki! Lássuk, képes vagy-e meglátni azt, amit oly soká kerestél, és most itt van az orrod előtt. 

A következő idézet pedig nagy igazságokat ír le. Legyünk hálásak mindenért, amink van,mert sok embernek még annyi sem adatik meg,mint nekünk. 

- Nem! - tiltakozott. - Nincs igazad. Az egész világ, legalábbis a mi világunk, az embereké, tele van szörnyű dolgokkal. Mindenhol nyomorúság, mohóság, meg szomorúság, éhség, durvaság, ahová csak nézel. És van egy csomó gyerek, aki soha nem kap ajándékot, és szerencsésnek érezheti magát, ha egyáltalán néhány kanál gombaleves jut neki vacsorára. Nincsenek játékaik, és minden este éhesen fekszenek le. Aztán vannak, akiknek még szüleik sincsenek, és rettenes felnőttek vigyáznak rájuk, mint például Karola néni. Egy ilyen világban pedig könnyen lesz rossz ember valakiből. Úgyhogy ha valaki még így is jó, az már önmagában is csoda! Ami reménnyel tölti el az embert. Márpedig a remény a legszebb dolog ezen a világon. 

Egy varázslatos történet kellő humorral és mondanivalóval vegyítve.
Remélem minél hamarabb olvashatom a következő részt,mert nagyon megtetszett a történet és az író stílusa. 

🇬🇧ENGLISH VERSION🇬🇧

Hey guys! My very first review in English is here. And I'm sorry for not posting the last Sunday motivation, but I'm a bit lost with everything now. Now I'm trying to work in advance. 
Today's book is A boy called Christmas from Matt Haig. 

First I have to say that this cover is gorgeous, it makes me feel like it's Christmas again. The illustrations/sketches makes the story even more adorable. 

Our main character is a 11 years old boy named Nikolas, who lives with his father, who was offered a "job", so he left on a quest to find proof elves exist, leaving him with his atrocious aunt that treats him like garbage. Nikolas got fed up with her behavior so soon he went after his dad joined by his little mouse friend. Soon they run into a reindeer that is hurt and after fixing him up the reindeer joins their journey. He was so fun, I loved him so much. I don't know If I ever loved an animal this much in a book. 
Soon we discovered a little more about the elves and their magic, but we also got to know that one of them got missing. Well he was kidnapped, by the hunters. Nikolas took off to find him and soon he got back with him. The elves finally took him into their community. 

I have to say it turned out to be much more than I expected. Sometimes I teared up, sometimes I laughed so it definitely managed to get into my heart. I thought it's gonna be an easy christmasy read ( in January, never mind...), but it was packed with precious thought about fighting for the truth, about believing, and perseverance. If you truly believe in something you will achieve your goals and get what you want. You just have to believe it and fight for it. You will get there. And be satisfied with what you have, some people don't even have dinner and they go to bed starving so be happy with what you got. 

If you're looking for a magical story filled with humor, but also glorious thought about life than I definitely recommend this series. 
I think it's a perfect choice for all age, everyone can find something in this story and I hope I can get the second book very soon. 

Please if you have any feedback let me know. I never wrote longer reviews, but I hope you'll like it. 

To see something, you have to believe in it. Really believe it. That’s the first elf rule. You can’t see something you don’t believe in.

Vasárnapi motiváció #2 / Sunday motivation #2

Forrás: Pinterest

Sziasztok! Egy újabb hét telt el,most nagyon közhelyes lesz,de olyan gyorsan telik az idő. Szerencsére azért elég sok dolgom volt a héten,azt kell mondjam,hogy nagyon jól kezdődik az év. 

Mindenkinek nagyon csodás hetet kívánok, próbáljatok ki új dolgokat és ne féljetek kilépni a komfortzónátokból. 

 Hey guys! Another week is gone and oh my god, time is flying like crazy. I had a lot to do this week and will have a lot next week, but I'm really happy about the start of my year. 
I wish you all a wonderful week and try new things, don't be afraid to start new things. I don't know whether you checked Sunday motivation last week, so I'm explain what it is about. Every sunday I share 10 motivational quotes, to give you some boost for the next week. Sometimes they are from movies, books, sometimes just the ones I love. You can find the first part HERE.

Hardships often prepare ordinary people for an extraordinary destiny. – C.S. Lewis

I learned that courage was not the absence of fear, but the triumph over it. The brave man is not he who does not feel afraid, but he who conquers that fear. – Nelson Mandela

Believe in yourself, take on your challenges, dig deep within yourself to conquer fears. Never let anyone bring you down. You got to keep going. – Chantal Sutherland 

Permanence, perseverance and persistence in spite of all obstacles, discouragements, and impossibilities: It is this, that in all things distinguishes the strong soul from the weak. – Thomas Carlyle

Most of the important things in the world have been accomplished by people who have kept on trying when there seemed to be no hope at all. — Dale Carnegie

You’re going to go through tough times – that’s life. But I say, ‘Nothing happens to you, it happens for you.’ See the positive in negative events. – Joel Osteen

It is our choices, Harry, that show what we truly are, far more than our abilities. – Harry Potter and the Chamber of Secrets 

But you know, happiness can be found even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light. – Harry Potter and the Prisoner of Azkaban 

Things we lose have a way of coming back to us in the end, if not always in the way we expect. – Harry Potter and the Order of the Phoenix 

Egyesek megtanulják, hogyan kell önzetlenül és odaadással fordulni a többi ember felé, míg mások képtelenek erre. Nem mindig fogod tudni első ránézésre megállapítani milyen emberrel sodort össze az élet. Talán akkor jársz a legjobban, ha egyszerűen megkérdezed az emberektől, hogy merrrefeléé tartanak, mielőtt úgy döntesz, hogy beszállsz melléjük. Ha nem arra mennek, ahova el szeretnél jutni, akkor inkább várj még egy kicsit az autópálya melletti bokrok társaságában. - Bob Goff: A szeretet cselekszik

Ruby Saw: Csak két lépés Észak - Könyvajánló (rec.)

Sziasztok! Ma Ruby Saw: Csak két lépés Észak c. könyvéről hoztam értékelést.

A könyvet és a bizalmat nagyon-nagyon köszönöm Rubynak. 

Amikor először láttam Ruby oldalán,hogy tervez ilyen témájú könyvet már tudtam,hogy el kell olvasnom. Ez az egész Észak-Korea és diktatúra témaköre nagyon érdekel, nekem annyira fura,hogy a 21.században még létezik egyrészt ilyen magasfokú diktatúra és annyira elzárt hely,hogy egyszerűen alig lehet tudni bármit róla. Szóval már ezzel felkeltette az érdeklődésem, az,hogy romantikával van fűszerezve pedig a kívánságlistám elejére lökte a könyvet. 

Először is nagyon tetszett, tudjuk,hogy én szkeptikus vagyok a magyar írókkal,de nagyon tetszett a stílusa,kellemes meglepetés volt. Mondjuk ennek annyira nem örültem,mert nem akartam hogy vége legyen. Az egész 236 oldal,ami amúgy meglepett,mert hosszabbra számítottam,de így befejezve a könyvet azt mondom ez volt az a tökéletes hosszúság amiben ki lehetett fejteni a szálakat annyira,hogy az olvasó értékelését fenntartsa,de ne legyen hiányérzetünk a cselekmény miatt.

Szóval onnan indultunk,hogy egy csapat diák és Hadley,aki újságíróként csatlakozott hozzájuk elindult az Észak- és Dél-Koreát elválasztó határhoz,ahol egy kis galiba miatt fogságba kerülnek,amíg elvileg kivizsgálják az ügyet. Na itt kezdődtek a bonyodalmak. 

Már az elején éreztem,hogy a professzornak vaj van a füle mögött, főleg,hogy közben csak úgy eltűnt és fene tudja hol járt. Azt kell mondjam,hogy megérdemelte ami járt.

A könyv közepe körül azért leesett,hogy a kis fűnél nagyobb és összetettebb dologgal állunk szemben,mint néhány fiatal akik meg akarták nézni a rettegett észak diktatúrát. De amit kaptunk arra egyáltalán nem számítottam. Alapvetően az a szál dominált,hogy mi is lehet az ottlétük mögött, a romantikus szál másodlagos volt,de szerintem megfelelően egyensúlyben voltak. Amerika vs Észak-Korea... hát Amerika a világ ura,ha úgy tetszik, az idill,ami nem mindig annyira igaz, bár tudjuk,hogy az amerikaiak nem a legintelligensebb példányai az emberiségnek... Mondjuk ez számomra szomorú,hogy ennyire fingjuk sincs kb.,hogy pontosan mi is folyik a világban. Kivételek persze mindig vannak.

Visszatérve... Hadley engem néha kicsit idegesített,de az szimpatikus volt,hogy nem ült be a takaró alá sírni,hogy “úristen,ezek a köcsögök itt fogva tartanak”,alapvetően talpraesett,okos lány. 

Na de az a sittesfejű Aaron...hát én egy hólapáttal úgy fejbevertem volna jó párszor ezt a seggfejet. Az elején még csak egy fiatal,meggondolatlan,makacs fiú volt, a végére meg egy világi paraszttá alakult. 

Jin pedig nagyon érdekes és összetett karakter volt,akiért sokszor nagyon fájt a szívem.

Ez volt az első könyvem az írónőtől,akinek a könyveiről ITT még többet olvashattok, a következőre még kíváncsibb vagyok, alig várom,hogy azt is elolvashassam. 

Nagyon tetszik a stílusa,könnyű volt olvasni,csak faltam a lapokat. Biztos vagyok benne,hogy a következő még ennél is jobb lesz. 

Tetszett az is,hogy nem csak egy egyszerű romantikus történetek kaptunk ami Koreában játszódik,hanem háttérinfókat, összeesküvéseket,ami ezt a társadalmat amúgy is körülövezi.
A végére pedig szeretném megmutatni a két kedvenc idézetem, nagyon tetszenek és elgondolkodtatóak. 

Az életed azért kaptad, mert Isten képesnek tartott arra, hogy meg tudod élni.

Az élet nagy játékos, sosem tudod, hogy milyen kártyákat oszt neked, abban azonban biztos lehetsz, hogy mindig tudja mire is van szükséged. Idővel ugyan, de mindig megkapod azt, amire szíved vágyik. Tényleg van kincs a szivárvány tövében, csak időbe telik, amíg kiásod. 

Még egyszer nagyon köszönöm a bizalmat és a könyvet is, na meg persze azt is,hogy megismerhettem a világ másik legantiszociálisabb emberét. Grazie Mille.❤️

Vasárnapi motiváció #1

Forrás: Pinterest

Sziasztok! A legutóbbi bejegyzésben ígértem,hogy minden vasárnapra hozok pár kedvenc idézetet,amik egy kis motivációt nyújthatnak a következő hétre.
Azt a bejegyzést ITT találjátok. Mivel én általában angolul olvasgatom ezeket,most angol nyelven hoztam őket,de ha szeretnétek legközelebb már magyarul lesznek. Személy szerint én gyakran olvasok motivációs,inspiráló idézeteket,nekem mindig hasznosak és segítenek elkezdeni a dolgokat,ezért gondoltam,hogy elkezdem ezt a sorozatot. A mostani tizes könyvekből és filmekből származik nagyrészt.

Do, or do not. There is no “try”. – Yoda, Star Wars

Oh yes, the past can hurt. But you can either run from it, or learn from it. – Rafiki, from The Lion King

Don’t let anyone ever make you feel like you don’t deserve what you want. – Heath Ledger, from 10 Things I Hate About You 

After a while, you learn to ignore the names people call you and just trust who you are. - from Shrek

All we have to decide is what to do with the time that is given to us. – from Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring 

Every human life is worth the same, and worth saving. - J.K.Rowling

It’s no use going back to yesterday, because I was a different person then. – Lewis Carroll, Alice’s Adventures in Wonderland 

It is our choices that show what we truly are, far more than our abilities. – J.K. Rowling

If we wait until we’re ready, we’ll be waiting for the rest of our lives. – Lemony Snicket, The Ersatz Elevator 

Don’t panic. – Douglas Adams, The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy 

Reméle ti is találtok köztük legalább egy olyat ami kicsit elgondolkodtat és motivál,hogy kihozzuk a legjobbat a következő hétből. Nem akarok itt álszenteskedni meg a life coach-t játszani, csak szeretném,hogy nekem és,hogy nektek is kicsit pozitívabban induljon a hét és sikerüljön megvalósítani a céljainkat. 

Zárásként pedig nagyon örülnék ha leírnátok a véleményeteket erről a bejegyzésről, mit változtassak stb. 
A héten jövök még könyvajánlóval, de addig is legyen csodás hetetek! 
H.

Bob Goff: A szeretet cselekszik - Könyvajánló

Sziasztok! Ma Bob Goff könyvéről hoztam ajánlót,személyes gondolatokkal kiegészítve. A példányt nagyon nagyon köszönöm a Kiskapu Kiadónak. 

A könyv egy átlagos ember nem átlagos életének apró történeteit meséli el. Ő az az ember aki nem fél cselekedni, új kalandokba vágni és kockáztatni, kiélvezi az életet és minket is erre buzdít. Tetszett,hogy nem arról szól,hogy na most csináld ezt,menj erre, utazz arra,mond ezt,tedd azt,hanem ihletet akart adni számunkra,hogy mi is merjünk kilépni a komfortzónánkból és nyakunkba venni a világot. Ha ez egy kis dolog akkor is merjünk lépni és kipróbálni. 

Néhány fejezeten nagyon jót mosolyogtam, például ilyen volt az Interjúk c. fejezet,ahol a gyerekei a világ vezetőitől kértek találkozót és nem hinnétek el,de sok igenlő választ kaptam és meg is látogatták az adott vezetőt. El nem hinné az ember,hogy ilyen is lehetséges,ha mer cselekedni. 

Merjün álmodni,nagyot álmodni. Bármit meg tudunk csinálni ha elhatározzuk magunkat és mindent megteszünk a cél érdekében. Előbb vagy utóbb elérjük a céljainkat. Én úgy látszik az utóbbi csoportba tartozom és én később érem el,de hiszem,hogy ennek oka van és fontos leckéket kellett/kell megtanulnom a kis kitérőm során és olyan lehetőségeim vannak,amik ha egyből odakerültem volna ahova szeretnék,nem biztos,hogy megvalósíthatóak lennének. Próbáljunk pozitívak lenni és kihasznáni az időnket, Bob is erre buzdít a különböző kis szösszenetekkel az életéből. Nem azt akarja,hogy az ő példáját kövessük és ugyanazt csináljuk mint ő, azt szeretné,hogy a saját személyiségünknek, életünknek megfelelő dolgokkal lépjünk ki a komfortzónákból. 

Én még nem láttam olyan embert,akit tényleg csak az őszinte szeretet vezérelt. Bob ilyen, mindenkinek segíteni akar,nem azért,hogy neki jobb legyen, nem vár el érte SEMMIT, csak jobbá akarja tenni a világot. Ha több ilyen ember lenne máris nem ilyen romlott világban élnénk. Az a szomorú,hogy nagyon sokan tényleg csak azért nyújtanak segítő kart,hogy valamit kapjanak cserébe. Sajnos az is gyakori,hogy én segítő kezet nyújtok,hogy felhúzzak valakit a földről,a másik meg az egész karomat tépné. Szerény véleményem szerint egy nagyon romlott társadalomban élünk,ahol nem lehet 100%-ig a másikra támaszkodni, jobb ha mindenki megtanulja,hogy csak magára számíthat és így kevésbé ér csalódás. Ezt 19 éves koromra megtanultam,de igazából már általánosban is az akkori "barátaimnak" köszönhetően. Így utólag hálás vagyok nekik,mert megtanítottak,hogy ne bízzak meg senkiben és bizonyos távolságot muszáj tartani,ha nem akarom állandóan megégetni magam. Ez viszont nem egy jó hozzáállás, de azért mégis fontosnak tartom,hogy legyenek ugyan nagyon jó barátaink,osszuk meg velük a jó és rossz dolgokat,de nem tárulkozzunk ki teljesen, tartsunk meg valamit magunknak is. 

Don't depend too much on anyone in this world, even your own shadow leaves you in the darkness. 

Nem tudom elképzelni,hogy Bob,hogy tud ilyen életet élni és mindig önzetlen lenni, addig harcolni amíg például minden ok nélkül év óta börtönben szenvedő ugandai gyereket kihozni a börtönből és hazajuttatni. Az biztos,hogy sokan példát vehetünk az életéről. Őt is érték csalódások,elutasítások,de úgy döntött,hogy nem engedi,hogy ezek befolyásolják. 

Ami zavaró lehet sok embernek az,hogy az egyes történetek végén Istenre hivatkozik. Számomra ez kevésbé zavaró,mert én vallásos vagyok,hívő, de nem az az elvakult izé. Szóval én csak bizonyos dolgokban/dolgokat hiszek. Az egyik az,hogy mindig el fogunk jutni oda ahova kell és ha egy ajtó bezárul,egy új kinyílik,még akkor is ha az új ajtó kicsit beragadt,de akkor be kell rúgni és ajtóstól rontani a házba. És nem vagyunk egyedül,még akkor is ha azt hisszük. 
Ne féljük belevágni dolgokba, IGENt mondani a kérdésekre,felkérésekre és különböző lehetőségekre, még akkor is ha a félelmünk azt mondaná,hogy nemet mondjunk. Mondjunk igent,mert ezzel csak jobbak lehetünk és fejlődhetünk. Ne féljünk. Bob is ezt teszi és tanácsolja. Minden kérdésre csak igennel válaszol. Vajon ha néha nemet mond is itt tartana? Megszületett volna a könyv? Nem tudjuk meg,mert igennel válaszolt és nyitott volt arra is,hogy diplomataként képviselje az Ugandai Köztásaságot az Egyesült Államok területén. 

Az egyik fogadalmam az volt,hogy nem fogok idegeskedni olyan dolgokon,amiket nem tudok befolyásolni, a másik meg az,hogy kilépek a komfortzónámból és új dolgokat fogok kipróbálni. Pont holnap kezdem az egyik ilyen új dolgot,szóval jókor olvastam a könyvet,mert extra motivációt adott. 

Az extra motivációról jut eszembe,hogy én nagyon sokszor szoktam Pinteresten különböző motivációs idézeteket olvasni,nekem valahogy extra motivációt adnak, ezért találtam ki,hogy minden vasárnap hozok egy motiváló,inspiráló idézetekkel könyvekből,filmekből és ilyesmikből. Egy kis extra löket a közelgő hétre,mert tudjuk új hét, új esélyek. De igazából minden nap egy új esély,hogy jobbak legyünk,mint tegnap voltunk. Ezt én is nemrég véstem az eszembe. 

Azért,hogy ma se maradjanak el a könyv első feléből hoztam 5 olyan idézetet/gondolatot amit érdekesnek,fontosnak gondolok. A második feléből pedig jövő vasárnapra hozok párat. 

Szeretem,hogy Isten szándékosan terel minket a kudarcok felé. Apró gyermekként érkezünk erre a világra, és érkezésünkkor nem tudunk sem beszélni, sem pedig járni, sőt, még a szobatisztaságot sem ismerjük. Mindent meg kell tanítsanak nekünk, és mindez sok időt vesz igénybe. Isten úgy teremtett minket,hogy másoktól függjünk - Tőle, a szüleinktől, egymástól. Az egész világot úgy alkotta meg,hogy legyen lehetőségünk addig próbálkozni, amíg végül sikerrel nem járunk. Ez idő alatt pedig végtelen türelemmel van irányunkba. 

A hibáink sebet ejtenek rajtuk vagy  átformálnak minket. Hozzád hasonlóan nekem is volt olyan,ami jól alakult az életemben, és olyan is,ami kevésbé. Szerencsére több minden sikerült jól mint rosszul, de nem próbálom ezeket számon tartani,hiszen másféle mérce alapján mérem ma már a dolgokat.

Vajon én vagyok a megfelelő fickó? Nem tudom,de én vagyok az, akit felkértek, és eszem ágában sincs elszalasztani a felkínált lehetőséget vagy magamra vonni Isten haragját. Így minduntalan igennel válaszolok a kérdésekre. Könnyen lehet,hogy Isten a te életedet is megmagyarázhatatlan események segítségével formálja át. Mindegyikünknek megadatik a lehetőség,hogy belevágjunk vagy meghátráljunk: felelhetünk igennel, figyelmen kívül hagyhatjuk a kérdést,vagy mondhatjuk azt,hogy Isten nem a megfelelő embert választotta ki a feladatra.

Soha senki nem utasítana vissza egy meghívót a Fehér Házba, ugyanakkor megannyi emberrel találkoztam aki visszautasította a meghívót a valódi életre. Ezt a meghívót ezerféleképpen vissza tudod utasítani. Eltompíthatod az érzékeidet, elterelheted a figyelmedet, vagy mondhatod valami igazán gyönyörű dologra,hogy az teljesen átlagos. Azzal is visszautasíthatod a meghívást, ha nem vagy hajlandó megbocsátani másoknak, nem vagy képes hálát érezni, vagy egyszerűen csak nem tudod magad mögött hagyni a félelmeidet és a féltékenységedet. Hiszek abban,hogy Isten minden nap meghív minket arra,hogy valódi életet éljünk - néha azonban elfelejtünk eleget tenni a meghívásnak, vagy bedőlük annak a tévhitnek,hogy minket nem hívtak meg. Pedig ahogyan te is látod, mindannyian meg vagyunk hívva. Nemcsak ma, hanem holnap is és azután is. Minden áldott nap.  

A bátorító szavaknak hatalmas erejük van, és ha a megfelelő emberek mondják ki őket, akkor bármit képesek megváltoztatni. Jézus követőjeként megtanultam, hogy a legtöbb esetben mi magunk vagyunk a megfelelő emberek. Emellett rájöttem valami egészen másra is: a támogató szavakkal nem csak figyelmet tudunk fordítani egymásra, hanem feléleszthetjük a másik ember szívében a változáshoz szükséges erőt.

Szóval minden vasárnap egy kis motivációs bejegyzéssel várlak titeket,ha tetszik az ötlet adjatok valami visszajelzést. 

Nagyon ajánlom a könyvet, ha nyitottak vagytok egy áltagos ember cseppet sem átlagos életére és bírjátok,hogy a vallásosság is megjelenik benne. De azért ne vegyétek kézbe,hogy azon csámcsogjatok,hogy na megint Isten így Isten úgy. Ez nem erről szól, arról szól,hogy kinyissuk a szívünket, valami jobb és valami szebb felé. 

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a holdvilágban - Könyvajánló

Sziasztok! 

A Rejtélyes eltűnések a holdvilágban volt a 2019-es év első olvasmánya és hihetetlenül magasra tette a mércét. A tél jegyeseit még decemberben olvastam és az is nagyon tetszett,viszont lassan haladtam,nem tudtam annyira ráhangolódni, mint most,de a 2. részét röpke 3 nap alatt elolvastam és alig tudtam lerakni. Néha arra eszméltem fel,hogy bakker bepisilek,elfeledkeztem mindenről. Teljesen beszippantott a világ,amit Dabos alkotott. Ebben a részben jóval több esemény volt és azok is gyorsabban pörögtek. A könyv címét adó eltűnések inkább a végén,a megoldásnál kaptak nagyobb hangsúlyt. Amikor eltűnt valaki rácsodálkoztunk,hogy "jéé,már nincs itt, hova tünt?",de megtünk tovább. A második eltűnésnél már kicsit tovább csodálkoztunk, a harmadiknál már kezdtünk rájönni,hogy valami turpisság van,de igazán a nagykövet eltűnésénél kezdtünk mélyebb nyomozásba és keresésbe. A végére megint csak kapkodtam a fejem,hogy te jó ég, mennyi minden történik,de nagyon élveztem és minden egyébb kötelességem hanyagolva olvastam a végéig,ami sokkolt. Megint. Miért kell ezt tenni szegény olvasókkal? :(

Ophélie jelleme még többet fejlődött, majdnem teljesen levetkőzte a kislányt aki Animán volt, és egy igazi erős személy lett belőle, aki, ha igazságtalanságot érzett vagy valakinek segíteni akart a sarkára állt és meg nem állt amíg nem sikerült elérnie a célját. Természetesen az ügyetlenségét nem vetkőzte le,de én is kétballábas vagyok még 19 évesen is. A kedvenc részeim természetesen a Thorn-Ophélie jelenetek voltak,amiből most jóval többet kaptunk,de még mindig olvastam volna róluk többet. De így volt hiteles és igazi. Ha folyton egymás nyakába borulnak nem lett volna a személyiségükhöz való. De azok a pillanatok annyira  igaziak voltak én meg így éreztem magam: 

Nincs két különbözőbb ember mint ők,mégis annyira kiegészítik egymást és annyira ráhangolódnak a másikra, üdítő olvasni a kalandjaikról. 

A másik amit ki tudnék emelni Ophélievel kapcsolatban, az a makacssága. Megmondták neki,hogy ennyi volt,menjen haza,de ő nem tette, addig ment és kereste a megoldást amíg megtalálta. 

Thorn pedig,ahogy az első rész értékelésében írtam tényleg nagyon sok mindent tartogatott számunkra ebben a részben, óriási terhet cipel a vállán és óriási rejtélybe ásta bele magát, aminek megoldásába remélem Ophéliet is beleveszi, makacsságát félretéve. Néhány helyen megmutatkozott,hogy mélyen belül mennyire megtört lelkű és vágyik a szeretetre és halálosan szerelmes is. Ilyenkor kicsit összefacsarodott a szívem és megölelgettem volna. Az utolsó fejezeteket olvasva a pulzusom felugrott 130-ra, bakker az nagyon intenzív volt.Az a mondat... Mi lesz veled drága Thorn? Hol vagy? Nagyon aggódom a drága exfőkincstárnokomért. 

A végére ugyan fény derül az eltűnések mögött álló személy kilétére,de arra,hogy valóban ki mozgatja a szálakat nem,sőt egyre több kérdést vet fel az olvasóban és a szereplőkben is,hogy merre keresgéljenek,mit csináljának. Mindig csak kapkodtak a fejem,hogy elhittem valamit és annak pontosan az ellentéte volt igaz. 

Dabos hihetetlen aprólékossággal és precizitással alkotta meg a regény világát. Minden egyes kis dolognak szerepe van, tényleg minden részletre figyelt a Légvárat, a Holdvilágot, a Sarkot és az egész világot beleértve. A leírások,épületek,homokórák,az egész rendszer... minden,egyszerűen annyira hihető és valóságos,hogy olvasás közben néhol elhittem,hogy tényeg létezik a Sark, Anima és a többi szilánk. Mondom teljesen kizökkentett a mindennapi életből. Ahogy az első rész értékelésében írtam a "magról" még több réteg került le és egyre érdekesebbé válik,hogy ki áll az egyes dolgok mögött. Mire megértjük a Töredékek jelentését és jelentőségét,már nyakig állunk a szarban a rejtélyekben. A Sarkon tényleg semmi nem az  aminek hiszed,néha még ránk is hatással vannak a káprázatok. 

Ha egy egyedi, gyönyörűen felépített ám, de szövevényes, ármánykodással teli világról és szerethető,különleges szereplőkről szeretnétek olvasni mindenképpen ajánlom,mert borzasztóan megéri elolvasni. A 660 oldal gyorsan elrepült, a 450. oldal környékén elkezdtem imádkozni hátha valahogy mágikusan 1200 oldalas lesz,mert nem akartam befejezni. Főleg,hogy a 3. rész még messze van... De nagyon igényes a fordítás,úgyhogy mindenképp megéri várni rá. 

Az első részről az értékelésem ITT található, ha érdekel titeket. 

Zárásként néhány fanart,amit Pinteresten találtam a kedvenc párosomról:

Januári trió - 3 könyv amit a hónapban el kell olvasnom

Sziasztok! Az új évben szeretném egy kicsit feldobni az olvasásaimat és úgy dönöttem,hogy felírom kis színes cetlikre az olvasatlan könyveimet és minden hónapban húzok 3-at,amit el kell olvasnom a hónapban. Nem sorrendben, nem csak ezeket,de ezeket mindenképpen el kell olvasnom. Ha esetleg sorozat folytatása lenne és az előző részt még nem olvastam,akkor újat húzok.
Az ötlet innen származik: https://konyvjelzobloog.blogspot.com/2018/01/konyvjelzo-tbr-jar-challenge-bevezeto.html
Ma ki is húztam a januári hármast és azt kell mondja,hogy nagyon örülök nekik. Mindegyik decemberi szerzemény,nem tudom,hogy sikerült így összehozni, ráadásul különböző stílusúak. Alig várom,hogy elolvassam őket. Ha valamelyik mélyebb nyomot hagy bennem külön bejegyzésben is megörökítem,de lehet,hogy a hónap végén egy bejegyzésben fogok írni róluk.
De nézzük is a hármasunkat:

Tudom,rondán írok.:D

Tehát a januári trió,amit el kell olvasnom:

1. V.E.Schwab: Egy sötétebb mágia
2. Jenny Han: Örökkön örökké:Lara Jean
3. Katie Fforde: Vidéki menedék

Mit gondoltok erről a befőttes üveges dologról? És a kihúzott könyvekről? Ha olvastátok valamelyiket szívesen hallanám a véleményeket! 

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!