James Norbury: A macska, aki zent tanított - Könyvajánló

 Sziasztok! James Norbury legújabb regénye nem okozott csalódást, ismét egy igazán cuki, de egyben elgondolkodtató és fontos történetet tárt elénk. Köszönöm a 21. század kiadónak a recenziós példányt!

Fülszöveg:

Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni. 
Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja.

Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi hollóval.

Mindegyikük elmond valamit a macskának, és mindegyikük leckével szolgál.

De miután a macskát egy játékos kiscicával hozza össze az élet, mindent kétségbe von, amiben addig bizonyos volt.

James Norbury olyan íróvá vált, akinek a könyveit rögtön a polcomon akarom tudni, a fülszöveg elolvasása nélkül, mert tudom, hogy biztosan egy csoda kerül ki a kezei közül. A macska, aki zent tanított nem okozott csalódást és egy igazán elgondolkodtató és szívmelengető történetet kaptam. Nagyon szeretem a történeteiben azt, hogy nem akarja megváltani a világot és nagy életbölcsességeket puffogtatni, hanem teljesen egyszerű dolgokra világít rá, amit sajnos sokszor elfelejtünk. 

Főszereplőnk egy macska, ez gondolom a cím alapján senkit nem lep meg, aki útja során különböző állatokkal találkozik, akiktől különböző tanácsot, leckét kap. 

Gondoltam megosztok néhányat abból, amit a macska tanult útja során, de tényleg javaslom, hogy lapozzátok fel a könyveit, mert igazán léleksimogatóak és az illusztrációk is gyönyörűek. Ha rossz kedvem van előveszem a könyveit és kicsit elmerülök bennük és tényleg jobb kedvem lesz. Segít kicsit más perspektívában látni a dolgokat. 

A nyuszival való találkozása a kedvesség fontosságára hívja fel a figyelmünket, hogy sosem tudjuk mi zajlik mások életében és néhány kedves szó akár életeket is menthet, de az biztos, hogy bearanyozza az ember napját. 

A holló megtanította arra, hogy sokszor a sors útjai kifürkészhetetlenek és nem biztos, hogy az a jó nekünk, amit mi annak hiszünk. Én már rájöttem, hogy felesleges tervezgetni, mert általában a spontán dolgok sülnek el a legjobban. Hiszek abban, hogy minden okkal történik és ha egy ajtó bezárul, akkor kinyílik a másik. 

A majommal való találkozás pedig emlékeztet mindenkit, hogy a jelenben kell élni, a múlt már megtörtént, a jövő pedig nincs még itt, így csak egy dolog marad nekünk, ami a jelen. Ez is egy nagyon fontos gondolat, talán a legfontosabb az összes közül. Mindannyian hajlamosak vagyunk hol a múlton, hol a jövőn merengeni és eközben elpocsékoljuk a jelen értékes perceit felesleges aggodalommal. Ez egy olyan dolog, amit nekem is tanulnom kell még. 

Tényleg csak dicsérni tudom a könyvet, az én szívemben ahogy említettem különleges helyet foglal el és biztosan nagyon sokat fogom lapozgatni, ha egy kis emlékeztetőre van szükségem, az illusztrációk pedig feldobják az ember kedvét. Szerintem kicsiknek és nagyoknak is tökéletes választás, a kisebbek lehet, hogy még nem teljesen értik meg ezeket a gondolatokat, de a képeket biztosan élvezik és hát melyik gyerek ne szeretné az állatos történeteket?! 

Heidi Swain: Karácsony ünnepén

 Sziasztok! Ugyan Karácsony már elmúlt, de mindenképpen szerettem volna megosztani veletek ezt a könyvet, nekem a kedvenc karácsonyi könyvemmé vált. Köszönöm a recenziós példányt a 21.Század kiadónak!

Fülszöveg:

Régi barátok, új ismeretségek – jövendőbeli szívügyek? 
Az ünnepi időszak emlékezetes napjai

Paige bejelentkezés nélkül toppan be a Wynthorpe-házba, és rá sem ismer a helyre, ahol felnőtt: minden egészen megváltozott. Nem akar sokáig maradni, de aztán beszippantják az események.

Egyik nap, miután bevásárolt és visszavitte a könyvtári könyveket, az autóból figyelmes lesz egy eldugott házikóra. Szóba elegyedik az idősödő, morcos tulajdonossal, Alberttel, és hamar megbizonyodik róla, a zord külső érző szívet takar. Ugyanez a benyomása a Brodie nevű, szomorkás képű, de kifejezettem jóvágású férfi kapcsán is, akivel úton-útfélen összefut.

Paige, Brodie és Albert egyaránt titkol valamit, de küszöbön a karácsony, a meghitt őszinteség pillanata: hát lehet úgy ünnepelni, ha nem bököd ki, ami a szívedet nyomja?

A történetünk főszereplője Paige egy baklövése után visszatér Angliába, majd mivel a szülei elutaztak a Wynthorpe-házba veszi az irányt a keresztapjához. Kiderül, hogy ennél jobb időpontban nem is érkezhetett volna, mert segítő kezeire szükség van, hogy a bevásárlást, gyógyszert elfuvarozza azokhoz, akik nem tudnak maguk elmenni érte. Paige egyébként évek óta önkénteskedik különböző országokban, ahol szükség van rá, legutóbb Jordániában volt, ahol fegyverek kereszttüzében kellett helytállnia, de meggondolatlanul cselekedett és magát hibáztatja, hogy veszélybe került a csapata miatta. Ha ez nem lenne elég, a cég, aki szponzorálja visszavonta a támogatást. Tagadhatatlan, hogy Paige felett kicsit összecsaptak a hullámok, így talán jobbkor nem is érkezhetett volna Wynbridgebe.

Kicsit lassan lendültem bele a történetbe, meg kellett szoknom a rengeteg szereplőt, de a könyv negyedétől abszolút beszippantott és nagyon megszerettem a hangulatát. Ez a könyv konkrétan a lapokba bújtatott karácsony és szeretet. Minden egyes lapot átjárja a kedvesség, pozitivitás és tényleg a szeretet. 

Paige mindenkivel eltölt egy kis időt, akit meglátogat, mindenki, különösen az idősebbek örömmel fogadják, hogy valaki leül velük egy kicsit beszélgetni és ez szerintem nagyon szép dolog. Egyik ilyen látogatása után kicsit eltéved és egy félreeső házikóba kopogva próbálna útbaigazítást kérni, de nem jár sikerrel. Napokkal később visszatér a házhoz és megismerkedik Alberttel, az elsőre mogorva férfival, akinek segítségre lenne szüksége, mert se étele, se meleg nincs a házában. Albert nagyon visszautasító Paigedzsel, de a nő nem adja fel és apránként lágyítja meg a férfi szívét és ezzel együtt gyógyítja a sajátját. Albert egyre szimpatikusabb lett, ahogy megismertük egyre jobban a történetét és örültem, hogy sikerült valóra váltani az álmát és annak, hogy igazi barátokra lelt. Igazán belevaló és vicces férfi, imádtam. 

Na de beszéljünk kicsit Brodieról, akivel az első találkozása nem volt felhőtlen és ahogy a fülszöveg is írja, szintén elég mogorva férfi. A kezdeti ellentét után kezdett kialakulni közöttük a vonzalom, de kettejük útja elég rögösen alakult, Brodie is terheket hordott magával, amelyeket Paige mellett szépen letett, csak úgy, mint Albert. Hármuk barátságáról csodálatos volt olvasni. 

A történet szépen lassan épül, kibontakozik mindenki története és múltja előttünk. Engem a könyv hangulata abszolút rabul ejtett és jó érzésekkel töltött el minden olvasással töltött perc. Összességében nem egy kimondottan pörgős olvasmány, aki ilyesmire vágyik lehet nem fogja kimondottan élvezni, de nekem kellett egy kis lassulás, úgyhogy tökéletes választásnak bizonyult. Sosem késő lelassulni, úgyhogy szerintem még januárban is olvasható a könyv, ha utalványt kaptatok, akkor én lecsapnék rá.:D Nekem az is nagyon tetszett, hogy nem csöpögött a romantikától, volt benne ugyan szépen adagolva, de nem ez volt a fő szála és nem is volt tele hálistennek erotikus jelenetekkel. 

Minden benne van, ami a Karácsony igazi szellemiségét leírja: szeretet, segítség másokon, együtt töltött idő, család és jó cselekedetek, néha nem árt, ha emlékeztetjük magunkat erre. 

Kate Dramis: A szentek átka - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma az Anassa könyvek egyik újdonságáról, A szentek átkáról hoztam egy ajánlót, fogadjátok szeretettel! Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!

Fülszöveg:

Aya ​a királynő kéme és bizalmasa, a fegyelemnek és a kötelességnek szenteli életét, és arra használja az istenektől kapott adottságát, hogy megakadályozza a sötét varázslat visszatérését. Megesküdött rá, hogy megvédi a harcostársait, Willt is beleértve, aki a királynő végrehajtója és Aya ádáz ellensége.

Mivel a körülmények rákényszerítik őket arra, hogy együttműködjenek egymással, átmenetileg törékeny fegyverszünetet kötnek. Ám amikor bekövetkezik egy tragédia, Aya gondolkodás nélkül cselekszik, és szabadjára engedi azt az erőt, amit a világ ötszáz évvel ezelőtt látott utoljára. Aya majdnem összeroppan, és szembe kell néznie egy képtelenségnek tűnő igazsággal, ami azzal fenyegeti, hogy elveszíti az irányítást önmaga fölött. Kénytelen együttműködni Will-el, mert ki kell deríteniük, ki is Aya valójában. És talán fegyverként fogják használni egy bizonytalan kimenetelű háborúban.

Will-lel az oldalán és a különleges erő birtokában Ayának el kell döntenie: az-e a küldetése, hogy megmentse szeretett világát – vagy pedig az, hogy elpusztítsa.

Már éheztem egy jó fantasyra az utóbbi időben és A szentek átka remek csemegének bizonyult. Valahogy az utóbbi időben (években) a háttérbe kerültek nálam a fantasyk, egy időben nagyon sokat olvastam pedig. Ha egy olvasós fogalmam lesz jövőre, az tuti az lesz, hogy több fantasyt olvassak.

A szentek átka egy igazán érdekes világot tárt elénk, különböző képességekkel, csodás és részletes világfelépítéssel. Néha talán kicsit túl részletes is, úgyhogy az elején bevallom nehezen haladtam , mert úgy éreztem, hogy egy helyben toporgunk és nem haladunk előre. Will és Aya utazásával kezdett izgalmassá válni és igazán az utolsó 80 oldalban teljesedett ki szerintem a történet, akkor már kapkodtam a fejem, hogy felfogjak minden történést. Tele van rejtélyekkel, titkokkal a történet. Az elején tényleg nagyon kell figyelni, hogy az ember felfogja, hogy pontosan ki hol helyezkedik el ebben a világban és mi a szerepe, mert tényleg nagyon részletes, világfelépítést kaptunk, erre panasz nem lehet. 

Aya, ahogy a fülszöveg is írja a királynő kéme és bizalmasa, adottságaival a sötétség ellen harcol. De mi van, ha benne is rejlik sötétség? És ha mindent meg kell kérdőjeleznie, amiben eddig hitt?  

Egy nagyon makacs és akaratos karakter, aki néha fejjel rohan a falnak és nem hallgat senkire. Igazán belevaló és kiáll mindenkiért, akit szeret és mindenért, amit igaznak hisz. A történet során sokszor meg kellett kérdőjeleznie magában, hogy vajon a jó oldalon áll-e. Általában kedveltem, de voltak olyan tettei, aminél csak a fejemet fogtam, hogy pls ne csináld ezt. 

Másik főszereplőnk Will, aki szintén a királynő bizalmi körének a tagja és Aya ellenségeként van aposztrofálva, bár igazán érdekelt volna, hogy honnan ered ez az ellenségeskedés közöttünk, mert erről nem tudtunk meg semmit, nekem ez nagy hiányom volt a történettel kapcsolatban. Willt én nagyon szerettem, bár neki is voltak olyan tettei, aminél egy kis kommunikációval többet el tudott volna érni, mint a titkolózással, elég a levelekre gondolni. 

Enemies to lovers azért erős kifejezés, talán hosszútávon helyes ráhúzni ezt a történetre, most inkább morzsákat kaptunk ezt illetően és ezt szintén az utolsó 100 oldalba belezsúfolva. Aya és Will közötti kémia szerintem nem volt a legerősebb, valahogy hiányoltam azt a lapokat átitató vágyat, amit az enemies to lovers sztoriknál szeretek. De kíváncsian várom a romantikus szál alakulását is a folytatásban. 

A farkasos rész nekem nagyon tetszett az elején, de azon kívül sokat nem tudtunk meg róluk, pedig szerintem érdekes adalék volt a sztorihoz, de talán a 2. részben több szerephez jutnak. 

Sokaknál olvastam, hogy olyan mint az Üvegtrón, én azt nem olvastam, úgyhogy nem tudok ezt illetően nyilatkozni, szerintem egy izgalmas nyitókötet, ha sikerül elkapni a fonalat. 

Összességében én erős 4 csillagot adok a könyvnek, az eleje inkább lehúzta, a vége pedig felfele, mindenképpen olvasni fogom a következő részt is.