Sziasztok! Ma A tündérkirály rejtélyéről szeretném veletek megosztani a gondolataim.:)
Köszönöm az Anassa könyveknek a recenziós példányt!
Fülszöveg:
Effy-t, az építészhallgatót sok mindennek nevezték már: hazugnak, cédának, problémás fiatal nőnek, de ő mindenekelőtt túlélő. Amikor megpillant egy pályázati hirdetést kedvenc írója, Emyrs Myrddin családi birtokának megtervezésére, biztos benne, hogy ez a végzete. A férfi leghíresebb művének, az Angharadnak – ami egy lányról szól, aki beleszeret a Tündérkirályba –, szakadt, szamárfüles példánya állandóan Effy éjjeliszekrényén hever. Míg mások kitalációként olvassák a történeteit, a lány tud valamit, amit ők nem: a Tündérkirály valóságos.
Amikor Effy megérkezik a Hiraeth Kúriába, egy süllyedő házba az éhező tenger szélén, találkozik egy földhözragadt, fiatal akadémikussal, Preston-nal, aki azzal a szándékkal érkezett, hogy bebizonyítsa, a lány kedvenc írója csaló volt. Preston a tanulmányainak szentelte az életét, nem hisz a végzetben vagy a mágiában. Azonnal versengeni kezdenek; a levelek, könyvek és naplóbejegyzések alapján rakosgatják össze a nyomokat, de sötét erők, mind halandó, mind mágikus egyaránt összeesküvést szőnek ellenük, és az igazság mindkettőjüket a vesztükbe sodorhatja.
A fülszöveg már a kezdetektől megfogott, aztán pedig a csodaszép borító csak tetézte ezt. Ez volt az első dark academia típusú könyvem, de szerintem nem az utolsó, mert nagyon megtetszett ez a sötét, misztikus hangulat, ami átitatta az egész történetet az elejétől a végéig. Műfaját tekintve ifjúsági gótikus fantasy, lassan épülő romantikus szállal, de emelett komoly témák is terítékre kerülnek a történet során, így egy igazán komplex könyvről beszélhetünk.
A főszereplőnk Effy építészetet tanul, leginkább azért, mert az irodalom szakra nem járhatnak lányok, pedig szíve szerint irodalmat tanulna. Kedvenc írója, mondhatjuk akár hősének is, Emrys Myrddin, aki nemrégiben hunyt el. A kedvenc műve az Angharad, amelyet szinte kívülről tud és rongyosra olvasott. Amikor megtudja, hogy van egy pályázat, amelynek keretén belül meg kell tervezni, hogy hogyan renoválná a Myrddin birtokot, kap az alkalmon és nagy megdöbbenésére ő nyeri és így övé a lehetőség, hogy elutazzon a hősének a házába. Ám ezt kissé beárnyékolja az undorító szexizmus, ami az iskolában zajlik és az, hogy miket tett meg az az ember vele az felháborító. Sajnos ez a fajta szexizmus még sokszor 2024-ben is felfedezhető, a nők helyzete és létjogosultsága bizonyos szakokon megkérdőjelezett még a mai napig is.
De visszatérve Effyre, nem lett különösebben kedvelt karakter számomra. Sőt igazából egyik karakter sem, úgy éreztem, hogy az írónő nem adott eleget ahhoz, hogy úgy igazán megszeressük a karaktereket. Lehet, hogy nem segített, hogy Effy is sokszor elveszett volt a történetben, nem tudta mi igaz és mi nem, így sokszor én is össze voltam zavarodva. A kitartása viszont példaértékű, annak ellenére, hogy a családi helyzete és a mögötte lévő támogatás nem a legjobb.
Effy a Myrddin házba érve megismerkedik Prestonnal, aki irodalomszakos argantai fiú és kivette Effy elől a könyvtárból az összes Myrddinről szóló könyvet, így Effy nem fogadja eleinte kitörő örömmel, de a közös munka összehozza őket, úgyhogy természetesen nem maradunk romantikus szál nélkül sem, de nem ez a hangsúlyos. Kettejük közös jeleneteit kimondottan élveztem, én is visszafojtott lélegzettel vártam, hogy vajon milyen titkokra bukkanak és tetszett, hogy nem hagyták egymást cserben.
Kicsit ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert amikor olvastam akkor érdekelt és nehéz volt letenni, de amikor épp nem olvastam akkor meg annyira nem éreztem a vágyat, hogy a kezembe vegyem. A hangulata, az írásmód tetszett, nagyon szép lett a fordítás és a leírások is nagyon részletesek voltak, néha már talán túlságosan is. Emiatt viszont az események és a háttérsztori pedig nem lettek annyira kifejtve, például a Tündérkirályról sem tudtunk meg olyan sok mindent, mint szerintem indokolt lett volna.
Nem volt egy rossz történet, alkalomadtán szeretek ilyen borongós, sötétebb hangulatú könyveket olvasni, ehhez a téli szürkeséghez tökéletesen passzolt is, de szerintem voltak hiányosságai.:)
Ha van kedvetek írjátok meg a véleményeteket ti is!:)
