Emma Cooper: Dalban mondom el

Sziasztok! Ma Emma Cooper könyvéről hoztam nektem értékelést, fogadjátok szeretettel. 

A recenziós példányért köszönet az Alexandra Kiadónak!

A fülszöveg kicsit becsapós, mert abszolút nem erre számítottam, egy nagyon erős, elgondolkodtató történetet kaptam. Egyszerre volt vidám és szívbemarkoló. Egy vicces szituációval indul, Melody a szupermarketben vásárol, majd fizetésnél hirtelen dalra fakad a többi vásárló legnagyobb döbbenetére. Hölgyeim és uraim, ő Melody King, aki egy esés miatt a legrandomabb helyeken és időpontokban kezd rá a legkínosabb dalokra, ezzel elég sok érdekes és vicces szituációt szülve magának és 2 gyermekének. Ezeken a részeken hangosan nevettem, nagyon feldobták, az amúgy komoly történetet. 

A gyerekei, Flynn és Rose pont kamaszkoruk legkeményebb szakaszában vannak, édesanyjuk problémái mellett a saját démonjaikkal is szembe kell nézniük. 

Flynn egy melegszívű, gondoskodó,de haraggal és sebekkel teli srác, akiért sokszor fájt is a szívem. Az autóbaleset következtében egyik szemére megvakult és az arcán egy hatalmas sebhely fut végig, mindezek természetesen az iskolatársainak is szemet szúrnak,akik nem hagyják szó nélkül. Miattuk elég sok verekedésbe is keveredik, meg máshogy nem tudja levezetni a felgyülemlett feszültséget.

Rose szintén tele van a saját problémáival, amelyeket egy nagyon káros módon vezet le, de szerencsére még időben sikerül elkapni a problémát és megoldani. Szintén egyik központi figurája az iskola bántalmazásoknak. Csak úgy,mint a névadó virág, Rose is gyönyörű, törékeny, de nagyon tud szúrni és tele van tüskékkel. (Micsoda hasonlatok kérem szépen.:D) Melodyról nem is tudom,hogy mit írhatnék. Tökéletlenül tökéletes, vicces, talpraesett nő, akinek a családja a legfontosabb. 

Mindannyiukat legtöbbet Dev, vagyis Melody férje illetve a gyerekek apjának keresése foglalkoztatja, aki csak úgy eltűnt. Az elmúlt években szüntelenül kutattak nyomok után, míg végre valahára megláttak egy felhívást egy eltűnt személyről is innentől minden fordulatot vett. Devet az elején nem szívleltem,de hamarosan ő is belopta magát a szívembe. 

Négyük szemszögéből ismerjük meg az eseményeket, mindegyikükét jó volt olvasni és érdekes volt,hogy felnőtt és gyerek hogyan él meg egy adott helyzetet. 

Engem amúgy brutálisan félrevezettek,vagyis inkább én ( és szerintem még sokan) téves következtetéseket vontam le. Helénke elhitte,hogy van valami aztán puff és kiderült,hogy rohadtul rossz helyen tapogatóztam. Tanulság: ne vonjunk le téves következtetéseket és ne ítélkezzünk elsőre. Mindenesetre,amikor fény derült a dologra én kb. sokkot kaptam,annyira meglepett és nem gondoltam volna. 

Szerintem a család szeretete a legfontosabb a világon és mindent felülír, a könyv sem cáfolta ezt meg. A család az a hely,ahol bármikor otthonra lelünk akármit tettünk, akárkit öltünk meg (azért reméljük ilyenre nem kerül sor:D). 

Voltak hibái, de ezek ellenére 4,5 ⭐️-t adnék rá. Összességében egy szerethető történet a családról, a reményről, a kitartásról és az összetartozásról, bátran ajánlom mindenkinek.