Sziasztok! McFarlane eddig számomra ismeretlen írónő volt, de a fülszöveg és az értékelések alapján nagyon megtetszett a könyv, úgyhogy bele is vágtam és igazán kellemes meglepetést okozott a kötet.
A recenziós példányért nagy köszönet a 21. Század/Next21 kiadónak!
Fülszöveg:
Két idegen.
Egy sorsszerű véletlen.
Az csak a kezdet, hogy egymás agyára mennek…
Harriet Hatley menekül, mindent maga mögött akar hagyni.
A házasodást.
A pasija családját.
A múltját.
Úgy tűnik, megvan a tökéletes búvóhely: másodmagával beköltözhet egy álomszép házba. Azonban újdonsült lakótársa, Cal sem megy a szomszédba a menekülésért. És ő is titkokat rejteget.
Képesek lesznek ezek ketten vállalni az őrült kockázatot, szembenézni a múlttal és okot találni rá, hogy miért maradjanak ott, ahol vannak?
Amikor elolvastam a fülszöveget és megnéztem a borítót, nagyon nem erre az élményre számítottam. Én azt gondoltam, hogy ez egy cuki romi sztori lesz, a cím is elég félrevezető volt, de nagyon nem ezen a romantikus szálon volt a hangsúly. Vagyis valamilyen szinten igen, de közben mégsem. Igyekszem ezt megmagyarázni a későbbiekben. Szóval nagyon nem azt kaptam, amit vártam, de nekem abszolút egy pozitív csalódás volt ez a könyv és biztosan fogok még olvasni az írónőtől, mert ez a kötet egy üdítő különlegesség a sok ugyanolyan romantikus könyv tengerében.
Sok fontos témát érint az írónő, a megfelelő kommunikáció fontosságától kezdve a barátságokon át egészen a súlyos érzelmi abúzusig. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak ezek és inkább az érzelmek kerülnek előtérbe és a karakterek fejlődése, a romantikus szál a háttérben meglapul és szépen alakulgat, majd a végén ez is eléri a csúcspontját.
Már a prológus is izgalmakkal szolgáltat, hiszen Harriet esküvői fotós lévén, épp egy esküvőn van, ám kiderül, hogy a kedves vőlegény megfutamodott. Úgy gondoltam, hogy az írónő csak egy erős kezdést akart, de később kiderült, hogy mégis csak van jelentősége ennek is. De ne is szaladjunk ennyire előre, előbb beszéljünk Harriet aktuális barátjáról Jonról. Jon gazdag, sikeres, egyébként el is kényezteti Harrietet, úgyhogy mondhatnánk, hogy igazán jó parti és ezt ő magáról így is gondolja. Teljesen abban a hitben van a férfi, hogy minden szuper, remek a kapcsolatuk és az ő fejében már készen állnak a következő lépésre, ám Harriet esküvői fotós létére nem hisz a házasság intézményében. Kettejük kapcsolata tökéletesen bemutatja, hogy milyen az, amikor a felek nem kommunikálnak és amíg az egyik azt hiszi, hogy minden szép és jó, a másik fél folyamatosan örlődik és nem érzi jól magát. A szakítás után el kell költöznie és azonnal talál is ingatlanos barátnője segítségével egy szobát Calnél.
Cal fiatal, sikeres férfi, akinek a szerelmi élete szintén elég rögös, mint Harrieté. Először telefonon egyeztetnek, az első találkozás csak Harriet beköltözésekor történik. Itt robban a bomba, hogy pontosan ki is Cal és összeérnek a szálak a prológusban leírt eseményekkel. Kettejüket a zűrös magánéletük összeköti úgyhogy remek társalgási alapot ad nekik. Szépen alakul a barátságuk, egyre több időt töltenek együtt. Cal múltjáról is lehull a lepel és őt is megismerhetjük, én nagyon megkedveltem a férfit és szerettem olvasni a közös jeleneteiket.
Meg kell említenem Harriet barátnőit is, Lornat és Roxyt. Kettejük közül egyértelműen Lornát szerettem jobban, mindig ott volt Harrietnek és támogatta, ha kellett megmondta a tutit, úgyhogy ő tényleg igazi barát volt. Az ő életéről is szerettem olvasni. Roxyval ellentétben, aki olyat tett, amit én sosem tudnék megbocsátani egy barátnőmnek. Illetve amiket mondott sem voltak rendben szerintem és az, hogy Harrietet hibáztatta a Scottal kapcsolatos dolgokért bőven kimerítette nálam az áldozathibáztatás témakörét.
De térjünk is át Scottra, mert a vele kapcsolatos dolgok a legdurvábbak. Ez egy érzékeny téma, úgyhogy aki nem bírja vagy triggeringnek találja akkor ne olvasson tovább, mert az érzelmi abúzusról lesz szó. Amit Scott csinált évekig Harriettel az teljes mértékben felháborító és szörnyű. "Tetszett" ahogy Harriet szembesült azzal, hogy ez mennyire nem normális és lépett. De az, hogy Scott mennyire undorító féreg az hihetetlen, hogy mennyire nővel eljátszotta ugyanezt és amit utána Harriettel próbált tenni. Megérdemelte azt, amit a lányok tettek vele, egyik kedvenc részem volt, jó volt látni, hogy összefogtak.
Összességében ahogy látható sok fontos témát érint Harriet fejlődésén keresztül és tényleg ezek voltak előtérben, a romantikus szál pedig inkább mellékszálként jelent meg és talán az írónő is a végén realizálta, hogy basszus ezzel is kéne kezdeni valamit, úgyhogy a végén kicsit összecsapottra sikerült, emiatt is vonok le egy fél csillagot. Gördülékeny az írásmód, gyorsan haladtam és 270 oldalt egyben olvastam el. Engem nagyon jókor kapott el a kötet és igazán értékelni tudtam.
Értékelés: 5/4,5
