2019. december 24., kedd

Cristina Caboni: Titkos virágok kertje

Köszönöm a recenziós példányt az Alexandra kiadónak!


Fülszöveg: 

A ​londoni Chelsea Flower Show a világ egyik legnagyobb virágkiállítása. A rózsákkal díszített boltívek alatt és a növények között Iris Donati otthon érzi magát. Ám miközben közelebbről szemügyre vesz egy virágkompozíciót, Iris egyszer csak egy szempárral találja szembe magát, amely teljesen olyan, mint az övé; ugyanaz a gesztenyebarna haj, ugyanaz az arc. A lány, Viola, a kiköpött mása. Ő is imádja a virágokat, és az ő csokrai a legkeresettebbek egész Londonban. Iris biztosnak hitt világa egy pillanat alatt meginog. Van egy ikertestvére, akinek a létezéséről húsz éven keresztül még csak nem is tudott. Vajon miért? Most, hogy újra egymásra találtak, Iris és Viola a dolog végére akarnak járni. 
A titok nyitja szülőföldjükön, a Donatik ősrégi villájában és annak hatalmas toszkán kertjében rejlik. Ahogy az egymásra talált testvérek egyre közelebb jutnak az igazsághoz, úgy kerülnek napvilágra a család évszázadokra visszanyúló rejtélyes hagyományai, és úgy kapnak egyre nagyobb szerepet az őket körülvevő virágok. A lányoknak sok mindenen kell keresztülmenniük ahhoz, hogy megértsék: akár a tüskék között megbúvó rózsa, a megpróbáltatások mögött is ott rejlik a megtisztulás.


Be kell vallanom, hogy először a borító keltette fel az érdeklődésem és utána olvastam el a fülszöveget. Nagyon tetszenek a vibráló színek, a könyvesboltban is vonzza a gyanútlanul sétálgató emberek tekintetét. Sokkal szebb, mint az eredeti. 

A romantikus családi történet középpontjában egy ikerpár áll, akik két teljesen különböző környezetben és helyszínen nőttek fel. Viola Londonban nevelkedett édesanyja mellett, Iris pedig édesapjával Amszterdamban. A két lány Olaszország gyönyörű vidékein botlik egymásba, már felnőtt korukban. 

Bevallom engem nehezen kötött le, jobban preferálom a fordulatos, izgalmakban bővelkedő cselekményű történeteket, erről pedig mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy izgalmas. Mármint ne értsetek félre, mert nem egy rossz vagy unalmas történetről van szó. Sok érdekes részletet tartalmaz, de inkább az egyén érzelemvilága áll a középpontban és kevésbé az akció. Nagyon romantikus, álmodozó az egész, de annyira, hogy néha elvesztettem a fonalat, hogy most éppen kinek  a szemszögéből is olvasok és emiatt nem is volt annyira kedvem a kezembe venni, de Olaszország és a virágok végigvitték a hátukon a történetet. Alapvetően két síkon játszódik a történet, a múlt leírásaival próbálja magyarázni az írónő, hogy miért is ez a helyzet, de ahogy már írtam néha összekuszálódtak a szálak és lapozgattam össze-vissza, hogy most ki, mit és hol csinál. 

Középpontban az ikrek közötti érzelmi és lelki kötelék állt és, hogy ez milyen egyedi, de akkor hogyan lehet elszakítani egymástól őket és évtizedekig külön nevelni őket? Melyik épeszű ember tenne ilyet?? Ezt nem igazán tudtam hova tenni. 

A fejezetek elején lévő virágos leírások nagyon tetszettek és érdekesek voltak és összességében is a virágok szeretete keltette jobban életre a történetet szerintem. Egyedi gondolat az biztos, de inkább olyan embereknek jó választás, akik a lassabb, líraibb történeteket kedvelik. 


2019. december 21., szombat

Brittainy C. Cherry: Csendfolyó

Sziasztok! A mai bejegyzés kicsit más stílusú lesz, mint a megszokott. Egy olyan könyvet mutatnék nektek, melyről az érzéseimet nehéz szavakba önteni, megpróbálkozom vele, de azt mondanám, hogy beszéljenek helyettem az idézetek. Az írónő történetei szerintem kiemelkedőek a romantikus könyvek köréből.  Egyszerre törik össze a szívedet, de mégis megolvasztják, fájdalmasak, de mégis reményt adnak.

Az írónőtől először 2016-ban olvastam, a Lebegést, ami tetszett, de valamit hiányoltam. A Tűzeső egyértelműen pótolta ezt és ott van a nyomában a Csendfolyó is. Csak akkor kezdjetek bele, amikor biztosan van elég időtök folyamatosan olvasni, ez nem az a könyv, amit lehet napokig húzni, legalábbis én nem tudtam. Maga a történet hosszú éveket ölel fel, kb. 30 évet és ezalatt követhetjük végig a szereplők életének mérföldköveit. 

Brooks és Maggie May hihetetlenül erős emberek és náluk tökéletesebb párról szerintem még nem olvastam, pedig azért elég sok könyv járt már a kezeim között. Végig sírtam az egészet, nem hittem, hogy ilyen tragédia kijut az embereknek a valóságban is, de a könyv végén az írónő néhány oldalban kifejti, hogy honnan jött Maggie karaktere és ez még szomorúbbá teszi az embert, de reményt is ad a gyógyulásra, mert neki is sikerült fejlődnie. 

Maggie egy tragédia szemtanújává válik, emiatt majdnem 20 évig nem beszél és nem hagyja el a házukat. Két ember volt aki minden kérdés nélkül végig kitartott mellette: az édesapja és Brooks. Ja és Calvin, őt sem szabad elfelejteni. A húga Cheryl,  és az anyja Katie már másik eset. Katiet én pofán vertem volna legszívesebben, Cheryl pedig miután kiélte a lázadó tini korszakát észhez tért. Brooks… drága Brooks, te vagy a legcsodálatosabb, legtisztaszívűbe ember, akit “ismerek” és bárcsak igazából is ismerhetnélek. Nem azt mondom, hogy nem voltak hibái, rossz periódusai, mert neki is voltak, de akkor is visszatalált önmagához. Amikor Maggie volt nehéz helyzetben Brooks volt a horgonya az érzelmek viharos tengerében, és amikor Brooks hajója keveredett viharba, Maggie volt az, aki saját fájdalmát félretéve odadobta Brooksnak a mentőövet és visszahúzta a partra. (Nem véletlenül ezekkel  szavakkal írtam, olvassátok el.;)) 
Még egy személyt meg kell említenem és utána mutatok idézeteket. Mrs. Boone, aki akkor is anyja helyett volt anyja Maggienek, amikor a sajátja az ellenségévé vált. A szomszédasszony, akiből mindenkinek járna egy. Aki akkor is ott van és segít, amikor senki más. Aki hisz bennünk.

A könyvben a zene fontos szerepet kap, ami miatt még inkább a kedvencemmé vált, hiszen nekem is a mindennapjaim szerves része a zene. Amikor rossz kedvem van, amikor boldog vagyok, amikor magányosnak érzem magam vagy éppen csak kicsit elmélkedni akarok az élet dolgain, mindig zenét hallgatok. Talán ismerős nektek az a gondolat, hogy amikor boldog vagy a zene dallamát figyeled és amikor szomorú vagy, akkor érted meg a szöveget. Tényleg így van, sokszor én is csak hallgatom és éneklem a szöveget, anékül, hogy belegondolnék, de ha kicsit szarbab kedvem van máris inkább a szövegre figyelek. Sok embernek segít a zene átvészelni a napjainkat és mindig bánom, hogy kisebb koromban nem kezdtem el hangszeren játszani. Bár bizonyítottan borzasztó hangom van, lehet, hogy kivételes gitár vagy zongoratehetséggel rendelkezem, de ezt már sohasem tudjuk meg. Maggie és Brooks életében is elengedhetetlen a zene szeretete, főleg, mert Brooks zenész. Segít Maggienek megtalálni önmagát és a saját hagját, még ha ehhez az ő tragédiája is kellett. Brooksot, a balesete után Maggie hangja hozza vissza a sötétségből és segít megtalálni a saját hangját.  Kölcsönösen ott voltak egymásnak és erről szól a szerelem. Nem 50/50. Vagyis nem mindig. Ha a másiknak éppen szar napja van segítesz neki, akkor már 80/20 lesz ez az arány, vagy éppen fordítva, de mindig együtt vészelik át a nehéz napokat. 
Nekem is van néhány szám, amit MINDIG meghallgatok. Inkább nem nézek át pár oldalt, de az legalább az egyiket mindig meghallhatom. 
A kedvenc sorom az egyikből: Sometimes we come last but we did our best.

 Alapvetően nem akarok a könyvről rizsázni, hogy tényleg mennyire összeillő párosról van szó, mert ahhoz, hogy ezt lássátok el kell olvasnotok a könyvet. 




De nézzünk akkor néhány idézetet, legfőképpen azért, hogy én is vissza tudjak nézni ide és erőt meríteni belőlük.

“A te szívdobbanásaidtól forog a Föld.”

“Nem hittem volna, hogy a csendes pillanatokban ilyen tisztán lehet hallani a kimondatlan hangokat. “

“- Fel tudod idézni, milyen, amikor felfedezel egy új dalt? Először azt gondolod, nem nagy ügy, számtalan új dalt hallottál már, és ez a mostani is olyan lesz csak, mint a többi, de amikor a kezdő akkordokat meghallod, beleborzongsz, és egy érzed, a csontjaidig hatol a dallama. És amikor a kórushoz ér, már tudod, hogy ez az. Ez az a dal, amely mindörökre megváltoztat. Hogy eljön majd az idő, amikor nem tudod már felidézni, hogy milyen volt az életed, mielőtt megismerted ezt a ritmust, ezt a szöveget. ezeket az akkordokat. Aztán, ha véget ér, másra sem tudsz gondolni, csak arra, hogy újra meghallasd, és minden jobb lesz, mint amilyenre az előző hallgatás után emlékeztél. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges, hogy ugyanazok a szavak minden egyes elhangzáskor többet jelentenek? Újra és újra lejátszod ugyanazt a számot, annyiszor, hogy végül már belemaródik a szervezetedbe, és ez lesz a folyadék, amitől dobogni fog a szíved.”

“ Bármikor találkozott is az ajkunk, a csókunk egyszerre volt fájdalmas és gyógyító. Egyszerre voltunk tomboló vihar és simogató napsütés…”

“Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy csak a napos oldalban osztozunk. Sokkal inkább azt, hogy mellette maradunk a felhőkbe burkolódzó éjszakákon is.”

“Két lélek voltunk, akik azért imádkoztak, hogy mentse meg őket valaki, de a vízszint minden egyes csókkal tovább emelkedett körülöttünk.” 

“Azon az éjszakán megtanultam pár dolgot az életről. Megtanultam, hogy az eső néha kellemesebben simogat, mint a nap, és a fájdalom alkalomadtán többet tud nyújtani, mint a gyógyulás. És még valami nagyon fontosat: a kirakós darabkái nem feltétlenül akkor a legszebbek, amikor a helyükre kerülnek.”

“Felidézzük a lépéseket, amelyek elvezettek bennünket oda, ahol lennünk kellett. A szavakat, amelyek inspiráltak vagy éppen összetörtek. Az eseteket, amelyek mély sebeket ejtettek rajtunk, vagy néha egészben lenyeltek bennünket, hogy aztán kiköpjenek. Rengeteg pillanat volt az életemben. Pillanatok, amelyek megváltoztattak, kihívást jelentettek; pillanatok, amelyek megsebeztek vagy elnyeltek. A legnagyobb pillanataim - a legszívfájdítóbbak és leglélegzetelállítóbbak - azonban mind körülötte forogtak.”

És az írónő utószavából egy fontos gondolat MINDENKINEK!: 

“Szóval, ezt a könyvet magamnak írtam, de nemcsak magamnak, hanem a világ össze Maggie Mayének, akik időnként elveszettnek és magányosnak érzik magukat. Azoknak, akik láthatatlanságra vannak ítélve. Akik éjszakánként pánikrohamoktól szenvednek a szobájuk sötétjében. Azoknak akik álomba sírják magukat, és reggel könnyfoltok borítják a párnájukat. A tiétek ez a könyv. A ti horgonyotok. A bizonyítékotok arra, hogy egyszer ti is meg fogjátok találni a hangotokat. Hogy ti is érdemesek vagytok a szerelemre, a sikerre és arra, hogy az álmaitok valóra váljanak. Soha ne hagyjátok abba a beszédet, akkor sem, ha megbicsaklik a hangotok, rendben? Tanuljatok meg kiállni önmagatokért. Higgyétek el, hogy fontosak vagytok, hogy szeretnek benneteket, és igenis számít a gyönyörű hangotok.”




Ezért is szeretek olvasni. Néha akad egy olyan könyv, ami tényleg a lelkedig hatol, egy írónő, aki pontosan azt ragadja meg a szívedben van.Nem feltétlenül arról ír, ami a te szívedet bántja, de mégis olyan gondolatok szerepelnek benne, amelyeket át tudsz érezni. És amikor becsukod a könyvet a könnyeid között mosolyogsz egyet, megöleled a könyvet és visszateszed a polcra, abban a tudatban, hogy ezzel a lelked egy kis darabkája is visszakerült a helyére. Az olvasás csodálatos! 

2019. november 29., péntek

Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc - Könyvajánló


Köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum Kiadónak!

Fülszöveg:

A ​huszonnyolc éves egykori pszichológus-hallgató Dorina hosszú ideje rövidtávú memóriazavarban szenved, ami azt jelenti, hogy csupán egyetlen napig képes az új ismerőseire és a friss élményeire emlékezni. Aztán egy este elmegy a családjával megnézni egy színházi előadást és minden megváltozik: reggel arra ébred, hogy emlékszik a monodráma főszereplőjére, Heltai Nolenre, akit szakmai berkekben nemcsak az egyik legígéretesebb feltörekvő színészként, hanem a legrémesebb hazug szoknyapecérként is számon tartanak. A harminchárom éves férfi jóképű és csábító, de számító és rideg is. Egy dolog érdekli igazán: a saját boldogulása. Azonban az, hogy az amnéziás lány belép az életébe, alaposan a feje tetejére állítja a sekélyes világát. Mindkettejük számára szédületes belső utazás kezdődik… 
Meddig hordozhatunk vérző sebeket büntetlenül? Képesek vagyunk-e a vélt vagy valós bűneinkért megbocsátani egymásnak, de elsősorban önmagunknak? Szurovecz Kitti új lélektani szerelmes regénye leginkább ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az egyetlen ismerős arc a mélyre ásott emlékek és az elfojtott érzelmek hatalmának története.


Wow ez nagyon ütős volt! Rég volt lehetőségem 24 órán belül kiolvasni egy könyvet,főleg ilyen jót. Kicsi Heli pár nappal a biosz demó előtt gondolta,hogy a csütörtököt egy kis pihenéssel kezdi és elkezdte olvasni a könyvet. Nem tudom,hogy ez hosszú idők óta a legjobb vagy a legrosszabb ötletem volt... (Btw a biosz demó is sikerült, 3-as lett, úgyhogy nagyon örültem neki.)Egyszerűen imádtam, olvasmányos volt,romantikus,cuki,de mégis több,mint egy műfajában hasonló kis romi sztori. 
Egyik főszereplőnk Dorina,alias Dorka,aki 21 éves kora óta egy trauma következtében rövidtávú memóriazavarban szenved és másnap semmire és senkire (kivéve a nővérére Lindára és édesapjára,Sándorra) nem emlékszik az előző napból,csak a gondosan vezetett jegyzetfüzetére számíthat,amibe minden este leírja az adott nap legfontosabb momentumait. Egy nap viszont nagyon furcsa dologra ébredt. Emlékezett az előző nap látott előadás főszereplőjének,Heltai Nolennek az arcára. Nolen, mint egy nagyon tipikus 30as férfi fél az elköteleződéstől, csak az éjszakáknak él,de annyira,hogy nem egy,nem is kettő,hanem egyenesen három nővel szőtte össze a levet egy időben. De vajon ennek komoly oka van,vagy csak rátört a szokásos “úristen,elveszítem a szabadságom és az uralmam az életem felett”,ami a férfiakra szokott ebben a korban. A könyv során Dorina segítségével erre a kérdésre is választ kaphattunk. Nagyon imádtam,hogy nemcsak annyi volt,hogy ez történt vele,ez elhagyta és kész,hanem pszichológiailag is lefejtettük a rétegeket erről az okról,miért alakult ki ez a bezárkózás Nolennél. Mire képes a gyász, a lelkiismeretfurdalás, a megbánás? Mennyi ideig lehet ebben élni, mielőtt teljesen felemészti az embert? Van kiút? Van feloldozás? Ezekre és hasonló kérdésekre keressük Nolennel együtt a választ. 

Vajon miért Nolen az egyetlen ember,akire hosszú idő után emlékszik? Találkoztak már? Szerencsés véletlen,vagy valami komoly oka van? Dorka és családja is szeretné kideríteni,hogy miért pont Nolen ez az ember és Nolen ugyan nem önszántából,de vállalja,hogy találkozik és  beszélget a lánnyal,hátha segít, ő pedig kap egy kis pozitív reklámot. A menedzsere meglátta Dorkában a tökéletes lehetőséget a nevének tisztára mosásában,ezért egy forgatással egybekötött amerikai kiruccanást szerveztek,ami egy kicsit tovább bonyolította,illetve ki is bontotta a szálakat. 

A vége nekem tetszett,néhány értékelésben olvastam bizonyos dolgokat,de nekem tetszett. Az olvasó fantáziájára bízza,hogy ő hogyan képzeli el Nolen és Dorka történetének folytatását és elképzelhetjük magunkat a kis életüket, én szeretem az ilyen lezárásokat, nem nevezném függővégnek. Jaj és végre nem egy sorozat!!! Aki nem szereti a sorozatokat nyugodtan olvassák el, mert az írónő azt mondta, hogy biztos nem lesz folytatás. 

Ahogy már írtam, imádtam minden sorát, na jó, a három gráciát meg tudtam volna ölni egy kanál vízben,de minden más kárpótolt értük. Az első oldalon megragadta a figyelmem és az utolsó sorig nem engedte, nem tudtam letenni. Amikor nem olvastam akkor meg azon gondolkodtam,hogy mi lehet a folytatás,mi lesz velük és,hogy jajj olvasni akarok. Szigorúan akkor kezdjétek le ha van időtök bőven és nem kell tanulni vagy bármi mást csinálni. 


Nem szokványos történet,két megtört lélek,összetört szív gyógyulása,feloldozás,gyász és szerelem által. Egymás segítségével tudtak megbocsájtani maguknak és feloldozást nyerni. Egy kapcsolatnak az is a lényege,hogy támaszt nyújtunk egymásnak a nehéz időkben és fogjuk a másik kezét,amíg meggyógyítja magát. 

2019. november 25., hétfő

Legutóbbi olvasmányaim - A sivatag hercegnője/Esővágy

A mai bejegyzés kicsit rendhagyó, mert 2 könyvről is olvashatjátok a rövid véleményemet, remélem így is tetszeni fog!:)

Köszönöm a recenziós példányokat a Könyvmolyképző Kiadónak! 


Fülszöveg:
Bagdad, ​hastáncosok, fűszeres illatok, földet-eget megmozgató szerelmek világa!
A kislány Zubeida élete csupa kaland, amíg a bagdadi bazársoron lakik. De a gondtalan napok véget érnek, amikor az apja tartozása miatt eladják őt a mara házba, ahol hastáncosokat nevelnek.
Nem elég szépnek lenni, a tehetség is kell, hogy átvészelje a nehézségeket. Egy nap szemet vet rá a síita főimám, de Zubeida retteg a férfitől.
A sors közbeszól, és Bagdadban árvíz támad.
Zubeida éppen csak megmenekül, és egy titokzatos, jóképű férfival kell átvészelnie napokat egy szigeten.
Vajon az-Zahir mit érez iránta?
Tudja szeretni szívből, szenvedélyesen, vagy csak tárgyként kezeli?
Miért hagyja őt faképnél? Találkoznak még valaha?
És mit tehet Zubeida, amikor újra felbukkan a gyűlöletes imám, és magának követeli őt?
Zubeida a szerelem szabadságáért küzd egy olyan világban, ahol a nőknek kevés joguk van választani és ellentmondani.
Lebilincselő hitelességgel és gazdag szókinccsel megalkotott, letehetetlen történet.
Titkos vágy, tilalmak és szenvedély. Repülj vissza és merülj el az Ezeregy éjszaka meséinek magával ragadó világában!

Cselenyák Imre: A sivatag hercegnője

Először a gyönyörű borító fogott meg, majd a fülszöveg elolvasása után vettem biztosra, hogy nekem ezt el kell olvasnom. 
A sivatag hercegnője kicsit meglepett, mert nem ilyen jellegű történetre számítottam. Gyönyörű leírásokkal teli mese volt ez, nemcsak egy szimpla regény. Abszolút magam előtt láttam Bagdad utcáit, az árusokat és az helyszínt. Az arab kultúra egyedisége mindig is vonzó volt számomra. Hastáncosok, csodás ékszerek ( amiket fel nem vennék, de rajtuk jól néznek ki), az ételek és az egész kultúra nagyon különleges. Volt szerencsém arab országban járni, de az már egy elturistásodott, felhőkarcolókkal teli város volt, de mégis szívesen megnéznék egy ilyen kicsit autentikusabb, hastáncosokkal teli városkát. Bevallom én szeretem az olyan történeteket, amelyekben a lányok papuccsá válnak és csak a szerelmük lebeg a szemük előtt, semmi más és mindent eldobnának értük. Én az ilyeneket sajnos nem tudom megérteni, persze tudom, hogy ebben a térségben ez a normális és elfogadott viselkedés. Ennél már csak a papucs férfiak tudnak kikészíteni, de azok nagyon. Rá kellett jönnöm, hogy ugyan érdekel ez a kultúra és szívesen olvasok róla, de nem szerelmi történeteket, mert azoktól kikészülök. De ezt leszámítva egy nagyon tudatosan felépített történetet kaptunk, látszott, hogy a szerző utánajárt a dolgoknak, hogy minél hitelesebb cselekményt és világot tudjon nekünk lefesteni.
Szóval főhősünk, Zubeida szemszögéből ismertük meg a cselekményt, aki a bazársoron élt a családjával. Apja nyugodt,megfontolt embernek tűnt, de kiderült, hogy nem veti meg a szerencsejátékokat és a fogadásokat. Az egyik ilyen fogadás rosszul sült el és Zubeida a mara házba került, ahol kezdetben nem találta a helyét. Hamarosan megismerkedett egy lánnyal, aki egy nagyon különleges történetet mesélt el neki, Ahogy teltek az évek Zubeida igazi nővé cseperedett, szerette a zenét, a táncot, gyönyörű alakja volt, nem is csoda, hogy a síita főimám szemet vetett rá, ám Zubeida nem akart érdekből házasodni, ő szerelmet szeretett volna. Nem sokkal később találkozik a kalifa fiával, akivel igazi perzselő szerelem ébred köztük. A románcukat éveken keresztül követjük, a tűz néha kicsit kialszik, néha újra feléled, de végül beteljesedik. 
Ugyan Zubeidát sok viszontagság érte, elvesztette otthonát, a családjával is megromlott a kapcsolata, de saját erejéből felállt, kitartott és egy olyan életet épített magának, amelyre bárki büszke lehetne. Zubeida története igazi motiváló mese, amit bátran ajánlok az arab kultúra kedvelőinek és azoknak, akik érdeklődnek iránta. 










Fülszöveg: 


Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 


On Sai: Esővágy

Életem első novelláskötete volt, de biztos nem az utolsó. Tökéletes választás, amikor nagyon elfoglaltak vagyunk és nem szeretnénk egy nagyobb volumenű történetbe kezdeni, de mégis szeretnék olvasni valamit. Muszáj megemlítenem a kivitelezést, minden novella elején egy gyönyörű, történethez illő illusztráció kapott helyet, emiatt nem csak a történet, de a szépsége miatt is érdemes forgatni. On Sai műveit és humorát eddig is kedveltem és most sem csalódtam. Időhiány miatt első körben 5 novellát választottam ki random a kötetből és ezeket olvastam el (a vonaton:D). Az 5 novella: Scar első bálja, A mágia ára, Sose szólj be a varázslónak!, Nyolc négyzetméter a világ, Esővágy. Az első hármat imádtam, az utolsó kettő vicces volt, de kevésbé tudtam hova tenni. A legnagyobb kedvencem a Sose szólj be a varázslónak! lett. Egy olvajlányt a herceg testvére, Wox  gyíkká változtatott, Alder pedig összetalálkozott a gyíkocskával és jó barátokká váltak. Először barátokká… Ez egy kicsit hosszabb volt, mint a többi és ebből a történetből olvastam volna még az tuti. Scar első báljával meghozta a kedvem a Szivárgó sötétség sorozat elolvasásához is. Az utolsó kettő kicsit fura volt, Szenzi a perverz fürdőkád és valami teremtős dolog. Tudom, hogy On Sai nem a szokványos témaválasztásairól híres, de ezek kicsit megleptek. Ezért is tök jók az ilyen novelláskötetek, megismerhetjük egy kicsit az adott író/írónő stílusát és a műveinek egy részletét, így el tudjuk dönteni, hogy belevágjunk-e a teljes történetbe.
Biztos, hogy a most kimaradt novellákat is be fogom pótolni, és további novellásköteteket is a kezembe fogok venni. 

2019. november 20., szerda

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem - Könyvajánló


Köszönöm a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak! 

Fülszöveg:
Szentirmai ​Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

Szörnyen sajnálom, hogy ennyi ideig tartott mire megszületett ez a bejegyzés. Csak úgy zárójelesen megjegyezném, hogy a képet szeptember 7.-én csináltam, azóta várt a sorára, ami végre elérkezett. A képen is látható, Bauer Barbara: Kétszáz éve szerelem című könyvéről írnék nektek néhány gondolatot. 

Először is muszáj megemlítenem a csodás borítót, teljes mértékben megragadja a könyv hangulatát. Továbbra is nagyon kedvelem az őszi színeket, és imádom, hogy a könyv egyik momentumát ragadja meg a borító. 

A kétszáz év a címben nem véletlen, ugyanis 2 síkon játszódik a történet. Az egyik a "jelen" 1928, Istenháta és Szentirmai Róza életét ismerhetjük meg, majd ahogy a fülszöveg is írja, visszautazunk 1728-ba, 200 évvel korábbra. 

Nem fogok spoilerezni, úgyhogy inkább a könyv hangulatának leírásával próbálom meghozni a kedveteket.

Az elején kicsit nehéz volt belerázódni,de az első pár oldal nehézségei után magával ragadott a regény lenyűgöző stílusa. Nagyon olvasmányos,de mégis kifinomult és szép nyelvezetű,nem túl sok,nem túl régies,tényleg jól összerakta az írónő. 
A hangulata annyira idilli, olyan kellemes érzések áradnak belőle. El tudom képzelni,hogy ülök a hintaágyban és a nagymamám virágos porcelán csészéjéből kortyolgatom a teámat.

A történet során megismerjük a bábamesterség csínyját bínját, számomra érdekes volt kicsit jobban megismerni,hogy kik is a bábák és pontosan milyen szerepet töltenek be. Róza édesanyja nyomdokaiba lépett,aki pedig az ő édesanyja lépteit követte. Ez így megy hosszú évszázadok óta a családjukban, minden nőnek a bábaság hivatása, de vajon meg lehet törni ezt a kört? Mi van,ha valaki mást szeretne? 
Nagymama-anya-lány sorsok fonódnak össze ebben a csodás történetben. Nemzetségről nemzetségre ismétlődő történetek,de vajon van esély változtatásra? Kitörni az előre megírt sors csapdájából? Nem szabad félni a változástól és muszáj kilépni a számunkra nem kedvező helyzetekből, legyen akármennyire fájdalmas. Hallgassunk a megérzéseinkre. Fontos kérdéseket vet fel az olvasónak, közben mégis nagyon meghitt, romantikus marad a történet. 
A másik történelmi dolog a boszorkányok,boszorkányégetések voltak. Számomra ez mindig érdekes volt,csak sosem néztem a dolog mögé,nos az írónő megtette és nagyon élveztem olvasni a mágiával átszőtt részeket is. 

Fun fact:még Semmelweis Ignácot is megemlítette,mint Róza nagymamájának egyik “barátját”. Talán tudjátok,hogy a Semmelweisre járok,bár jelenleg utálom, azért jó volt olvasni az egyetem névadójának munkásságáról,amellyel sok életet mentett meg! 

"A nagyanyám nagyon büszke volt rá, hogy találkozhatott a mesterrel. A történetek nagy részét én is csak az anyámtól tudom, bár nekem is mesélt róla, személyesen. A szülésmesterről, akit később sebészdoktorrá avattak. Anyám szerint a nagyanyám szerelmes volt Ignácba, ahogy maguk között - illetlenül - emlegették. Erre persze kikerekedett a szemem, az anyám pedig csak kacagott, ne rökönyödj meg kislányom, Semmelweis doktor valószínűleg észre sem vette a nagyanyádat."

Összességében egy nagyon jó hangulatú, olvasmányos, gyönyörűen megírt, romantikával és egy kis mágiával átszőtt történetet kaptunk, én bátran ajánlom nektek! 

Kedvenc idézetek:

"Majd az élet tanít meg a legfontosabbakra. Arra az iskolapadban bizony nem készülhetsz fel."

"Miért hiszik az emberek, hogy meg tudják változtatni a másikat? Miért nem választanak olyat, aki úgy jó, ahogy van? Vagy legalábbis fogadják el olyannak, amilyen. Különben az egész csak egy küzdelem."

"A történetek nemzetségről nemzetségre öröklődnek, és csak rajtunk áll, hogy tanulunk belőlük, vagy változatlanul visszük tovább. Átadjuk-e. De miután minden gyermek, aki kibújt anyja óvó öleléséből, tápláló méhéből, azért érkezett, hogy a boldogságot keresse, mindnyájunkat a szeretet keltett életre, és mind azért jöttünk, hogy az élet más legyen, mint addig volt. Hiszen születésünkkel kelt életre a változás."


 




2019. november 12., kedd

Pfliegel Dóra: Tindertojás - Könyvajánló



Az internetes párkeresés az utóbbi években egyre inkább elterjedtté vált, szerintem nincs olyan ember, aki nem hallott még a nagyon népszerű Tinderről. Számos előnyét fel lehet sorolni, viszont bőven vannak hátrányai is. Akadnak sikersztorik, olyan párok, akik itt találtak egymásra és évek után is boldog párkapcsolatban élnek, de vannak nagyon félresikerült és veszélyes esetek is, a Tindertojás is egy ilyen példát vonultat fel előttünk. 
A rohanó világban alig van időnk elmenni bárhova is, ahol esetleg ismerkedni lehetne, egyetemistaként nekem a napjaim nagy része tanulással telik, de ha nem, akkor mindig elmegyek valahova, viszont a srácok félnek tőlem vagy fene tudja… Bulikban ugyebár nem lehet komolyabb ismerettségre szert tenni, bár ellenpéldát is tudnék felhozni. Érthető, hogy sokan inkább az internet felé fordultak, hiszen lehet, hogy így olyan emberrel is megismerkedhetnek, akivel amúgy nem lenne olyan közös szituáció, ahol spontán találkoznak. 
Viszont gyakran elfelejtjük az internet veszélyeit, bárki bárkinek kiadhatja magát, könnyen lehet, hogy nem az az ember ül a képernyő mögött, mint mi hisszük. Ezt fontos mindig szem előtt tartani!!!

De térjünk is a Tindertojásra, mert van mit írnom róla! 

Az elején nagyon-nagyon nehezen rázódtam bele, még azon is gondolkodtam, hogy feladom az olvasását. Két szemszögből ismerjük meg a cselekményt, a nő és a férfi szemszögéből, viszont nincsenek feltüntetve nevek vagy bármi, csak annyi a különbség, hogy az egyik szemszögnél enyhén dőltek és kicsit világosabbak a betűk, így sokszor nehéz volt kitalálni, hogy mi is van pontosan. A másik, számomra kicsit negatív dolog az volt, hogy nincsenek fejezet, 3 nagyobb rész van és az összefolyó szemszögekkel karöltve ez enyhén zavarossá tette a dolgokat.  

Nekem fontosak a karakterek és az, hogy legyen valami olyan jellemvonásuk, ami miatt szeretem őket, de itt nem volt. A nőtől egyenesen falra tudtam volna mászni, a csávó meg csak szimplán idegesített. Legjobban a nő naívsága bosszantott fel és a hajamat téptem, hogy térjem már észhez.

A témaválasztás nagyon egyedi és ötletes, de sajnos a megvalósítás nem lett annyira kiváló szerény véleményem szerint. A technológia uralta világban az életünknek egyre nagyobb hányadát teszik ki kütyü és mindenféle elektronikus eszközök, alkalmazások és hasonlók, ezek pedig szerintem magukkal hozták a személyes, verbális kommunikáció és személyes találkozás csökkenését, ezzel együtt az elszigetelődést is. “Korunk” legnagyobb problémái az ellaposodott kapcsolatok és házasságok illetve a kommunikáció hiánya, amivel rengeteg ilyen helyzetet meg lehetne oldani. De a kommunikáció nem csak a romantikus kapcsolatokban hiányzik, hanem az élet minden területén jellemző ez a probléma. Ha valaki engem kérdez, hogy mi a number one dolog egy kapcsolatban, akkor az én válaszom minden hezitálás nélkül a kommunikáció.  Vajon miért nem mentem pszichológiára?!:DD Na szóval, a fentebb leírt dolgok vezettek Márti házasságának ellaposodásához. 

Én ilyen kapcsolatban nem tudtam volna élni, nem tudnám elviselni, hogy még az is be van osztva, hogy mikor van szex, hát azért ezt ne mondják meg nekem. Meg azt se, hogy mit vegyek fel, hogyan vágassam a hajam, sőt semmit. Még olvasni is fájdalmas volt, hogy a férje mennyire lekorlátolja Mártit, de azt még fájdalmasabb volt, hogy ezt addig tökéletesen természetnek vette, amíg nem mutatta meg neki a legjobb barátnője a Tindert. Innentől rögtön fel is pezsdült az élete, belevetette magát ebbe a csodás világba és amint megismerte másik főszereplőnket csak erről szólt az élete. Ismerjük mind, hogy egyesek mit művelnek az interneten egy- egy ismerkedés során, szerintem ezt nem is kell részleteznem. Nos felnőtt nőként Márti is ezt tette, ami számomra borzasztón visszataszító. Mondjuk egy korombelinél is, tartsuk meg a dolgokat személyes ismerkedésre. Szóval ezek után Márti minden megnyilvánulásánál a fejemet fogtam kb. és csak pofán akartam vágni. Nála egy fokkal kevésbé volt irritáló a férfi (akit csak azért nem nevezek a nevén, mert halványlila fogalmam sincs, hogy mi a neve.:D ) 

A kettejük viszonyának alakulását alapvetően érdekes volt végigkövetni, egyre inkább kitárulkoztak (néha szó szerint) a másik előtt és egyre több bensőséges információt árultak el a másiknak, aminek mondjuk nem feltétlenül az internetes beszélgetés a színhelye szerintem. Legalábbis én a múltamba meg a családi életembe egyrészt amúgy sem avatok be olyat, akit most ismertem meg, másrészt meg főleg nem az interneten. 

Amit szintén negatívumként tudnék felhozni az az, hogy nagyon sok visszatekintés volt a múltba. Már-már zavaróan sok. Abból a szempontból jó volt, hogy megismerhettük, hogy milyen események juttatták el őket oda, ahol tartanak (legfőképpen mentálisan). 


Egy vicces, de tanulságos jelenben játszódó történetre számítottam, de nagyon nem azt kaptam. Ahogy írtam az ötlet zseniális, amikor olvastam a fülszöveget egyből megtetszett és összességében azt gondolom, hogy nem volt ez olyan rossz, mint mondjuk az értékelés alapján tűnik, csak a személyes észrevételeimet akartam megosztani. A vége viszont nagyon tetszett, nem fogok spoilerezni, de ezt nagyon jól kivitelezte az írónő és összességében egy tanulságos, elgondolkodtató regényt kaptunk. 

2019. november 3., vasárnap

Kristina McMorris: Pénzzé tett gyermekek - Könyvajánló

Köszönöm a recenziós példányt az Alexandra Kiadónak!

Sziasztok! A mai bejegyzésben Kristina McMorris Pénzzé tett gyermekek című könyvéről lesz szó.

A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésem, de kicsit féltem belekezdeni,mert ez egy elég nehéz és komoly téma. Sokszor összeszorult a szívem,de felülmúlta az elvárásaimat és a végére egy gyönyörű történetet kaptunk a szeretetről, a család fontosságáról és arról, hogy meddig éri meg elmenni a karrierért és a pénzért. 

1931-ben játszódik a történet, a történelemnek elég kemény időszakában járunk, mindenki depressziós, elvesztette az állást, otthonát, mindenét, alig van pénzük.
A történet elején megismerjük Ellist, a fiatal feltörekvő újságírót, aki minél magasabb pozícióba akar jutni, ezért pedig mindent meg is tesz, tökéletesen szimbolizálja a fiatalok újságírókban rejlő ambíciót, szenvedélyt. Egy szép napon egy ház verandáján meglátott két kisfiút egy táblával mellettük. A táblán a “2 gyermek eladó” felirat állt, rögtön le is fotózta a gyerekeket, majd ez a kép egy véletlen folytán a főnökéhez jutott, aki azonnal egy cikket kért a témáról. Közben a kép használhatatlanná vált és valahogy pótolnia kellett, így visszament a helyszínre. Nos a táblát és a kisfiúkat nem találta, helyette viszont egy hölgyet kért meg, hogy 2 gyermeke segítségével rekreálja az elveszett képet. Az új képpel meg is jelent a cikk és ezután kezdődtek a bonyodalmak, mert a 2 gyermeket valaki megveszi az édesanyjuktól tévedésből. Szerintem mindenkinek ismerősek az Ellis- féle karakterek, akik annyira karrier-orientáltak, hogy még a saját veséjüket is eladnák, ha az segítene előbbre jutni. Az újságíróknál véleményem szerint még jelentősebb ez a jelenség, hogy egy jó cikkért/képét tényleg ölre mennek. Persze mindenki előbbre akar jutni és a legjobb lenni, de maradjunk emberek és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt anélkül, hogy átgázolnánk mások életén. A mai pszichológiai percek véget értek. 

A másik főszereplőnk egy szintén fiatal újságíró, Lillian Palmer, aki Ellis segítségére van miközben megpróbálják az ez elszakított családot összehozzák. Ketten a végsőkig elmennek, nevetséges kalandokba keverednek, hogy visszaszerezzék a gyerekeket. 

Annyira beszippantott a regény stílusa, olyan volt, mintha egy filmként jelenne meg előttem a történet. A kor stílusát is láttam magam előtt és teljes mértékben el tudtam képzelni, hogy hogyan is éltek abban az időben az emberek. Rég olvastam ennyire olvasmányos történetet, egy hangyányit depresszív, nem könnyű témáról beszélünk.

A karakterek, legfőképpen Ellis hihetetlen nagy változáson, fejlődésen esett keresztül, megtanulta értékelni és felismerni az apró dolgokat az életben és ,hogy mik a legfontosabb dolgok az életben. 


Összességében élveztem az olvasást, egy egyszerre szívszorító, mégis szívmelengető történetet kaptunk a történelem sötét szakaszáról.

2019. október 11., péntek

Rácz Stefán Tibor: Mikrofonpróba - Könyvajánló


A recenziós példányt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!



Sziasztok! A mai bejegyzésben Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba című könyvéről osztanám meg veletek a gondolataimat. Amúgy ez már a második verzió, egyszer elkezdtem írni, de óóó drága és magasságos blogger lefagyott és eltűnt,amit írtam. Reménykedjünk, hogy második nekifutásra még jobb lesz.:D 


Fülszöveg: 
Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.
Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?
Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.
Bunkó srácból is lehet álompasi?
Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.
Az első szerelem tényleg az utolsó marad?
A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.
De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?
Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.
Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

A Mikrofonpróba már régóta kívánságlistás volt nálam, legfőképpen azért, mert az egyik legjobb barátnőm nagyon szerette és dícsérte. Végre a kezeim közé került és elolvastam én is, és nem kellett csalódnom. Már olvastam Tibitől a Túl szépet és az Élni akarok!-ot, a Túl szép talán egy kicsivel jobban tetszett. De a Mikrofonpróba számomra mindkettőt felülmúlta. Rengeteg aktuális problémát felvet, amelyekkel sokaknak szembe kell nézni az iskolában a tanulás okozta stressz mellett. 

A Mikrofonpróba 5 fiatal életét mutatja be, akik megpróbálnak a gimi és a kolis élet nehézségeivel szembenézni. Egyiküknek sem volt egyszerű élete eddig, de sajnálatos módon még a családi hátterük sem könnyíti meg a mindennapjaikat. Gondolhatnánk,hogy az 5 szemszög kaotikussá és zavarossá teszi a dolgokat, de szerintem pont ettől volt különleges, nagyon jól sikerült a kidolgozásuk és az átmenetek, abszolút nem kellett gondolkodnom, hogy na most kinél hol hagytuk abba, az egység nagyon ott volt. 

Kezdjünk Hannával, mert az ő költözésével indul a történet. Hanna elvesztette a szüleit, bátyja, Kornél neveli, aki tanárként tevékenykedik. Elvesztette a pesti állását, ezután egy barát segítségével a balassagyarmati gimnáziumban kap állást, így oda kell költözniük. A könyvmoly lánynak nehéz a váltás, a beilleszkedés. Eléggé introvertált személyiség, szabadidejében leginkább olvas és blogol. Szerintem nem kell magyaráznom,hogy naggggyon azonosulni tudok vele. Az augusztust kb. végig aggódtam, hogy jön az egyetem, egy barátom sem jár ide, úgyhogy kezdhetek ismerkedni… Aztán jött a hideg zuhany, amikor megláttam beiratkozáskor, hogy kb. mindenki ismer mindenkit a gólyatábor miatt, én meg senkit. Az első hét is nagyon rossz volt emiatt, de elmondhatom, hogy most, az 5. héten már sokkal jobban érzem magam és sok emberrel jóba is lettem. De nem rólam van szó, térjünk vissza Hannára. Mindig nehéz egy új, esetleg már összeszokott társaságba belépni, de szerencsére új szobatársa, Xiara segítségére volt és nem hagyta egyedül. 
Xiara családi háttere nagyon érdekes volt és jó lenne még több dolgot megtudni róla, remélem a Kapcsolatpróba elhozza a keresett válaszokat számomra. Illetve ő maga is különleges, néha kicsit elveszettnek tűnt, ami abszolút érthető. 

Dávidról és Áronról egyben írnék. A kettejük párosa nagyon nyerő volt számomra, úgyhogy mindenképp el fogom olvasni a Fogadj el!-t is, érdekel a kapcsulatuk kialakulása, illetve Petra története is. 

Máté az elején nagyon unszimpatikus volt a bunkó megnyilvánulásival, aztán a története megismerése után jobban megkedveltem, vagy inkább megértettem és az ő múltja és jövője is (főleg a zongorázás) is érdekelne. 

5 olyan különböző karaktert kaptunk, akiket összeköt a barátság, illetve a közös cél, a kollégium megmentése, hiszen (érthető módon) egyikük sem akarja a családjával tölteni az idejét. Mindegyikük szála nagyon érdekes volt és szívesen olvasnék mindegyikükről külön is akár, főleg Mátéról és Xiaráról. 

A zene az én életemben is fontos szerepet tölt be, nem telik el úgy nap,hogy ne hallgatnék zenét. Megnyugtat, ha ideges vagyok, még jobban feldob,ha jó kedvem van, megvígasztal, ha szar kedvem van. Bármi történik mindig a zenéhez, a kedvenc számaimhoz menekülök. Persze van rengeteg új szám, amit aktuálisan hallgatok, de van néhány, ami különleges és hosszú évek óta visszatérek hozzájuk. Azok a könyvek, amelyekben megjelenik a zene mindig különleges helyet foglalnak el az én szívemben is és nagy örömmel veszem a kezembe őket. 

A problémák, amiket felvet a történet mind valósak, önmagunk keresése, beilleszkedés, másság, családi problémák… Ezek mind megjelennek a fiatalok életében és nem mindig olyan egyszerű ezekkel megküzdeni és saját magunkkal békét teremteni. Szeretem amikor azt mondják a felnőttek, hogy jajj, te fiatal vagy, csak tanulnod kell. Aha… Ha tudnák mit érzünk és milyen gondolatok suhannak át az agyunkon egy-egy sötétebb pillanatban… 

Nagyon gyorsan pörögtek a lapok, egyszer csak azon kaptam magam,hogy az utolsó fejezetnél tartok, aztán máris vége lett. Alig várom,hogy a folytatás is a kezembe kerüljön és megtudjam, hogy mi történt ezzel az ötössel, illetve Dávid és Áron (és Petra) történetére is mindenképpen sort fogok keríteni. 

A recenziós példányért még egyszer nagy köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! 


(Ne haragudjatok a nagyobb kihagyásért, de egyszerűen kikészít ez az egyetem, viszont mostmár úgy érzem, hogy a lopott szabad perceimben lesz alkalmam írni, úgyhogy hamarosan jön a Pénzzé tett gyermekekről az ajánló!:D)

2019. szeptember 14., szombat

Kimberly Freeman: Csillagok az óceán felett - Könyvajánló






Köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum Kiadónak! 

Sziasztok! Az egyetlen augusztusi olvasmányomról hoztam nektek egy bejegyzést, A csillagok az óceán felett című könyvről lenne szó,amely Kimberly Freeman tollából származik. 
Egy történet tele szeretettel, rejtélyekkel, kalandokkal és kellő mennyiségű fordulattal. A regény főbb kérdései mind az anya-lánya kapcsolat körül forognak. Milyen a jó anya-lánya kapcsolat? Van bármi erősebb az anya-lánya szeretetnél? Mitől válik valaki jó anyává? Egyáltalán létezik ilyen fogalom? Ezekre és még számos témához kapcsolódó kérdésre keresünk és kapunk választ olvasás során.

Két szálon fut a cselekmény: az egyik szál a jelenben, a másik pedig a múltban, az 1800-as évek végén játszódik. Később pedig kapunk egy harmadik szálat,amit pedig levélrészletek alapján ismerünk meg. Az elején a jelenbeli részeket nem teljesen tudtam hova tenni, sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem a múltban játszódó szál, vagyis Agnes története,de a végére szépen keretet alkotott a mű, a jelenben zártunk, ott futottak össze a szálak. 

Agnes a kezdetben nem volt túl szimpatikus, forrófejű, meggondolatlan volt és ezek miatt hibát hibára halmozott, pedig ha egy pillanatra megállt volna átgondolni a dolgokat, akkor sok kellemetlenséget el lehetett volna kerülni. Egy otthonban nevelkedett, majd amikor elég idős hozzá egy gomb alapján elindul megkeresni az édesanyját. 
Először Londonba viszi útja, ahol ugyan az édesanyját nem találja, csak az anyja testvérét és Juliust, akit Mariana fogadott be. Julius és Agnes kapcsolatának alakulását végigkövethetjük, hol együtt folytatják Genevieve keresését, hol csak lélekben vannak együtt. Agnes a londoni sikertelenség után egy elhintett morzsa alapján Párizsban keveredik igencsak meleg helyzetekbe. Itt is bebizonyította, hogy mennyire kitartó és semmi sem tántoríthatja el a céljaitól. Ne ijedjen meg senki, az utazás soha nem érhet véget, úgyhogy Colombo felé vették az irányt. Ha ez nem lenne elég, még Ausztráliába is ellátogat, ahonnan pedig újra Londonba indul. De nem spoilereznék, hogy itt mi történt. 
Újra során rengeteg különféle emberrel és szituációval találkozik, az ő élete mellett számos ember sorsát is megismerjük. Ezek mind hozzájárultak a személyiségének fejlődéséhez, amit a regény második felében kezdtünk tapasztalni. A kalandozásai során sok új dolgot tanult magáról, az emberekről és az életről. 

A jelenben egy bristoli neves professzorasszonyról olvashatunk, aki egy viktoriánus korból származó levelezést próbál kibogozni és megismerni. Lánya, Victoria megérkezik, hogy ápolja édesanyját, majd pedig a levelek is a nyakába szakadnak és beleveti magát a rejtélybe. 

A levelezésekben Moineau és Emil tiltott történetét ismerhetjük meg. Moineau, vagyis kis veréb a nagynénjét látogatja meg, Harriett néni nemrég vesztette el a férjét. A faluban sétálgatva hozza össze a sors Emillel, az áccsal. A szülők nem néznék jó szemmel, hogy lányunk egy közönséges áccsal szűri össze a levet, így kapcsolatuk javarészt lopott csókokból áll. Hamarosan Moineau-nek el kell hagynia a falut, de ezt már nem egyedül teszi…

Mindegyik szálon az anya-lánya kapcsolat, illetve szeretet megnyilvánulásairól olvashatunk. Sajnos mint Agnesnek, sokaknak nem adatik meg, hogy az édesanyjukkal szoros kapcsolatot ápoljanak, vagy esetleg egy vita miatt elhidegülnek és nem beszélnek egymással. Számomra a szüleim a legfontosabbak a világon, egyikük nélkül sem élném tól, de az anya-lánya kapcsolathoz semmi sem fogható. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy nekünk ilyen jó a kapcsolatunk, persze néha leordítjuk a másik fejét vagy 2 napig csendkirályt játszunk. Amióta egyetemen vagyok még fontosabb és amikor hazajövök a hétvégére próbálok nem vitatkozni és minél több időt együtt tölteni vele, még akkor is, ha éppen ő főz és én mellett írom a bejegyzést, mint például most. Tudom, hogy bármikor elmondhatok bármit, az őszinteség a legfontosabb. Én sosem titkoltam el rossz jegyeket sem, mindig azonnal elmondtam, hogy mi a helyzet. Nélküle és apu nélkül már rég otthagytam volna a picsába az egyetemet és hazajöttem volna, mert nagyon nehezen viselem, de ilyenkor felhívom őket és beszélünk, aztán folytatom a bőgést. 

Nagyon szívmelengető volt olvasni, hogy a végére minden helyreállt és minden szál happy enddel zárult. Igazi fordulatos, kalandos és nem utolsó sorban szívmelengető, sokszor romantikus történet volt. 


2019. szeptember 7., szombat

Samantha Downing: Elbűvölő feleségem - Könyvajánló



Sziasztok! Egy kicsit eltűntem tudom... Múlt hétvégén költöztem fel Pestre, hétfőn pedig kezdem az egyetemet és bevallom nehezen viseltem ezt az első hetet. Olvasni olvastam, de az íráshoz nem volt kedvem. Remélhetőleg sikerül belerázódnom a dolgokra és a blogra is kellő energiát tudok fordítani. Hálistennek ezt a bejegyzést itthonról írhatom, tegnap jöttem haza, vasárnap megyek vissza.:) De térjünk is a könyvre, mert arról is bőven van mit írni. 

Köszönöm az Agave Könyveknek a recenziós példányt! 

Wow, teljes mértékben túlszárnyalta minden elképzelésemet. Miután becsuktam a könyvem az volt az első gondolatom, hogy ez egy nagyon üdítő olvasmány volt, bármilyen furcsán is hangzik. Meghökkentő, fordulatos és zseniális. A kivitelezés nagyon kreatív és brilliáns. Minden egyes fordulat meglepett és be kell vallanom, hogy én nem számítottam rájuk. Én teljesen másra számítottam, a lélektani dolgok kerülnek előtérbe, nem véres részletek és leírások. Azért az áldozatokról kicsit többet is olvastam volna, de tetszett,hogy este is olvashattam, mert nem ijedtem meg tőle.:D Pont ezért nem nézek horrorfilmeket sem, mert kivagyok tőlük.:D 

Adott a főszereplő házaspár és a két gyerekük, Jenna és Rory. Élik kis idilli életüket, a férj teniszedző, a feleség, Millicent házértékesítőként tevékenykedik. A történetet a férj szemszögéből olvassuk, az ő gondolatait ismerjük meg részletesen és az ő szemén át látjuk a többieket, de legfőképpen Millicent karakterét, aki ahogy haladtunk egyre inkább fura és gyanús lett számomra. Szívesen olvastam volna azért az ő szemszögéből is, jó lett volna meglátni, hogy mi volt néhány cselekedete mögött. A cím alapján azért várható, hogy nála kell keresni az elásott csontot, de még így is teljes megrökönyödést váltott ki belőlem az, amit művelt, vagyis amit a férjével ketten műveltek. Nem tudtak volna moziba járni?! Szerintem a gyilkoláson kívül mással is fel lehet dobni egy házasságot, ha kialszik a szikra, mindkettejüknél volt valami probléma a rendszerben. És ami a legdurvább, hogy ott vannak a gyerekek… Míg ők nyugodtan alszanak és tündérekről meg videójátékokról álmodnak, a szüleik a nappaliban épp a kövi gyilkosság részleteit eszelik ki. Mondhatom nagyon idilli. Vagyis beteges. De nagyon. Egy darabig “idilli” is volt, senki nem jött rá a “hobbijukra”, majd egy idő után szépen kezdtek omladozni a gondosan felépített falak. 

Számos elgondolkodtató kérdést is felvetett (bennem) olvasás közben. 
Milyen következményei vannak a tetteinknek? Mi van akkor, ha kiderül, hogy mégsem ismerjük azt az embert, akit a legjobban szeretünk? Mi történik a hátunk mögött? Mindenki hazudik? 

Tudjuk, hogy a tetteinknek következményei vannak. Minden egyes döntésünk elindít valamit, remélhetőleg jó dolgokat, de van, amikor egy megállíthatatlan lavina követi egyes döntéseinket és nemcsak magunkat, de másokat is magunkkal húzunk lefele, a történet esetében ott vannak a gyerekek… 

Az elején kicsit nehezen rázódtam bele, igazán a könyv közepétől kötött le a történet és akkor jutottam el oda, hogy muszáj elolvasnom és megtudnom,hogy pontosan hogyan is keverednek ki a szereplők ebből a szituációból. 

Az utolsó fejezet, a lezárás kicsit kapkodós volt, szerintem egy pár fejezet erejéig lehetett volna még fokozni és részletezni, mert nagyon hirtelen jutottunk el ide. Illetve az epilógus… becsuktam a könyvet és így tessék?! Ne szórakozzanak velem, hogy ez a vége, nagyon felcseszett. 

Amire még mindenképpen kitérnék az a könyv minősége. Legfőképpen az elején rengeteg elírással, helyesírási hibával találkoztam, ezek a könyv végére megszűntek, ami viszont szembetűnő volt az, hogy néhány mondatnak mintha nem lett volna vége és lényege. Szó szerint hiányzott a mondat fele vagy az alany/állítmány és ezek nagyon szembetűnőek voltak. 1-2 hibát elnéz az ember, előfordulhat bármi, de ez szerintem nagyon sok és a kiadó könyveinél nem szokott ez a jelenség ilyen mértékben előfordulni. 

Összességében nagyon élveztem az olvasást, bátran ajánlom, ha egyrészt a hibáktól el tudsz tekinteni és ha inkább a lélektani része érdekel, nem pedig a véres részletek. 


Még egyszer köszönöm a lehetőséget a kiadónak!