Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc - Könyvajánló

Köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum Kiadónak!

Fülszöveg:

A ​huszonnyolc éves egykori pszichológus-hallgató Dorina hosszú ideje rövidtávú memóriazavarban szenved, ami azt jelenti, hogy csupán egyetlen napig képes az új ismerőseire és a friss élményeire emlékezni. Aztán egy este elmegy a családjával megnézni egy színházi előadást és minden megváltozik: reggel arra ébred, hogy emlékszik a monodráma főszereplőjére, Heltai Nolenre, akit szakmai berkekben nemcsak az egyik legígéretesebb feltörekvő színészként, hanem a legrémesebb hazug szoknyapecérként is számon tartanak. A harminchárom éves férfi jóképű és csábító, de számító és rideg is. Egy dolog érdekli igazán: a saját boldogulása. Azonban az, hogy az amnéziás lány belép az életébe, alaposan a feje tetejére állítja a sekélyes világát. Mindkettejük számára szédületes belső utazás kezdődik… 

Meddig hordozhatunk vérző sebeket büntetlenül? Képesek vagyunk-e a vélt vagy valós bűneinkért megbocsátani egymásnak, de elsősorban önmagunknak? Szurovecz Kitti új lélektani szerelmes regénye leginkább ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az egyetlen ismerős arc a mélyre ásott emlékek és az elfojtott érzelmek hatalmának története.

Wow ez nagyon ütős volt! Rég volt lehetőségem 24 órán belül kiolvasni egy könyvet,főleg ilyen jót. Kicsi Heli pár nappal a biosz demó előtt gondolta,hogy a csütörtököt egy kis pihenéssel kezdi és elkezdte olvasni a könyvet. Nem tudom,hogy ez hosszú idők óta a legjobb vagy a legrosszabb ötletem volt... (Btw a biosz demó is sikerült, 3-as lett, úgyhogy nagyon örültem neki.)Egyszerűen imádtam, olvasmányos volt,romantikus,cuki,de mégis több,mint egy műfajában hasonló kis romi sztori. 

Egyik főszereplőnk Dorina,alias Dorka,aki 21 éves kora óta egy trauma következtében rövidtávú memóriazavarban szenved és másnap semmire és senkire (kivéve a nővérére Lindára és édesapjára,Sándorra) nem emlékszik az előző napból,csak a gondosan vezetett jegyzetfüzetére számíthat,amibe minden este leírja az adott nap legfontosabb momentumait. Egy nap viszont nagyon furcsa dologra ébredt. Emlékezett az előző nap látott előadás főszereplőjének,Heltai Nolennek az arcára. Nolen, mint egy nagyon tipikus 30as férfi fél az elköteleződéstől, csak az éjszakáknak él,de annyira,hogy nem egy,nem is kettő,hanem egyenesen három nővel szőtte össze a levet egy időben. De vajon ennek komoly oka van,vagy csak rátört a szokásos “úristen,elveszítem a szabadságom és az uralmam az életem felett”,ami a férfiakra szokott ebben a korban. A könyv során Dorina segítségével erre a kérdésre is választ kaphattunk. Nagyon imádtam,hogy nemcsak annyi volt,hogy ez történt vele,ez elhagyta és kész,hanem pszichológiailag is lefejtettük a rétegeket erről az okról,miért alakult ki ez a bezárkózás Nolennél. Mire képes a gyász, a lelkiismeretfurdalás, a megbánás? Mennyi ideig lehet ebben élni, mielőtt teljesen felemészti az embert? Van kiút? Van feloldozás? Ezekre és hasonló kérdésekre keressük Nolennel együtt a választ. 

Vajon miért Nolen az egyetlen ember,akire hosszú idő után emlékszik? Találkoztak már? Szerencsés véletlen,vagy valami komoly oka van? Dorka és családja is szeretné kideríteni,hogy miért pont Nolen ez az ember és Nolen ugyan nem önszántából,de vállalja,hogy találkozik és  beszélget a lánnyal,hátha segít, ő pedig kap egy kis pozitív reklámot. A menedzsere meglátta Dorkában a tökéletes lehetőséget a nevének tisztára mosásában,ezért egy forgatással egybekötött amerikai kiruccanást szerveztek,ami egy kicsit tovább bonyolította,illetve ki is bontotta a szálakat. 

A vége nekem tetszett,néhány értékelésben olvastam bizonyos dolgokat,de nekem tetszett. Az olvasó fantáziájára bízza,hogy ő hogyan képzeli el Nolen és Dorka történetének folytatását és elképzelhetjük magunkat a kis életüket, én szeretem az ilyen lezárásokat, nem nevezném függővégnek. Jaj és végre nem egy sorozat!!! Aki nem szereti a sorozatokat nyugodtan olvassák el, mert az írónő azt mondta, hogy biztos nem lesz folytatás. 

Ahogy már írtam, imádtam minden sorát, na jó, a három gráciát meg tudtam volna ölni egy kanál vízben,de minden más kárpótolt értük. Az első oldalon megragadta a figyelmem és az utolsó sorig nem engedte, nem tudtam letenni. Amikor nem olvastam akkor meg azon gondolkodtam,hogy mi lehet a folytatás,mi lesz velük és,hogy jajj olvasni akarok. Szigorúan akkor kezdjétek le ha van időtök bőven és nem kell tanulni vagy bármi mást csinálni. 

Nem szokványos történet,két megtört lélek,összetört szív gyógyulása,feloldozás,gyász és szerelem által. Egymás segítségével tudtak megbocsájtani maguknak és feloldozást nyerni. Egy kapcsolatnak az is a lényege,hogy támaszt nyújtunk egymásnak a nehéz időkben és fogjuk a másik kezét,amíg meggyógyítja magát. 

Legutóbbi olvasmányaim - A sivatag hercegnője/Esővágy

A mai bejegyzés kicsit rendhagyó, mert 2 könyvről is olvashatjátok a rövid véleményemet, remélem így is tetszeni fog!:)

Köszönöm a recenziós példányokat a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Fülszöveg:

Bagdad, ​hastáncosok, fűszeres illatok, földet-eget megmozgató szerelmek világa!

A kislány Zubeida élete csupa kaland, amíg a bagdadi bazársoron lakik. De a gondtalan napok véget érnek, amikor az apja tartozása miatt eladják őt a mara házba, ahol hastáncosokat nevelnek.

Nem elég szépnek lenni, a tehetség is kell, hogy átvészelje a nehézségeket. Egy nap szemet vet rá a síita főimám, de Zubeida retteg a férfitől.

A sors közbeszól, és Bagdadban árvíz támad.

Zubeida éppen csak megmenekül, és egy titokzatos, jóképű férfival kell átvészelnie napokat egy szigeten.

Vajon az-Zahir mit érez iránta?

Tudja szeretni szívből, szenvedélyesen, vagy csak tárgyként kezeli?

Miért hagyja őt faképnél? Találkoznak még valaha?

És mit tehet Zubeida, amikor újra felbukkan a gyűlöletes imám, és magának követeli őt?

Zubeida a szerelem szabadságáért küzd egy olyan világban, ahol a nőknek kevés joguk van választani és ellentmondani.

Lebilincselő hitelességgel és gazdag szókinccsel megalkotott, letehetetlen történet.

Titkos vágy, tilalmak és szenvedély. Repülj vissza és merülj el az Ezeregy éjszaka meséinek magával ragadó világában!

Cselenyák Imre: A sivatag hercegnője

Először a gyönyörű borító fogott meg, majd a fülszöveg elolvasása után vettem biztosra, hogy nekem ezt el kell olvasnom. 

A sivatag hercegnője kicsit meglepett, mert nem ilyen jellegű történetre számítottam. Gyönyörű leírásokkal teli mese volt ez, nemcsak egy szimpla regény. Abszolút magam előtt láttam Bagdad utcáit, az árusokat és az helyszínt. Az arab kultúra egyedisége mindig is vonzó volt számomra. Hastáncosok, csodás ékszerek ( amiket fel nem vennék, de rajtuk jól néznek ki), az ételek és az egész kultúra nagyon különleges. Volt szerencsém arab országban járni, de az már egy elturistásodott, felhőkarcolókkal teli város volt, de mégis szívesen megnéznék egy ilyen kicsit autentikusabb, hastáncosokkal teli városkát. Bevallom én szeretem az olyan történeteket, amelyekben a lányok papuccsá válnak és csak a szerelmük lebeg a szemük előtt, semmi más és mindent eldobnának értük. Én az ilyeneket sajnos nem tudom megérteni, persze tudom, hogy ebben a térségben ez a normális és elfogadott viselkedés. Ennél már csak a papucs férfiak tudnak kikészíteni, de azok nagyon. Rá kellett jönnöm, hogy ugyan érdekel ez a kultúra és szívesen olvasok róla, de nem szerelmi történeteket, mert azoktól kikészülök. De ezt leszámítva egy nagyon tudatosan felépített történetet kaptunk, látszott, hogy a szerző utánajárt a dolgoknak, hogy minél hitelesebb cselekményt és világot tudjon nekünk lefesteni.

Szóval főhősünk, Zubeida szemszögéből ismertük meg a cselekményt, aki a bazársoron élt a családjával. Apja nyugodt,megfontolt embernek tűnt, de kiderült, hogy nem veti meg a szerencsejátékokat és a fogadásokat. Az egyik ilyen fogadás rosszul sült el és Zubeida a mara házba került, ahol kezdetben nem találta a helyét. Hamarosan megismerkedett egy lánnyal, aki egy nagyon különleges történetet mesélt el neki, Ahogy teltek az évek Zubeida igazi nővé cseperedett, szerette a zenét, a táncot, gyönyörű alakja volt, nem is csoda, hogy a síita főimám szemet vetett rá, ám Zubeida nem akart érdekből házasodni, ő szerelmet szeretett volna. Nem sokkal később találkozik a kalifa fiával, akivel igazi perzselő szerelem ébred köztük. A románcukat éveken keresztül követjük, a tűz néha kicsit kialszik, néha újra feléled, de végül beteljesedik. 

Ugyan Zubeidát sok viszontagság érte, elvesztette otthonát, a családjával is megromlott a kapcsolata, de saját erejéből felállt, kitartott és egy olyan életet épített magának, amelyre bárki büszke lehetne. Zubeida története igazi motiváló mese, amit bátran ajánlok az arab kultúra kedvelőinek és azoknak, akik érdeklődnek iránta. 

Fülszöveg: 

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 

On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 

Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 

hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 

Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 

Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 

On Sai: Esővágy

Életem első novelláskötete volt, de biztos nem az utolsó. Tökéletes választás, amikor nagyon elfoglaltak vagyunk és nem szeretnénk egy nagyobb volumenű történetbe kezdeni, de mégis szeretnék olvasni valamit. Muszáj megemlítenem a kivitelezést, minden novella elején egy gyönyörű, történethez illő illusztráció kapott helyet, emiatt nem csak a történet, de a szépsége miatt is érdemes forgatni. On Sai műveit és humorát eddig is kedveltem és most sem csalódtam. Időhiány miatt első körben 5 novellát választottam ki random a kötetből és ezeket olvastam el (a vonaton:D). Az 5 novella: Scar első bálja, A mágia ára, Sose szólj be a varázslónak!, Nyolc négyzetméter a világ, Esővágy. Az első hármat imádtam, az utolsó kettő vicces volt, de kevésbé tudtam hova tenni. A legnagyobb kedvencem a Sose szólj be a varázslónak! lett. Egy olvajlányt a herceg testvére, Wox  gyíkká változtatott, Alder pedig összetalálkozott a gyíkocskával és jó barátokká váltak. Először barátokká… Ez egy kicsit hosszabb volt, mint a többi és ebből a történetből olvastam volna még az tuti. Scar első báljával meghozta a kedvem a Szivárgó sötétség sorozat elolvasásához is. Az utolsó kettő kicsit fura volt, Szenzi a perverz fürdőkád és valami teremtős dolog. Tudom, hogy On Sai nem a szokványos témaválasztásairól híres, de ezek kicsit megleptek. Ezért is tök jók az ilyen novelláskötetek, megismerhetjük egy kicsit az adott író/írónő stílusát és a műveinek egy részletét, így el tudjuk dönteni, hogy belevágjunk-e a teljes történetbe.

Biztos, hogy a most kimaradt novellákat is be fogom pótolni, és további novellásköteteket is a kezembe fogok venni. 

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem - Könyvajánló

Köszönöm a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak! 

Fülszöveg:

Szentirmai ​Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

Szörnyen sajnálom, hogy ennyi ideig tartott mire megszületett ez a bejegyzés. Csak úgy zárójelesen megjegyezném, hogy a képet szeptember 7.-én csináltam, azóta várt a sorára, ami végre elérkezett. A képen is látható, Bauer Barbara: Kétszáz éve szerelem című könyvéről írnék nektek néhány gondolatot. 

Először is muszáj megemlítenem a csodás borítót, teljes mértékben megragadja a könyv hangulatát. Továbbra is nagyon kedvelem az őszi színeket, és imádom, hogy a könyv egyik momentumát ragadja meg a borító. 

A kétszáz év a címben nem véletlen, ugyanis 2 síkon játszódik a történet. Az egyik a "jelen" 1928, Istenháta és Szentirmai Róza életét ismerhetjük meg, majd ahogy a fülszöveg is írja, visszautazunk 1728-ba, 200 évvel korábbra. 

Nem fogok spoilerezni, úgyhogy inkább a könyv hangulatának leírásával próbálom meghozni a kedveteket.

Az elején kicsit nehéz volt belerázódni,de az első pár oldal nehézségei után magával ragadott a regény lenyűgöző stílusa. Nagyon olvasmányos,de mégis kifinomult és szép nyelvezetű,nem túl sok,nem túl régies,tényleg jól összerakta az írónő. 

A hangulata annyira idilli, olyan kellemes érzések áradnak belőle. El tudom képzelni,hogy ülök a hintaágyban és a nagymamám virágos porcelán csészéjéből kortyolgatom a teámat.

A történet során megismerjük a bábamesterség csínyját bínját, számomra érdekes volt kicsit jobban megismerni,hogy kik is a bábák és pontosan milyen szerepet töltenek be. Róza édesanyja nyomdokaiba lépett,aki pedig az ő édesanyja lépteit követte. Ez így megy hosszú évszázadok óta a családjukban, minden nőnek a bábaság hivatása, de vajon meg lehet törni ezt a kört? Mi van,ha valaki mást szeretne? 

Nagymama-anya-lány sorsok fonódnak össze ebben a csodás történetben. Nemzetségről nemzetségre ismétlődő történetek,de vajon van esély változtatásra? Kitörni az előre megírt sors csapdájából? Nem szabad félni a változástól és muszáj kilépni a számunkra nem kedvező helyzetekből, legyen akármennyire fájdalmas. Hallgassunk a megérzéseinkre. Fontos kérdéseket vet fel az olvasónak, közben mégis nagyon meghitt, romantikus marad a történet. 

A másik történelmi dolog a boszorkányok,boszorkányégetések voltak. Számomra ez mindig érdekes volt,csak sosem néztem a dolog mögé,nos az írónő megtette és nagyon élveztem olvasni a mágiával átszőtt részeket is. 

Fun fact:még Semmelweis Ignácot is megemlítette,mint Róza nagymamájának egyik “barátját”. Talán tudjátok,hogy a Semmelweisre járok,bár jelenleg utálom, azért jó volt olvasni az egyetem névadójának munkásságáról,amellyel sok életet mentett meg! 

"A nagyanyám nagyon büszke volt rá, hogy találkozhatott a mesterrel. A történetek nagy részét én is csak az anyámtól tudom, bár nekem is mesélt róla, személyesen. A szülésmesterről, akit később sebészdoktorrá avattak. Anyám szerint a nagyanyám szerelmes volt Ignácba, ahogy maguk között - illetlenül - emlegették. Erre persze kikerekedett a szemem, az anyám pedig csak kacagott, ne rökönyödj meg kislányom, Semmelweis doktor valószínűleg észre sem vette a nagyanyádat."

Összességében egy nagyon jó hangulatú, olvasmányos, gyönyörűen megírt, romantikával és egy kis mágiával átszőtt történetet kaptunk, én bátran ajánlom nektek! 

Kedvenc idézetek:

"Majd az élet tanít meg a legfontosabbakra. Arra az iskolapadban bizony nem készülhetsz fel."

"Miért hiszik az emberek, hogy meg tudják változtatni a másikat? Miért nem választanak olyat, aki úgy jó, ahogy van? Vagy legalábbis fogadják el olyannak, amilyen. Különben az egész csak egy küzdelem."

"A történetek nemzetségről nemzetségre öröklődnek, és csak rajtunk áll, hogy tanulunk belőlük, vagy változatlanul visszük tovább. Átadjuk-e. De miután minden gyermek, aki kibújt anyja óvó öleléséből, tápláló méhéből, azért érkezett, hogy a boldogságot keresse, mindnyájunkat a szeretet keltett életre, és mind azért jöttünk, hogy az élet más legyen, mint addig volt. Hiszen születésünkkel kelt életre a változás."

 

Pfliegel Dóra: Tindertojás - Könyvajánló

Az internetes párkeresés az utóbbi években egyre inkább elterjedtté vált, szerintem nincs olyan ember, aki nem hallott még a nagyon népszerű Tinderről. Számos előnyét fel lehet sorolni, viszont bőven vannak hátrányai is. Akadnak sikersztorik, olyan párok, akik itt találtak egymásra és évek után is boldog párkapcsolatban élnek, de vannak nagyon félresikerült és veszélyes esetek is, a Tindertojás is egy ilyen példát vonultat fel előttünk. 

A rohanó világban alig van időnk elmenni bárhova is, ahol esetleg ismerkedni lehetne, egyetemistaként nekem a napjaim nagy része tanulással telik, de ha nem, akkor mindig elmegyek valahova, viszont a srácok félnek tőlem vagy fene tudja… Bulikban ugyebár nem lehet komolyabb ismerettségre szert tenni, bár ellenpéldát is tudnék felhozni. Érthető, hogy sokan inkább az internet felé fordultak, hiszen lehet, hogy így olyan emberrel is megismerkedhetnek, akivel amúgy nem lenne olyan közös szituáció, ahol spontán találkoznak. 

Viszont gyakran elfelejtjük az internet veszélyeit, bárki bárkinek kiadhatja magát, könnyen lehet, hogy nem az az ember ül a képernyő mögött, mint mi hisszük. Ezt fontos mindig szem előtt tartani!!!

De térjünk is a Tindertojásra, mert van mit írnom róla! 

Az elején nagyon-nagyon nehezen rázódtam bele, még azon is gondolkodtam, hogy feladom az olvasását. Két szemszögből ismerjük meg a cselekményt, a nő és a férfi szemszögéből, viszont nincsenek feltüntetve nevek vagy bármi, csak annyi a különbség, hogy az egyik szemszögnél enyhén dőltek és kicsit világosabbak a betűk, így sokszor nehéz volt kitalálni, hogy mi is van pontosan. A másik, számomra kicsit negatív dolog az volt, hogy nincsenek fejezet, 3 nagyobb rész van és az összefolyó szemszögekkel karöltve ez enyhén zavarossá tette a dolgokat.  

Nekem fontosak a karakterek és az, hogy legyen valami olyan jellemvonásuk, ami miatt szeretem őket, de itt nem volt. A nőtől egyenesen falra tudtam volna mászni, a csávó meg csak szimplán idegesített. Legjobban a nő naívsága bosszantott fel és a hajamat téptem, hogy térjem már észhez.

A témaválasztás nagyon egyedi és ötletes, de sajnos a megvalósítás nem lett annyira kiváló szerény véleményem szerint. A technológia uralta világban az életünknek egyre nagyobb hányadát teszik ki kütyü és mindenféle elektronikus eszközök, alkalmazások és hasonlók, ezek pedig szerintem magukkal hozták a személyes, verbális kommunikáció és személyes találkozás csökkenését, ezzel együtt az elszigetelődést is. “Korunk” legnagyobb problémái az ellaposodott kapcsolatok és házasságok illetve a kommunikáció hiánya, amivel rengeteg ilyen helyzetet meg lehetne oldani. De a kommunikáció nem csak a romantikus kapcsolatokban hiányzik, hanem az élet minden területén jellemző ez a probléma. Ha valaki engem kérdez, hogy mi a number one dolog egy kapcsolatban, akkor az én válaszom minden hezitálás nélkül a kommunikáció.  Vajon miért nem mentem pszichológiára?!:DD Na szóval, a fentebb leírt dolgok vezettek Márti házasságának ellaposodásához. 

Én ilyen kapcsolatban nem tudtam volna élni, nem tudnám elviselni, hogy még az is be van osztva, hogy mikor van szex, hát azért ezt ne mondják meg nekem. Meg azt se, hogy mit vegyek fel, hogyan vágassam a hajam, sőt semmit. Még olvasni is fájdalmas volt, hogy a férje mennyire lekorlátolja Mártit, de azt még fájdalmasabb volt, hogy ezt addig tökéletesen természetnek vette, amíg nem mutatta meg neki a legjobb barátnője a Tindert. Innentől rögtön fel is pezsdült az élete, belevetette magát ebbe a csodás világba és amint megismerte másik főszereplőnket csak erről szólt az élete. Ismerjük mind, hogy egyesek mit művelnek az interneten egy- egy ismerkedés során, szerintem ezt nem is kell részleteznem. Nos felnőtt nőként Márti is ezt tette, ami számomra borzasztón visszataszító. Mondjuk egy korombelinél is, tartsuk meg a dolgokat személyes ismerkedésre. Szóval ezek után Márti minden megnyilvánulásánál a fejemet fogtam kb. és csak pofán akartam vágni. Nála egy fokkal kevésbé volt irritáló a férfi (akit csak azért nem nevezek a nevén, mert halványlila fogalmam sincs, hogy mi a neve.:D ) 

A kettejük viszonyának alakulását alapvetően érdekes volt végigkövetni, egyre inkább kitárulkoztak (néha szó szerint) a másik előtt és egyre több bensőséges információt árultak el a másiknak, aminek mondjuk nem feltétlenül az internetes beszélgetés a színhelye szerintem. Legalábbis én a múltamba meg a családi életembe egyrészt amúgy sem avatok be olyat, akit most ismertem meg, másrészt meg főleg nem az interneten. 

Amit szintén negatívumként tudnék felhozni az az, hogy nagyon sok visszatekintés volt a múltba. Már-már zavaróan sok. Abból a szempontból jó volt, hogy megismerhettük, hogy milyen események juttatták el őket oda, ahol tartanak (legfőképpen mentálisan). 

Egy vicces, de tanulságos jelenben játszódó történetre számítottam, de nagyon nem azt kaptam. Ahogy írtam az ötlet zseniális, amikor olvastam a fülszöveget egyből megtetszett és összességében azt gondolom, hogy nem volt ez olyan rossz, mint mondjuk az értékelés alapján tűnik, csak a személyes észrevételeimet akartam megosztani. A vége viszont nagyon tetszett, nem fogok spoilerezni, de ezt nagyon jól kivitelezte az írónő és összességében egy tanulságos, elgondolkodtató regényt kaptunk. 

Kristina McMorris: Pénzzé tett gyermekek - Könyvajánló

Köszönöm a recenziós példányt az Alexandra Kiadónak!

Sziasztok! A mai bejegyzésben Kristina McMorris Pénzzé tett gyermekek című könyvéről lesz szó.

A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésem, de kicsit féltem belekezdeni,mert ez egy elég nehéz és komoly téma. Sokszor összeszorult a szívem,de felülmúlta az elvárásaimat és a végére egy gyönyörű történetet kaptunk a szeretetről, a család fontosságáról és arról, hogy meddig éri meg elmenni a karrierért és a pénzért. 

1931-ben játszódik a történet, a történelemnek elég kemény időszakában járunk, mindenki depressziós, elvesztette az állást, otthonát, mindenét, alig van pénzük.

A történet elején megismerjük Ellist, a fiatal feltörekvő újságírót, aki minél magasabb pozícióba akar jutni, ezért pedig mindent meg is tesz, tökéletesen szimbolizálja a fiatalok újságírókban rejlő ambíciót, szenvedélyt. Egy szép napon egy ház verandáján meglátott két kisfiút egy táblával mellettük. A táblán a “2 gyermek eladó” felirat állt, rögtön le is fotózta a gyerekeket, majd ez a kép egy véletlen folytán a főnökéhez jutott, aki azonnal egy cikket kért a témáról. Közben a kép használhatatlanná vált és valahogy pótolnia kellett, így visszament a helyszínre. Nos a táblát és a kisfiúkat nem találta, helyette viszont egy hölgyet kért meg, hogy 2 gyermeke segítségével rekreálja az elveszett képet. Az új képpel meg is jelent a cikk és ezután kezdődtek a bonyodalmak, mert a 2 gyermeket valaki megveszi az édesanyjuktól tévedésből. Szerintem mindenkinek ismerősek az Ellis- féle karakterek, akik annyira karrier-orientáltak, hogy még a saját veséjüket is eladnák, ha az segítene előbbre jutni. Az újságíróknál véleményem szerint még jelentősebb ez a jelenség, hogy egy jó cikkért/képét tényleg ölre mennek. Persze mindenki előbbre akar jutni és a legjobb lenni, de maradjunk emberek és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt anélkül, hogy átgázolnánk mások életén. A mai pszichológiai percek véget értek. 

A másik főszereplőnk egy szintén fiatal újságíró, Lillian Palmer, aki Ellis segítségére van miközben megpróbálják az ez elszakított családot összehozzák. Ketten a végsőkig elmennek, nevetséges kalandokba keverednek, hogy visszaszerezzék a gyerekeket. 

Annyira beszippantott a regény stílusa, olyan volt, mintha egy filmként jelenne meg előttem a történet. A kor stílusát is láttam magam előtt és teljes mértékben el tudtam képzelni, hogy hogyan is éltek abban az időben az emberek. Rég olvastam ennyire olvasmányos történetet, egy hangyányit depresszív, nem könnyű témáról beszélünk.

A karakterek, legfőképpen Ellis hihetetlen nagy változáson, fejlődésen esett keresztül, megtanulta értékelni és felismerni az apró dolgokat az életben és ,hogy mik a legfontosabb dolgok az életben. 

Összességében élveztem az olvasást, egy egyszerre szívszorító, mégis szívmelengető történetet kaptunk a történelem sötét szakaszáról.