2022. június 3., péntek

Atticus - Szeresd szabadon - Könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésben Atticus verseskötetét hoztam nektek.



Nem titok, hogy én nagy rajongója vagyok az ilyen típusú könyveknek, instán és itt is említettem már Rupi Kaur könyveit, aki már évek óta része a vizsgaidőszakaimnak. Legfőképpen a nagyon elfoglalt időszakaimban szoktam ilyen versesköteteket olvasni, egy történetbe nincs időm belemerülni, de a kávém mellé vagy a szüneteimben pár oldalt kikapcsolódásként nagyon szeretek elolvasni. 

Atticus könyvére véletlenül bukkantam rá molyon,  amikor Rupiéhoz hasonló köteteket kerestem. Nálunk kevésbé felkapott a könyv, a megjelenésekor nem is hallottam róla, pedig szerintem egy kis hypeot megérdemelne, mert sok értékes gondolatot tartalmaz. 


Az ilyen kötetekről mindig nehezen írok, hiszen nincs olyan, hogy valakinek minden egyes vers tetszene, most sem volt így, de találtam jó párat, ami elnyerte a tetszésem. Sok általánosabb gondolat volt, azért hiányoltam a rupi kaur féle mélységet, érzelmeket. Inkább általános, kissé felszínesebb verseket tartalmaz a szerelem megéléséről, a szerelem kifejezéséről, amelyek között voltak jobbak és kevésbé jók is. 3 részre osztotta a művet, a szerelemben tényleg magáról a szerelem kifejezéséről ír, a lány részben már a női szemszög veszi át a hangsúlyt, a vadonban pedig inkább az élet, halál kapnak szerepet. A művészet is sokszor megjelenik a versekben, de összességében elmondható, hogy a versek témaválasztása nagyon széleskörű.


Inkább csak felvet egy-egy gondolatot, elindítva az olvasóban, hogy folytassa magában az adott témát. Több vers után én is percekig gondolkodtam még a témán. Végülis ez az olvasás lényege: kikapcsol, szórakoztat és elgondolkodtat.


Arra gondoltam, hogy néhány kedvencemet megosztom veletek, hátha felkeltik az érdeklődéseteket. 


A depresszió olyan, mintha az ember színvak lenne, és közben folyton azt hajtogatnák neki, milyen színes a világ.


Még azok is mérgezhetik a lelkünket, 
akiket a legjobban szeretünk.

 

Nem szerelmet akart, 
hanem hogy szeressék – 
az pedig egészen más. 

 


Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!