A recenziós példányért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak.
A fülszöveg:
Róka kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.
Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.
Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek…
Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.
A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…
Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?
Akik régóta követnek instagramon vagy itt a blogon talán tudják/észrevették, hogy magyar íróktól elég ritkán olvasok. Az utóbbi időben viszont elhatároztam,hogy igenis több esélyt fogok adni a magyar íróknak és minél többet megismerni. Róbert Katalintól is biztosan fogok még olvasni, mert egy nagyon jó történetet kaptam a Szelídíts meg! könyvben.
Muszáj kiemelnem ezt a gyönyörű borítót. Imádom az ilyen színátmenetes dolgokat, de az egész borító nagyon egyben van színekben, designban és mindenben. Számomra egy az egyben őszi hangulatot áraszt ezekkel a narancssárgás, barnás színekkel,így a kép hangulatában is ezt a benyomást próbáltam átadni, remélem valamennyire sikerült.
A történet során rengeteg párhuzamot és utalást fedezhetünk fel Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg művére, amit én eddig nem olvastam. Viszont nagyon szerettem volna teljes mértékben átérezni ezeket az utalásokat, így a Szelídíts meg! olvasása után azonnal kezembe vettem A kis herceget. Arról most nem is nagyon írnék ebben a bejegyzésben, mert az előző pont róla szól. Ha IDE kattintotok eléritek azt a bejegyzést. Visszatérve a történetre, szerintem még nem találkoztam olyan történettel,amelyben ilyen jól megoldotta volna az író ezeket a párhuzamokat. A meseregényből egy fiataloknak, gimiseknek nagyon aktuális és elgondolkodtató, de közben mégis szórakoztató történetet faragott.
Róka, vagyis igazi nevén Regina, egy vadóc lány, akinek pont arra van szüksége,hogy Kisherceg megszelídítse. Épp a gimi elején jár, a szülei elváltak, az apukának új barátnője van, a szülők vitatkoznak egymással, de közben elfeledkeznek Rókáról, aki a lázadó viselkedéssel és ellenségeskedéssel próbálja felhívni a figyelmüket,hogy vele is foglalkozzanak. Mind tudjuk,hogy ez egy nagyon jellemző dolog. A szülők egymással vannak elfoglalva, lehet, hogy pont a gyerek jólétéről vitatkoznak, de közben mégis pont vele nem foglalkoznak. A gyerek meg pont, hogy valamivel megpróbálja felhívni a figyelmüket: nem tanul, csúnyán beszél, bunkón viselkedik stb. Róka is pontosan ebbe a csoportba tartozik. Több értékelésben olvastam, hogy a folyamatos káromkodása too much volt, de szerintem pont belefért. Ki nem káromkodik?! Na jó, biztos vannak ilyen emberek, de é pl. nem tartozom közéjük. Van,hogy kiszalad a számon ez-az, de azért nem az utcán, a világ előtt, hanem itthon vagy magamban.:D És ne felejtsük el,hogy egy 14-15 éves tiniről van szó. A karakterfejlődését nagyon jó volt olvasni, tényleg egyre jobban megszelídült Kisherceg megismerése után, nyitott a társai és a szülei felé is. Megpróbált barátokat szerezni, elkezdett a tanulásra is jobban figyelni és sokkal vidámabbnak tűnt leírás alapján, ez számomra abszolút pozitív volt.
Kisherceg, igazi nevén Matyi, pedig a tökéletes ellentéte, egy végtelenül nyugodt, tisztaszívű tizenegyedikes srácról van szó, aki nem igazán találja a helyét. Az írónő tökéletesen valósította meg a párhuzamot Kisherceg és kis herceg útkeresés között. Mindketten egyrészt önmagukat, másrészt a nekik való életutat keresik, kis herceg a bolygókat járva találkozik különböző foglalkozású és jellemű emberekkel, Kisherceg pedig az egyik tanárának javaslatára látogat különböző foglalkozást végző felnőtteket. Ahogy írtam már, most tizenegyedikes, úgyhogy sokak szerint égető lenne,hogy végre kitalálja,hogy miből szeretne emelt érettségit tenni, csak ez nem is olyan egyszerű folyamat, de erre csak akkor döbbenünk rá, ha mi is ebben a cipőben járunk. Sok minden nagyon izginek tűnik, de amint meglátjuk a valóságban, már teljesen más megvilágítást kapnak. Ugyan azért kicsit eltúlzott volt a felnőttek ábrázolása, de valamilyen szinten pedig mégis nagyon igaz. Ezt kifejtettem az előző bejegyzésemben.
Kisherceg és a kisherceg végkövetkeztetése a felnőttekről szintén hasonló, furcsák, boldogtalanok és egy cseppet sem lelkesek az életük iránt. A történetek végében nagy különbség van, de egyikre nézve sem spoilereznék.
Sem Róka, sem Kisherceg nem volt egyszerű helyzetben, mindkettő rengeteg fejfájást tud okozni,én már csak tudok beszélni a fejfájásról. Én nagyon élveztem olvasni a történetet, bár egy kicsit határozottabb Kisherceget és egy kicsit finomabb Rókát is el tudtam volna viselni, de ennek ellenére szívből ajánlom az eredeti művel egyetemben. Szerintem, ha utána vagy előtte (újra)olvassátok A kis herceget, az tuti felteszi a pontot az i-re.
Ha van kedvetek írjátok meg ti is a véleményetek, ha olvastátok! Hamarosan újra jövök!:)
A történet során rengeteg párhuzamot és utalást fedezhetünk fel Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg művére, amit én eddig nem olvastam. Viszont nagyon szerettem volna teljes mértékben átérezni ezeket az utalásokat, így a Szelídíts meg! olvasása után azonnal kezembe vettem A kis herceget. Arról most nem is nagyon írnék ebben a bejegyzésben, mert az előző pont róla szól. Ha IDE kattintotok eléritek azt a bejegyzést. Visszatérve a történetre, szerintem még nem találkoztam olyan történettel,amelyben ilyen jól megoldotta volna az író ezeket a párhuzamokat. A meseregényből egy fiataloknak, gimiseknek nagyon aktuális és elgondolkodtató, de közben mégis szórakoztató történetet faragott.
Róka, vagyis igazi nevén Regina, egy vadóc lány, akinek pont arra van szüksége,hogy Kisherceg megszelídítse. Épp a gimi elején jár, a szülei elváltak, az apukának új barátnője van, a szülők vitatkoznak egymással, de közben elfeledkeznek Rókáról, aki a lázadó viselkedéssel és ellenségeskedéssel próbálja felhívni a figyelmüket,hogy vele is foglalkozzanak. Mind tudjuk,hogy ez egy nagyon jellemző dolog. A szülők egymással vannak elfoglalva, lehet, hogy pont a gyerek jólétéről vitatkoznak, de közben mégis pont vele nem foglalkoznak. A gyerek meg pont, hogy valamivel megpróbálja felhívni a figyelmüket: nem tanul, csúnyán beszél, bunkón viselkedik stb. Róka is pontosan ebbe a csoportba tartozik. Több értékelésben olvastam, hogy a folyamatos káromkodása too much volt, de szerintem pont belefért. Ki nem káromkodik?! Na jó, biztos vannak ilyen emberek, de é pl. nem tartozom közéjük. Van,hogy kiszalad a számon ez-az, de azért nem az utcán, a világ előtt, hanem itthon vagy magamban.:D És ne felejtsük el,hogy egy 14-15 éves tiniről van szó. A karakterfejlődését nagyon jó volt olvasni, tényleg egyre jobban megszelídült Kisherceg megismerése után, nyitott a társai és a szülei felé is. Megpróbált barátokat szerezni, elkezdett a tanulásra is jobban figyelni és sokkal vidámabbnak tűnt leírás alapján, ez számomra abszolút pozitív volt.
Kisherceg, igazi nevén Matyi, pedig a tökéletes ellentéte, egy végtelenül nyugodt, tisztaszívű tizenegyedikes srácról van szó, aki nem igazán találja a helyét. Az írónő tökéletesen valósította meg a párhuzamot Kisherceg és kis herceg útkeresés között. Mindketten egyrészt önmagukat, másrészt a nekik való életutat keresik, kis herceg a bolygókat járva találkozik különböző foglalkozású és jellemű emberekkel, Kisherceg pedig az egyik tanárának javaslatára látogat különböző foglalkozást végző felnőtteket. Ahogy írtam már, most tizenegyedikes, úgyhogy sokak szerint égető lenne,hogy végre kitalálja,hogy miből szeretne emelt érettségit tenni, csak ez nem is olyan egyszerű folyamat, de erre csak akkor döbbenünk rá, ha mi is ebben a cipőben járunk. Sok minden nagyon izginek tűnik, de amint meglátjuk a valóságban, már teljesen más megvilágítást kapnak. Ugyan azért kicsit eltúlzott volt a felnőttek ábrázolása, de valamilyen szinten pedig mégis nagyon igaz. Ezt kifejtettem az előző bejegyzésemben.
Kisherceg és a kisherceg végkövetkeztetése a felnőttekről szintén hasonló, furcsák, boldogtalanok és egy cseppet sem lelkesek az életük iránt. A történetek végében nagy különbség van, de egyikre nézve sem spoilereznék.
Sem Róka, sem Kisherceg nem volt egyszerű helyzetben, mindkettő rengeteg fejfájást tud okozni,én már csak tudok beszélni a fejfájásról. Én nagyon élveztem olvasni a történetet, bár egy kicsit határozottabb Kisherceget és egy kicsit finomabb Rókát is el tudtam volna viselni, de ennek ellenére szívből ajánlom az eredeti művel egyetemben. Szerintem, ha utána vagy előtte (újra)olvassátok A kis herceget, az tuti felteszi a pontot az i-re.
Ha van kedvetek írjátok meg ti is a véleményetek, ha olvastátok! Hamarosan újra jövök!:)
