2020. április 17., péntek

Rácz Stefán Tibor: Kapcsolatpróba - Könyvajánló

Sziasztok! Mai bejegyzésünk témája a Szállj a dallal duológia 2. része, a Kapcsolatpróba, ami teljes mértékben méltó erre a címre. Az ezelőtti bejegyzésemből láthattátok, hogy az előző olvasmányom is Tibi egyik könyve volt, így jobban össze is tudom hasonlítani, hogy mennyire tetszettek. 



Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 


Sokkal jobban tetszett, mint a Pokolba a jópasikkal, alig vártam, hogy visszatérjek a a Szép Remények gimi falai közé Hanna, Máté, Áron, Xiara és Dávid társaságába. Imádom, hogy ennyi különböző karaktert kaptunk és a különböző szemszögeiken keresztül követhetjük a történeteket. Érdekessé, változatossá és pörgőssé teszi, bár az események is szépen pörögnek, hiszen Hannáék továbbjutottak a városi fordulón és teljes erőbedobással készülnek a megyei fordulóra, ahol Hanna barátja Patrik is megméretteti magát. Ebben a részben megvoltak mindenkinek a maga problémái és gondjai, amikkel meg kellett birkózniuk, viszont mindig ott voltak egymásnak, segítettek, meghallgatták a másikat, ezek a pillanatok voltak a legszebbek. Nem mentek egymás agyára, mindenki élte az életét, de tudták, hogy fordulhatnak egymáshoz és a közösen töltött idő alatt mindent megbeszélték és öröm volt olvasni. 

A kedvenc szereplőim Xiara és Dávid voltak, ők estek át a legnagyobb változáson , fejlődésen elkileg és testileg is egyaránt. Xiara lelki vívódásait az előző kötet végén napvilágra kerülő levélben már megismertük, ebben a kötetben pedig azt követhettük végig, hogy hogyan jut el oda, hogy mégis elfogadja magát, a származását, a bőrszínét és azt, hogy ezeknek a dolgoknak nagy részét önmaga kreálta és mások feleennyit nem foglalkoznak a dologgal, főleg nem később. Nem azt akarom mondani, hogy nincsen valóságalapja ezeknek a gondolatoknak, de egy részét viszont önmagunk kreáljuk. Xiara családja is szimpatikussá vált ebben a részben, ugyan nagyrészt külső nyomásra, de végre képesek voltak meglátni, hogy a lányuk mit szeretne és nem csak azzal foglalkozni, hogy ők mit szeretének. Elkezdtek megismerkedni a magyar konyhával, hogy Xiarának kedveskedjenek és a végére azt is elfogadták, hogy hagyni kell Xiarát a saját útján haladni. Tényleg igazi jellemfejlődést követhettünk végig náluk. 
A fejlődés Dávidnál is megfigyelhető volt, aki már az előző kötetben átesett az egyik legnagyobb mérföldkövön, de a gyógyulást, felemelkedést ebben a kötetben is folytatta. Szerettem a mentalitását, nem adta fel, próbált mindenáron megoldást találni, hogy segítsen magán, ezért mástól is segítséget kért és nagyon- nagyon kitartó volt. Xiara és Dávid volt akiket a legeslegjobban szerettem, legszívesebben megölelném őket, de természetesen csak virtuálisan ugye.:D A többi karaktert is kedveltem, Hanna, Máté, Áron… talán Hanna volt, aki kevesebbet fejlődött az összes szereplő közül. Amit szeretnék kiemelni, az a szépirodalom vs szórakoztató irodalom vita volt közte és Patrik között. Kiposztolt egy bejegyzést a blogjára, aminek a címmel teljes mérték “Sznobizmus, avagy amikor fentről leszólják a szeretett könyveid. Hát kösz, NE!" Ezzel amúgy én is találkoztam már, akár bookstagramon is. Szerintem senkinek semmi joga beszólni bárkinek azért, hogy mit olvas. Nem mondom, hogy az összes szexi borítós könyvnek van mondanivalója vagy mély irodalmi értéke, de sokban igenis lehet felfedezni értékes gondolatokat. A többi meg szórakozást nyújt, én ezért olvasok. Szeretnék kikapcsolni, elmenekülni a valóságból és ha ebben a szexi fiúkás borítók segítenek, akkor legyen. Tartsuk tiszteletben egymást! Máté továbbra is a szívem csücske, a zongorázó rosszfiú, aki megváltozik a neki tetsző lány kedvéért??? I.M.Á.D.O.M. 

Lenne valaki, akit szeretnék még külön megemlíteni, ez pedig Rajmund, aki igencsak előtérbe került ebben a kötetben és ez nagyon jót tett a történetnek, egy kis frissítés. Az ő életét is a rasszizmus keseríti meg roma származásának köszönhetően. Az tetszett, hogy elkezdett jó útra térni és kedvesebb, nem ítélkezőbb lenni, de talán kicsit gyors volt a pálfordulás.


Összességében tényleg azt tudom mondani, hogy Tibi ebben a duológiában zseniálisat alkotott, a változatosság, a humor, de mégis kellő komolysággal közelítette meg a témákat és tudott váratlan elemeket csempészni a történetbe, ugyan lehetne még egy rész, hogy kicsit jobban ki legyenek dolgozva bizonyos szálak, de engem így is megnyert. Ifjúsági történet, de mégis elgondolkodtatja az olvasókat, én bátran ajánlom mindenkinek, aki kikapcsolódásra vágyik. 

2020. április 6., hétfő

Rácz- Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal! - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzés témája Rácz-Stefán Tibor legújabb könyve, a Pokolba a jópasikkal!, amely Hunor és Gergő kapcsolatának alakulásán kívűl számos fiatalokat súlyosan érintő kérdésekkel foglalkozik, mint például a továbbtanulás és a külföldre költözés kérdése. 





Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Nem ez volt az első olvasmányom Tibitől, sőt ha számokban beszélünk, akkor ez volt a 4. könyvem, szóval már valamennyire ismerős a stílus. Elöljáróban elmondanám, hogy én nagyon kedvelem a könyveit és a stílusát, a Mikrofonpróba különösen nagy kedvencem, azt szorosan követi a Túl szép, viszont a Pokolba a jópasikkal! a vizuálisan kellemes borító ellenére sem lett a kedvencem, ami nem azt jelenti, hogy rossz vagy nem tetszett, hanem csak annyit, hogy ugyan tetszett és jó volt olvasni, de nem ezt gondolom Tibi legerősebb kötetének.  

Olyan fiatalokat érintő problémákat vetett fel a történet során amelyek a mai fiatalokat nagy mértékben érintik és sokszor nem kapnak megfelelő figyelmet. Önmagunk keresése, szerelem, másság, továbbtanulás, külföldre költözés és új élet kezdése. MIndegyik olyan dolog amely már önmagában is nagy fejtörést okoz, hát még ha ezek együtt csapódnak az emberre. 

Hunor a bátyjával, Koppánnyal és az édesanyjával él vagyis élt együtt, mert a történet elején az édesanyja munkaügyi okokból elköltözik, így kerül képbe a másik főszereplő srácunk, Gergő, aki Koppány legjobb haverjaként beköltözik hozzájuk. Hunor a szóbeli érettségi vizsgák előtt áll, de sokkal jobban érdekli a főzés, mint munka és szenvedély. Nagyon tetszett, hogy a főzős szálat jobban kibontakoztatta az író és nem annyi volt, hogy szeret főzni oké, mehetünk tovább. Némely étel nevétől azért összefutott a nyál a számban, a kifőzdés jeleneteket imádtam és azt is, hogy nem csak Hunorra, hanem a szakácsra is hatással volt ez az egész. Nagyon szeretek főzős videókat nézni és az ilyen könyveket is kedvelem. Szóval Hunor nem akar és nem is jelentkezett egyetemre, mert azzal szeretne foglalkozni, amit szeret és nem x évig ülni még az iskolapadban. Egyébként és ezt teljesen megértem, most én is tanulás helyett írom ezt a bejegyzést nektek. Ugyan szerintem fontos, hogy legyen valamilyen papír a kezünkben, a legtöbb helyen ezt kell bemutatni és a mögötte lévő tudást kevésbé nézik. Ha valakinek sikerül a nyelvvizsgája sem jelenti azt, hogy tud angolul/németül/mandarinul, de van papírja. Viszont azokat is nagyon tisztelem, akik a saját fejük után mennek és készek arra, hogy a fejlődés érdekében megmásszák a szamárlétrát a legaljáról. Hunor aprócska titkáról senki sem tud, őt pedig nem hajtja a vágy, hogy elmondja illetve, hogy tanuljon a szóbelikre, de egyszer kibukik a titok. Mindenhonnan azt halljuk, hogy tanulj, mert kell a papír, tanulj, mert amúgy csóró leszel és stb, de mi van ha valaki utál tanulni és semmi kedve még x évig koptatni a padot és bemagolni sok szart? 

A látásmódját Gergő változtatja meg, amint közelebb kerülnek egymáshoz Gergőről is megtudunk egyet s mást, például azt, hogy semmi esetre sem Magyarországon képzeli el a jövőjét és nyáron költözik Londonba. Kettejük kapcsolata elkezd épülni és alakulni, de vajon kibírja-e a most alakuló kapcsolat ezeket a nem is olyan kicsi súrlódásokat. Ez a külföldre költözés adja a következő kulcsfontosságú témát, ami szerintem napjainkban is jellemző és valószínűleg még jellemzőbb lesz a jelenlegi helyzet után. Én ezzel tudok is azonosulni, nem fogok erről litániát írni, mert ez most nem rólam szól, de én ezt olyan szemmel is tudom nézni, mint valaki, aki gondolkodott már ilyesféle dolgokon. Nem mondom, hogy ezt kell csinálni vagy támogatni, de van benne ráció, mint ahogyan Gergő Hunort is rávezette, hogy meglássa azokat a dolgokat, amik máshol nem feltétlenül így vannak. Nem kolbászból van a kerítés külföldön sem, ott is vannak szegények, ott is vannak társadalmi problémák, ezt azért tudja mindenki. 

Koppány karakteréért nem voltam oda annyira, értem én, hogy védi az öccsét, de egyrészt a legjobb barátjáról van szó, akit régóta ismer, másrészt meg az öccse is felnőtt már, szóval azt a jelenetet a végén máshogyan is meg lehetett volna oldani szerintem, mert egy kicsit tündérmesésen alakult, de amúgy aranyos volt és néha ilyen is kell. 


Összességében azt tudom mondani, hogy szerettem olvasni és szórakoztató volt, de volt, amit hiányoltam, hogy imádni tudjam.