Sziasztok! Hát a könyv címe hűen tükrözi az én helyzetem is, mert hosszú idő után újabb bejegyzéssel tértem vissza hozzátok, bár nem tudom olvassa-e még valaki a blogot.
A könyvről:
Egy éve már, hogy Seth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka durva volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani.
Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Seth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére.
Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Sethtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata.
MERT A TÖRTÉNELEM, ÚGY TŰNIK, MEGINT MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT…
Először is köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Szerintem Jennifer Armentroutot nem nagyon kell nektek bemutatnom, a blogon és az instámon is többször áradoztam, hogy mennyire szeretem a könyveit. A legnagyobb szerelmem mindig az Obszidián marad, amit szorosan követ az Origin sorozat, de azt kell mondja, hogy ez a sorozat is nagyon jónak ígérkezik.
Megkaptuk a már ismerős vicces, szexi, kissé férfi főszereplőt, aki kivételesen először a rosszfiúk táborát erősítette, majd áttért a jó oldalra. Azért azt hozzátenném, hogy leírás alapján Sethnek és a borítón lévő kedves fiatalembernek nem sok köze van egymáshoz, de nyilván ez csak egy apró részlet, hálistennek a könyv belseje kárpótol mindenért.
Történelemből mindig is a görög mitológia állt hozzám legközelebb és ezt tartottam a legérdekesebbnek, így kíváncsian kezdtem bele a történetbe, hogy az írónő hogyan csempészte bele ezt a szálat a történetbe. Azt kell mondanom, hogy meglepően jól sikerült összehoznia a mitológiát a mindennapi élettel. Egyértelműen Apollón volt a kedvencem az összes mitológiai alak közül, nagyon szórakoztató volt. A félistenek és képességeik szintén felkeltették az érdeklődésem, remélem még több kiderül róluk a következő kötetben.
Térjünk egy kicsit vissza a szereplőkre, már említettem, hogy Sethben megkaptuk a már jól ismert Armentrout-féle férfi főszereplőt, bár Damon, Luc és Roth állnak nálam a dobogón, azért Seth is szorosan ott lohol a nyakukban. Ebben a sorozatban már JLA is jobban belement a felnőttesebb tartalmakba, részletesebb leírásokat kaptunk. Nem tudom, hogy az írónő hogyan tudja ilyen tökéletesen leírni a vonzalmat 2 szereplő között, akármelyik sorozatról legyen szó, oda meg vissza vagyok a szereplők közötti vonzalomért. Valahogy nagyon jól át tudja adni az érzelmeket, nem véletlenül az egyik kedvenc írónőm.
Josie is egészen szimpatikus volt, néha voltak olyan megnyilvánulásai, amik kevésbé tetszettek, de összességében kedveltem, jószívű lány volt, aki szerencsére nem makacs illetve nem is hisztizett minden másodpercben, úgyhogy ennek nagyon örültem és kíváncsi vagyok a továbbiakban milyen lesz a viselkedése.
A cselekmény nagyon izgalmas volt, fordulatos, nincs híján a romantikának sem, de mindenképpen javaslom, hogy legyen kéznél a következő rész mert szükség lesz rá, ennél többet nem árulok el. Ha szerettétek az írónő eddigi könyveit és a görög mitológiától sem riadtok meg, akkor bátran ajánlom nektek a Visszatérést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése