Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Azt hiszem egy új kedvencet avattam. Nekem sosem volt kötelező olvasmány A kis herceg és emiatt valahogy nem is került a kezembe. Persze halvány sejtéseim voltak,hogy miről is szól és a legnépszerűbb idézetet is ismertem,de sose vitt rá a lélek,hogy ténylegesen a kezembe vegyem. Nagy hiba volt. Róbert Katalin:Szelídíts meg! könyvének elolvasása után úgy éreztem,hogy most jött el az idő,hogy nekikezdjek,mert számos párhuzam van a két könyv között. Rengeteg olyan gondolat volt benne,amivel egyetértek és hihetetlenül aktuálisnak gondolom. 

Kisgyermekként szerintem a legtöbbünk arra vágyott,hogy betöltse a 18. életévét,felnőtté váljon és ne kezeljék gyerekként. Aztán 18 éves korunk után arcul csap a valóság. Vagyis engem arcul csapott a rideg igazság. Mindig azt hittem,hogy milyen jó a felnőtteknek, nem kell tanulniuk,pénzt keresnek és stb., belecseppenve a köreikbe az volt az első gondolatom,hogy hát ez szar, erre vártam?! Azóta visszavágyok az oviba.:D Viccet félretéve a jelenben kell élni,felnőttünk és ezzel kell megbirkózni. Vannak benne tök jó dolgok is, de az emberek katasztrófák tudnak lenni. Most ebben nem erről akarok írni,mert erről szerintem erről egy szakdolgozat jellegű értekezést lehetne megfogalmazni. 

Felnőttként hajlamosak vagyunk beleesni egyfajta monotonitásba. Felkelünk, elmegyünk dolgozni, hazamegyünk és alszunk. Aztán kezdjük elölről. Minap mondta az olasz tanárom,hogy igazából kelő,fekvő,evő,ivó gépek vagyunk,és ez nagyon igaz tud lenni. Valahogy a felnőtté válás során az izgalom, a gyermeki kíváncsiság kiveszik az emberekből és helyett valami betöltetlen üresség marad. Sokakat neveznek gyerekesnek… Én szeretném,ha idősebb koromban is ugyanúgy lázba hoznának a kedvenc dolgaim és tudnék az apró, számomra cuki,kedves dolgoknak örülni. Nem akarok besavanyodott felnőtt lenni és belesüppedni az unalmas hétköznapokba. Élni szeretnék, felfedezni dolgokat és kíváncsi maradni mindenre. Nehéz megfogalmazni a gondolataimat, mert nagyon mély nyomot hagyott bennem a történet. 

Csak nézzünk rá egy gyerekre, minden érdekli, mindent tudni akar, mindenre kíváncsi és bármi lázba hozza. Míg a felnőtteknél ez kevésbé jellemző. “Furcsák a felnőttek.” Sok fejezet zárásaként találkozunk ezekkel a szavakkal,amelyek a kis herceg szájából hangzanak el. Majdnem mindig csalódás lesz a vége egy-egy bolygón tett látogatásának,melyek során rengeteg különböző munkát végző,ezáltal különböző tulajdonságú felnőttel találkozik. A bolygók/felnőttek látogatásával az útkeresést és önmagunk keresését reprezentálja. Mindkettő nagyon nehéz folyamat, sokszor meg-megállunk, csalódunk, szenvedünk,de mindig tovább megyünk és nem adjuk fel. Rengeteg ilyen kis megállóval találkozunk életünk során, mindenhol tanulunk valamit az életről vagy magunkról és az új tapasztalataink birtokában tovább haladunk az úton. 

A nekünk való utat nem egyszerű megtalálni, sokaknak soha nem is sikerül. De ha nem érezzük valahol,hogy ez nekünk való merjünk váltani és továbblépni. Ne féljetek más döntést hozni,mint amit mások elvárnának, ez a ti életetek,nektek kell élni,nem másnak. Én is hittem valamit, aztán sokat gondolkodtam és végül máshol kötök ki,mint 8 évig hittem. Nem tudom,hogy ez lesz-e végül a jó döntés,remélem,de ha nem,akkor változtatok. De hiszem,hogy sikerült megtalálni,ahol a képességeimhez mérten a legjobban kiteljesedhetek. Kellett 1 év hozzá... Ugye 10.-ben faktot kell választani,miből emeltezünk,aztán hamar jön az,hogy ki kell találni,hogy mivel akarunk foglalkozni hátralévő éveinkben. Aki azt mondja,hogy egyszerű az hazudik. Nem egyszerű és sosem lesz az. Sokakat megkérdezhetünk, hogy szerintük mi lenne a megfelelő választás, de a végén miénk a döntés, miénk a felelősség. 

A kedvenc gondolataim:

“Az ember az emberek között is egyedül van.” 

Sajnos ez nagyon igaz tud lenni, én is sokszor tapasztaltam,hogy szinte senkire sem lehet számítani. Sokszor éreztem azt, hogy senki sem érti meg azt az adott szituációt,amiben éppen vagyok, mindenki magával foglalkozik és aztán néz a másik felé. Meg kell tanulni egyedül boldogulni, de közben próbáljunk meg mi legalább másoknak segítő kezet/fület nyújtani, mi ettől csak jobb emberek leszünk.

“Mindenkitől csak azt szabad megkövetelni, amire képes – folytatta a király. – A hatalom elsősorban az értelmen alapszik. Ha azt parancsolod a népednek, hogy vesse a tengerbe magát, forradalmat csinál.”

“Hát akkor ítélkezzél saját magadon – mondta a király. – Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”

Ahogy már feljebb is írtam, magunkkal elszámolni a legnehezebb dolog a világon. Magunktól, a saját lelkünktől sosem szabadulunk meg, ezért meg kell próbálnunk békét teremteni saját magunkkal és szeretni magunkat. 

“Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”? 

– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.”

A kommunikáció hiánya az egyik legnagyobb probléma szerintem az emberi kapcsolatokban, ebből fakad a legtöbb félreértés és vita. Mindenkinek tisztán meg kell mondani, hogy mit gondolunk, senki sem gondolatolvasó, hogy kitalálja mi van a fejünkben. Ha valami nem tetszik, nem értünk fele egyet, akkor azt meg kell mondani. 

“Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van – mondta a váltóőr.”

“-Szegény kisfiú olyan gyenge vagy ezen a kemény,sziklás földön. Ha egyszer nagyon visszavágynál a bolygódra, én segíthetek neked. Segíthetek...

-Óh! Nagyon is értem,hogy mire gondolsz - mondta a kis herceg -, de miért beszélsz mindig rejtvényekben?

-Mert én vagyok a megoldás mindegyikre - mondta a kígyó.

Aztán elhallgattak.”

Ezt nem is kommentálnám. Keserédes igazság. Szerintem sokunknak leesik,hogy mire is gondol a kígyó, de ennek sohasem szabad megoldásnak lennie.

“Isten veled - mondta a róka. - Ez hát a titkon, nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. A lényeg a szemnek láthatatlan.”

Talán azt kell mondanom,hogy örülök,hogy most jutottam el az olvasásáig,mert sokkal jobban tudtam értékelni és meglátni benne azokat a gondolatokat,amiket át akart adni és biztos,hogy rengetegszer a kezembe fog kerülni, mert ez a történet valódi érték. Egy olyan történet,ami tényleg megérdemli,hogy kötező olvasmány legyen és minél több ember megérthesse a történet lényegét.

Én a Poket verziót olvastam, szerintem gyönyörű illusztrációkkal volt tele A Poket Zsebkönyvek kezdeményezést nagyon jónak gondolom, már jó pár kis könyvet beszerzetem, de jövőre az összeset szeretném a polcomon tudni, illetve el is olvasni őket. Úgy terveztem,hogy mindig viszek magammal egyet és ha éppen szünet van, vagy bárhol van időm olvasni, csak előveszem és olvashatok is.