James Norbury: A macska, aki zent tanított - Könyvajánló

 Sziasztok! James Norbury legújabb regénye nem okozott csalódást, ismét egy igazán cuki, de egyben elgondolkodtató és fontos történetet tárt elénk. Köszönöm a 21. század kiadónak a recenziós példányt!

Fülszöveg:

Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni. 
Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja.

Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi hollóval.

Mindegyikük elmond valamit a macskának, és mindegyikük leckével szolgál.

De miután a macskát egy játékos kiscicával hozza össze az élet, mindent kétségbe von, amiben addig bizonyos volt.

James Norbury olyan íróvá vált, akinek a könyveit rögtön a polcomon akarom tudni, a fülszöveg elolvasása nélkül, mert tudom, hogy biztosan egy csoda kerül ki a kezei közül. A macska, aki zent tanított nem okozott csalódást és egy igazán elgondolkodtató és szívmelengető történetet kaptam. Nagyon szeretem a történeteiben azt, hogy nem akarja megváltani a világot és nagy életbölcsességeket puffogtatni, hanem teljesen egyszerű dolgokra világít rá, amit sajnos sokszor elfelejtünk. 

Főszereplőnk egy macska, ez gondolom a cím alapján senkit nem lep meg, aki útja során különböző állatokkal találkozik, akiktől különböző tanácsot, leckét kap. 

Gondoltam megosztok néhányat abból, amit a macska tanult útja során, de tényleg javaslom, hogy lapozzátok fel a könyveit, mert igazán léleksimogatóak és az illusztrációk is gyönyörűek. Ha rossz kedvem van előveszem a könyveit és kicsit elmerülök bennük és tényleg jobb kedvem lesz. Segít kicsit más perspektívában látni a dolgokat. 

A nyuszival való találkozása a kedvesség fontosságára hívja fel a figyelmünket, hogy sosem tudjuk mi zajlik mások életében és néhány kedves szó akár életeket is menthet, de az biztos, hogy bearanyozza az ember napját. 

A holló megtanította arra, hogy sokszor a sors útjai kifürkészhetetlenek és nem biztos, hogy az a jó nekünk, amit mi annak hiszünk. Én már rájöttem, hogy felesleges tervezgetni, mert általában a spontán dolgok sülnek el a legjobban. Hiszek abban, hogy minden okkal történik és ha egy ajtó bezárul, akkor kinyílik a másik. 

A majommal való találkozás pedig emlékeztet mindenkit, hogy a jelenben kell élni, a múlt már megtörtént, a jövő pedig nincs még itt, így csak egy dolog marad nekünk, ami a jelen. Ez is egy nagyon fontos gondolat, talán a legfontosabb az összes közül. Mindannyian hajlamosak vagyunk hol a múlton, hol a jövőn merengeni és eközben elpocsékoljuk a jelen értékes perceit felesleges aggodalommal. Ez egy olyan dolog, amit nekem is tanulnom kell még. 

Tényleg csak dicsérni tudom a könyvet, az én szívemben ahogy említettem különleges helyet foglal el és biztosan nagyon sokat fogom lapozgatni, ha egy kis emlékeztetőre van szükségem, az illusztrációk pedig feldobják az ember kedvét. Szerintem kicsiknek és nagyoknak is tökéletes választás, a kisebbek lehet, hogy még nem teljesen értik meg ezeket a gondolatokat, de a képeket biztosan élvezik és hát melyik gyerek ne szeretné az állatos történeteket?! 

Heidi Swain: Karácsony ünnepén

 Sziasztok! Ugyan Karácsony már elmúlt, de mindenképpen szerettem volna megosztani veletek ezt a könyvet, nekem a kedvenc karácsonyi könyvemmé vált. Köszönöm a recenziós példányt a 21.Század kiadónak!

Fülszöveg:

Régi barátok, új ismeretségek – jövendőbeli szívügyek? 
Az ünnepi időszak emlékezetes napjai

Paige bejelentkezés nélkül toppan be a Wynthorpe-házba, és rá sem ismer a helyre, ahol felnőtt: minden egészen megváltozott. Nem akar sokáig maradni, de aztán beszippantják az események.

Egyik nap, miután bevásárolt és visszavitte a könyvtári könyveket, az autóból figyelmes lesz egy eldugott házikóra. Szóba elegyedik az idősödő, morcos tulajdonossal, Alberttel, és hamar megbizonyodik róla, a zord külső érző szívet takar. Ugyanez a benyomása a Brodie nevű, szomorkás képű, de kifejezettem jóvágású férfi kapcsán is, akivel úton-útfélen összefut.

Paige, Brodie és Albert egyaránt titkol valamit, de küszöbön a karácsony, a meghitt őszinteség pillanata: hát lehet úgy ünnepelni, ha nem bököd ki, ami a szívedet nyomja?

A történetünk főszereplője Paige egy baklövése után visszatér Angliába, majd mivel a szülei elutaztak a Wynthorpe-házba veszi az irányt a keresztapjához. Kiderül, hogy ennél jobb időpontban nem is érkezhetett volna, mert segítő kezeire szükség van, hogy a bevásárlást, gyógyszert elfuvarozza azokhoz, akik nem tudnak maguk elmenni érte. Paige egyébként évek óta önkénteskedik különböző országokban, ahol szükség van rá, legutóbb Jordániában volt, ahol fegyverek kereszttüzében kellett helytállnia, de meggondolatlanul cselekedett és magát hibáztatja, hogy veszélybe került a csapata miatta. Ha ez nem lenne elég, a cég, aki szponzorálja visszavonta a támogatást. Tagadhatatlan, hogy Paige felett kicsit összecsaptak a hullámok, így talán jobbkor nem is érkezhetett volna Wynbridgebe.

Kicsit lassan lendültem bele a történetbe, meg kellett szoknom a rengeteg szereplőt, de a könyv negyedétől abszolút beszippantott és nagyon megszerettem a hangulatát. Ez a könyv konkrétan a lapokba bújtatott karácsony és szeretet. Minden egyes lapot átjárja a kedvesség, pozitivitás és tényleg a szeretet. 

Paige mindenkivel eltölt egy kis időt, akit meglátogat, mindenki, különösen az idősebbek örömmel fogadják, hogy valaki leül velük egy kicsit beszélgetni és ez szerintem nagyon szép dolog. Egyik ilyen látogatása után kicsit eltéved és egy félreeső házikóba kopogva próbálna útbaigazítást kérni, de nem jár sikerrel. Napokkal később visszatér a házhoz és megismerkedik Alberttel, az elsőre mogorva férfival, akinek segítségre lenne szüksége, mert se étele, se meleg nincs a házában. Albert nagyon visszautasító Paigedzsel, de a nő nem adja fel és apránként lágyítja meg a férfi szívét és ezzel együtt gyógyítja a sajátját. Albert egyre szimpatikusabb lett, ahogy megismertük egyre jobban a történetét és örültem, hogy sikerült valóra váltani az álmát és annak, hogy igazi barátokra lelt. Igazán belevaló és vicces férfi, imádtam. 

Na de beszéljünk kicsit Brodieról, akivel az első találkozása nem volt felhőtlen és ahogy a fülszöveg is írja, szintén elég mogorva férfi. A kezdeti ellentét után kezdett kialakulni közöttük a vonzalom, de kettejük útja elég rögösen alakult, Brodie is terheket hordott magával, amelyeket Paige mellett szépen letett, csak úgy, mint Albert. Hármuk barátságáról csodálatos volt olvasni. 

A történet szépen lassan épül, kibontakozik mindenki története és múltja előttünk. Engem a könyv hangulata abszolút rabul ejtett és jó érzésekkel töltött el minden olvasással töltött perc. Összességében nem egy kimondottan pörgős olvasmány, aki ilyesmire vágyik lehet nem fogja kimondottan élvezni, de nekem kellett egy kis lassulás, úgyhogy tökéletes választásnak bizonyult. Sosem késő lelassulni, úgyhogy szerintem még januárban is olvasható a könyv, ha utalványt kaptatok, akkor én lecsapnék rá.:D Nekem az is nagyon tetszett, hogy nem csöpögött a romantikától, volt benne ugyan szépen adagolva, de nem ez volt a fő szála és nem is volt tele hálistennek erotikus jelenetekkel. 

Minden benne van, ami a Karácsony igazi szellemiségét leírja: szeretet, segítség másokon, együtt töltött idő, család és jó cselekedetek, néha nem árt, ha emlékeztetjük magunkat erre. 

Kate Dramis: A szentek átka - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma az Anassa könyvek egyik újdonságáról, A szentek átkáról hoztam egy ajánlót, fogadjátok szeretettel! Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!

Fülszöveg:

Aya ​a királynő kéme és bizalmasa, a fegyelemnek és a kötelességnek szenteli életét, és arra használja az istenektől kapott adottságát, hogy megakadályozza a sötét varázslat visszatérését. Megesküdött rá, hogy megvédi a harcostársait, Willt is beleértve, aki a királynő végrehajtója és Aya ádáz ellensége.

Mivel a körülmények rákényszerítik őket arra, hogy együttműködjenek egymással, átmenetileg törékeny fegyverszünetet kötnek. Ám amikor bekövetkezik egy tragédia, Aya gondolkodás nélkül cselekszik, és szabadjára engedi azt az erőt, amit a világ ötszáz évvel ezelőtt látott utoljára. Aya majdnem összeroppan, és szembe kell néznie egy képtelenségnek tűnő igazsággal, ami azzal fenyegeti, hogy elveszíti az irányítást önmaga fölött. Kénytelen együttműködni Will-el, mert ki kell deríteniük, ki is Aya valójában. És talán fegyverként fogják használni egy bizonytalan kimenetelű háborúban.

Will-lel az oldalán és a különleges erő birtokában Ayának el kell döntenie: az-e a küldetése, hogy megmentse szeretett világát – vagy pedig az, hogy elpusztítsa.

Már éheztem egy jó fantasyra az utóbbi időben és A szentek átka remek csemegének bizonyult. Valahogy az utóbbi időben (években) a háttérbe kerültek nálam a fantasyk, egy időben nagyon sokat olvastam pedig. Ha egy olvasós fogalmam lesz jövőre, az tuti az lesz, hogy több fantasyt olvassak.

A szentek átka egy igazán érdekes világot tárt elénk, különböző képességekkel, csodás és részletes világfelépítéssel. Néha talán kicsit túl részletes is, úgyhogy az elején bevallom nehezen haladtam , mert úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk és nem haladunk előre. Will és Aya utazásával kezdett izgalmassá válni és igazán az utolsó 80 oldalban teljesedett ki szerintem a történet, akkor már kapkodtam a fejem, hogy felfogjak minden történést. Tele van rejtélyekkel, titkokkal a történet. Az elején tényleg nagyon kell figyelni, hogy az ember felfogja, hogy pontosan ki hol helyezkedik el ebben a világban és mi a szerepe, mert tényleg nagyon részletes, világfelépítést kaptunk, erre panasz nem lehet. 

Aya, ahogy a fülszöveg is írja a királynő kéme és bizalmasa, adottságaival a sötétség ellen harcol. De mi van, ha benne is rejlik sötétség? És ha mindent meg kell kérdőjeleznie, amiben eddig hitt?  

Egy nagyon makacs és akaratos karakter, aki néha fejjel rohan a falnak és nem hallgat senkire. Igazán belevaló és kiáll mindenkiért, akit szeret és mindenért, amit igaznak hisz. A történet során sokszor meg kellett kérdőjeleznie magában, hogy vajon a jó oldalon áll-e. Általában kedveltem, de voltak olyan tettei, aminél csak a fejemet fogtam, hogy pls ne csináld ezt. 

Másik főszereplőnk Will, aki szintén a királynő bizalmi körének a tagja és Aya ellenségeként van aposztrofálva, bár igazán érdekelt volna, hogy honnan ered ez az ellenségeskedés közöttünk, mert erről nem tudtunk meg semmit, nekem ez nagy hiányom volt a történettel kapcsolatban. Willt én nagyon szerettem, bár neki is voltak olyan tettei, aminél egy kis kommunikációval többet el tudott volna érni, mint a titkolózással, elég a levelekre gondolni. 

Enemies to lovers azért erős kifejezés, talán hosszútávon helyes ráhúzni ezt a történetre, most inkább morzsákat kaptunk ezt illetően és ezt szintén az utolsó 100 oldalba belezsúfolva. Aya és Will közötti kémia szerintem nem volt a legerősebb, valahogy hiányoltam azt a lapokat átitató vágyat, amit az enemies to lovers sztoriknál szeretek. De kíváncsian várom a romantikus szál alakulását is a folytatásban. 

A farkasos rész nekem nagyon tetszett az elején, de azon kívül sokat nem tudtunk meg róluk, pedig szerintem érdekes adalék volt a sztorihoz, de talán a 2. részben több szerephez jutnak. 

Sokaknál olvastam, hogy olyan mint az Üvegtrón, én azt nem olvastam, úgyhogy nem tudok ezt illetően nyilatkozni, szerintem egy izgalmas nyitókötet, ha sikerül elkapni a fonalat. 

Összességében én erős 4 csillagot adok a könyvnek, az eleje inkább lehúzta, a vége pedig felfele, mindenképpen olvasni fogom a következő részt is. 

Deanna Raybourn: Bérgyilkosok veszélyesek korban - Könyvajánló

Sziasztok! Ma egy olyan könyvről hoztam nektek ajánlót, ami az én olvasmányaim között igazi különlegességnek számít. Ha végig néztek az oldalaimon,akkor láthatjátok,hogy nem ez a fő zsánerem, de néha nem árt kimozdulni a komfortzónából az olvasmányaink terén is. Titeket is bátorítalak erre, mert igazi gyöngyszemeket lehet felfedezni, főleg ha beleuntatok egy kicsit pl. a sok romantikus kötetbe. 

 

Fülszöveg: 

A ​Múzeum fedőnevű szervezet bérgyilkosok elit hálózatát foglalja magában. Az Eredetvizsgálat részlegük jelöli ki a célpontokat. A Beszerzések garantálja a szükséges eszközöket. Az Időszaki kiállítások kezeli az épp rendelkezésre álló erőforrásokat. Az Igazgatótanács hozza a döntéseket, és lendíti mozgásba az eseményeket.

Billie, Mary Alice, Helen és Natalie negyven évig dolgozott a hálózatnak, és iktattak ki célszemélyeket a világ minden pontján. A módszereik mára jobbára elavultak, de ők nem érzik még, hogy eljött volna a nyugdíjazásuk ideje. Pláne nem akkor, amikor ez valójában a likvidálásukat jelenti, azon a búcsúajándéknak szánt, fényűző hajóúton, amire a munkáltatójuk fizette be őket.

A négy operatív ügynök pedig nem szeretne idő előtt távozni az élők sorából, ezért saját magukat mentve összeállnak egy utolsó küldetésre. Egy küldetésre, ahol senki és semmi nem állhat útjukba. Lehet ugyanis, hogy mind betöltötték már a hatvanat, de továbbra is ugyanolyan halálosak, mint fénykorukban.

Deanna Raybourn regénye változatos helyszíneken játszódó, izgalmas bevetésekkel tarkított történet, és egyben elgondolkodtató szembenézés az öregedéssel. A Bérgyilkosok veszélyes korban a New York Times bestseller listáján nyitott, jelölték a thrillerirodalom egyik legnevesebbnek számító díjára, a Barryre, illetve az olvasók beszavazták a Goodreads könyves közösségi oldal legjobb tíz thrillere közé a megjelenése évében.

Amikor megláttam a címet már elkezdett érdekelni a könyv, a fülszöveg elolvasása pedig tovább fokozta bennem ezeket az érzéseket. 4 nyugdíjba vonult bérgyilkos hölgy, akik egy békés hajóútra indulnak, ahol kiderül, hogy likvidálni akarják őket. Nem hangzik izgalmasan? Dehogynem.:)

Szóval a történetünk itt kezdődik, a 4 hölgy, Billie, Helen, Mary Alice és Natalie 40 év után visszavonultak a Múzeumtól és összegyűltek újra ezen a hajóúton, hogy kicsit relaxáljanak és méltón kezdjék meg a nyugdíjas éveiket. Ám hamar kiderült, hogy a pihenésnek kicsit várnia kell, hiszen kiderül, hogy az a társaság, akinek egész életükben dolgoztak meg akarja ölni őket búcsúajándék gyanánt. Így újra munkába lendülnek és kénytelenek a hajóról menekülni és elrejtőzni. Már itt megismerjük, hogy mennyire belevaló nők és 60 éves koruk ellenére még most is képesek bárkit leteríteni. Miután megszöktek a hajóról ismét igazán érdekes kalandokba keveredtek és kénytelenek voltak minden rutinjukat és leleményességüket belevetni az előttük álló feladatokba. 

Próbáltak információt gyűjteni, előrelépni, közben ezt- azt megöltek és mindig előrébb léptek az ügyben, amíg szépen el nem jutottak a végkifejletig, hogy tényleg ki áll az egész mögött, ami ugyan várható volt, de én nem feltétlenül gondoltam bele. Az írónő gondosan utánajárt a különböző technikáknak, egyébként érdekes volt ezeket olvasni, nekem a legjobban a nikotinos maszkos dolog jött be. 

A történetet átszövik olyan fejezetek is, amelyek kicsit bemutatják, hogy ők hogyan kerültek bele ebbe a világba, hogyan teltek az első évek, első küldetések, amelyeknek még a jelenbeli eseményekre is hatásuk lehet. Ezek nekem bejöttek, szerintem lehetett volna több részlet is. 

Nekem összességében tetszett, pörgős olvasmány volt, amit nehéz volt letenni. 

Viszont van egy-két dolog, amiért összességében levontam egy csillagot. 

Az egyik az, hogy Billie szemszögéből ismerjük meg az eseményeket, én arra számítottam, hogy azért mindegyikük szemén keresztül beleláthatunk az eseményekbe. Az ő gondolatait alaposan megismerjük és rajta keresztül a többieket, de valahogy hiányoltam az egyes karakterek különlegességeit, hogy valamivel kitűnjenek. A többi karaktert is jó lett volna jobban megismerni, mert ők így egy kicsit egybeolvadtak. 

A másik pedig az, hogy sokszor abszolút elfelejtettem, hogy ők egyébként 60 évesek, mert azok alapján, amiket csináltak azt gondolná az ember, hogy erejük teljében vannak. Kúsznak, másznak, ugrálnak, hát én 24 évesen sem tudnék 5 méter magasba mászni egy falon, nem még 60 évesen. Szerintem az írónő is elfelejtette néha, hogy neki milyen korosztályról kéne írnia.

Köszönöm a recenziós példányt az Agave kiadónak!

Novák Erik: Rómeó és Júlia 2. SPOILERES

Hát ki ne ismerné a veronai szerelmesek tragikus történetét? Ha Shakespeare nevét említi valaki, akkor szerintem az első dolog, ami a legtöbb embernek beugrik az a Rómeó és Júlia.  Sokak szerint egy csodás szerelmi történet, én azonban nem így gondolom.

Többször láttam/hallottam, hogy ó, te vagy az én Rómeóm/Júliám, ami nem biztos, hogy olyan pozitív dolog, ha azt vesszük alapul, hogy mi lett a történetük vége.

De mi lenne, ha nem így végződne? Mi lenne, ha elmenekülnének és újrakezdenék valahol a családi drámáktól messze? 

Fülszöveg: 

Az ​ártatlanság veszélyes. Ezt már Shakespeare is jól tudta: a Rómeó és Júliában a tiszta szerelem tragédiába és öt fiatal halálába kerül. De mi történik, ha mégsem így ér véget a történet, ha a két szerelmes mégis életben marad? Vajon tud-e két fiatal boldogulni egy felnőtt világban, túléli-e szerelmük a reneszánsz Itália valóságának próbáját? Novák Erik egyszerre Shakespeare-korabeli és mai drámája ennek a kérdésnek ered a nyomába: fordulatos és izgalmas történetükben új életre kel a reneszánsz Itália, és az ifjú szerelmesek valóságos, esendő emberi alakot öltenek. Vajon Rómeó és Júlia túléli az ártatlanság elvesztését? Kiderül, ha elolvassák. 
Pikli Natália Shakespeare-kutató, színháztörténész, egyetemi docens 
Rómeó és Júlia története évszázadok óta piszkálja az emberek fantáziáját, mert nem könnyű hová tenni. Tragédia? De ahhoz valakinek tragikus vétséget kellett volna elkövetnie. Kolosszális pechsorozat? De akkor miért érdekes és tanulságos? Nehezen nyugszunk bele, hogy ez a történet csak ennyi; és íme, Novák Erik ötlete egy lehetséges folytatást kínál. Nem halnak meg (vagy legalábbis… de nem mondhatok semmit). Igazi reneszánsz rémdrámát kapunk, további szereplőkkel, kalandokkal, Velencével és egy felnőttebb, keserűbb, cinikusabb világgal. 
Ajánlom mindenkinek, mert ez Shakespeare-től függetlenül is egy jó darab! 
Nádasdy Ádám

Novák Erik ennek járt nyomába és megírta nekünk a világhírű dráma folytatását. Bevallom én nem vagyok nagy drámaolvasó, úgyhogy a kötelezőkön kívül magamtól nem olvastam mást, de jól esett kicsit kimozdulni a komfortzónámból ezzel az olvasmánnyal.

Innentől SPOILERES lesz, úgyhogy ha nem akarod tudni mi történik, akkor ne olvass tovább. Sajnos nehéz körbeírva leírni a véleményem, úgyhogy muszáj vagyok kicsit spoilerezni, de igyekszem nem mindent lelőni. 

Szóval a Rómeó és Júlia 2. azzal indul, amivel az eredeti verzió zárul: gyilkossággal.

Rómeó és Júlia segítséggel elmenekülnek és útnak indulnak Velencébe, ám maguk helyett 2 másik holttestet hagynak hátra. Ha ez nem lenne elég, az állítólagos halálhírük hatására a két család mostmár tényleg nem kíméli a másikat és változatos tettekkel próbálnak leszámolni a másikkal. 

Rómeó és Júlia megérkeznek Velencébe, alig van pénzük, szállásuk és munkájuk nincs, úgyhogy segítséget kell kérniük. Amíg ők próbálnak a valóvilággal boldogulni Veronában áll a bál a 2 család között és a viszony véglegesen elmérgesedni látszik. Novák Erik nem kímélte a szereplőket, csak úgy hullottak az emberek. Kicsit úgy éreztem, hogy most mindenkit meg akar ölni. 

Velencében pedig a fiataljaink egyre nehezebben boldogulnak egymagukban, szerelmük is megingani látszik a nehézségek közepette. A pénz hiánya, magány, a bizonytalanság abszolút rányomja a bélyegét kettejük viszonyára és a romantika kezd elveszni.  Szerintem mindenki belátja, hogy azért ezek felnőttként is megviselnék egy embert, hát még ilyen fiatalon. 

A könyv vége fele a fogalmazáson, illetve a cselekményen is sokszor rendkívül megdöbbentem és hirtelen nem tudtam mit is kezdjek vele. Nekem ez túl vulgáris volt, túl durva, úgyhogy ez a része kevésbé nyerte el a tetszésem. Olyan, mintha az író amúgy nem szeretné ez a drámát.:D Amikor a könyvről először hallottam, akkor én arra gondoltam, hogy egy másik befejezést kapunk, a családok megbeszélik, kommunikáció kerül a középpontba, de nagyon nem azt kaptam, amire én számítottam. Hiába vetődik fel az a gondolat, hogy mi lenne, ha nem halnának meg az eredeti mű végén, ha egyébként mégis meghalnak, csak később. Bár értem, hogy miért alakította így, hiszen amint Velencébe értek nem működött a románc, de hát mégis, nem azt akartuk, hogy élve maradjanak? 

Nekem a lezárás nagyon nem tetszett, de összességében érdekes volt elolvasni, hogy mi lenne ha.. illetve ahogy említettem, jó volt kimozdulni a komfortzónámból és újra drámát olvasni, 

Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!

Mészáros Dorka: A legnagyobb hülyeség, amit az életben csináltál - Könyvajánló

Sziasztok! Ma ismét egy nagyon fontos és elgondolkodtató könyvet szeretnék nektek bemutatni, Mészáros Dorka legújabb könyvét. 

Mivel megjelenik benne LMBTQ tartalom ezért 18 éven felülieknek ajánlott. 

Fülszöveg:

Szerelem, útkeresések, szövevényes kapcsolatok, rossz és jó döntések és huszonnégy óra, ami mindenki életét megváltoztatja. Átlagos nyári este. Dübörög a budapesti éjszaka, és hat fiatal a szórakozóhelyek kaotikus örvényében sodródik. Lassan már senki sem tudja biztosan, ki is ő valójában. Elszabadulnak az addig visszafojtott érzelmek, felkel a nap és lemegy újra, Mia, Dávid, Bambi, Kitti, Marci és Dénes bulitól buliig keresik önmagukat és helyüket a világban, közben pedig megállíthatatlanul közeledik a mindegyikük sorsát megfordító esemény. Huszonnégy fejezet, huszonnégy óra, önmagunk megtalálása és felvállalása áll Mészáros Dorka legújabb, magával sodró regényének fókuszában, bevállalós témákat feszegetve. 18+

Dorka könyveiről nagyon nehéz írni, nem azért mert nem tudok mit,hanem pont az ellentéte, annyi gondolat kering a fejemben a könyv olvasása során, hogy nehéz megragadni valahol és elkezdeni összeszedni. Azért megpróbálkozom vele.
Szóval nem ez volt Dorkától az első könyvem és biztosan nem az utolsó. A Filter nélkül is mély nyomokat hagyott bennem és a tavalyi évem egyik kiemelkedő olvasmánya volt, de ez a könyv talán még inkább betalált. 
Hiszen ki ne tudna azonosulni egy igazi berúgással, másnapossággal és az alkohol mámorában elkövetett kisebb-nagyobb hibákkal? Na ugye, azért kevesen vannak ilyenek.

Már a prológus nagyot ütött és tátott szájjal ültem, hogy most komolyan ezt akarja tenni a szívemmel Dorka?! 
Ezt a bizonyos eseményt  megelőző 24 óráról olvashatunk a 24 fejezetben és ahogy haladtam az olvasással és kevesebb oldal volt,csak azt tudtam kívánni, hogy mégse az történjen, ami történni fog és valaki ébredjen fel a rémálomból, leginkább én. De sajnos valóra vált minden, amit ott olvastam, én pedig annak ellenére is,hogy tudtam mi vár az utolsó oldalakon megsirattam az eseményeket. 

Minden fiatalnak a kezébe adnám és kötelező olvasmánnyá tenném, mert tele van olyan fontos gondolatokkal, amelyek rengeteg fiatalnak segíthetnének illetve elgondolkodtatnák őket. A teljesség igénye nélkül néhány fontos téma, ami terítékre kerül: útkeresés, szerelem, coming out, családi problémák, drogok, alkohol. Talán úgy tűnhet, hogy egyszerre sok témát akart Dorka ebbe a 24 órába belesűríteni, de valahogy egymást olyan jól kiegészítették ezek, hogy nem volt számomra sok. Szépen felépítette még ebben a 24 órában is ezeket a témákat az írónő és levezette, pl a coming out esetén, ahol az adott karakternél szépen elkezdte csepegtetni az infót, aztán kibontakozott egy másik karakterrel együtt, miközben maga is elfogadta a helyzetet és végre ki tudta mondani. Tényleg csak ismételni tudom,hogy ez a rövid idő is mennyi mélységet tartogat, beszélgetések, kapcsolatok terén.

Az első fejezetekkel kicsit lassabban haladtam, próbáltam a szereplőket megismerni és magamban elhelyezni, de miután sikerült már nagyon gyorsan tudtam haladni, mindig történt valami, ami miatt nem tudtam letenni a könyvet, hiába akartam. Nagyon pörgősre sikerült ez a 24 óra. 

Dénes,Dávid, Kitti, Marci, Mia és Bambi mind a szívemhez nőttek és ha tehettem volna mindegyiküknek adtam volna egy nagy-nagy ölelést és tényleg egészen az utolsó oldalig azt kívántam, hogy máshogy érjem véget a történetük. Mindenki szerethető a maga módján, mindegyiküknek megvannak a maga démonjai és igazából mindegyikükről tudnék írni bővebben is,de nem akarok spoilerezni, mert tényleg megéri elolvasni és megismerni őket. 

Pörgős olvasmány, fiatalokról fiataloknak, úgyhogy ha ilyesmi történetet  kerestek, akkor ne hagyjátok ki!

Finy Petra : Almás pite - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma a megszokottól eltérően egy mesekönyvet hoztam nektek, méghozzá Finy Petra újdonságát, az Almás pitét. 

Fülszöveg: 

Mesék ​családi ünnepekről és együttlétekről

Együtt lenni jó. Családi körben pedig a legjobb. Mi is lenne velünk közös ünnepek, szívmelengető rítusok és hagyományok nélkül? A húsvétban, karácsonyban, egy születésnapban vagy anyák napi ünnepségben nem is maga az ünnep a legszebb, hanem az, hogy egymást inspiráljuk derűnkkel, életszeretetünkkel.

Brúnóék családjában szinte mindenkinek van valami vicces hobbija vagy hóbortja, ezért náluk még emlékezetesebb a közös ünneplés. Náluk egy családi ünnep során előfordulhat, hogy a nagymama búvárkodni kezd, húsvéti tojás helyett a kertben sünit találnak, a nagypapáról kiderül, tud villamost vezetni.

Az Almás pite című mesekönyv úgy mutatja be a családi ünnepeket, hogy közben végig arra helyezi a hangsúlyt: lehet bármilyen zűrös is a körülöttünk lévő világ, történjen bármennyi rossz dolog is otthonunk falain kívül, a család ereje és vidámsága mindenen átsegít. Főként, ha akad egy frissen sült almás pite, amiben a hozzánk közelállók összes szeretete benne van.

Az Almás pite igazi csemege mindenki számára, aki kezébe veszi, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Én 24 évesen is nagyon szeretek meséket olvasni, szerintem a felnőttek számára is sok értékes gondolatot tartalmaznak. Különösen szeretem újra elolvasni a régi kedvenceimet, mert így felnőtt fejjel teljes más megközelítéssel tudom olvasni őket és más megvilágításba kerülnek. Amíg gyerekként sokkal inkább a történet kötött le, mostmár inkább a sorok mögötti mondanivaló és tanulság az ami megfog. 

Az Almás pite, ahogy a fülszöveg is írja, különböző családi ünnepeket mutat be, az egyes ünnepekhez szép/ tanulságos gondolatokat társítva.  Az egyes ünnepeket a Virág családdal tölthetjük el közösen, akiknek abszolút nem unalmasak a napjaik, mindig történik valami, elég csak a piknikre gondolni.:) Minden családtagnak jut valami kaland. A legfontosabb pedig az a szeretet, ami mindig összeköti őket, történjen akármi. 

Az egyes mesék felhívják a figyelmet az együtt töltött minőségi idő fontosságára és többek között arra is, hogy sosem késő valóra váltani az álmainkat és megvalósítani a céljainkat, elég a nagyira és a tengerre gondolni. A mai rohanó világban sokszor nehéz megtalálni az időt, hogy tényleg úgy tudjunk figyelni a másikra és beszélgessünk, hogy közben nem a telefonunkat nyomkodjuk. Bevallom ebben néha én is bűnös vagyok, de igyekszem félretenni ilyenkor és csak a másikra figyelni. 

Mese lévén nagyon könnyed és olvasmányos a stílusa, kisebbek számára is abszolút érthető és olvasható, nagyobbak számára meg pláne.:) Az illusztrációk pedig csodaszépek lettek. 

Kívül-belül egy gyönyörű és igényes kötetet kaptunk, úgyhogy ha a közelgő ünnepekre ajándékot kerestek akkor szerintem ez tökéletes választás lehet!:) 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. század kiadónak és Finy Petrának! 

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six - könyvajánló

 Sziasztok! Elolvastam végre az első TJR regényem és biztosan nem ez volt az utolsó.:))

Fülszöveg:

Mindenki ismeri a Daisy Jones & The Sixet, de hogy miért oszlott fel az együttes a népszerűségük csúcsán, azt senki sem tudta… Mostanáig.

Daisy Los Angeles-i tinédzser a hatvanas évek végén, aki a Sunset Strip klubjaiba kéredzkedik be, rocksztárokkal fekszik le, és arról álmodik, hogy egy nap majd a Whisky a Go Góban énekelhet. Bár a szex és a drogok is magukkal ragadják, az igazi szenvedélye a rock’n’roll. Húszéves korára felfedezik a hangját és páratlan szépségét, mely könnyen őrültségre sarkallja az embereket.

Ekkor vált egyre népszerűbbé a The Six is, a mélabús Billy Dunne együttese. Első turnéjuk előestéjén Billy barátnője, Camila megtudja, hogy terhes, és az apaság és a hírnév nyomása túl sok Billynek, akivel kissé elszalad a ló a turnén.

Daisy és Billy útja akkor keresztezi egymást, amikor egy zenei producer rájön, hogy a megasiker kulcsa a páros összehozása. És ami ezután történik, az már maga a legenda.

Ezt a mítoszt járja körbe ez a lebilincselő és felejthetetlen regény, amely a hetvenes évek egyik legnépszerűbb bandájának történetét meséli el visszaemlékezéseken keresztül. Taylor Jenkins Reid tehetséges író, aki új szintre lép a Daisy Jones & The Sixszel, különleges és egyedülálló hangjával zseniálisan mutat be egy kivételes helyet és időszakot.

Tyűha, megint nem tudom hol kezdjem az értékelést, de most abszolút jó értelemben. Teljesen beszippantott ez a történet, imádtam.

Már régóta terveztem, hogy olvasok az írónőtől, sok olyan bookstás illetve blogger ódákat zengett a könyveiről, akiknek a véleményére én adok, de valahogy csak most sikerült befejeznem az első olvasmányom tőle.

Ez sem volt egyszerű, mert nyáron, nyaraláson elkezdtem, 50 oldalt elolvastam, de valahogy nem szippantott be elsőre, most így októberben viszont újra a kezembe vettem és most teljesen magába bolondított és szét is szedett, főleg a végén. 

Nagyon, nagyon tetszett, de egyszerűen nem tudom, hogy Nektek hogyan tudnám ezt átadni, ahogy Fanni is írta a bejegyzésében, sokkal nehezebb egy olyan könyvről írni, amit imádtál, mint egy olyanról, ami nem tetszett, valahogy sokkal jobban megy leírni, hogy mi nem tetszett. 

Hogy mi is tetszett annyira ebben a könyvben? Röviden: Minden. Hosszabban: a hangulata, a 70-es évek életérzése, a zene szeretete és ereje, a valósághű ábrázolás, a karakterek, a problémák, a fájdalom, az öröm és minden, ami Daisy Jones & The Six.

Én imádom a zenét, a nap nagy részében zenét hallgatok, néha teljesen kizárom, hogy amúgy mit hallgatok, de mégis szól a háttérben, mert anélkül üresnek érzem magam, műfaj terén abszolút mindenevő vagyok, szívesen hallgatok rockot is. 

Úgyhogy egy olyan könyv, amiben a zenéé a főszerep számomra nagyon vonzó volt. 

Fontos, hogy egy kitalált bandáról van szó, bár olyan valóságosnak tűntek, hogy azon kaptam magam, hogy a Spotify keresője felett lebegnek az ujjaim, mert szívesen meghallgattam volna a számaikat, de még inkább elmentem volna egy koncertjükre. Annyira valósághű volt ez az interjú, mintha mellettük ülnék és hallgatná, ahogy teljesen lecsupaszítják a lelküket és beszámolnak mindenről, a magasban szárnyalástól egészen a legmélyebb, legsötétebb napjaikig. 

Úgyhogy a következő lépésem az lesz, hogy megnézem a könyvből készült sorozatot.:)

Az írónő remekül tálalta a történetet, interjú formában íródott, így minden egyes szereplő szemszögéből megismertük a történetet és nagyon pörgős, gördülékeny volt így olvasni. Na meg amikor kiderült ki készítette az interjúkat, hát tátva maradt a szám. Zseni ez nő, de tényleg. Sokkal jobban ütött így a történet, mintha csak egy vagy esetleg két szemszögből olvastuk volna és így a banda összes tagját alaposan megismertük. Külön imádtam, hogy a végén mindenkiről megtudtuk, hogy mi lett vele a banda rapid feloszlása után.

Ha már feloszlás, a történet az alakulással kezd, így jó pár évet felölel. Daisy Jones & The Six nem volt mindig Daisy Jones & The Six, a banda élete The Sixként kezdődött, a banda napjai mellett egy másik szálon Daisy Jones karrierjének első éveit követketjük, majd összeállnak, megalakul a Daisy Jones&The Six és ekkor ülünk fel igazán a hullámvasútra, amit ennek a bandának a története kínál, mert ez tényleg hullámvasút volt. 

Nem akarok semmit spoilerezni, mert szerintem mindenkinek magának kell megtapasztalnia ezt a történetet és átélni mindent. 

Szerintem tudjuk, hogy a rocksztárok élere nem csak játék és mese, de talán senki nem gondolja, hogy mennyire durva dolgokkal próbálják túlélni a napjaikat, mennyi stressz, fájdalom van a teltházas koncertek és egy- egy sláger mögött. 

Sok nehé témát boncolgat, a szerelem minden aspektusa terítékre kerül, a siker árnyoldalai mellett,gyerekvállalás,anyaság, függőségek, illetve rengeteg elgondolkodtató gondolatot jelöltem be olvasás közben, az egyik kedvencemet lejjebb olvashatjátok is. 

Egy csoda volt, aki szereti a rockbandákat annak kötelező, de annak aki nem is érdekes lehet. Az írónő rajongóinak pedig KÖTELEZŐ.  

“De szeretni valakit nem a tökéletességről szól, nem csak szép percek, nevetés és szerelmeskedés. A szerelem lényege a megbocsátás, a türelem, a hit... és időnként bizony egy nagy gyomros is benne van a pakliban.

Ezért veszélyes dolog, ha az ember nem a megfelelő embert szereti. Amikor olyasvalakit szeretsz, aki nem érdemli meg. 

Olyannal kell együtt lenned, aki kiérdemli a bizalmadat, és neked is ki kell érdemelned a másik bizalmát. Mert az szent.”

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Elena Armas: Hosszú játszma - könyvajánló

Sziasztok! Aki jártas az oldalaimon, az tudhatja, hogy Elena Armas előző könyve, Az amerikai szobatárs kísérlet nem aratott nálam osztatlan sikert, viszont utána elolvastam A spanyol szerelmi átverést, ami sokkal jobban tetszett és élveztem olvasni. Ezért is gondoltam, hogy még adok egy esélyt az írónőnek, hogy lenyűgözzön. 

Illetve tudjátok, hogy engem a sport románcokkal meg lehet venni, úgyhogy tényleg nagyon felkeltette az érdeklődésem a könyv, ami nem sokkal az eredeti megjelenés után érkezett magyarul, úgyhogy nagy-nagy köszönöm a 21. Század kiadónak, hogy ilyen gyorsan elhozták a magyar olvasóknak. 

Fülszöveg:

Adalyn Reyes mindent megtesz, hogy tökéletesen végezze a munkáját a Miami Flames focicsapat irodájában, de homokszem kerül a gépezetbe: felvétel készül arról, hogy összeveszik a csapat címerállatával, ami virálisan terjedni kezd. A tulajdonos – aki történetesen Adalyn apja – nem rúgja ki, hanem elküldi az isten háta mögé, Észak-Karolinába, ahol azt a feladatot kapja, hogy hozza vissza a küszködő helyi focicsapat, a Green Warriors reményeit, és ezzel bizonyítsa rátermettségét. Adalyn nagy tervei romokba dőlnek, amikor látja, hogy a csapat játékosai tütüt viselnek (nem praktikus), kecskét tartanak házikedvenc gyanánt (pfúj, undi!), és egyáltalán: a csapat játékosai kilencévesek. 
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a városban tartózkodik Cameron Caldani, vagyis Cam, a csodakapus, aki maga a kétlábonjáró rejtelem. Ő volna a tökéletes jelölt arra, hogy segítsen, de egy szerencsétlen malőr után, amelyben érintett egy kakas, Cam lába és Adalyn kocsijának lökhárítója, a férfi minden erejét latba veti, hogy elűzze Adalynt a városból. De Adalyn nem hátrálhat meg, muszáj felhoznia a szedett-vedett csapatot – számára ez az út vezet a dicsőséghez. Márpedig ez hosszú játszmának ígérkezik. Akár segít neki Cam, akár nem. 

Ahogy írtam, a fülszöveg nagyon megfogott, úgyhogy amint megérkezett hozzám a kötet neki is álltam és ugyan nem teljesen azt kaptam, amit vártam, de az elején megtetszett a történet. A fülszöveg alapján én úgy gondoltam, hogy a focinak jóval nagyobb szerepe lesz, ami végülis valamilyen szinten igaz is volt. 

A történet kezdetekor egy igazi drámai szituációba cseppenünk, Adalyn, a Miami Flames tulajdonosának a lánya botrányba keveredik, ami nagy média visszhangot vált ki. Amíg elül a botrány, apja elküldi Green Oak-ba, hogy segítsen az ottani csapatnak megnyerni a bajnokságot. Igen ám, de azt az aprócska információt kihagyja, hogy ez egy kislányokból álló csapat és egy fészerben kell aludnia. A szomszédja pedig egy zsémbes, de annál szexibb ex focista, Cameron Caldani, aki a lánycsapat ügyeletes edzője. 

Az elejétől kezdve egyébként vicces volt, különösen az első találkozásuk, az első éjszaka és Adalyn küzdelme az elemekkel a fészerben, olvasás közben jókat mosolyogtam. Imádtam a macskákat, a kecskéket is, nagyon feldobták a történetet. Ha már itt emlegetem a történetet, akkor beszéljük arról is. 

A hosszú nem csak a címben jelenik meg, hanem a történet is a lassabb kategóriába tartozik. Ha nem lennének a kislányok és Green Oak lakói, akkor szerintem unalmas is lehetne, de így a körítéssel együtt vállalható volt ez a lassúság, bár e téren is voltak ellentmondások. Nem történt semmi köztük, még egy mélyebb beszélgetés sem, de mégis elkezdi drágámnak, majd szerelmemnek hívni. De miért?? Nem értettem, nem tudtam hova tenni ezt. Nekem ez így sok volt. A soknál tartva nekem Armas könyveiben az erotikus jelenetek továbbra is nagyon kellemetlenek, borzasztó olvasni ezeket tényleg. Nem tudom, hogy maga az angol fogalmazás is ilyen cringe-e, de magyarul rendkívül rossz olvasni, úgyhogy nekem a vége kicsit too much volt ebből a szempontból és mindig emiatt kell az ő könyveit lepontoznom. Hogyan lehet kitárt karral valaki ALÁ ugrani, aki éppen elesni készül?? Lényeg a lényeg, ezeket nem tudtam hová tenni. 

Adalyn egyébként nem volt egy rossz karakter, nyilván az első pillanatokban kicsit sokkolta, hogy hova került, de magamat a cipőjébe képzelve rájöttem, hogy én még jobban is kiborultam volna, szóval engem ez nem érintett rosszul. Ezután igyekezett a feladatára koncentrálni és a csapatot segíteni, közben pedig a Cameron köré épült falat igyekezett lebontani, hiszen a férfi nagyon zárkózott volt és titkolta kilétét. Viszont voltak a vége felé olyan reakciói Adalynnak amelyeket szerintem túlreagált és nem így kellett volna ezt megoldani, de Cameron részéről is volt olyan reakció, amivel nem értettem egyet. 

Összességében határozottan jobb volt, mint Az amerikai szobatárs kísérlet, mivel arra 3,5 csillagot adtam, így erre 4 csillagot fogok. Voltak bőven pozitívumok ebben a történetben, több, mint negatívum, de nem biztos, hogy a következő Armas könyvért kapkodni fogok, sőt. Továbbra is szekunder szégyenérzettel tölt el az erotikus jeleneteket olvasni.:)

Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!