Baráth Viki könyveivel régóta szemeztem már, de néhány rossz tapasztalat miatt féltem a magyar írók könyveitől. Végül egy libri akció keretein belül beszereztem 1100 Ft-ért Az igazság nyomábant, 1750 Ft-ért A főnököt és egy nyereményjáték nyereményeként az Egy év Rómában választottam, így 3 könyv a birtokomba is került. Mindhárom könyvet 24 órán belül befejeztem, kettőt szóbeli előtt pár nappal. Lehet ezért nem tudtam átnézni mindent amit akartam...:DDD
Mindhárom regény különböző stílusú,de mindhárom nagyon olvasmányos, izgalmas és a végük... Kikészültem!! Nem fél az írónő a meghökkentő lezárásoktól, az egykötetes könyvek esetében sem.
A főnök egy kicsit keményebb, a drogkereskedelem világába repít minket, Az igazság nyomában az igazságszolgáltatás igazságtalanságaiba mutat betekintést egy rejtélyes ügy keretein belül,míg az Egy év Rómában Olaszország gyönyörű fővárosába kalauzol minket.
A főnök
Ez a legkevésbé kedvencem,de így is szerettem.Ana gondtalan élete egy pillanat alatt a feje tetejére áll,mikor elrabolják. A tenyéren hordozott lányból egy haszontalan fogoly lesz. Ana az elején nagyon idegesítő volt a nyávogásával,nem értettem,hogy miért nem lőtte már az elején fejbe Ryan,de a végére szép fejlődését láthattuk és egy erősebb, tudatosabb nővé vált. Ez aztán a jól megvalósított karakterfejlődés. Ehhez nagyban hozzájárult az "alvilági" élet,amit szerintem meglepően könnyen elfogadott. Bár a halál helyett én is inkább ezt választanám. Ahogy már írtam nagyon gyorsan haladtam, annyira olvasmányos az írónő stílusa, látszik,hogy utánanézett a dolgoknak és nagyon szépen felépítette. Arra készüljetek,hogy a végén szét akarjátok tépni a könyvet! A novellára is nagyon kíváncsi lennék, kicsit belelátni Ryan fejébe,mert belőle nekem nem volt elég.
Az igazság nyomában
Ez a legfrissebb élményem,mert pont ma fejeztem be. Mármint amikor ezt a bejegyzést írom.:D Más stílusú,mint A főnök. Hannah Jones életét (karrierjét) meghatározó ügy tárgyalásaiba leshetünk bele és abba,hogy hogyan zajlik az amerikai igazságszolgáltatás. Én szeretem ezeket a történeteket, éppen egy ilyen témájú sorozatot nézek ( Suits). Régen amúgy ügyvéd akartam lenni,mert kosztümben és magassarkúban akartam szambázni minden nap. Kicsit sem felszínes.:D Aztán rájöttem,hogy a kosztüm nem áll jól és kényelmetlen, a magassarkú meg felér egy kínzással, a törit meg a magyart nem szeretem,így el is vetettem az ügyvéd ábrándjaimat.
Visszatérve... Hannah egy múltbéli hiba miatt a tárgyalóteremből egy asztal mögé kényszerül,amit nehezen tud elviselni. Néha nagyon felszínes, nagyon nagyképű és túl magabiztos volt, csak a munka, a siker számított,míg egy magányos délután rájött,hogy annyira elzárkózott mindenféle emberi kapcsolattól,hogy még egy macskával sem tudja megosztani a sikereit. Megismerjük a múltját és feltárul az is,hogy pontosan mi volt a baklövés,ami nagyjából keresztbetörte a karrierjét. Nála is szép jellemfejlődés figyelhető meg a végére.
Az ügy,ami talán kisegítheti a nyomorából az államügyész lányának, Michelle megerőszakolásának ügye. Neki kell képviselnie a védelmet. Hannah számára ez egy nagyon kényes téma,így elhatározza,hogy minden erejét az ügy megnyerésére fordítja,de aztán megjelenik Jason, a sztárügyvéd,aki pedig pont a vádlottat képviseli. Jason egy nagyon érdekes karakter, voltak borzasztó bunkó és nagyképű beszólásai és cselekedetei,de közben a kicsit gyengédebb oldalát is megmutatta, az biztos,hogy nehéz kiigazodni rajta,de kíváncsi vagyok mit tartogat nekünk a következő részegben drága barátunk. Eliottra és Oliver is kíváncsi lennék kicsit mélyebben, mindketten érdekes karaktereknek bizonyultak, Oliverről mondjuk keveset hallottunk.
Az ügy szempontjából is szépen mozgatta szálakat, ennek kapcsán is elgondolkodhatott az olvasó,hogy most mi is az igazság és tényleg megtörtént-e a dolog,vagy máshol rejlik az igazság.
Nagyon izgalmas és pörgős volt, szerencsére a második rész a polcomon vár, vagyis éppen anyu olvassa,akit megkértem,hogy legyen szíves sietni egy kicsit,mert egy ilyen befejezés után szükségem van rá azonnal.:D
Egy gondolatot pedig kiemelnék,mert annyira igaz,hogy azt kifejezni sem lehet.
Ilyenek az emberek. Mind csak a saját hasznát hajtja, mit sem törődve mások érzésével és életével.
Egy év Rómában
A végére a kedvencemet hagytam, teljesen letaglózott és megdöbbentett. Olaszország külön kis zugot kapott a szívemben, örök szerelmem,de Róma ezen belül is különleges helyet foglal el. Emiatt is kezdtem el idén olaszt tanulni. Csodálatos helyeken jártunk és olvasás közben annyira magam elé tudtam képzelni az egész olasz életérzést, a helyeket, az embereket, annyira tökéletesen átadta Viki a hangulatot. Olvastam már több Olaszországban játszódó regényt olvastam,de egyik sem volt ilyen jó, tényleg azóta is újra és újra eszembe jut a regény és bizsereg a szívem tőle, nem igazán sikerült visszatalálnom a valóságba. Na meg viszket a tenyerem,hogy azonnal foglaljak repjegyet és visszamenjek,mert teljesen be vagyok zsongva,hogy megint meglátogassam ezt a csodás várost és bejárjam azokat a helyeket,ahol Leila és Raymond atya jártak. Raymond atyával kezdeném,mert olyan fogok mondani,amit sosem hittem,hogy fogok. Szerelmes lettem egy papba. Ez az ember TÖKÉLETES. Ilyen tiszta szívű, végtelenül kedves és nyugodt ember még nem láttam,mindenkinek kellene az életébe ilyen tulajdonságokkal bíró ember. Persze neki sem tökéletes az élete, neki is megvannak a maga démonjai a múltból, emiatt is tisztelem,hogy ilyen ember tud lenni és nem hagyta,hogy megkeserítse az élet. Szépen bontakozott ki a kapcsolat köztük, egyre jobban megismerték egymást, felfedezték a másikat és feloldódtak. Vallásos dolgokról mindig rizikós írni,ki tudja,hogy fogadják az emberek,de nagyon könnyeden szőtte bele a történetbe. Rómában amúgy sem lehet elkerülni a vallásos témát, de én nem is akartam. A Szent Péter bazilika az egyik legcsodálatosabb dolog amit valaha láttam.
Leilánál volt megfigyelhető a legnagyobb mértékű fejlődés,az eddig megismert 3 női főszereplőnk közül,a végére őt is megkedveltem,pedig az elején még nem voltunk túl jó viszonyban.
Az utolsó 60 oldalt konkrétan végigbőgtem, széttépte a szívemet, lelkemet, mindenemet. Az utolsó fejezet után pedig egyenesen becsapva éreztem magam és azt hittem valaki valamilyen csúfos tréfát űzött velem és mindjárt megkapom a jó befejezést. De nem jött senki,úgyhogy letaglózva ültem,hogy mégis hogy lehet valaki ilyen kegyetlen? Hogy teheti ezt valaki kicsiny szívemmel???
Alig várom,hohgy újraolvassam és megint átjárjon ez a csodás olasz hangulat és újra olvashassak drága Raymond atyáról.
(Vajon el kéne mennem gyónni az olvasás után??:DD)
Mindegyiket nagyon ajánlom és az biztos,hogy Viki az új kedvenc írómmá lépett elő,akinek a könyveit mostantól mindig meg fogom venni,mert hihetetlen stílusban ír.
