Vi Keeland: Kockázatos kaland könyvajánló

 Sziasztok! Mára egy Vi Keeland könyvet hoztam nektek, úgyhogy akik szeretik a romantikus könyveket maradjanak velem.:)

Több könyvet is olvastam már az írónőtől, viszont most először születik bejegyzés. Az eddig olvasott könyveit is nagyon kedveltem, ha olyan olvasmányra vágyok, ami teljesen kikapcsol, akkor előszeretettel választok Vi Keeland könyvet. 1-2 nap alatt ki lehet végezni őket és tényleg teljesen beszippantanak. Ez a Kockázatos kalandra is igaz, de ez a történet mégis kicsit más volt, mint amiket eddig megszoktam. Sokkal mélyebb történetet kaptunk, Autumnnek és Donovannek is megvoltak a maguk démonai, amik végigkísérték az életüket és nagyban meghatározták jelenlegi énjüket. 

Autumn és Donovan megismerkedése igazán kalandos volt, hiszen egy összecserélt bőrönd hozta őket össze. Ennél már csak a bőröndök tartalma volt izgalmasabb.;) A Starbucksba szervezett rövidnek szánt csereakció egész hétvégésre nyúlt, kiélvezték egymás társaságát, míg Autumn fel nem szívódott Donovan legnagyobb bánatára. 

(Bevallom nekem az a legnagyobb félelmem repülés kapcsán, hogy valahol elmarad a bőröndöm és nem jut vissza hozzám, és amilyen szerencsétlen vagyok biztos nem egy szexi, tetovált ügyvédnél kötne ki.)

Donovan azért küzd, hogy üzlettárssá váljon a cégnél, ahol ügyvédként dolgozik, így kénytelen elfogadni a pro bono ügyet, amit a főnöke sózott rá. A sors fintora, hogy éppen egy olyan fiút kell védenie, akinek Autumn a szociális munkása, így 1 év után újra találkoznak. 

Nagyon imádtam Donovant, magabiztos, okos, nem mellesleg szexi, ja és majdnem kihagytam, hogy imádja a növényeket, beszél hozzájuk és idegességében locsolgatja őket. Ezeken a részeken jól szórakoztam. A méretre szabott öltöny alatt pedig számos tetoválást rejteget, amelyek arra emlékeztetik, hogy honnan jött. Nem volt egyszerű gyerekkora, őt is letartóztatták párszor, drogos anya mellett nőtt fel, így meglett volna minden oka, hogy ennek az életnek a rabja maradjon, de ő felül tudott emelkedni és hátrahagyni ezt, ugyanakkor nem felejtette el, hogy honnan jött és kik segítettek rajta. Itt meg is említeném Budot, aki arra szenteli az életét, hogy segítsen és ételt osszon az arra rászorulóknak. Donovannak is nagyon sokat segített, így számos vicces történettel szolgált Autumn számára (és számunka is). 

Ezek mellett nagyon türelmes, gyengéd és megértő, szinte tökéletes férfi, de tudjuk, hogy tökéletes nem létezik, úgyhogy maradjunk annál, hogy szinte az. 

Autumn is nagyon szimpatikus volt, neki is megvoltak a maga démonai, elég kemény volt olvasni, hogy milyen múltja volt és mit tett vele egy olyan ember, akiben megbízott. Érthető, hogy miért épített ilyen magas falakat maga köré és miért nem akar mélyebb, érzelmi kapcsolatot kialakítani, csak felszínes kapcsolatokat. Autumn nagy fejlődésen ment keresztül a könyv alatt, Donovan segítségével téglánként lebomlott a köré épített fal és elkezdett bízni Donovanben. 

Ez egy igazi slow burn románc, viszont közben megismerjük a múltjukat, így csak faltam a lapokat, szinte fel sem tűnt, hogy a végére értem. Ha valaki azt preferálja, hogy már az elején egymásnak ugorjanak, akkor nem biztos, hogy ezt a Vi Keeland könyvet javaslom. 

Nálam viszont egyértelműen ez lett a kedvenc könyvem az írónőtől, sokkal mélyebb, komolyabb történet, mint a többi, de ugyanolyan szórakoztató. 

Nagyon ajánlom azoknak, akik kedvelik a slow burn romantikát és Vi Keeland történeteit.

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!

Vi Keeland - Penelope Ward: Park Avenue Player - Szerelem a Park Avenue-n - Könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésemben a sokak által imádott szerzőpáros nálunk legújabban megjelent könyvét hoztam nektek. 

Fülszöveg:

Átlagos ​napnak indult, aztán megtörtént a baleset.

A férfi, akivel összekoccantam, drága autót vezetett, és lélegzetelállítóan jóképű volt. Nagy kár, hogy egyben egy igazi seggfej is. Összevesztünk, hogy melyikünk hibázott, és azon is, hogy milyen lekezelő mondatok hagyták el száját. Végül megérkezett a rendőrség, mi pedig mentünk az utunkra, a biztosítótársaságokra hagyva a helyzet tisztázását. Nekem amúgy is oda kellett érnem arra az állásinterjúra, ami miatt annyira izgatott voltam. Ám az izgalom abban a pillanatban vált csalódottsággá, amikor megláttam, kihez is mentem interjúra. A koccanásos pasashoz. Upsz!

Persze hogy nem kaptam meg az állást. A gond csak az volt, hogy nagyon meg akartam. Pontosabban, szükségem volt rá. Ezért, bár Hollis LaCroix pont annyira volt ijesztő, mint sármos, visszamentem hozzá, hátha ki tudom könyörögni, hogy adjon még egy esélyt. Gondolod, hogy lesz egy része a történetnek, amikor szerelmesek leszünk, majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk, ugye? Hát, az élet szép kis csavart labdákat tud dobni. És amit mi kaptunk, arra egyáltalán nem számítottam.

Merülj el a történetünkben!

Be kell ismernem, hogy meglepett a történet, mert a fülszövegben emlegetett csavart labdák úgy arcon találtak, hogy alig tudtam összekaparni az állam a földről. Olvastam elég rubin pöttyös könyvet, illetve úgy általánosságban is, de erre tényleg nem számítottam. Na de ne szaladjunk ennyire előre, menjünk vissza az elejéhez. 

Hollis és Elodie egy baleset kapcsán ismerkednek meg, már itt elkezdődik a kettejük közti csipkelődés, mindketten a másikat hibáztatják természetesen, de már itt éreztem, hogy egy szórakoztató regény elébe nézek. A kis csattanás után érkezett az első csavar, amikor kiderült, hogy Elodie bizony Hollishoz jelentkezett az állásra, amit végül nagy küzdelem árán meg is kapott. Haileyt nagyon nagyon kedveltem, szimpatikus kislány, aki sokkal érettebben gondolkozik, mint a korabeliek. Elodieval sok mindenben hasonlítanak, ami határozottan előnyösen hatott a kapcsolatukra. 

Elodie is abszolút szimpatikus volt, ugyan nem tökéletes, de emiatt nagyon élethű karakter. Pont olyan szerencsétlen, mint én. Számos csalódás érte, így fél kitárulkozni és bizalommal fordulni a férfiak felé. A csipkelődésük és kis játékuk (if you know you know) nagyon vicces volt, egyik sem riadt vissza a váratlan húzásoktól. 

Hollisra rátérve egyébként ő is egy teljesen szerethető karakter, a szerelmi csalódása után belevette magát a manhattani éjszakái életbe, hogy alkalmi partnerekkel élje ki magát. Mindkettejük kapcsán muszáj megemlítenem a fejlődésüket és azt, hogy tényleg öröm volt olvasni, hogy próbálnak megnyílni, gyógyulni és túllépni a múltbeli csalódásokon. Számomra fontos, hogy a szereplők tényleg átmenjek jellemfejlődésen a történet során, ha pedig romantikus történetről van szó, akkor pláne szeretem látni, hogy segítenek egymásnak jobb emberré válni, túllépni a csalódásokon. 

A mellékszereplőket is imádtam, Breet, Addisont és Hueyt. Buta madár mennyi gondott okozott szegény Hollisnak. :) Addison és Hollis kapcsolatát jó volt olvasni, hogy mennyire támogatják, ismerik a másikat és tényleg csak egymás javát akarják. Ilyen az igazi barátság, az pedig külön tetszett, hogy Addison és Elodie is megismerkedtek és jó kapcsolatba kerültek. 

Bree utoljára maradt, nem is véletlenül... nyilvánvalóan spoilerezni nem fogok ,úgyhogy nem árulhatok el semmit, olvassátok el és kiderül, hogy Elodie legjobb barátnője milyen szerephez is fog jutni a történetben, már utaltam rá.:D Hihetetlen erős, önzetlen karakter, aki megérdemel minden jót, örömet és szeretetet. Aki ilyen tettekre képes, az csodaszámba megy. Bree is egy csoda. 

Arra számítottam, hogy egy limonádé szerű, sírva nevetős történetet fogok olvasni, de a kettő néha különvált. Több, mint egy könnyed kis romi könyv, egy elgondolkodtató történet a csalódásról, gyógyulásról és az önzetlen legjobb barátokról. Abszolút pozitív csalódás volt, ugyan ez volt az első könyvem az írónőpárostól, de tuti nem az utolsó. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Ali Hazelwood- The love hypothesis - Könyvajánló

 Sziasztok! Megszavaztátok instán, hogy legyen blogbejegyzés a kömyvről, úgyhogy fogadjátok szeretettel. 

A könyv tiktokon jött velem szembe, elolvastam a fülszöveget, gondoltam majd egyszer elolvasom,mert annyira nem fogott meg, hogy rögtön rávessem magam. Ezután még milliószor szembejött, kisebb spoilerekkel együtt,ami végül meggyőzött, hogy megrendeljem. Vizsgaidőszak után végre sort tudtam keríteni rá és 1 nap alatt kivégeztem,annyira beszippantott.

Az eleje egy 3 évvel ezelőtti eseménnyel indul, amelynek fontos jelentése lesz a későbbiekben,de nem akarok spoilerezni. Viszont nagyon nagyon cuki❤️ 

Olive egy nagyon szerethető karakter, okos, vicces, kedves, bár nagyon szereti megnehezíteni kis hazugságokkal a saját életét. Bár aztán pont ezek a hazugságok segítettek bizonyos dolgokban, úgyhogy talán mégsem olyan hülyeség. Olive phd tanuló, a hasnyálmirigyrák korai felismerésével foglalkozik,melyhez sajnos személyes tapasztalatok is fűzik, főleg azok miatt választotta ezt a pályát és tekinti szívügyének ezt a témát. 

Adam az elején kevésbé volt szimpatikus, de aztán megszerettem, a mindig feketét viselő,visszafogott, ám annál kegyetlenebb és okosabb férfit. Rendkívül elismert és nagy név a szakmában, de nem arról híres, hogy lágyszívű lenne. Ahogy haladtunk a történetben megértettem, hogy mi a háttere annak, hogy ilyen nyersen fogalmazza meg a kritikát,de fontos, hogy sosem nem az adott személyt bírálja,hanem a munkát és a jó szándék vezérli. Egyetemi éveim alatt kevés olyan tanárral találkoztam, akinek tényleg az lett volna a célja, hogy a diákoknak minél több tudást átadjon és minél jobban megértsék, 1-2 ilyet tudok mondani, na de nem rólam van szó. 

Imádtam a közös szerdai randikat, hogy Adam mindig figyelt Olivera és ugyan mindig kinevette a hihetetlenül cukros és egészségtelen választásai miatt,de mégis ő jutott eszébe ezekről,amikor nem voltak együtt. Kettejük kapcsolata lassan alakul ki,de annál mélyebb lesz. Lopott pillanatok, apró gesztusok, pl. amikor Adam odaadta az utolsó salt&vinegar chipset,amit Olive elől csent el az automatából. Nagyon cukik voltak, imádtam. Nem gondoltam volna, de a spicy jelenet is elég spicy lett, bár ahogy a mondás tartja, it’s always the quiet ones.🫣

Viszont volt egy rész,egy félreértés,ami szerintem felesleges dráma volt, főleg annak tudatában, hogy nem tinikről beszélünk,hanem felnőtt tudós emberekről. Ezt az egy negatívumot tudom kiemelni,de ezt leszámítva nagyon szerettem és tuti újraolvasós lesz.  

A másik amit szerettem, hogy mennyire részletesen leírta az írónő az akadémiai környezetet, hogy miken dolgoznak. Külön öröm, hogy ezeket én is értettem.:D Nem csak annyit tudunk meg, hogy Olive ezzel foglalkozik, Adam azzal és csá, hanem tényleg végigkíséri a könyvet,ami mondjuk nem meglepő, hiszen az írónő is tájékozott a témában, Ő is szerzett PhD-t. 

Amit még szintén kiemelnék, az a mellékszereplők kidolgozása. Mindenkiről sok mindent megtudhattunk, a családi hátterükről is, az ő életüket is nyomon követhettünk. Anh annyira nem volt szimpatikus számomra, de Malcolm annál inkább. Imádtam Holdennel együtt,aki pedig Adam gyerekkori barátja. Tomot is meg kell említenem, de nem mondok róla többet,meg sem érdemli. 

Összességében egy kategóriájában nagyon jó könyvet olvastam, szerintem megéri a hypeot, nálam tuti újraolvasós, pár kedvenc részt be is jelöltem már magamnak.