Az internetes párkeresés az utóbbi években egyre inkább elterjedtté vált, szerintem nincs olyan ember, aki nem hallott még a nagyon népszerű Tinderről. Számos előnyét fel lehet sorolni, viszont bőven vannak hátrányai is. Akadnak sikersztorik, olyan párok, akik itt találtak egymásra és évek után is boldog párkapcsolatban élnek, de vannak nagyon félresikerült és veszélyes esetek is, a Tindertojás is egy ilyen példát vonultat fel előttünk.
A rohanó világban alig van időnk elmenni bárhova is, ahol esetleg ismerkedni lehetne, egyetemistaként nekem a napjaim nagy része tanulással telik, de ha nem, akkor mindig elmegyek valahova, viszont a srácok félnek tőlem vagy fene tudja… Bulikban ugyebár nem lehet komolyabb ismerettségre szert tenni, bár ellenpéldát is tudnék felhozni. Érthető, hogy sokan inkább az internet felé fordultak, hiszen lehet, hogy így olyan emberrel is megismerkedhetnek, akivel amúgy nem lenne olyan közös szituáció, ahol spontán találkoznak.
Viszont gyakran elfelejtjük az internet veszélyeit, bárki bárkinek kiadhatja magát, könnyen lehet, hogy nem az az ember ül a képernyő mögött, mint mi hisszük. Ezt fontos mindig szem előtt tartani!!!
De térjünk is a Tindertojásra, mert van mit írnom róla!
Az elején nagyon-nagyon nehezen rázódtam bele, még azon is gondolkodtam, hogy feladom az olvasását. Két szemszögből ismerjük meg a cselekményt, a nő és a férfi szemszögéből, viszont nincsenek feltüntetve nevek vagy bármi, csak annyi a különbség, hogy az egyik szemszögnél enyhén dőltek és kicsit világosabbak a betűk, így sokszor nehéz volt kitalálni, hogy mi is van pontosan. A másik, számomra kicsit negatív dolog az volt, hogy nincsenek fejezet, 3 nagyobb rész van és az összefolyó szemszögekkel karöltve ez enyhén zavarossá tette a dolgokat.
Nekem fontosak a karakterek és az, hogy legyen valami olyan jellemvonásuk, ami miatt szeretem őket, de itt nem volt. A nőtől egyenesen falra tudtam volna mászni, a csávó meg csak szimplán idegesített. Legjobban a nő naívsága bosszantott fel és a hajamat téptem, hogy térjem már észhez.
A témaválasztás nagyon egyedi és ötletes, de sajnos a megvalósítás nem lett annyira kiváló szerény véleményem szerint. A technológia uralta világban az életünknek egyre nagyobb hányadát teszik ki kütyü és mindenféle elektronikus eszközök, alkalmazások és hasonlók, ezek pedig szerintem magukkal hozták a személyes, verbális kommunikáció és személyes találkozás csökkenését, ezzel együtt az elszigetelődést is. “Korunk” legnagyobb problémái az ellaposodott kapcsolatok és házasságok illetve a kommunikáció hiánya, amivel rengeteg ilyen helyzetet meg lehetne oldani. De a kommunikáció nem csak a romantikus kapcsolatokban hiányzik, hanem az élet minden területén jellemző ez a probléma. Ha valaki engem kérdez, hogy mi a number one dolog egy kapcsolatban, akkor az én válaszom minden hezitálás nélkül a kommunikáció. Vajon miért nem mentem pszichológiára?!:DD Na szóval, a fentebb leírt dolgok vezettek Márti házasságának ellaposodásához.
Én ilyen kapcsolatban nem tudtam volna élni, nem tudnám elviselni, hogy még az is be van osztva, hogy mikor van szex, hát azért ezt ne mondják meg nekem. Meg azt se, hogy mit vegyek fel, hogyan vágassam a hajam, sőt semmit. Még olvasni is fájdalmas volt, hogy a férje mennyire lekorlátolja Mártit, de azt még fájdalmasabb volt, hogy ezt addig tökéletesen természetnek vette, amíg nem mutatta meg neki a legjobb barátnője a Tindert. Innentől rögtön fel is pezsdült az élete, belevetette magát ebbe a csodás világba és amint megismerte másik főszereplőnket csak erről szólt az élete. Ismerjük mind, hogy egyesek mit művelnek az interneten egy- egy ismerkedés során, szerintem ezt nem is kell részleteznem. Nos felnőtt nőként Márti is ezt tette, ami számomra borzasztón visszataszító. Mondjuk egy korombelinél is, tartsuk meg a dolgokat személyes ismerkedésre. Szóval ezek után Márti minden megnyilvánulásánál a fejemet fogtam kb. és csak pofán akartam vágni. Nála egy fokkal kevésbé volt irritáló a férfi (akit csak azért nem nevezek a nevén, mert halványlila fogalmam sincs, hogy mi a neve.:D )
A kettejük viszonyának alakulását alapvetően érdekes volt végigkövetni, egyre inkább kitárulkoztak (néha szó szerint) a másik előtt és egyre több bensőséges információt árultak el a másiknak, aminek mondjuk nem feltétlenül az internetes beszélgetés a színhelye szerintem. Legalábbis én a múltamba meg a családi életembe egyrészt amúgy sem avatok be olyat, akit most ismertem meg, másrészt meg főleg nem az interneten.
Amit szintén negatívumként tudnék felhozni az az, hogy nagyon sok visszatekintés volt a múltba. Már-már zavaróan sok. Abból a szempontból jó volt, hogy megismerhettük, hogy milyen események juttatták el őket oda, ahol tartanak (legfőképpen mentálisan).
Egy vicces, de tanulságos jelenben játszódó történetre számítottam, de nagyon nem azt kaptam. Ahogy írtam az ötlet zseniális, amikor olvastam a fülszöveget egyből megtetszett és összességében azt gondolom, hogy nem volt ez olyan rossz, mint mondjuk az értékelés alapján tűnik, csak a személyes észrevételeimet akartam megosztani. A vége viszont nagyon tetszett, nem fogok spoilerezni, de ezt nagyon jól kivitelezte az írónő és összességében egy tanulságos, elgondolkodtató regényt kaptunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése