Colleen Hoover: November 9 - Könyajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésben egy újabb CoHo könyvről írnék nektek. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

“A test csak a csomagolása a benne rejlő valódi  értékeknek.”

Már évek óta tervben volt, hogy elolvassam a könyvet, de valamiért kicsit ódzkodtam tőle, most viszont úgy éreztem eljött az én időm. Sok értékelést olvastam mielőtt belekezdtem , úgyhogy elég nagy reményekkel fogtam a kezembe. Be kell ismernem, hogy az elején nem kapott el a CoHo varázs,mint a legtöbb könyvnél,amit tőle olvastam.  Aki  olvasott már az írónőtől az pontosan tudja,hogy miről is beszélek és miért emelkednek ki  az Ő könyvei a többi rubin pöttyös könyv közül. Szóval az első két- három fejezet elolvasása után nem igazán éreztem, hogy kedvencemmé válna a könyv, hasonló ötlet alapján írt könyvről/filmről hallottam. Csak egy olyan romantikus könyvként tekintettem rá, ami ugyan tetszik, de hiányzik az a bizonyos csillag az 5-ről, hogy 5/5* legyen, mint a legtöbb CoHo könyv, amit olvastam. 

Megismerkedünk Fallonnal, akinek egy tűz miatt nagyon megégett a bőre, a történet elején az apukájával vacsorázik, mint minden november 9.-én. Kettejük kapcsolata nagyon megsínylette az említett nap eseményeit, Fallon az édesapját hibáztatja az eseményekért. A férfi híres színész,elég kicsapongó élettel, egészen a balesetig Fallon is az ő útját követte, ami a pályaválasztást illeti. A baleset után viszont a színészi karrierje parkoló pályára került, senki nem akarta a sérült lányt alkalmazni a filmvásznon. Néhány hisztit leszámítva nem volt bajom vele, kedvelhető volt és tiszteltem benne a kitartását és a gondolkodását.

Ben, oh Ben…nehéz spoiler nélkül kifejezni, hogy mennyire fájt érte a szívem. Azt viszont nem mondom, hogy egyetértek azzal,amit tett, de látom, hogy honnan jött. Nem tudom elképzelni és remélem nem is kell soha, hogy mekkora fájdalmat élt át. Azt nem mondom, hogy ő a kedvenc CoHo fiú, mert nem, de a végére megértettem, hogy miért olyan amilyen.  Borzasztó lehetett átélni, amit ő és a testvérei átéltek, de különösen ő, aki megtalálta.  

Az 5. fejezetnél igazán beleszúrta a tőrt a szívembe az írónő és hirtelen megértettem, hogy miért imádja annyira mindenki. Megérkezett az a bizonyos plusz,a csillag és CoHo újra megfogta a szívem, összegyűrte és jól megtaposta. Aztán pedig bedobta a tűzbe, hogy biztosra menjen. Amikor Fallon megtalálta azt a bizonyos könyvet, az övével együtt az én szívem is összetört. Hihetetlen, hogy mennyire összefonódik kettejük múltja, erre abszolút nem számítottam. A végére kerek egésszé vált a történet, azért be kell ismernem, hogy sírtam egy jót rajta,

Örülök, hogy csak a november 9.-i események voltak leírva és az eltelt 1 évről csak a párbeszédekből kaptunk kis morzsákat. Nem is kell nekünk mindent tudni, úgyis ez a nap a meghatározó mindkettejük életében. 

Összességében tetszett a könyv, szerettem olvasni, de nem lett kedvencem.

“A fiatalság és a szépség megkopik. Az emberi nagyság nem.”

Elle Kennedy: The Risk - A kockázat - Könyvajánló

Sziasztok! Ma az egyik kedvenc írónőm legújabb magyar könyvéről hoztam nektek egy bejegyzést. 

Fülszöveg:

Mindenki vadócnak tart.

Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom. 

A kockázat nemcsak az idei évem legjobban várt könyve volt, hanem még a tavalyié is, hiszen már azóta vártunk rá, hogy végre megjelenjen. Az biztos, hogy megérte minden egyes várakozással töltött nap, de azért remélem, hogy a következő részre nem kell ennyit várni. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egyik legjobban kedvelt írónő nálunk és rengetegen várják az új köteteit. Nem csoda, mert nagyon olvasmányosak és pörgősek a könyvei, 1-2 nap alatt ki lehet őket végezni, mert egyszerűen nem lehet letenni őket, mindig kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő fejezetben. Amit még kiemelnék az a humor, imádom a poénokat és a szóváltásokat a szereplők között. Elle Kennedy könyvei garantálják a folyamatos nevetést. 

Brenna és Jake már az előző kötetben megjelentek és közös jeleneteik alapján nagyon nagyon vártam, hogy a saját történetüket is elolvashassam végre. Nem csalódtam szerencsére, oda- meg vissza voltam a könyvért, nagyon gyorsan végeztem és nagyon sokat nevettem. 

Brenna egy igazán belevaló,talpraesett lány, aki nem fél kiállni magáért és azt tenni,ami szerinte neki a legjobb. Nagyon szimpatikus karakter volt, már az előző kötetben is felkeltette a figyelmem. Nem az a szende, kis kedves, visszafogott lány, de egy hokiedző lányaként valljuk be, hohy meglepő lenne. Mint mindenkinek, neki is megvolt a maga kis “csomagja”, amit a múltból magával cipelt, nem is volt olyan kicsi ez a dolog. Nagyobb spoiler nélkül csak annyit mondanék, hogy nagyon mérgessé tett ez a rész, azt fel tudom fogni, hogy nem akarta magára haragítani Ericet,fiatal volt és naív,de amikor az ember egészségéről van szó,akkor ne ez legyen a fő gond. Na itt viszont nem volt szimpatikus Brenna, de végre értelmet nyert, hogy miért olyan a kapcsolata az apjával,amilyen. 

Jake szintén elrabolta a szívem az előző részben és nem véletlenül, az egyik kedvenc Briares fiúm lett. Nagyon szimpatikussá tette, hogy mennyire kedves, szorgalmas és segítőkész volt. Na meg okos is. Imádom, ha nem egy bunkóként vannak ábrázolva a fiúk, akik klisésen megtérnek a lány kedvéért, hanem emberileg is rendben vannak. Mondjuk csapatkapitányként fura is lenne ha leszarná a csapattársait. Na mindegy.:D Jó lett volna még többet megtudni róla,kicsit több háttérsztorit. 

Brenna és Jake először csak egy kamu randi miatt jönnek össze,de hamar komolyabbá válnak a dolgok, ám ott van az a kis probléma, hogy Brenna a Briarre jár és apja a Briar edzője, míg Jake a Harvardra jár, a két csapatnak pedig egymás ellen kell megmérkőznie, így ha kiderülne a kettejük közti viszony, nem biztos, hogy túl jól sülne el, így ez kissé beárnyékolja a dolgokat. 

Ami még szintén jó lett volna, ha megtudhattunk volna egy-két dolgot a jövőjükről vagy még többet a kapcsolatukról. 

Továbbra is imádom Elle Kennedy könyveiben, hogy sok szerepet kapnak a mellékszereplők és őket is megismerhetjük. Hollis és Rupi “kapcsolata” zseniális volt, nagyon sokat nevettem rajtuk. Hunter könyvét pedig naggggyon várom, úgyhogy remélem hamarosan olvashatjuk is. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak! 

Miért lett Fredrik Backman a kedvenc íróim egyike?

Sziasztok! A mai bejegyzésem nem egy konkrét könyvről fog szólni, hanem Backman munkásságáról és az általam eddig elolvasott könyveiről írnék egy kicsit. 

Először pár évvel ezelőtt a könyvesboltban jött velem szembe a Mi vagyunk a medvék cím könyve, elolvastam a fülszöveget és azonnal tudtam, hogy egyszer el kell olvasnom, de egészen a tavalyi nyárig várnia kellett a sorára. Nem tudom miért vártam ennyit, mert egyszerűen imádtam. Annyira lenyűgöző az írásmódja, oda vagy vissza vagyok azért, ahogy lazán teljesen hülyére vesz, én képzelek valamit és a végén kiderül, hogy teljesen vakon voltam. Összezavar, elgondolkodtat és minden mondatnak jelentése van, lehet, hogy az utolsó oldalig kell várni arra, hogy megértsd. Tényleg nehéz szavakkal kifejezni, hogy mennyire egyedülálló az írása. Apránként csepegteti az információkat, szépen lassan áll össze a kis darabokból a teljes kép. Néha kicsit olyan a stílusa mintha akkor találná ki, hogy merre vigye a történetet. Minden egyes karakter, akit megalkotott különleges, sőt kissé különcnek is nevezném, de mindegyiküket olyan gyönyörűen formálja meg, öröm olvasni, ahogy ír az emberekről. Amint elolvastam a Mi vagyunk a medvéket rögtön meg is rendeltem 5 további könyvét, az egyiket már elolvastam és egy harmadikat jelenleg olvasok. Ha egyetlen írót kellene választanom, akivel leülök egy kávéra, akkor az biztos, hogy őt választanám, nagyon érdekes, csupaszív embernek tűnik, akinek minden egyes szavát szájtátva hallgatom (olvasom)Most egy kicsit írnék magukról a könyvekről is, amelyet olvastam. Kezdjük a Mi vagyunk a medvék cíművel. 

Már említettem, hogy hogyan is került a kezeim közé a könyv, így azt már nem  fejtegetném. Björnstad városban járunk, ahol minden a hokiról szól és mindenki a hokiért él. De a történet mégsem a hokiról szól, vagyis ez így nem teljes, mert arról is, de rengeteg emberi érzelmet felvonultat a történetben Backman. Nehéz spoilerek nélkül írni a könyveiről, de a Mi vagyunk a medvék egy olyan történet, ami sokáig veled marad, elgondolkodtat és egyszerűen nem hagy nyugodni. Itt is teljesen félrevezetett és amikor kiderül az igazság konkrétan felordítottam, hogy ezt nem hiszem el. Itt szerettem bele Backman stílusába. Nagyon nehéz témákat hoz fel, talán kicsit túlzásba is viszi. 

A másik könyv, amit olvastam az a Hétköznapi szorongások. A borítót látva elcsodálkoztam én is, hogy vajon milyen történetet fogok kapni, de tényleg minden elvárásomat felülmúlta. A Hétköznapi szorongások mindannyiunkról szól, akik próbáljuk nap, mint nap sikerrel venni az elénk gördített akadályok, ezek hol kisebbek, hol nagyobbak. Ugyan idegenek vagyunk egymás számára, de sosem tudjuk, hogy milyen hatással vagyunk a másikra egy mosollyal vagy kedves szóval pl. reggel a metrón. Lehet, hogy ezzel dobjuk fel az adott személy napját, vagy akár még nagyobb hatással is lehetünk. Nem tudhatjuk, hogy mi zajlik a másik emberben. A történetre visszatérve, egy félresikerült bankrablásba cseppenünk, a tettes elmenekül és éppen egy lakásbemutatóra ront be, így a történet hamar túszdrámává alakul, vagyis mégsem, de ne szaladjunk ennyire előre. Számos különböző hátterű szereplőt ismerhetünk meg, akiknek a történetét szépen lassan tárja fel előttünk Backman és újra bebizonyítja, hogy mennyire össze tudja fonni a szálakat és nagyon komplex történetet kapunk. Különböző sorsok, de összeköti őket a lakás, melynek erkélye arra a bizonyos hídra néz. Bátran ajánlom mindenkinek, ha lehetne mindenkihez bekopognék és vinnék neki egy példánnyal, annyira szerettem. 

Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy igazi feminista könyvről, a Moxieról hoztam el a véleményem. 

A recenziós példányt nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, beszéljünk egy kicsit magáról a témáról. Mi is az a feminizmus?

"A feminizmus olyan politikai eszmerendszer és a hozzá kapcsolódó emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság politikai, gazdasági, személyes és társadalmi szintű megvalósítása. A feminizmus – számos irányzatának köszönhetően – rendkívül sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. Egyes mozgalmak kifejezetten a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a fizikai biztonságára helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a családon belüli, akár a munkahelyi erőszakról, vagy épp a prostitúcióról. Akadnak olyanok, akik az egészségügyre specializálódnak, vagy épp a törvények és a jog oldaláról közelítik meg a kérdést. A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat és lehetőségeket, amelyek egy férfit megilletnek." 

 

Sajnos a mai napig sokan összekeverik a feminizmus céljait, a férfigyűlölettel vagy éppen a férfiak elnyomásával, pedig itt egyenjogúságról van szó. Ahogy feljebb is írja a szöveg, amit idéztem, a nőket még a mai napig, a 21. században is számos hátrány éri, csak azért mert nők. Számomra talán az egyik legzavaróbb kifejezés a gyengébbik nem. Mitől gyengébb? Valaki találjon ki rá valami érvet, de inkább felejtsük is el. Számomra is nagyon fontos a két nem közötti egyenlőség, ne kezeljünk senkit máshogyan csak azért mert férfi vagy nő. 

Egyébként a feminizmusnak szintén több hulláma volt, de határozottan az egyik legfontosabb töréspont Virginia Woolf nevéhez fűződik. 1938-ban jelent meg Három adomány című esszéje, melyben rendkívül ironikus hangnemben bírálja az akkori társadalmat. Mindenképp szeretném elolvasni, illetve további műveivel is megismerkedni. 

A kis kitérőt remélem nem bánjátok, gondoltam megérdemli a téma, hogy egy icipicit boncolgassuk a bejegyzés elején.

A könyvről:

A fülszöveget még a megjelenéskor elolvastam, fel is keltette az érdeklődésem, de az utolsó lökést Anikó adta, hogy elolvassam és milyen jól tettem, hogy elfogadtam az ajánlást, mert az egyik kedvenc könyvemmé lépett elő. Moly alapján nem úgy tűnhet, de nagyon gyorsan tudtam haladni, miután belelendültem az olvasásba, teljesen kikapcsolt Vivian és a moxiek története. 

Vivian megelégeli az iskolájában jelen levő szexizmust és egyenlőtlen bánásmódot a lányok és a fiúk között, akiknek mindent elnéznek. Édesanyja után ő is fellép ez ellen és elkezd zine-okat készíteni, amelyekben kifejti a véleményét az iskolában fellépő különböző szituációkról és olyan akciókat tervez, mellyel össze tudja hozni azokat, akiknek szintén elegük van ebből a helyzetből. Szerintem nagyon feldobták ezek az illusztrációk a könyvet, bár én több zine-t is szívesen láttam volna, de nem panaszkodok. 

Számomra nagyon megdöbbentő volt, hogy a fiúk mit csinálnak abban az iskolában. A "nők a konyhába valók" című előadás sajnos nagyon ismerős, így az nem lepett meg, de a villámtapi. Na attól kinyílt a bicska a zsebemben, a legundorítóbb dolog a világon úgy hozzáérni bárkihez, hogy nem adott rá engedélyt, plána bizonyos helyeken. Mélységesen felháborító és elítélendő szerintem. Egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy mi ebben a jó vagy poénos, és hogyan hagyhatják szó nélkül egy iskolában, ahol talán illene megtanítani a diákoknak, hogy ez nagyon nem oké, ha már otthon nem sikerült. Már a beszólogatás is sok, de ez...összeszorult a gyomrom is. 

A szexuális zaklatás mellett megjelenik a rasszizmus is, úgyhogy egy nagyon aktuális regényről beszélünk, amelyet minden fiatal lánynak a kezébe adnék, hogy olvassa el. Minden iskolába elkelne egy moxie csapat, aki helyrerázza a dolgokat, mert biztos vagyok abban, hogy minden iskolában megjelennek ezek a problémák. Illetve így a lányok is tudnák, hogy nincsenek egyedül és könnyebben fel tudnak szólalni. Sajnos szerintem kevés olyan lány/nő van, akit ne ért volna valamilyen formában atrocitás és ez borzasztó. 

Visszatérve a szereplőkre, Vivian és a többi lány karaktere is szimpatikus volt. Vivian egy csendes, visszafogott lány, de mégis képes volt ezt a mozgalmat elindítani, ami ezután halad a maga útján és egyre több lány becsatlakozott a maga ötletével, egyre többükhöz eljutott, szerintem majdnem minden lány részesévé vált a moxieknak. Vivian mellett még kiemelném Claudiát és Emmat, akik az elején még nem szkeptikusak voltak, de miután megértették és rájöttek, hogy őket is mennyit atrocitás érte becsatlakoztak. 

Nagyon fontos történet, amelynek nagyon egyszerű a nyelvezete, nem bonyolult egyáltalán és gyorsan lehet vele haladni. Mindenkinek ajánlom, különösen fiatal lányoknak, hogy tudják nincsenek egyedül és esetleg összefogva változást tudjanak elérni. De tényleg bárki elolvashatja, csak előnye származhat belőle. Az iskolákban is szerintem rendkívül hasznos lenne átbeszélni egy ilyen történetet. 

Jennifer L. Armentrout: The Power - A hatalom - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzésemben a Titan sorozat 2. részéről írnék nektek. Spoileres lehet az első részre nézve, úgyhogy ha még nem olvastátok azt, akkor inkább ne olvassatok tovább. 

Fülszöveg:  

A Szövetségi Egyetem harctérré változott: összecsapnak a tisztavérűek és a félvérek, akik követelik a saját végzetük feletti uralom jogát. A sors azonban más terveket tartogat. Tetőfokára hág az erőszak, és elkerülhetetlennek tűnik a fajok közti háború – éppen a legrosszabbkor. Hüperiónt ugyan legyőzték, de Josie és Seth is tudja, hogy csak haladékot nyertek. Sethnek fel kell készítenie Josie-t a harcra, akinek uralnia kell új képességeit, és meg kell találniuk a többi félistent is, mielőtt a titánok rájuk bukkannának.

Az istenek azonban még náluk is nagyobb fenyegetéstől tartanak. 

Egy csordányi kiéhezett titánnál csak egy fékevesztett apollüón veszélyesebb. A Josie-ban rejlő aether erősen vonzza Sethet. Mikor a vágy és a szerelem utat ad a hatalomnak, tudja, hogy Josie közelsége nemcsak a lányra, hanem mindenkire nézve veszélyes, de Josie elengedéséhez olyan önzetlenségre van szükség, ami nem Seth stílusa. A múlt ösvénye a jövő útjává válik. A titánveszély pusztító következményekkel jár, és a hatalom sötét csábítása ismét befonja Sethet. Josie ezúttal talán nem tudja őt visszatartani.

A könyvről: 

Bevallom ez a rész most nem a legjobbkor talált meg, össze-vissza tudtam vele haladni, pedig ez a kötet nagyon izgalmas volt, különösen az utolsó 50 oldal, aminek olvasása közben le sem tettem a könyvet. A cselekmény már jóval részletesebb, mélyebbre evezünk az egész mitológiában, de az izgalmak különösen a történet második felében jelennek meg. Előtte főleg Seth és Josie kapcsolatáról szól a történet, egyre jobban megismerjük őket, Sethről is több mindent csepegtet az írónő. Kicsit átment szenvedősben ez a kapcsolat, hol veled akarok lenni, hol nem, hol ez volt a baj, hol minden rendben volt. Valószínűleg ezért csúszott ennyire nyögvenyelősen az eleje. Nem véletlenül szeretem jobban az írónő fantasy műveit.:D 

Visszatérve az elejére, tök jó volt belelátni Josie képzésébe, ahogy fejlődik és megismeri a képességeit, illetve hogyan változik a kapcsolata a többiekkel. Solos, Luke, Deacon a kedvenceim lettek, nagyon jó karakterek voltak, mindegyikük hozzáadott az élményhez.  Jöttek új szereplők is, Herki szerintem nagyon vicces volt, bár néha lecsaptam volna.

Ahogy említettem már, az események igazán a könyv felénél kezdtek beindulni, na de ott nagyon. Itt végre visszajött az, hogy miért is szeretem ennyire Armentrout könyveit  és az általa épített világokat. Jöttek új szereplők, új titkok derültek ki, fény derült számos dologra, amiket eddig csak kérdőjelek öveztek. Nem akarok spoilerezni egyáltalán, úgyhogy emiatt nem írok semmi specifikus dolgot.

A vége viszont teljesen kikészített, nem számítottam arra, hogy ilyen brutál lezárást kapunk, mert ez az volt. Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert sok elvarratlan szál maradt, aminek nagyon érdekel a lezárása, úgyhogy biztosan lesznek még itt izgalmak bőven.

Összességében azt tudom mondani, hogy nem volt ez rossz, biztosan el fogom olvasni a következő részt, de továbbra sem ez lesz a kedvenc JLA sorozatom. Kicsit többet is ki lehetne hozni az egészből én azt mondanám, viszont abszolút nem bántam meg az olvasását, 4,5 csillagot bőven adnék rá, de az a fél csillag, ami hiányzik azt pont az, ami a többi sorozatát annyira különlegessé és számomra egyedivé teszi. 

Jennifer L. Armentrout: The Return - Visszatérés - Könyvajánló

 Sziasztok! Hát a könyv címe hűen tükrözi az én helyzetem is, mert hosszú idő után újabb bejegyzéssel tértem vissza hozzátok, bár nem tudom olvassa-e még valaki a blogot. 

A könyvről:                                             

A ​CSONTOS SEGGŰ VÉN MOIRÁK HALÁLRA RÖHÖGIK MAGUKAT…

Egy éve már, hogy Seth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka durva volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani. 
Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Seth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére. 
Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Sethtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata.

MERT A TÖRTÉNELEM, ÚGY TŰNIK, MEGINT MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT…

Először is köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Szerintem Jennifer Armentroutot nem nagyon kell nektek bemutatnom, a blogon és az instámon is többször áradoztam, hogy mennyire szeretem a könyveit. A legnagyobb szerelmem mindig az Obszidián marad, amit szorosan követ az Origin sorozat, de azt kell mondja, hogy ez a sorozat is nagyon jónak ígérkezik. 

Megkaptuk a már ismerős vicces, szexi, kissé férfi főszereplőt, aki kivételesen először a rosszfiúk táborát erősítette, majd áttért a jó oldalra. Azért azt hozzátenném, hogy leírás alapján Sethnek és a borítón lévő kedves fiatalembernek nem sok köze van egymáshoz, de nyilván ez csak egy apró részlet, hálistennek a könyv belseje kárpótol mindenért. 

Történelemből mindig is a görög mitológia állt hozzám legközelebb és ezt tartottam a legérdekesebbnek, így kíváncsian kezdtem bele a történetbe, hogy az írónő hogyan csempészte bele ezt a szálat a történetbe. Azt kell mondanom, hogy meglepően jól sikerült összehoznia a mitológiát a mindennapi élettel. Egyértelműen Apollón volt a kedvencem az összes mitológiai alak közül, nagyon szórakoztató volt. A félistenek és képességeik szintén felkeltették az érdeklődésem, remélem még több kiderül róluk a következő kötetben. 

Térjünk egy kicsit vissza a szereplőkre, már említettem, hogy Sethben megkaptuk a már jól ismert Armentrout-féle férfi főszereplőt, bár Damon, Luc és Roth állnak nálam a dobogón, azért Seth is szorosan ott lohol a nyakukban. Ebben a sorozatban már JLA is jobban belement a felnőttesebb tartalmakba, részletesebb leírásokat kaptunk. Nem tudom, hogy az írónő hogyan tudja ilyen tökéletesen leírni a vonzalmat 2 szereplő között, akármelyik sorozatról legyen szó, oda meg vissza vagyok a szereplők közötti vonzalomért. Valahogy nagyon jól át tudja adni az érzelmeket, nem véletlenül az egyik kedvenc írónőm. 

Josie is egészen szimpatikus volt, néha voltak olyan megnyilvánulásai, amik kevésbé tetszettek, de összességében kedveltem, jószívű lány volt, aki szerencsére nem makacs illetve nem is hisztizett minden másodpercben, úgyhogy ennek nagyon örültem és kíváncsi vagyok a továbbiakban milyen lesz a viselkedése.

A cselekmény nagyon izgalmas volt, fordulatos, nincs híján a romantikának sem, de mindenképpen javaslom, hogy legyen kéznél a következő rész mert szükség lesz rá, ennél többet nem árulok el. Ha szerettétek az írónő eddigi könyveit és a görög mitológiától sem riadtok meg, akkor bátran ajánlom nektek a Visszatérést. 

Maddie Dawson - Szerelmi varázslás kezdőknek - Könyvajánló

Sziasztok! Ma egy újabb romantikus könyvajánlóval készültem, bár elöljáróban annyit elmondanék, hogy nem lett kedvencem ez a történet. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Fülszöveg: 

Mert ​a boldogság nem mindig onnan érkezik, ahonnan várod.

Marnie MacGraw hétköznapi életre vágyik – férjre, gyerekekre és egy egyterűre a kertvárosban. Most, hogy férjhez menni készül álmai lovagjához, biztos benne, hogy valóban ilyen élet vár rá. Aztán találkozik Blix Hollidayjel, a vőlegénye lázadó, párokat összeboronáló idős nagynénjével, és minden megváltozik – éppen úgy, ahogy azt Blix megjósolta.

Amikor a házassága két kínos héten belül véget ér, Marnie érthetően megdöbben. És még jobban megdöbben, amikor megtudja, hogy ő örökölte Blix brooklyni házát, az összes befejezetlen „projektjével”: a megtört szívű, fura barátokkal és szomszédokkal, akik menekülnek a boldogság elől. Marnie nem hiszi magáról, hogy nagyon különleges volna, ám Blix valahogy tudta, ő lesz a tökéletes ember, aki átveheti a párvarázsló szerepét.

Marnie a maga kárán kénytelen megtanulni, hogy a boldogságot néha nehéz felismerni, és gyakran azoknak van a legnagyobb szükségük rá, akik leginkább eltaszítanák maguktól.

Mulatságos és intelligens kötet, szerethető, különc szereplőkkel, egy csipetnyi varázslattal. 
Mondj igent a szerelemre!

Először a cím és a borító keltette fel a figyelmem, majd elolvastam a fülszöveget és alig vártam, hogy a kezeim közé vegyem a könyvet és elolvassam, ám sajnos kicsit csalódnom kellett. Összességében nem volt rossz, mert 4 csillagot simán megadnék rá, de az mind a mellékszereplők miatt volt. 

Marnie egy cseppet sem volt szimpatikus, ahogy  fülszöveg is írja a házasság hamar véget ér, bár meg sem kellett volna történnie, aki elolvassa érteni fogja, hogy miért mondom, nekem ez a lépése teljes mértékben unszimpatikus volt. A rövid nász után hazaköltözik a családjához, akik te jóságos Istenem, borzasztóan idegesítőek voltak, talán még jobban, mint Marnie. Unalmas, idegesítő főszereplő, akinek sem a gondolkodásával, sem a tetteivel nem tudtam azonosulni, így sokszor nehezen vettem a kezembe a könyvet. Miután elutazott Brooklynba izgalmasabbá vált a cselekmény, bár őt továbbra sem tudtam semmilyen szinten megérteni, az ex férjjel, Noahval együtt. 

Szóval megérkezett a levél, hogy Blix ráhagyta a brooklyni lakást és Marnie el is indult, hogy megnézze, a családja minden tiltakozása ellenére. Ott megismerkedett Lolával, Patrickkel, Jessicával és Sammyvel, akik a házban laktak még. Nekem ők voltak a kedvenceim, különösen Lola és Patrick. Lola Blix legjobb barátnője, nagyon kedvelhető karakter, aki szintén megérdemelte a boldogságot. Patrick nagy kedvencem lett, sérült lelkű, törékeny ember, akiben rengeteg szeretet és félelem lakozik, amit nem mert kimutatni, helyette betegségek tüneteit írogatja egész nap, munka gyanánt. A kedvenc jeleneteim egyértelműen Patrick és Marnie közös jelenetei, a homárvadászat, sütés és még sorolhatnám, ezekben a jelenetekben még Marnie is kedvelhetővé vált. 

Blixről még pár szót...egy nagyon bohókás, vidám és életszerető nőt ismerhettünk meg, aki mindig nyitott szívvel közlekedett, mindenkihez volt 1-2 jó szava és mindenkinek segíteni akart, hogy megtalálja a boldogságát, ehhez nem félt egy csepp varázslatot bevetni, ha szükség volt rá. 

Összességében tényleg nem volt egy rossz könyv, Blix, Patrick és a többi mellékszereplőnek a cselekményszálai kedvelhetővé tették számomra a könyvet és róluk jó volt olvasni, de sajnos Marnie nem lett a szívem csücske. 

Mesés könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésben 2, leginkább gyerekeknek szóló könyvet mutatnék be nektek. Köszönöm a recenziós példányokat a kiadónak!  

                                     Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Mindig légy önmagad – kivéve, ha lehetsz unikornis is!

Milli, a mopsz épp karácsony előtt veszíti el az otthonát, de szerencsére Anna családja befogadja egy hétre. A játékos kedvű kiskutya nagyon megszereti Annát, és nagyon szeretne örökre vele maradni. De Anna nem vágyik kutyára – ő egy unikornist szeretne, legalábbis Milli szerint. 
Sikerül-e Millinek unikornissá változnia? Ha rájönne, mit kell ehhez tennie, akkor talán valóra válhatna az álma, hogy otthonra találjon.

Létezik ennél cukibb történet és borító? Kiskutya, unikornis...minden ami kell.:D 

Az elején megismerjük Millit, a kis mopszot, aki nagyon szeret hatalmas rumlit csinálni maga körül, amit a "kedves" gazdája kevésbé tolerál, mert neki csak azért kellett egy kiskutya, hogy berakhassa a táskájába és mutogathassa. Hamar megunja, hogy foglalkoznia kell Millivel, ezért visszaviszi a menhelyre.  A menhelyen már nincs hely még egy kutya befogadására, így pont kapóra jön egy család, akiknek nagyon megtetszik Milli és befogadják. Bebizonyítják, hogy nincs olyan, hogy problémás kutya, kellő odafigyeléssel és energiával meg lehet tanítani minden kisállatot, hogy megfelelően viselkedjen. Nem azért csinálnak kupit, nem azért rágcsálják meg a cipőket, mert ők kárt akarnak okozni, hanem ők csak kis élőlények, akik még nem tudják, hogy a gazdi cipője helyett a játékokat kellene rágcsálni. 

Milli sokáig félt attól, hogy mennie kell és a lányok jobban örülnének egy unikornisnak, ezért minden turpisságot elkövetett, hogy valahogy unikornissá varázsolja magát, de a végére rájött, hogy ő így tökéletes, mint egy kiskutya és nem kell unikornissá változnia, hogy szeressék. Nagyon tanulságos történet, hogy hiába akarunk mások lenni, hiába várjuk ettől a megváltást és a boldogságot, pedig ez csak nagyon kevés esetben igaz. Sokkal inkább arra tanít a történet, a felelős állatartáson kívül, hogy fogadjuk el magunkat és ne akarjuk más emberek lenni, mert mi így vagyunk tökéletesek. Milli is kiskutyaként tökéletes, az unikornis szerep meg hát marad az unikornisoknak. Félreértés ne essék, itt nem a személyes fejlődésről beszélek, meg arról, hogy az ember nem változtathat magán, mert nem erről van szó. Ha valami nem tetszik magunkon és tudjuk, hogy meg tudjuk változtatni valamilyen formában és úgy jobban érezzük magunkat ám legyen, de ezt csakis magunkért tegyük, ne azért, mert xy jobban elfogadna vagy jobban tetszenénk valakinek. 

Mindenki úgy csodálatos ahogy van, ha kutya, ha unikornis! 

Kertész Edina: Lajhár, a sztár 

Lona szeretné, ha az osztály menő lányai, Menta Málna és Napsugár bevennék maguk közé a csapatba. Igyekszik felhívni magára a figyelmet. Fotókat készít magáról, amik felkerülnek róla az internetre. De nem hozzák el a várva várt sikert, sőt, mindenki kineveti, osztálytársaik gúnyolódásának céltáblája lesz. Még szerencse, hogy új barátra talál Drazsé, az elszánt környezetvédő személyében, és feltűnik az életében Pedró nagybácsi is, aki a messzi Costa Ricából érkezik. 
Ám Pedró bácsi mégsem az, akinek mondja magát, és egy iskolai bulin minden összekavarodik… Sikerül Lonának rátalálnia arra, amiben igazán jó, és segíteni Pedró bácsinak otthona, a nemzeti park megvédésében?

Amikor megláttam a borítót rögtön felkeltette az érdeklődésem, mert nagyon cukinak találom a lajhárokat, így el akartam olvasni a történetet, amelyben egy lajhár kapja a főszerepet. Nem teljesen tudtam, hogy mit várjak, de pozitív csalódás volt a könyv, IMÁDTAM. Kisiskolásoknak, alsó tagozatosoknak kötelezővé tenném, szerintem zseniális alkotás, mind a téma, mind a belső kialakítás miatt.  

Az elején megismerjük Lonát, a lajhárt, akinek egyetlen vágya, hogy befogadja maga közé a triumvirátus, Napsugár, Málna és Menta. Ezért képes mindent bevetni, amire csak lehetősége van, műkörmöket csináltat az édesanyjával, regisztrál instagramra és a lányoktól ellesett pózokat alkalmazva szelfiket készít, abban reménykedve, hogy ha sok lájkot kap az majd meghozza számára a várt népszerűséget. 

Sajnos ez egy valós és szomorú dolog manapság és nagyon tetszett, hogy az írónő ilyen erőteljesen megjelenített a social médiát, hiszen napjainkat ez teljes mértékben áthatja és szinte mindenki használja. Sok pozitívuma van, ennek egyik példája a könyv során is megjelenik, de számos negatív oldalát láthatjuk, amikor Lonát kezdik bántani online. Az online bullying borzasztó dolog, őszintén szólva én sosem értettem, hogy miért jó valakit nyilvánosan cikizni és bántani és, hogy egyesek miért nem gondolnak bele tetteik következményeibe és ez hogyan érint másokat. Nem azért, mert egy szent vagyok, de ha engem valami zavar azt privátban szoktam intézni, na mindegy is... Számomra az online bullying tényleg elfogadhatatlan és felháborító, amikor a könyvben olvastam róla olyan ideges lettem és szomorú Lonáért. Senki nem érdemli ezt, de sajnos sokakat érint, főleg a fiatalok körében. De, hogy ne csak a negatív dolgokat említsem, mert az írónő is kiemelte, hogy lehet hasznos és pozitív célokra is használni a közösségi oldalakat, olyanoknak nyújhatunk segítséget és követőket és a világ minden táján élő embereket bevonva, akik maguktól nem tudták volna megoldani az adott problémát, de tudjuk, hogy sok kicsi sokra megy és, ha a nagy követőtáborral rendelkező emberek egy adott ügy mellé állnak, akkor a határ a csillagos ég. 

Még ki szeretném emelni, hogy mennyire interaktív ez a kötet, színezhetünk benne, de számos kérdésben megszólít minket is a történet, válaszolhatunk mi is adott kérdésekre. Az illusztrációk nagyon szépek, igazán cuki lett minden karakter, főleg Lona, illetve a lila szín nemcsak a borítón jelenik meg, hanem a könyvben a betűk, illetve a rajzok is lila színűek, szerintem nagyon egyedi. A betűtípusok is váltakoznak, hol kisebb, hol nagyobb, hol el kell fordítanunk a könyvet. 

Maga a történet szívmelengető és nagyon aranyos, de azt nem részletezném, meghagyom nektek, hogy megismerjétek, amikor olvassátok. 

Összességében egy kívül-belül különleges könyvet olvashattam, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, kisebbeknek azért, hogy kicsit átgondolják, hogy milyen a felelősségteljes social média használat, megismerjék az online bullyinget és a kirekesztést, nagyobbaknak pedig azért, mert nagyon cuki. Szerintem abszolút megállja a helyét oktatókönyvként is, amely egyszerre szórakoztat és egyszerre hívja fel a figyelmet bizonyos témákra, tele aktuális problémával. 

Most összefoglalom az összefoglalásaimat, mindkét könyv amellett, hogy nagyon cuki kívül- belül, számos nagyon hasznos gondolatot tartalmaz, ha az ember nyitott arra, hogy ezeket befogadja és értékelje. Ha lenne gyermekem biztos elolvasnám vele mindkettőt és ha még nem érti magától ezeket a gondolatokat, akkor megpróbálnám valamennyire elmagyarázni és később újra a kezébe adni, amikor már magától is megérti, hogy óóóó, hát erről beszéltünk. Én személy szerint imádom az ilyen típusú meséket, nektek is bátran ajánlom mindkettőt!

Kristen Callihan: Maganed - Kontroll - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma egy olyan könyvről írnék nektek, amit már hónapokkal ezelőtt olvastam, de valamiért akkor nem írtam le a gondolataimat, szóval most jó mélyre kellett ásnom. Be kell vallanom, hogy a sorozat előző részét, az Idolt én nem olvastam, de teljesen érthető volt számomra minden, úgyhogy ha valakinek az első rész nem hozta meg a kedvét a sorozathoz, de a második igen, akkor nyugodtan vágjon bele, bár az biztos, hogy az első résszel együtt teljes az élmény, valószínűleg én is adok neki esélyt. 

Fülszöveg:

„Egyáltalán ​nem hideg és érzéketlen. Csak rejtőzködik. Azt akarom, hogy szabadjára engedje mindezt – ezt az erőt, ezeket a ragyogó érzelmeket, amit a felszín alatt tart.” – Sophie

Szellemi párbajként indult. Én, egy átlagos lány a nagy számmal, ellene, a szexi, hatalmas egóval rendelkező rosszfiú ellen…

Amikor áttettek első osztályra a londoni járaton, azt hittem, megütöttem a főnyereményt.

Egészen addig, amíg le nem ült mellém Ő. Gabriel Scott: pokolian jóképű és jéghideg. Senki és semmi nem képes áthatolni a páncélján. Soha. Saját jogán is legenda, a világ legnagyobb rockbandájának menedzsere, emellett pedig egy arrogáns seggfej, aki lenéz engem.

Azt hittem, sikerült pokollá tennem számára egy hosszú repülőutat. Eszembe sem jutott, hogy megkedvelhetem, az meg pláne nem, hogy megkívánhatom. És mi a legmeglepőbb az egészben? Hogy ő is akar engem. Csak a feltételei kissé meghökkentőek.

Ha elfogadom az ajánlatát, sebezhetővé teszem magam. Nagy esély van rá, hogy belezúgok az egyetlen férfiba, akit nem tudok irányítani. De erős kísértést érzek arra, hogy igent mondjak neki. Mert a tökéletes öltönyök és a rideg külső mögött rejtőző férfi valószínűleg a legjobb dolog, ami valaha történt velem. És talán én vagyok az egyetlen, aki képes lehet megolvasztani a jeget a szíve körül.

Kezdődjön hát a küzdelem…

Rendeld meg ITT.

Ez egy igazán jó és kikapcsoló könyv volt számomra, tipikusan az, amit nem tudsz letenni, mert várod, hogy mi fog történni és hogyan, még akkor is ha egyébként ez a legtöbb esetben könnyen kiszámítható, de ebben a történetben megvolt az a plusz, ami kiemelte a többi rubin pöttyös könyv közül. Szerintem az évek során rájöhettetek, hogy nagyon kedvelem a romantikus könyveket és kifejezetten a KMK rubin pöttyös könyveit, de ennyi idő után, már én is nehezen találok olyat, ami miatt egy könyvre azt tudom mondani, hogy na ez tényleg jó volt és ezt biztos újra fogom olvasni. Ez pedig ilyen volt, tuti, hogyha egy kis nevetésre és perzselő szópárbajokra vágyok ez lesz az egyik amelyhez nyúlni fogok. 

Az elejétől kezdve kedveltem Sophiet, vicces volt, szókimondó, de azért volt 1-2 pillanat, amikor megkérdeztem volna, hogy ezt miért, viszont összességében nagyon kedvelhető volt. Vidám, pörgős, egy igazi Napsugár, aki bearanyozza az emberek napját és néha már túlontúl is fényes.:D Bár voltak olyan szituációk, amelyeknél úgy éreztem, hogy nem viselkedik elég felnőttként... 

Sophie nyitottságát tökéletesen ellensúlyozta Gabriel, vagy ahogy mindenki hívja: Scottie zárkózottsága. A könyv feléig lehetett érezni rajta a távolságtartást és azt, hogy nem tud mit kezdeni az érzéseivel és a mindig pörgős Sophieval. A kedvenc jelenetem a legelső, repülős jelenet. Azon szórakoztam a legtöbbet, zseniális volt olvasni, hogy Scottie mennyire ideges, hogy mellé ültettek valakit és, hogy Sophie hogyan próbálja minél jobban felidegesíteni. Most, hogy ezt leírtam újra is olvasom ezt a részt, tényleg nagyon szórakoztató volt. Az egész könyvet jellemzi, hogy nagyon vicces, de nálam valamiért ez az első jelenet vitte a prímet. Na meg amikor kiderült, hogy ki is lesz Sophie és mi lesz a feladata.:DD Na jó, nem spoilerezek, de ha kedvelitek az ilyen típusú történeteket akkor ne hagyjátok ki. 

Amit még szeretnék kiemelni az Gabriel karakterfejlődése, egy nagyon zárkózott, magának való és lelke mélyén nagyon magányos férfiként ismertük meg, de a könyv végére feloldódott és belátta, hogy nem gyengeség elfogadni másoktól segítséget, megnyílni előttük és főleg a legközelebbi barátai esetében.

Ahogy már említettem, nagyon kedvelem a romantikus könyveket, de azt még jobban, ha van a történetben valami extra, vagy jelentős fejlődésen megy át valaki, vagy annyira jók a poénok stb. Ez ennél a könyvnél megvolt, úgyhogy én bátran ajánlom nektek. 

Rachael Anderson: Lord Drayson bukása - Könyvajánló

Sziasztok! Nagyon nagyon régen jelentkeztem utoljára, azóta rengeteg dolog történt, jó és rossz egyaránt, de most nem az én magyarázkodásom miatt vagyunk itt, hanem azért, hogy megosszam a gondolataimat az év első befejezett olvasmányáról. 

Szeretném megköszönni a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt!

Fülszöveg:

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét?

A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.

És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

Az biztos, hogy olvasmányok terén jól kezdődik az év, mert egy igazán szórakoztató könyvvel indult. Már a megjelenés előtt felfigyeltem a könyvre, egy belevaló lány és egy kissé arrogáns gróf kis játékára számítottam és pont ezt kaptam. Még egy kis kitérőt engedjetek meg nekem. Én is engedtem a kísértésnek és megnéztem a Bridgerton sorozatot és miután befejeztem nem akartam elengedni ezt a korszakot, úgyhogy így került éppen most a kezembe a könyv. 

Az elején megismerjük Lucyt, vagyis Beresford kisasszonyt, aki egyedül marad Georginával a cseléddel/ család barátjával, majd megérkezik Lord Drayson, aki közli velük, hogy ki kell költözniük, mert el akarja adni a birtokot. Lucy szerencséjére vagy szerencsétlenségére Lord Draysont baleset éri és elveszti az emlékezetét. Lucy úgy dönt, hogy kicsit megleckézteti és előadta, hogy Colin a család szolgája/komornyikja/kocsija és amit még megkíván a helyzet. Colin nem ellenkezett, közösen bele is vetették magukat a munkába. Lucy igazi belevaló lány, nem félt attól, hogy koszos lesz a szép ruhája vagy a szél szétfújja a gondosan elkészített haját, ő akkor is a földet túrta és a virágait gondozta. Kedves, szórakoztató és vicces főszereplőt kaptunk a személyében. 

Colint is hamar megkedveltem a kezdeti ellenszenv ellenére, főleg a kocsisként/szolgaként töltött napjai voltak szórakoztatóak és egyszerűen imádtam a szóváltásait Lucyval. Annyira jó volt olvasni ahogy egyre jobban megismerik és megkedvelik egymást és ahogy szépen lassan felépült a kapcsolatuk. A hazugot hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, így Lucy kis hazugságára is fény derült. Colin édesanyja és húga is nagyon kedves és befogadó volt Lucyval szemben, az egész család és hozzáállása szimpatikus volt. 

Azért a végére átment kicsit mesébe a történet, az írónő nem félt elrugaszkodni a valóságtól, de néha ilyen is kell és a vizsgáktól leszívott agyamnak ez a történet tökéletes volt. Ha ti is olyasmit kerestek, ami nincs feleslegesen túlbonyolítva, romantikus, olvasmányos és nagyon vicces akkor bátran ajánlom nektek ezt a könyvet. Kellemesen kikapcsolt, feltöltött és jókat nevettem olvasás közben, 1 nap alatt ki is végeztem.