2021. július 16., péntek

Jennifer L. Armentrout: The Return - Visszatérés - Könyvajánló

 Sziasztok! Hát a könyv címe hűen tükrözi az én helyzetem is, mert hosszú idő után újabb bejegyzéssel tértem vissza hozzátok, bár nem tudom olvassa-e még valaki a blogot. 


A könyvről:                                             

A ​CSONTOS SEGGŰ VÉN MOIRÁK HALÁLRA RÖHÖGIK MAGUKAT…

Egy éve már, hogy Seth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka durva volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani. 
Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Seth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére. 
Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Sethtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata.

MERT A TÖRTÉNELEM, ÚGY TŰNIK, MEGINT MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT…


Először is köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Szerintem Jennifer Armentroutot nem nagyon kell nektek bemutatnom, a blogon és az instámon is többször áradoztam, hogy mennyire szeretem a könyveit. A legnagyobb szerelmem mindig az Obszidián marad, amit szorosan követ az Origin sorozat, de azt kell mondja, hogy ez a sorozat is nagyon jónak ígérkezik. 

Megkaptuk a már ismerős vicces, szexi, kissé férfi főszereplőt, aki kivételesen először a rosszfiúk táborát erősítette, majd áttért a jó oldalra. Azért azt hozzátenném, hogy leírás alapján Sethnek és a borítón lévő kedves fiatalembernek nem sok köze van egymáshoz, de nyilván ez csak egy apró részlet, hálistennek a könyv belseje kárpótol mindenért. 

Történelemből mindig is a görög mitológia állt hozzám legközelebb és ezt tartottam a legérdekesebbnek, így kíváncsian kezdtem bele a történetbe, hogy az írónő hogyan csempészte bele ezt a szálat a történetbe. Azt kell mondanom, hogy meglepően jól sikerült összehoznia a mitológiát a mindennapi élettel. Egyértelműen Apollón volt a kedvencem az összes mitológiai alak közül, nagyon szórakoztató volt. A félistenek és képességeik szintén felkeltették az érdeklődésem, remélem még több kiderül róluk a következő kötetben. 

Térjünk egy kicsit vissza a szereplőkre, már említettem, hogy Sethben megkaptuk a már jól ismert Armentrout-féle férfi főszereplőt, bár Damon, Luc és Roth állnak nálam a dobogón, azért Seth is szorosan ott lohol a nyakukban. Ebben a sorozatban már JLA is jobban belement a felnőttesebb tartalmakba, részletesebb leírásokat kaptunk. Nem tudom, hogy az írónő hogyan tudja ilyen tökéletesen leírni a vonzalmat 2 szereplő között, akármelyik sorozatról legyen szó, oda meg vissza vagyok a szereplők közötti vonzalomért. Valahogy nagyon jól át tudja adni az érzelmeket, nem véletlenül az egyik kedvenc írónőm. 

Josie is egészen szimpatikus volt, néha voltak olyan megnyilvánulásai, amik kevésbé tetszettek, de összességében kedveltem, jószívű lány volt, aki szerencsére nem makacs illetve nem is hisztizett minden másodpercben, úgyhogy ennek nagyon örültem és kíváncsi vagyok a továbbiakban milyen lesz a viselkedése.

A cselekmény nagyon izgalmas volt, fordulatos, nincs híján a romantikának sem, de mindenképpen javaslom, hogy legyen kéznél a következő rész mert szükség lesz rá, ennél többet nem árulok el. Ha szerettétek az írónő eddigi könyveit és a görög mitológiától sem riadtok meg, akkor bátran ajánlom nektek a Visszatérést. 



2021. február 13., szombat

Maddie Dawson - Szerelmi varázslás kezdőknek - Könyvajánló

Sziasztok! Ma egy újabb romantikus könyvajánlóval készültem, bár elöljáróban annyit elmondanék, hogy nem lett kedvencem ez a történet. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Fülszöveg: 

Mert ​a boldogság nem mindig onnan érkezik, ahonnan várod.

Marnie MacGraw hétköznapi életre vágyik – férjre, gyerekekre és egy egyterűre a kertvárosban. Most, hogy férjhez menni készül álmai lovagjához, biztos benne, hogy valóban ilyen élet vár rá. Aztán találkozik Blix Hollidayjel, a vőlegénye lázadó, párokat összeboronáló idős nagynénjével, és minden megváltozik – éppen úgy, ahogy azt Blix megjósolta.

Amikor a házassága két kínos héten belül véget ér, Marnie érthetően megdöbben. És még jobban megdöbben, amikor megtudja, hogy ő örökölte Blix brooklyni házát, az összes befejezetlen „projektjével”: a megtört szívű, fura barátokkal és szomszédokkal, akik menekülnek a boldogság elől. Marnie nem hiszi magáról, hogy nagyon különleges volna, ám Blix valahogy tudta, ő lesz a tökéletes ember, aki átveheti a párvarázsló szerepét.

Marnie a maga kárán kénytelen megtanulni, hogy a boldogságot néha nehéz felismerni, és gyakran azoknak van a legnagyobb szükségük rá, akik leginkább eltaszítanák maguktól.

Mulatságos és intelligens kötet, szerethető, különc szereplőkkel, egy csipetnyi varázslattal. 
Mondj igent a szerelemre!



Először a cím és a borító keltette fel a figyelmem, majd elolvastam a fülszöveget és alig vártam, hogy a kezeim közé vegyem a könyvet és elolvassam, ám sajnos kicsit csalódnom kellett. Összességében nem volt rossz, mert 4 csillagot simán megadnék rá, de az mind a mellékszereplők miatt volt. 

Marnie egy cseppet sem volt szimpatikus, ahogy  fülszöveg is írja a házasság hamar véget ér, bár meg sem kellett volna történnie, aki elolvassa érteni fogja, hogy miért mondom, nekem ez a lépése teljes mértékben unszimpatikus volt. A rövid nász után hazaköltözik a családjához, akik te jóságos Istenem, borzasztóan idegesítőek voltak, talán még jobban, mint Marnie. Unalmas, idegesítő főszereplő, akinek sem a gondolkodásával, sem a tetteivel nem tudtam azonosulni, így sokszor nehezen vettem a kezembe a könyvet. Miután elutazott Brooklynba izgalmasabbá vált a cselekmény, bár őt továbbra sem tudtam semmilyen szinten megérteni, az ex férjjel, Noahval együtt. 

Szóval megérkezett a levél, hogy Blix ráhagyta a brooklyni lakást és Marnie el is indult, hogy megnézze, a családja minden tiltakozása ellenére. Ott megismerkedett Lolával, Patrickkel, Jessicával és Sammyvel, akik a házban laktak még. Nekem ők voltak a kedvenceim, különösen Lola és Patrick. Lola Blix legjobb barátnője, nagyon kedvelhető karakter, aki szintén megérdemelte a boldogságot. Patrick nagy kedvencem lett, sérült lelkű, törékeny ember, akiben rengeteg szeretet és félelem lakozik, amit nem mert kimutatni, helyette betegségek tüneteit írogatja egész nap, munka gyanánt. A kedvenc jeleneteim egyértelműen Patrick és Marnie közös jelenetei, a homárvadászat, sütés és még sorolhatnám, ezekben a jelenetekben még Marnie is kedvelhetővé vált. 

Blixről még pár szót...egy nagyon bohókás, vidám és életszerető nőt ismerhettünk meg, aki mindig nyitott szívvel közlekedett, mindenkihez volt 1-2 jó szava és mindenkinek segíteni akart, hogy megtalálja a boldogságát, ehhez nem félt egy csepp varázslatot bevetni, ha szükség volt rá. 

Összességében tényleg nem volt egy rossz könyv, Blix, Patrick és a többi mellékszereplőnek a cselekményszálai kedvelhetővé tették számomra a könyvet és róluk jó volt olvasni, de sajnos Marnie nem lett a szívem csücske. 

2021. február 11., csütörtök

Mesés könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésben 2, leginkább gyerekeknek szóló könyvet mutatnék be nektek. Köszönöm a recenziós példányokat a kiadónak!  



                                     Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni

Mindig légy önmagad – kivéve, ha lehetsz unikornis is!

Milli, a mopsz épp karácsony előtt veszíti el az otthonát, de szerencsére Anna családja befogadja egy hétre. A játékos kedvű kiskutya nagyon megszereti Annát, és nagyon szeretne örökre vele maradni. De Anna nem vágyik kutyára – ő egy unikornist szeretne, legalábbis Milli szerint. 
Sikerül-e Millinek unikornissá változnia? Ha rájönne, mit kell ehhez tennie, akkor talán valóra válhatna az álma, hogy otthonra találjon.


Létezik ennél cukibb történet és borító? Kiskutya, unikornis...minden ami kell.:D 

Az elején megismerjük Millit, a kis mopszot, aki nagyon szeret hatalmas rumlit csinálni maga körül, amit a "kedves" gazdája kevésbé tolerál, mert neki csak azért kellett egy kiskutya, hogy berakhassa a táskájába és mutogathassa. Hamar megunja, hogy foglalkoznia kell Millivel, ezért visszaviszi a menhelyre.  A menhelyen már nincs hely még egy kutya befogadására, így pont kapóra jön egy család, akiknek nagyon megtetszik Milli és befogadják. Bebizonyítják, hogy nincs olyan, hogy problémás kutya, kellő odafigyeléssel és energiával meg lehet tanítani minden kisállatot, hogy megfelelően viselkedjen. Nem azért csinálnak kupit, nem azért rágcsálják meg a cipőket, mert ők kárt akarnak okozni, hanem ők csak kis élőlények, akik még nem tudják, hogy a gazdi cipője helyett a játékokat kellene rágcsálni. 

Milli sokáig félt attól, hogy mennie kell és a lányok jobban örülnének egy unikornisnak, ezért minden turpisságot elkövetett, hogy valahogy unikornissá varázsolja magát, de a végére rájött, hogy ő így tökéletes, mint egy kiskutya és nem kell unikornissá változnia, hogy szeressék. Nagyon tanulságos történet, hogy hiába akarunk mások lenni, hiába várjuk ettől a megváltást és a boldogságot, pedig ez csak nagyon kevés esetben igaz. Sokkal inkább arra tanít a történet, a felelős állatartáson kívül, hogy fogadjuk el magunkat és ne akarjuk más emberek lenni, mert mi így vagyunk tökéletesek. Milli is kiskutyaként tökéletes, az unikornis szerep meg hát marad az unikornisoknak. Félreértés ne essék, itt nem a személyes fejlődésről beszélek, meg arról, hogy az ember nem változtathat magán, mert nem erről van szó. Ha valami nem tetszik magunkon és tudjuk, hogy meg tudjuk változtatni valamilyen formában és úgy jobban érezzük magunkat ám legyen, de ezt csakis magunkért tegyük, ne azért, mert xy jobban elfogadna vagy jobban tetszenénk valakinek. 

Mindenki úgy csodálatos ahogy van, ha kutya, ha unikornis! 



Kertész Edina: Lajhár, a sztár 

Lona szeretné, ha az osztály menő lányai, Menta Málna és Napsugár bevennék maguk közé a csapatba. Igyekszik felhívni magára a figyelmet. Fotókat készít magáról, amik felkerülnek róla az internetre. De nem hozzák el a várva várt sikert, sőt, mindenki kineveti, osztálytársaik gúnyolódásának céltáblája lesz. Még szerencse, hogy új barátra talál Drazsé, az elszánt környezetvédő személyében, és feltűnik az életében Pedró nagybácsi is, aki a messzi Costa Ricából érkezik. 
Ám Pedró bácsi mégsem az, akinek mondja magát, és egy iskolai bulin minden összekavarodik… Sikerül Lonának rátalálnia arra, amiben igazán jó, és segíteni Pedró bácsinak otthona, a nemzeti park megvédésében?


Amikor megláttam a borítót rögtön felkeltette az érdeklődésem, mert nagyon cukinak találom a lajhárokat, így el akartam olvasni a történetet, amelyben egy lajhár kapja a főszerepet. Nem teljesen tudtam, hogy mit várjak, de pozitív csalódás volt a könyv, IMÁDTAM. Kisiskolásoknak, alsó tagozatosoknak kötelezővé tenném, szerintem zseniális alkotás, mind a téma, mind a belső kialakítás miatt.  

Az elején megismerjük Lonát, a lajhárt, akinek egyetlen vágya, hogy befogadja maga közé a triumvirátus, Napsugár, Málna és Menta. Ezért képes mindent bevetni, amire csak lehetősége van, műkörmöket csináltat az édesanyjával, regisztrál instagramra és a lányoktól ellesett pózokat alkalmazva szelfiket készít, abban reménykedve, hogy ha sok lájkot kap az majd meghozza számára a várt népszerűséget. 

Sajnos ez egy valós és szomorú dolog manapság és nagyon tetszett, hogy az írónő ilyen erőteljesen megjelenített a social médiát, hiszen napjainkat ez teljes mértékben áthatja és szinte mindenki használja. Sok pozitívuma van, ennek egyik példája a könyv során is megjelenik, de számos negatív oldalát láthatjuk, amikor Lonát kezdik bántani online. Az online bullying borzasztó dolog, őszintén szólva én sosem értettem, hogy miért jó valakit nyilvánosan cikizni és bántani és, hogy egyesek miért nem gondolnak bele tetteik következményeibe és ez hogyan érint másokat. Nem azért, mert egy szent vagyok, de ha engem valami zavar azt privátban szoktam intézni, na mindegy is... Számomra az online bullying tényleg elfogadhatatlan és felháborító, amikor a könyvben olvastam róla olyan ideges lettem és szomorú Lonáért. Senki nem érdemli ezt, de sajnos sokakat érint, főleg a fiatalok körében. De, hogy ne csak a negatív dolgokat említsem, mert az írónő is kiemelte, hogy lehet hasznos és pozitív célokra is használni a közösségi oldalakat, olyanoknak nyújhatunk segítséget és követőket és a világ minden táján élő embereket bevonva, akik maguktól nem tudták volna megoldani az adott problémát, de tudjuk, hogy sok kicsi sokra megy és, ha a nagy követőtáborral rendelkező emberek egy adott ügy mellé állnak, akkor a határ a csillagos ég. 

Még ki szeretném emelni, hogy mennyire interaktív ez a kötet, színezhetünk benne, de számos kérdésben megszólít minket is a történet, válaszolhatunk mi is adott kérdésekre. Az illusztrációk nagyon szépek, igazán cuki lett minden karakter, főleg Lona, illetve a lila szín nemcsak a borítón jelenik meg, hanem a könyvben a betűk, illetve a rajzok is lila színűek, szerintem nagyon egyedi. A betűtípusok is váltakoznak, hol kisebb, hol nagyobb, hol el kell fordítanunk a könyvet. 

Maga a történet szívmelengető és nagyon aranyos, de azt nem részletezném, meghagyom nektek, hogy megismerjétek, amikor olvassátok. 

Összességében egy kívül-belül különleges könyvet olvashattam, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, kisebbeknek azért, hogy kicsit átgondolják, hogy milyen a felelősségteljes social média használat, megismerjék az online bullyinget és a kirekesztést, nagyobbaknak pedig azért, mert nagyon cuki. Szerintem abszolút megállja a helyét oktatókönyvként is, amely egyszerre szórakoztat és egyszerre hívja fel a figyelmet bizonyos témákra, tele aktuális problémával. 


Most összefoglalom az összefoglalásaimat, mindkét könyv amellett, hogy nagyon cuki kívül- belül, számos nagyon hasznos gondolatot tartalmaz, ha az ember nyitott arra, hogy ezeket befogadja és értékelje. Ha lenne gyermekem biztos elolvasnám vele mindkettőt és ha még nem érti magától ezeket a gondolatokat, akkor megpróbálnám valamennyire elmagyarázni és később újra a kezébe adni, amikor már magától is megérti, hogy óóóó, hát erről beszéltünk. Én személy szerint imádom az ilyen típusú meséket, nektek is bátran ajánlom mindkettőt!

2021. február 7., vasárnap

Kristen Callihan: Maganed - Kontroll - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma egy olyan könyvről írnék nektek, amit már hónapokkal ezelőtt olvastam, de valamiért akkor nem írtam le a gondolataimat, szóval most jó mélyre kellett ásnom. Be kell vallanom, hogy a sorozat előző részét, az Idolt én nem olvastam, de teljesen érthető volt számomra minden, úgyhogy ha valakinek az első rész nem hozta meg a kedvét a sorozathoz, de a második igen, akkor nyugodtan vágjon bele, bár az biztos, hogy az első résszel együtt teljes az élmény, valószínűleg én is adok neki esélyt. 

Fülszöveg:

„Egyáltalán ​nem hideg és érzéketlen. Csak rejtőzködik. Azt akarom, hogy szabadjára engedje mindezt – ezt az erőt, ezeket a ragyogó érzelmeket, amit a felszín alatt tart.” – Sophie

Szellemi párbajként indult. Én, egy átlagos lány a nagy számmal, ellene, a szexi, hatalmas egóval rendelkező rosszfiú ellen…

Amikor áttettek első osztályra a londoni járaton, azt hittem, megütöttem a főnyereményt.

Egészen addig, amíg le nem ült mellém Ő. Gabriel Scott: pokolian jóképű és jéghideg. Senki és semmi nem képes áthatolni a páncélján. Soha. Saját jogán is legenda, a világ legnagyobb rockbandájának menedzsere, emellett pedig egy arrogáns seggfej, aki lenéz engem.

Azt hittem, sikerült pokollá tennem számára egy hosszú repülőutat. Eszembe sem jutott, hogy megkedvelhetem, az meg pláne nem, hogy megkívánhatom. És mi a legmeglepőbb az egészben? Hogy ő is akar engem. Csak a feltételei kissé meghökkentőek.

Ha elfogadom az ajánlatát, sebezhetővé teszem magam. Nagy esély van rá, hogy belezúgok az egyetlen férfiba, akit nem tudok irányítani. De erős kísértést érzek arra, hogy igent mondjak neki. Mert a tökéletes öltönyök és a rideg külső mögött rejtőző férfi valószínűleg a legjobb dolog, ami valaha történt velem. És talán én vagyok az egyetlen, aki képes lehet megolvasztani a jeget a szíve körül.

Kezdődjön hát a küzdelem…

Rendeld meg ITT.



Ez egy igazán jó és kikapcsoló könyv volt számomra, tipikusan az, amit nem tudsz letenni, mert várod, hogy mi fog történni és hogyan, még akkor is ha egyébként ez a legtöbb esetben könnyen kiszámítható, de ebben a történetben megvolt az a plusz, ami kiemelte a többi rubin pöttyös könyv közül. Szerintem az évek során rájöhettetek, hogy nagyon kedvelem a romantikus könyveket és kifejezetten a KMK rubin pöttyös könyveit, de ennyi idő után, már én is nehezen találok olyat, ami miatt egy könyvre azt tudom mondani, hogy na ez tényleg jó volt és ezt biztos újra fogom olvasni. Ez pedig ilyen volt, tuti, hogyha egy kis nevetésre és perzselő szópárbajokra vágyok ez lesz az egyik amelyhez nyúlni fogok. 

Az elejétől kezdve kedveltem Sophiet, vicces volt, szókimondó, de azért volt 1-2 pillanat, amikor megkérdeztem volna, hogy ezt miért, viszont összességében nagyon kedvelhető volt. Vidám, pörgős, egy igazi Napsugár, aki bearanyozza az emberek napját és néha már túlontúl is fényes.:D Bár voltak olyan szituációk, amelyeknél úgy éreztem, hogy nem viselkedik elég felnőttként... 

Sophie nyitottságát tökéletesen ellensúlyozta Gabriel, vagy ahogy mindenki hívja: Scottie zárkózottsága. A könyv feléig lehetett érezni rajta a távolságtartást és azt, hogy nem tud mit kezdeni az érzéseivel és a mindig pörgős Sophieval. A kedvenc jelenetem a legelső, repülős jelenet. Azon szórakoztam a legtöbbet, zseniális volt olvasni, hogy Scottie mennyire ideges, hogy mellé ültettek valakit és, hogy Sophie hogyan próbálja minél jobban felidegesíteni. Most, hogy ezt leírtam újra is olvasom ezt a részt, tényleg nagyon szórakoztató volt. Az egész könyvet jellemzi, hogy nagyon vicces, de nálam valamiért ez az első jelenet vitte a prímet. Na meg amikor kiderült, hogy ki is lesz Sophie és mi lesz a feladata.:DD Na jó, nem spoilerezek, de ha kedvelitek az ilyen típusú történeteket akkor ne hagyjátok ki. 

Amit még szeretnék kiemelni az Gabriel karakterfejlődése, egy nagyon zárkózott, magának való és lelke mélyén nagyon magányos férfiként ismertük meg, de a könyv végére feloldódott és belátta, hogy nem gyengeség elfogadni másoktól segítséget, megnyílni előttük és főleg a legközelebbi barátai esetében.

Ahogy már említettem, nagyon kedvelem a romantikus könyveket, de azt még jobban, ha van a történetben valami extra, vagy jelentős fejlődésen megy át valaki, vagy annyira jók a poénok stb. Ez ennél a könyvnél megvolt, úgyhogy én bátran ajánlom nektek. 

2021. február 1., hétfő

Rachael Anderson: Lord Drayson bukása - Könyvajánló

Sziasztok! Nagyon nagyon régen jelentkeztem utoljára, azóta rengeteg dolog történt, jó és rossz egyaránt, de most nem az én magyarázkodásom miatt vagyunk itt, hanem azért, hogy megosszam a gondolataimat az év első befejezett olvasmányáról. 

Szeretném megköszönni a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt!



Fülszöveg:

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét?

A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.

És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

Az biztos, hogy olvasmányok terén jól kezdődik az év, mert egy igazán szórakoztató könyvvel indult. Már a megjelenés előtt felfigyeltem a könyvre, egy belevaló lány és egy kissé arrogáns gróf kis játékára számítottam és pont ezt kaptam. Még egy kis kitérőt engedjetek meg nekem. Én is engedtem a kísértésnek és megnéztem a Bridgerton sorozatot és miután befejeztem nem akartam elengedni ezt a korszakot, úgyhogy így került éppen most a kezembe a könyv. 

Az elején megismerjük Lucyt, vagyis Beresford kisasszonyt, aki egyedül marad Georginával a cseléddel/ család barátjával, majd megérkezik Lord Drayson, aki közli velük, hogy ki kell költözniük, mert el akarja adni a birtokot. Lucy szerencséjére vagy szerencsétlenségére Lord Draysont baleset éri és elveszti az emlékezetét. Lucy úgy dönt, hogy kicsit megleckézteti és előadta, hogy Colin a család szolgája/komornyikja/kocsija és amit még megkíván a helyzet. Colin nem ellenkezett, közösen bele is vetették magukat a munkába. Lucy igazi belevaló lány, nem félt attól, hogy koszos lesz a szép ruhája vagy a szél szétfújja a gondosan elkészített haját, ő akkor is a földet túrta és a virágait gondozta. Kedves, szórakoztató és vicces főszereplőt kaptunk a személyében. 

Colint is hamar megkedveltem a kezdeti ellenszenv ellenére, főleg a kocsisként/szolgaként töltött napjai voltak szórakoztatóak és egyszerűen imádtam a szóváltásait Lucyval. Annyira jó volt olvasni ahogy egyre jobban megismerik és megkedvelik egymást és ahogy szépen lassan felépült a kapcsolatuk. A hazugot hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, így Lucy kis hazugságára is fény derült. Colin édesanyja és húga is nagyon kedves és befogadó volt Lucyval szemben, az egész család és hozzáállása szimpatikus volt. 

Azért a végére átment kicsit mesébe a történet, az írónő nem félt elrugaszkodni a valóságtól, de néha ilyen is kell és a vizsgáktól leszívott agyamnak ez a történet tökéletes volt. Ha ti is olyasmit kerestek, ami nincs feleslegesen túlbonyolítva, romantikus, olvasmányos és nagyon vicces akkor bátran ajánlom nektek ezt a könyvet. Kellemesen kikapcsolt, feltöltött és jókat nevettem olvasás közben, 1 nap alatt ki is végeztem. 

2020. szeptember 10., csütörtök

Lia Louis: Kedves Emmie Blue - Könyvajánló

RENDELD MEG ITT!
Fülszöveg:
Hetekkel később a szintén 16 éves Emmie Blue a gimi sportpályájáról egy piros léggömböt engedett fel az ég felé, a nevével, az e-mail-címével… és egy titokkal. Egy titokkal, amelytől szeretett volna megszabadulni. 
Hetekkel később a 16 éves Lucas Moreau megtalálta a léggömböt Franciaországban, Bretagne partjainál, és levelet küldött a mellékelt e-mail-címre. Az e-mail épp akkor érkezett meg Emmie-hez, amikor a legnagyobb szüksége volt egy új barátra, egy biztos pontra az életében. 
Tizennégy évvel később Emmie és Lucas barátsága még mindig töretlen, csakhogy időközben a lány végzetesen beleszeretett a fiúba, az érzéseit azonban titkolja előle. Abban reménykedik, hogy Lucas felismeri, ő az igazi, az egyetlen lány, akivel boldog lehet. Emmie maga mögött hagyva szörnyű múltját egy idős hölgynél bérel szobát. Magányos, hisz alig tartja a kapcsolatot valakivel, mióta elküldték a legutóbbi munkahelyéről. Amikor Lucas bejelenti, hogy nagyon fontos kérdést szeretne feltenni neki, a lány meg van róla győződve, hogy ez lesz az a pillanat, amikor a fiú elárulja, ugyanazt érzi, amit ő… a pillanat, amikor az élete végre igazán elkezdődhet. 
Lucas azonban egészen másról vall… Elmondja, hogy kibékült a régi barátnőjével, és Emmie-t szeretné felkérni esküvői tanújának. Emmie Blue jövővel kapcsolatos összes terve kártyavárként dől össze, és hamarosan megtanulja, hogy amiről azt hitte, hogy tudja, arról csak hitte, hogy tudja. 
Van egyáltalán olyan, hogy eleve elrendelés? 
Igaz lenne a mondás, hogy ember tervez, Isten végez? 



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt! 

Nagyon populáris lett az utóbbi időben ez a legjobb barátba szeretős téma, de mégis lehet újítani rajta, valami csavart belevenni. Nekem nagyon tetszett a Kedves Emmie Blue, jó kikapcsolódást nyújtott és sok vicces szituáció volt benne, jókat tudtam nevetni, de azért néhány könnycsepp is kicsúszott. 

Az alaphelyzet az, hogy Emmie és Lucas 16 éves koruk óta legjobb barátok, amióta Emmie lufiját megtalálta Lucas és válaszolt rá. Szinte elválaszthatatlanok, ugyanazon a napon van a szülinapjuk, mindig együtt is ünneplik. Mi ez, ha nem egy tökéletes táptalaj a szerelem kialakulásához?!  Vagyis az lenne... De Lucas másba szerelmes és éppen készül feleségül venni Mariet. Nem hiszem, hogy akármelyikünk túlzottan boldog lenne egy ilyen hírtől, miközben szerelmes az legjobb barátjába. Nyilván mindenki örülne a másik boldogságának, de azért na...nem lenne az 100%-os öröm. 

Be kell vallanom, hogy annak ellenére, hogy szerettem a könyvet és egy igazán jó történetnek tartom sem Emmie, sem Lucas nem lett a kedvencem. Lucas számomra kifejezetten ellenszenves volt, tipikusan az az ember, aki olyan mint egy napraforgó, arra fordul, ahonnan éppen a Nap süt. Azt mondta, ami az adott helyzetben a legjobb színben tüntette fel, hazudott és olyan dolgokat tartott titokban, amiket szerintem nem kellett volna. Spoiler nélkül sajnos nem tudok többet mondani, úgyhogy csak annyit mondok, hogy nekem tetszett az az irány amerre ment a történet. 

Emmiet kedveltem, de néha már túl sok volt a nyávogása, illetve nekem nem tetszett, hogy Lucas minden egyes szavára csapot-papot otthagyva ugrott, illetve az sem, hogy az elején egyszerűen nem vette észre, hogy mennyire kínos a jelenléte. Szerintem azért az embernek illik észrevenni, hogy mikor válik nemkívánatos személlyé egy társaságban. Ehhez nagyban hozzájárult az anyja, akit jó szívvel sem lehet édesanyának nevelni, hiszen egy édesanyának elsősorban a gyereke a legfontosabb és nem hagyja ott hetekre, nem alázza meg folyton. Édesapa nélkül nőtt fel, sokáig kereste, kerestette az iskolában is, emiatt át kellett élnie egy tragédiát is, ami örökre megpecsételte az életét. Nagyon sajnáltan, mert ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy olyan legyen amilyen, de szerencsére fejlődött és egyre jobban meglátta az igazat és több önbizalma lett. 

A két legkedvencebb karakterem Lousie és Eliot. Louise egy hihetetlenül aranyos idős néni, akinél Emmie szobát bérel. Kettejük közös olvasásai és beszélgetései igazán szívmelengetőek voltak, az ilyen jeleneteket minden szeretem olvasni, Emmie is sokat tanult Louisetól, aki segített Emmienek rájönni bizonyos dolgokra. Valahogy olyan jó tapasztalt idős emberek életét hallani, a papám történeteit is nagyon élvezem. 

Eliotot, Lucas bátyját is muszáj megemlítenem, az elején nem tudtam, hogy hogyan viszonyuljak hozzá, de egyre jobban megszerettem, brutál cuki gesztusai voltak és egy nagyon érdekes karakternek gondolom.

Spoilerezés nélkül nem tudok mást írni, így csak ajánlanám nektek, ha szeretitek a romantikus történeteket, jó mellékszereplőkkel, vicces és szívmelengető jelenettel és több cselekményszállal. Bon Jovi rajongóknak kötelező.:P 

2020. szeptember 8., kedd

Abby Jimenez: Barátnak tartalak - Könyvajánló

Fülszöveg: 
RENDELD MEG ITT!
Őrülten vicces és szívmelengető történet egy keményfejű, pimasz nőről és egy szexi tűzoltóról, aki lángra gyújtja a szívét. 
Kristen Petersen nem szereti a drámát, az utolsó csepp véréig hajlandó küzdeni a barátaiért és nincs ideje olyan pasikra, akik nem értik meg őt. Ezenkívül van egy nagy titka: egy egészségügyi probléma miatt olyan beavatkozásra készül, ami után nem lehet majd gyereke. Érthető, hogy Kristen vegyes érzésekkel küzdve tervezgeti legjobb barátnője esküvőjét – főleg azok után, hogy megismeri a tanút, Josh Copelandet. 
A fickó humoros, szexi, sosem veszi magára Kristen gyilkosan gúnyos megjegyzéseit és nagyon jól tudja, hogy a legtöbb érzelmi viharra a mexikói kaja a tökéletes megoldás. Sőt még Kristen kutyája, Kaszkadőr is odavan érte. Az egyetlen bibi: Josh egy nap nagy családot szeretne majd. 
Kristen tisztában van vele, hogy a fickónak máshol kellene keresnie a boldogságot, de minél jobban és jobban egymásba gabalyodnak, annál nehezebben ereszti őt el. 
Abby Jimenez első regénye az egyik pillanatban megnevettet, a másikban pedig már a zsepidért kell nyúlni, a Barátnak tartalak ugyanis szellemesen, szókimondóan és fájdalmas érzéseket megmozgatva dolgozza fel a meddőség és a veszteség témáját.


Sziasztok! Mára egy nagyon szórakoztató, ugyanakkor tabutémákat feszegető könyvről hoztam el a gondolataimat. A megjelenésekor már felkeltette az érdeklődésem, hogy a nagyon fiatal, de súlyos nőgyógyászati problémákkal küzdő Kristen és a nagy családra vágyó Josh kapcsolata miként fog alakulni. Örülök, hogy elolvastam, igazán élveztem és másfél nap alatt végeztem, ugyanakkor volt olyan része, ami kevésbé tetszett, de erre majd mindjárt kitérek, előtte szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt. 

Legfőképpen a téma tetszett meg, hiszen nem sok regényben fordul elő, hogy a főszereplők közül legalább az egyiknek problémái vannak és nem valószínű, hogy lehet gyerekük. Kristen már nagyon régóta fájdalmas menstruációval, állandó vérzéssel és fibrómákkal küzd, amelyek úgy tűnik lehetetlenné teszik, hogy anyává váljon, sőt valószínűleg a méhét is el kell távolítani, hogy végre fájdalom nélkül élhessen. Nem is gondolnánk, hogy mennyi nőt érint ez a probléma, viszont keveset beszélünk róla, mintha valami földöntúli dolog lenni, pedig sajnos természetes dologgá vált, hogy nők ezrei, százezrei küzdenek valamiféle menstuációs problémával, esetleg meddőséggel. Tudtátok, hogy Magyarország minden 4. házaspár meddő? Nagyon durva ez a szám, én is most olvastam utána. 
Nagyon fájdalmas volt olvasni, hogy Kristen mennyire szenved és mennyi fájdalmat él át. Jelenlegi barátja Tyler mellett bele is törődött, hogy nem lesz anya, mert a férfi sem szeretne gyermeket. Ám miután megismeri az új, szexi, ezermester tűzoltót, Josh-t megváltozik minden. Kettejük között azonnal feléled a kémia, le sem tudják tagadni a vonzalmat egymás iránt. 

Kicsit beszéljünk a karakterekről. Kristen sokszor idegesített. Sajnálom ezt mondani, mert nagyon sajnáltam, hogy ennyit kell szenvednie, de borzasztó sokat hisztizett, nagyon-nagyon makacs volt és egyszerűen képtelen volt meghallgatni mások véleményét. Josh elfogadta, könyörgött neki, de ő makacsul ragaszkodott a saját képzelt dolgaihoz és két kézzel tolta el a boldogság lehetőségét. Nem szeretem, ha valaki nem képes a másikat meghallgatni, így emiatt Kristen nem lett maradéktalanul a kedvencem. 

Josh pedig talán kicsit túl tökéletes volt a szuperhímivarsejtjeivel, de örültem, hogy végre nem egy ilyen tucatmunka volt a középpontban. Félreértés ne essék, nem a hasznosságukat vitatom, csak jó másról is olvasni. Joshsal összességében nem volt gondom, egy igazi álompasi, nem tudom létezik-e, de receptre írnám fel ebben az esetben, szimpatikus srác.

Volt egy másik szál is, a legjobb barátok Sloan és Brandon kapcsolata, amiről szintén jó volt olvasni, de talán kicsit drámai lett. 
Összességében a vége édesanyám szavaival élve nagyon szirupos lett, de a fárasztó sulis napok után tökéletes kikapcsolódást nyújt, egy szórakoztató, kellemes romantikus történet, világmegváltást nem kell várni, de szerintem egynek tökéletes, én ajánlom. 

BOLDOG OLVASÁS VILÁGNAPJÁT! OLVASSATOK SOKAT! ;)