2022. május 14., szombat

Völgyi Anna: Karamellás kétszersült - Könyvajánló

Sziasztok! Újra visszatértem egy hosszabb kihagyás után, ígérem több bejegyzés lesz a nyár folyamán. Valamiért akkor jönnek a legjobb ötletek, amikor tanulnom kellene, úgyhogy szorgosan írogatom ezeket, amikor időm engedi igyekszem megírni őket. Remélem azért valaki még olvassa a blogot.:) A mai bejegyzés témája Völgyi Anna legújabb könyve, a Karamellás kétszersült.  

Fülszöveg: 

Völgyi ​Anna kötete nem egy furcsa ételkülönlegességeket taglaló szakácskönyv, hanem egy szellemes, fiatalosan könnyed, néhol borúlátóan romantikus történet, amely a főhőst kíméletlenül szembesíti a rossz döntéseivel. Csongor elmeséli, hogyan ingázott a város és az agglomeráció, az egyetem és a borozó, költészet és valóság, szerelem és társtalanság között. Megtudjuk, hogy a versek mindent képesek helyrehozni és elrontani. Láthatjuk, hogy múzsának lenni sem könnyű, és egyáltalán: hogy lenni néha nehéz. Vajon a tragédiák közelebb hoznak két embert egymáshoz vagy szétszakítják őket? Milyen ízű a karamellás kétszersült? A regényben ezekre a kérdésekre is választ kapunk. 

„Vér száguldott a fülemben. Fénykarikák, sodrás. Lehúzott egy örvény. Nehéz voltam, mint egy kődarab, talán megállt a szívem. Hínár csavarodott a lábszáramra, egyre mélyebbre merültem. A víz alatt mintha Bori közeledett volna – megragadta a karom, felfelé indultunk. Sötét hullámok a felszínen, látóhártya-égető napfény, fehér, vizet simítgató karjaink. Bori egyik tincse vízcseppektől fénylő nyakára tapadt, ázott pólója alatt a húsába vágott a melltartópántja. Elfáradtam, az Achilles-inamon felkúszó nyilallások pedig egyre azt sugallták, hogy sok lesz lassan a jóból.”


Bevallom kissé szokatlan volt férfi szemszögből olvasni a különböző érzelmek, többek között a szerelem és csalódás átélésének fázisait. A szokatlant egyébként pozitívan értem, üdítő olvasmány volt.  Csongor szemén keresztül számos nagyon sok egyetemistát érintő problémát körüljárhattunk kezdve az útkereséssel, szerelemmel, vidéki vs fővárosi élet kérdéseivel. Sok dologgal tudtam magam is azonosulni, főleg azzal, hogy nekem is A nagy pénzrablás a kedvenc sorozatom. 😁 


Csongor logisztkát tanul, egy szép napon pedig megismerkedik Borival, aki teljesen elrabolja a szívét. Kettejük kalandjait nagyon jó volt olvasni, azt a bizonyos eseményt leszámítva, az kicsit sokkolt. Nagyon szerettem már Anna előző könyvében is a gyönyörű leírásokat, most sem kellett csalódnom, itt is megkaptam ezeket, így még inkább oda tudtam magam képzelni magam a különböző szituációkba. 
Azonban a kezdeti romantika kicsit megfeneklett, nem teljesen egyezett az elképzelésük a kapcsolatot illetően, így a szerelem után a csalódás, elvesztés és a viszonzatlan szerelem érzelmeit is átélhettünk Csongor szemén keresztül. A viszonzatlant nem mondanám teljesen viszonzatlannak, de Bori félelmei, tartózkodása miatt így tűnt. 


Ahogy feljebb is említettem Csongor élete teljes mértékben párhuzamba vonható egy átlag egyetemista életével. Azért valljuk be kevesen vannak, akikkel nem fordult elő, hogy egy görbe este után nem igazán sikerült beérni a reggel 8-as órára. Velem sem sokszor, de be kell ismernem, hogy volt olyan nap, hogy az egész napot ágyban kellett töltenem. De ennyit rólam, nem égetem magam tovább.😂 


Szintén általános egyetemista probléma, hogy most van- e értelme ezt tanulni, érdekel-e vagy csak elcseszem az időm, egyáltalán akarom- e én ezt. Ebben a félévben az én fejemen is sokszor átfutottak ezek a gondolatok. Nem egyszerű hirtelen belecseppenni a felnőtt világba, esetleg más városban magunkra utalva, nekünk kell mindent megoldani. Az elején nekem is nehéz volt, de belejön az ember idővel. Anna, esetleg az én életemet vetted alapul? Túl sok részlettel tudok azonosulni.

Ha valamit negatívumként kellene kiemelni az Bori exe, szerintem nélküle is jól meglettünk volna, vagy esetleg megtudhattunk volna róla több mindent. Ezt leszámítva nagyon jó olvasmány volt, tipikus nyári estére való szerintem. 



Nagyon köszönöm a lehetőséget az írónőnek.❤️









2022. február 4., péntek

Nem vagy egyedül! - Könyvajánló

 Sziasztok! Újabb hosszú kihagyás után visszatértem egy értékeléssel, most egy novellás kötetről írnék nektek, amelyben 12 new adult történetet olvashattok. 

Köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a recenziós példányt!


Ahogy feljebb is említettem 12 novellát tartalmaznak, amelyek ugyan mind romantikusak, mégis mindegyikben van valami, ami különlegessé teszi. Régebben nem voltam egy kifejezett novella fan, de amióta egyetemre járok és az olvasásra jutó időm jelentősen lecsökkent sokszor nyúlok ezekhez, mert rövidek, így ha csak egy fél órám van, akkor is a végére tudok érni a történetnek és nem fog hetekig várni rám egy fejezet, hogy befejezzem. Ezért szeretem pl. Rupi Kaur könyveit is, de az majd egy másik bejegyzés témája lesz, most maradjunk a novelláknál. 

Amikor megláttam a kötetet rögtön felcsillant a szemem, szerintem az eddigi bejegyzésekből mindenkinek feltűnt, hogy a kedvenc műfajom a romantika, így vizsgaidőszakra tökéletesnek gondoltam a könyvet. Ugyan vizsgaidőszakban csak 2-3 novellát tudtam elolvasni, de most félév elején befejeztem, hála a karanténnak… 

De térjünk is rá a kedvenceimre, vannak olyan történetek, amiket szeretnék kiemelni.

Zelei Vivien:Hazatérés műve nagyon tetszett, valamiért odavagyok az ilyen újra egymásra találós, eltitkolt gyerek témájú történetekért, ami azért fura, mert a valóságban nem hiszek a második esélyekben. Na de könyvekben annál inkább, úgyhogy imádtam, mindkét karakter szimpatikus volt, szívesen olvastam volna hosszabb formában is.

Antal Viktória Tamara: A Jensen-hatás: Ez is egy olyan történet volt, amit el tudnék képzelni egy teljes hosszúságú rubin pöttyös könyvként. Mindkét srác szimpatikus volt, valamiért a meleg, sportoló srácokról szóló könyvekről Sarina Bowen Him könyve jut eszembe, úgyhogy szerintem akinek az tetszett, annak ez is tetszeni fog.

A harmadik, amit ki szeretnék emelni egy kedves bookstás barátnőm, Kalivoda Lilla Út önmagamhoz története, talán ezt mondanám kedvencemnek, mert ezzel tudtam a legjobban azonosulni. Másrészt meg aki ismer, az tudja, hogy mennyire imádom Olaszországot, Velencében is jártam már, így tényleg 5 csillagos a történet. 22 évesen abszolút át tudom érezni ezt az útkeresést, van nekem is olyan barátnőm, aki már házas, dolgozik, házat vásárol. A másik diplomát ír, én meg örülök, hogy eljutottam egyetemi tanulmányaim feléig és már csak 2 és fél év van hátra. Hajlamos vagyok én is kicsit letargiába esni, hogy kicsit olyan, mintha nem haladna  az életem, magányos vagyok, egyetem mellett én nem tudok dolgozni, nem engedi az órarendem, de ez rendben van. Mindenki a saját maga maratonját futja, a saját sávjában, nem kell a másikkal foglalkozni, ez egy maraton, nem sprint. Abban is hiszek, hogy mindenki megtalálja azt az utat, azt az embert, aki neki van megírva, tudom sokak szerint ez klisé, de én így gondolom. Holnap estig tudnám fejtegetni a témát. 

Ne érje szó a ház elejét, hogy sosem mondok negatívat, így nézzük azt is, ami kevésbé tetszett. Nem azt mondom, hogy rosszak, csak nem feltétlenül éltem annyira ezeket. Az egyik Sereg Gitta:Leszek a boszorkányod.  Annyira nem vagyok oda a jóslásos dolgokért, illetve az alakváltókért sem, úgyhogy nem jött be, de annak örülök, hogy egy fantasy is bekerült. A másik, ami nem feltétlenül lett kedvenc az Vittorio Verossi: Club 69, nem is azt mondanám, hogy nem tetszett, inkább szokatlan volt, kissé meglepő dolgokkal, mint az a club 69 illetve meglepő fordulatok is voltak benne, úgyhogy belegondolva amúgy nem volt rossz, szóval már magam sem tudom, hogy miért került ide. 

Összefoglalva mindent, ajánlom a kötetet, ha ti is időhiányban szenvedtek, de mégis szeretnétek valamit olvasni, illetve akkor is, ha szimplán csak szeretitek a novellákat.:) 

2021. november 9., kedd

Colleen Hoover: November 9 - Könyajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésben egy újabb CoHo könyvről írnék nektek. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 







“A test csak a csomagolása a benne rejlő valódi  értékeknek.”














Már évek óta tervben volt, hogy elolvassam a könyvet, de valamiért kicsit ódzkodtam tőle, most viszont úgy éreztem eljött az én időm. Sok értékelést olvastam mielőtt belekezdtem , úgyhogy elég nagy reményekkel fogtam a kezembe. Be kell ismernem, hogy az elején nem kapott el a CoHo varázs,mint a legtöbb könyvnél,amit tőle olvastam.  Aki  olvasott már az írónőtől az pontosan tudja,hogy miről is beszélek és miért emelkednek ki  az Ő könyvei a többi rubin pöttyös könyv közül. Szóval az első két- három fejezet elolvasása után nem igazán éreztem, hogy kedvencemmé válna a könyv, hasonló ötlet alapján írt könyvről/filmről hallottam. Csak egy olyan romantikus könyvként tekintettem rá, ami ugyan tetszik, de hiányzik az a bizonyos csillag az 5-ről, hogy 5/5* legyen, mint a legtöbb CoHo könyv, amit olvastam. 


Megismerkedünk Fallonnal, akinek egy tűz miatt nagyon megégett a bőre, a történet elején az apukájával vacsorázik, mint minden november 9.-én. Kettejük kapcsolata nagyon megsínylette az említett nap eseményeit, Fallon az édesapját hibáztatja az eseményekért. A férfi híres színész,elég kicsapongó élettel, egészen a balesetig Fallon is az ő útját követte, ami a pályaválasztást illeti. A baleset után viszont a színészi karrierje parkoló pályára került, senki nem akarta a sérült lányt alkalmazni a filmvásznon. Néhány hisztit leszámítva nem volt bajom vele, kedvelhető volt és tiszteltem benne a kitartását és a gondolkodását.


Ben, oh Ben…nehéz spoiler nélkül kifejezni, hogy mennyire fájt érte a szívem. Azt viszont nem mondom, hogy egyetértek azzal,amit tett, de látom, hogy honnan jött. Nem tudom elképzelni és remélem nem is kell soha, hogy mekkora fájdalmat élt át. Azt nem mondom, hogy ő a kedvenc CoHo fiú, mert nem, de a végére megértettem, hogy miért olyan amilyen.  Borzasztó lehetett átélni, amit ő és a testvérei átéltek, de különösen ő, aki megtalálta.  



Az 5. fejezetnél igazán beleszúrta a tőrt a szívembe az írónő és hirtelen megértettem, hogy miért imádja annyira mindenki. Megérkezett az a bizonyos plusz,a csillag és CoHo újra megfogta a szívem, összegyűrte és jól megtaposta. Aztán pedig bedobta a tűzbe, hogy biztosra menjen. Amikor Fallon megtalálta azt a bizonyos könyvet, az övével együtt az én szívem is összetört. Hihetetlen, hogy mennyire összefonódik kettejük múltja, erre abszolút nem számítottam. A végére kerek egésszé vált a történet, azért be kell ismernem, hogy sírtam egy jót rajta,


Örülök, hogy csak a november 9.-i események voltak leírva és az eltelt 1 évről csak a párbeszédekből kaptunk kis morzsákat. Nem is kell nekünk mindent tudni, úgyis ez a nap a meghatározó mindkettejük életében. 


Összességében tetszett a könyv, szerettem olvasni, de nem lett kedvencem.


“A fiatalság és a szépség megkopik. Az emberi nagyság nem.”

2021. szeptember 20., hétfő

Elle Kennedy: The Risk - A kockázat - Könyvajánló

Sziasztok! Ma az egyik kedvenc írónőm legújabb magyar könyvéről hoztam nektek egy bejegyzést. 

Fülszöveg:

Mindenki vadócnak tart.

Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom. 

A kockázat nemcsak az idei évem legjobban várt könyve volt, hanem még a tavalyié is, hiszen már azóta vártunk rá, hogy végre megjelenjen. Az biztos, hogy megérte minden egyes várakozással töltött nap, de azért remélem, hogy a következő részre nem kell ennyit várni. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egyik legjobban kedvelt írónő nálunk és rengetegen várják az új köteteit. Nem csoda, mert nagyon olvasmányosak és pörgősek a könyvei, 1-2 nap alatt ki lehet őket végezni, mert egyszerűen nem lehet letenni őket, mindig kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő fejezetben. Amit még kiemelnék az a humor, imádom a poénokat és a szóváltásokat a szereplők között. Elle Kennedy könyvei garantálják a folyamatos nevetést. 

Brenna és Jake már az előző kötetben megjelentek és közös jeleneteik alapján nagyon nagyon vártam, hogy a saját történetüket is elolvashassam végre. Nem csalódtam szerencsére, oda- meg vissza voltam a könyvért, nagyon gyorsan végeztem és nagyon sokat nevettem. 

Brenna egy igazán belevaló,talpraesett lány, aki nem fél kiállni magáért és azt tenni,ami szerinte neki a legjobb. Nagyon szimpatikus karakter volt, már az előző kötetben is felkeltette a figyelmem. Nem az a szende, kis kedves, visszafogott lány, de egy hokiedző lányaként valljuk be, hohy meglepő lenne. Mint mindenkinek, neki is megvolt a maga kis “csomagja”, amit a múltból magával cipelt, nem is volt olyan kicsi ez a dolog. Nagyobb spoiler nélkül csak annyit mondanék, hogy nagyon mérgessé tett ez a rész, azt fel tudom fogni, hogy nem akarta magára haragítani Ericet,fiatal volt és naív,de amikor az ember egészségéről van szó,akkor ne ez legyen a fő gond. Na itt viszont nem volt szimpatikus Brenna, de végre értelmet nyert, hogy miért olyan a kapcsolata az apjával,amilyen. 


Jake szintén elrabolta a szívem az előző részben és nem véletlenül, az egyik kedvenc Briares fiúm lett. Nagyon szimpatikussá tette, hogy mennyire kedves, szorgalmas és segítőkész volt. Na meg okos is. Imádom, ha nem egy bunkóként vannak ábrázolva a fiúk, akik klisésen megtérnek a lány kedvéért, hanem emberileg is rendben vannak. Mondjuk csapatkapitányként fura is lenne ha leszarná a csapattársait. Na mindegy.:D Jó lett volna még többet megtudni róla,kicsit több háttérsztorit. 


Brenna és Jake először csak egy kamu randi miatt jönnek össze,de hamar komolyabbá válnak a dolgok, ám ott van az a kis probléma, hogy Brenna a Briarre jár és apja a Briar edzője, míg Jake a Harvardra jár, a két csapatnak pedig egymás ellen kell megmérkőznie, így ha kiderülne a kettejük közti viszony, nem biztos, hogy túl jól sülne el, így ez kissé beárnyékolja a dolgokat. 


Ami még szintén jó lett volna, ha megtudhattunk volna egy-két dolgot a jövőjükről vagy még többet a kapcsolatukról. 


Továbbra is imádom Elle Kennedy könyveiben, hogy sok szerepet kapnak a mellékszereplők és őket is megismerhetjük. Hollis és Rupi “kapcsolata” zseniális volt, nagyon sokat nevettem rajtuk. Hunter könyvét pedig naggggyon várom, úgyhogy remélem hamarosan olvashatjuk is. 


Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak! 

2021. augusztus 16., hétfő

Miért lett Fredrik Backman a kedvenc íróim egyike?

Sziasztok! A mai bejegyzésem nem egy konkrét könyvről fog szólni, hanem Backman munkásságáról és az általam eddig elolvasott könyveiről írnék egy kicsit. 


Először pár évvel ezelőtt a könyvesboltban jött velem szembe a Mi vagyunk a medvék cím könyve, elolvastam a fülszöveget és azonnal tudtam, hogy egyszer el kell olvasnom, de egészen a tavalyi nyárig várnia kellett a sorára. Nem tudom miért vártam ennyit, mert egyszerűen imádtam. Annyira lenyűgöző az írásmódja, oda vagy vissza vagyok azért, ahogy lazán teljesen hülyére vesz, én képzelek valamit és a végén kiderül, hogy teljesen vakon voltam. Összezavar, elgondolkodtat és minden mondatnak jelentése van, lehet, hogy az utolsó oldalig kell várni arra, hogy megértsd. Tényleg nehéz szavakkal kifejezni, hogy mennyire egyedülálló az írása. Apránként csepegteti az információkat, szépen lassan áll össze a kis darabokból a teljes kép. Néha kicsit olyan a stílusa mintha akkor találná ki, hogy merre vigye a történetet. Minden egyes karakter, akit megalkotott különleges, sőt kissé különcnek is nevezném, de mindegyiküket olyan gyönyörűen formálja meg, öröm olvasni, ahogy ír az emberekről. Amint elolvastam a Mi vagyunk a medvéket rögtön meg is rendeltem 5 további könyvét, az egyiket már elolvastam és egy harmadikat jelenleg olvasok. Ha egyetlen írót kellene választanom, akivel leülök egy kávéra, akkor az biztos, hogy őt választanám, nagyon érdekes, csupaszív embernek tűnik, akinek minden egyes szavát szájtátva hallgatom (olvasom)Most egy kicsit írnék magukról a könyvekről is, amelyet olvastam. Kezdjük a Mi vagyunk a medvék cíművel. 

Már említettem, hogy hogyan is került a kezeim közé a könyv, így azt már nem  fejtegetném. Björnstad városban járunk, ahol minden a hokiról szól és mindenki a hokiért él. De a történet mégsem a hokiról szól, vagyis ez így nem teljes, mert arról is, de rengeteg emberi érzelmet felvonultat a történetben Backman. Nehéz spoilerek nélkül írni a könyveiről, de a Mi vagyunk a medvék egy olyan történet, ami sokáig veled marad, elgondolkodtat és egyszerűen nem hagy nyugodni. Itt is teljesen félrevezetett és amikor kiderül az igazság konkrétan felordítottam, hogy ezt nem hiszem el. Itt szerettem bele Backman stílusába. Nagyon nehéz témákat hoz fel, talán kicsit túlzásba is viszi. 

A másik könyv, amit olvastam az a Hétköznapi szorongások. A borítót látva elcsodálkoztam én is, hogy vajon milyen történetet fogok kapni, de tényleg minden elvárásomat felülmúlta. A Hétköznapi szorongások mindannyiunkról szól, akik próbáljuk nap, mint nap sikerrel venni az elénk gördített akadályok, ezek hol kisebbek, hol nagyobbak. Ugyan idegenek vagyunk egymás számára, de sosem tudjuk, hogy milyen hatással vagyunk a másikra egy mosollyal vagy kedves szóval pl. reggel a metrón. Lehet, hogy ezzel dobjuk fel az adott személy napját, vagy akár még nagyobb hatással is lehetünk. Nem tudhatjuk, hogy mi zajlik a másik emberben. A történetre visszatérve, egy félresikerült bankrablásba cseppenünk, a tettes elmenekül és éppen egy lakásbemutatóra ront be, így a történet hamar túszdrámává alakul, vagyis mégsem, de ne szaladjunk ennyire előre. Számos különböző hátterű szereplőt ismerhetünk meg, akiknek a történetét szépen lassan tárja fel előttünk Backman és újra bebizonyítja, hogy mennyire össze tudja fonni a szálakat és nagyon komplex történetet kapunk. Különböző sorsok, de összeköti őket a lakás, melynek erkélye arra a bizonyos hídra néz. Bátran ajánlom mindenkinek, ha lehetne mindenkihez bekopognék és vinnék neki egy példánnyal, annyira szerettem. 

2021. augusztus 15., vasárnap

Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy igazi feminista könyvről, a Moxieról hoztam el a véleményem. 
A recenziós példányt nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, beszéljünk egy kicsit magáról a témáról. Mi is az a feminizmus?

"A feminizmus olyan politikai eszmerendszer és a hozzá kapcsolódó emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság politikai, gazdasági, személyes és társadalmi szintű megvalósítása. A feminizmus – számos irányzatának köszönhetően – rendkívül sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. Egyes mozgalmak kifejezetten a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a fizikai biztonságára helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a családon belüli, akár a munkahelyi erőszakról, vagy épp a prostitúcióról. Akadnak olyanok, akik az egészségügyre specializálódnak, vagy épp a törvények és a jog oldaláról közelítik meg a kérdést. A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat és lehetőségeket, amelyek egy férfit megilletnek." 
 
Sajnos a mai napig sokan összekeverik a feminizmus céljait, a férfigyűlölettel vagy éppen a férfiak elnyomásával, pedig itt egyenjogúságról van szó. Ahogy feljebb is írja a szöveg, amit idéztem, a nőket még a mai napig, a 21. században is számos hátrány éri, csak azért mert nők. Számomra talán az egyik legzavaróbb kifejezés a gyengébbik nem. Mitől gyengébb? Valaki találjon ki rá valami érvet, de inkább felejtsük is el. Számomra is nagyon fontos a két nem közötti egyenlőség, ne kezeljünk senkit máshogyan csak azért mert férfi vagy nő. 

Egyébként a feminizmusnak szintén több hulláma volt, de határozottan az egyik legfontosabb töréspont Virginia Woolf nevéhez fűződik. 1938-ban jelent meg Három adomány című esszéje, melyben rendkívül ironikus hangnemben bírálja az akkori társadalmat. Mindenképp szeretném elolvasni, illetve további műveivel is megismerkedni. 

A kis kitérőt remélem nem bánjátok, gondoltam megérdemli a téma, hogy egy icipicit boncolgassuk a bejegyzés elején.



A könyvről:

A fülszöveget még a megjelenéskor elolvastam, fel is keltette az érdeklődésem, de az utolsó lökést Anikó adta, hogy elolvassam és milyen jól tettem, hogy elfogadtam az ajánlást, mert az egyik kedvenc könyvemmé lépett elő. Moly alapján nem úgy tűnhet, de nagyon gyorsan tudtam haladni, miután belelendültem az olvasásba, teljesen kikapcsolt Vivian és a moxiek története. 

Vivian megelégeli az iskolájában jelen levő szexizmust és egyenlőtlen bánásmódot a lányok és a fiúk között, akiknek mindent elnéznek. Édesanyja után ő is fellép ez ellen és elkezd zine-okat készíteni, amelyekben kifejti a véleményét az iskolában fellépő különböző szituációkról és olyan akciókat tervez, mellyel össze tudja hozni azokat, akiknek szintén elegük van ebből a helyzetből. Szerintem nagyon feldobták ezek az illusztrációk a könyvet, bár én több zine-t is szívesen láttam volna, de nem panaszkodok. 

Számomra nagyon megdöbbentő volt, hogy a fiúk mit csinálnak abban az iskolában. A "nők a konyhába valók" című előadás sajnos nagyon ismerős, így az nem lepett meg, de a villámtapi. Na attól kinyílt a bicska a zsebemben, a legundorítóbb dolog a világon úgy hozzáérni bárkihez, hogy nem adott rá engedélyt, plána bizonyos helyeken. Mélységesen felháborító és elítélendő szerintem. Egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy mi ebben a jó vagy poénos, és hogyan hagyhatják szó nélkül egy iskolában, ahol talán illene megtanítani a diákoknak, hogy ez nagyon nem oké, ha már otthon nem sikerült. Már a beszólogatás is sok, de ez...összeszorult a gyomrom is. 

A szexuális zaklatás mellett megjelenik a rasszizmus is, úgyhogy egy nagyon aktuális regényről beszélünk, amelyet minden fiatal lánynak a kezébe adnék, hogy olvassa el. Minden iskolába elkelne egy moxie csapat, aki helyrerázza a dolgokat, mert biztos vagyok abban, hogy minden iskolában megjelennek ezek a problémák. Illetve így a lányok is tudnák, hogy nincsenek egyedül és könnyebben fel tudnak szólalni. Sajnos szerintem kevés olyan lány/nő van, akit ne ért volna valamilyen formában atrocitás és ez borzasztó. 

Visszatérve a szereplőkre, Vivian és a többi lány karaktere is szimpatikus volt. Vivian egy csendes, visszafogott lány, de mégis képes volt ezt a mozgalmat elindítani, ami ezután halad a maga útján és egyre több lány becsatlakozott a maga ötletével, egyre többükhöz eljutott, szerintem majdnem minden lány részesévé vált a moxieknak. Vivian mellett még kiemelném Claudiát és Emmat, akik az elején még nem szkeptikusak voltak, de miután megértették és rájöttek, hogy őket is mennyit atrocitás érte becsatlakoztak. 

Nagyon fontos történet, amelynek nagyon egyszerű a nyelvezete, nem bonyolult egyáltalán és gyorsan lehet vele haladni. Mindenkinek ajánlom, különösen fiatal lányoknak, hogy tudják nincsenek egyedül és esetleg összefogva változást tudjanak elérni. De tényleg bárki elolvashatja, csak előnye származhat belőle. Az iskolákban is szerintem rendkívül hasznos lenne átbeszélni egy ilyen történetet. 

2021. augusztus 12., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: The Power - A hatalom - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzésemben a Titan sorozat 2. részéről írnék nektek. Spoileres lehet az első részre nézve, úgyhogy ha még nem olvastátok azt, akkor inkább ne olvassatok tovább. 


Fülszöveg:  

A Szövetségi Egyetem harctérré változott: összecsapnak a tisztavérűek és a félvérek, akik követelik a saját végzetük feletti uralom jogát. A sors azonban más terveket tartogat. Tetőfokára hág az erőszak, és elkerülhetetlennek tűnik a fajok közti háború – éppen a legrosszabbkor. Hüperiónt ugyan legyőzték, de Josie és Seth is tudja, hogy csak haladékot nyertek. Sethnek fel kell készítenie Josie-t a harcra, akinek uralnia kell új képességeit, és meg kell találniuk a többi félistent is, mielőtt a titánok rájuk bukkannának.

Az istenek azonban még náluk is nagyobb fenyegetéstől tartanak. 

Egy csordányi kiéhezett titánnál csak egy fékevesztett apollüón veszélyesebb. A Josie-ban rejlő aether erősen vonzza Sethet. Mikor a vágy és a szerelem utat ad a hatalomnak, tudja, hogy Josie közelsége nemcsak a lányra, hanem mindenkire nézve veszélyes, de Josie elengedéséhez olyan önzetlenségre van szükség, ami nem Seth stílusa. A múlt ösvénye a jövő útjává válik. A titánveszély pusztító következményekkel jár, és a hatalom sötét csábítása ismét befonja Sethet. Josie ezúttal talán nem tudja őt visszatartani.

A könyvről: 

Bevallom ez a rész most nem a legjobbkor talált meg, össze-vissza tudtam vele haladni, pedig ez a kötet nagyon izgalmas volt, különösen az utolsó 50 oldal, aminek olvasása közben le sem tettem a könyvet. A cselekmény már jóval részletesebb, mélyebbre evezünk az egész mitológiában, de az izgalmak különösen a történet második felében jelennek meg. Előtte főleg Seth és Josie kapcsolatáról szól a történet, egyre jobban megismerjük őket, Sethről is több mindent csepegtet az írónő. Kicsit átment szenvedősben ez a kapcsolat, hol veled akarok lenni, hol nem, hol ez volt a baj, hol minden rendben volt. Valószínűleg ezért csúszott ennyire nyögvenyelősen az eleje. Nem véletlenül szeretem jobban az írónő fantasy műveit.:D 

Visszatérve az elejére, tök jó volt belelátni Josie képzésébe, ahogy fejlődik és megismeri a képességeit, illetve hogyan változik a kapcsolata a többiekkel. Solos, Luke, Deacon a kedvenceim lettek, nagyon jó karakterek voltak, mindegyikük hozzáadott az élményhez.  Jöttek új szereplők is, Herki szerintem nagyon vicces volt, bár néha lecsaptam volna.

Ahogy említettem már, az események igazán a könyv felénél kezdtek beindulni, na de ott nagyon. Itt végre visszajött az, hogy miért is szeretem ennyire Armentrout könyveit  és az általa épített világokat. Jöttek új szereplők, új titkok derültek ki, fény derült számos dologra, amiket eddig csak kérdőjelek öveztek. Nem akarok spoilerezni egyáltalán, úgyhogy emiatt nem írok semmi specifikus dolgot.

A vége viszont teljesen kikészített, nem számítottam arra, hogy ilyen brutál lezárást kapunk, mert ez az volt. Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert sok elvarratlan szál maradt, aminek nagyon érdekel a lezárása, úgyhogy biztosan lesznek még itt izgalmak bőven.

Összességében azt tudom mondani, hogy nem volt ez rossz, biztosan el fogom olvasni a következő részt, de továbbra sem ez lesz a kedvenc JLA sorozatom. Kicsit többet is ki lehetne hozni az egészből én azt mondanám, viszont abszolút nem bántam meg az olvasását, 4,5 csillagot bőven adnék rá, de az a fél csillag, ami hiányzik azt pont az, ami a többi sorozatát annyira különlegessé és számomra egyedivé teszi.