Üdvözlünk a Remélem, jól vagy című könyv blogturnéján – az irodai élet rejtelmeiben!
Képzeld el: reggel 8, kávéval a kézben, már megint egy újabb megbeszélésre sietsz. A szokásos e-mailek, a határidők, a pletykák és a fáradt kollégák között telik el a nap, és úgy tűnik, mintha a világ csak az irodai asztalod körül pörögne. De mi történik akkor, amikor a mindennapi rutinban egy váratlan helyzet hívja fel a figyelmet arra, hogy talán többre van szükséged, mint egy újabb kötelező feladatlistára?
Ez a kérdés húzódik meg Natalie Sue Remélem, jól vagy című regénye mögött. A történet az irodai élet elnyomó monotonitása és a személyes kapcsolatok összetettsége között egyensúlyoz, miközben bemutatja, hogyan mosódnak el a munkahelyi és személyes világok közötti határok.
Jolene, a Supershops Incorporated adminisztrátora szerint szigorúan elég a hivatalos teendőkre szorítani a munkatársakkal való napi érintkezést. Amit persze az idegesítő, inkompetens kollégái rendre képtelenek felfogni. Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat.
Aztán egyszer természetesen eljön a pillanat, amikor lelepleződik. Büntetésként érzékenységi tréningre kell mennie, valamint korlátozásokat állítanak be a fiókjában.
Csakhogy valami hiba csúszik ebbe, és Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér. Tisztában van vele, hogy szólnia kellene emiatt, de ki tud ellenállni annak, hogy kilesse, mit beszélnek róla a háta mögött a többiek? Jolene biztosan nem. Ráadásul, amikor tudomására jut, hogy leépítések várhatóak, rádöbben, hogy csak egy módon mentheti meg a pozícióját: be kell vágódnia a főnökénél, és meg kell győznie a HR-est a nélkülözhetetlenségéről.
Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi megkedvelni őket. Ez az állapot azonban nem tartható fent sokáig, így idővel döntenie kell, hogy a pozíciója megtartása vagy az őt körülvevő emberek fontosabbak – még úgy is, hogy esetleg tisztáznia kell magát előttük.
A Remélem, jól vagy kedves és vicces regény a magányról és a monitorok mögött felbukkanó szeretetről. Natalie Sue bemutatkozó regénye sírva nevetős párbeszédeivel és szívhez szóló megfigyeléseivel a mindennapi munkahelyi kultúra különcségeire és az elkerülhetetlen emberi kapcsolódásokra világít rá mesterien.
Véleményem:
Amikor elolvastam a címet meg a fülszöveget, akkor egy nagyon szórakoztató történetet képzeltem el, amin sokat nevetek és kvázi az irodai élet paródiájaként funkcionál. De egy sokkal komolyabb történetet kaptam, amiben ugyan voltak bőven szórakoztató jelenetek. Amióta én is a corporate életet élem már sokkal jobban át tudom érezni ezeket a jeleneteket úgyhogy alig vártam, hogy elkezdjem.
Már maga a kezdés is zseniális, Jolene nem tudott beilleszkedni a csapatba az évek során, a negatív véleményét mindig beleírja az emailekbe és fehérre színezi. Ám egyszer ez a lépés kimarad és ott virít a véleménye feketén-(fehéren) az emailben. Ezt látva összecsődítik a népet és az új HR-es kolléga tréningre kötelezi, sőt a gépét átállítják, hogy lássák az emailjeit. Ám valami balul sül el, mert Jolene konkrétan mindenkinek az emailjeit és chatbeszélgetéseit is látja. Először szólni akar miatta, de megszólal a vállán az ördög, hogy tartsa titokban és próbálja a saját előnyére fordítani.
Jolene egy 30-as éveiben járó nő, akinek az élete igazából megrekedt. Egy korábbi tragédiát nem tudott feldolgozni,talán emiatt nem is nyit senki felé sem a magánéletében, sem az irodában. Teljesen elszigetelődött és a kollégái is kb. lúzernek tekintik, nem is foglalkoznak vele. Nyilván Jolene ezt észrevette, de írásban látni talán még fájdalmasabb, ezért megpróbál nyitni feléjük és felhasználni a saját javára azt, amit olvas, hogy elkerülje a leépítést. Egy valaki van, aki átlát a páncélján, az új HR- s Cliff, akivel szépen lassan egy bizalmi viszonya alakul ki. Tök jó volt látni, hogy próbált megnyílni és fejlődni. Kicsit mérges voltam rá, mert nyilván valahol ő is tehet arról, hogy így viszonyultak hozzá. Ha valaki folyamatosan visszautasítja, amikor beszélnek hozzá vagy rájuk sem néz, akkor előbb-utóbb el fognak halni a próbálkozások. Én sem vagyok egy kimondottan szociális ember, de tudtam, hogy nyitnom kell a kollégák felé és egyébként nagyon is jól tettem. Nem feltétlenül őt akarom hibáztatni, de az emberi kapcsolatok kétoldalúak, mindkét embernek kell nyitni. Ezt is tök jól leírja az írónő.
Tetszett, hogy a perzsa származás, a perzsa kultúra is hangsúlyt kapott és megismertük a szokásaikat, a habitusukat. Főleg Jolene és Armin anyukája kapcsán, akik igazán lelkesek voltak. Ha már előkerült Armin, akkor muszáj megemlíteni őt és a többi mellékszereplőt is. Armin szintén perzsa származású, aki sokat lóg a munkából, hogy a beteg édesanyját segítse. Rhonda, a nyugdíj előtt álló idősebb hölgy pedig a fiát próbálja megmenteni saját magától. Caitlin a külvilágnak a tökéletes életét és kapcsolatát mutatja, de ez a valóság? Mindegyiküknek megvan a maguk keresztje, Jolene is rájön erre, amikor belelát a beszélgetésekbe. Sokkal emberibb alakot öltenek számára a kollégái.
Vicces jelenet is volt benne bőven, úgyhogy tudtam rajta nevetni is, illetve a szarkazmust is imádtam. Nekem jó kikapcsolódást nyújtott, elgondolkodtató volt, úgyhogy tudom ajánlani, ha irodában dolgoztok meg akkor is, ha nem.
CLIFF
Nyereményjáték:
Ebben a játékban most Jolene taktikáját alkalmazzuk és fehérre festettük egy-egy szereplő nevét a bejegyzésben. A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorához írjátok be.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
07.29. Olvasónapló
07.31. Pandalány olvas
08.02. This is my (book) universe
08.04. Szembetűnő
08.06. Csak olvass!
08.08. Ambivalentina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése