Cristina Caboni: Titkos virágok kertje

Köszönöm a recenziós példányt az Alexandra kiadónak!

Fülszöveg: 

A ​londoni Chelsea Flower Show a világ egyik legnagyobb virágkiállítása. A rózsákkal díszített boltívek alatt és a növények között Iris Donati otthon érzi magát. Ám miközben közelebbről szemügyre vesz egy virágkompozíciót, Iris egyszer csak egy szempárral találja szembe magát, amely teljesen olyan, mint az övé; ugyanaz a gesztenyebarna haj, ugyanaz az arc. A lány, Viola, a kiköpött mása. Ő is imádja a virágokat, és az ő csokrai a legkeresettebbek egész Londonban. Iris biztosnak hitt világa egy pillanat alatt meginog. Van egy ikertestvére, akinek a létezéséről húsz éven keresztül még csak nem is tudott. Vajon miért? Most, hogy újra egymásra találtak, Iris és Viola a dolog végére akarnak járni. 
A titok nyitja szülőföldjükön, a Donatik ősrégi villájában és annak hatalmas toszkán kertjében rejlik. Ahogy az egymásra talált testvérek egyre közelebb jutnak az igazsághoz, úgy kerülnek napvilágra a család évszázadokra visszanyúló rejtélyes hagyományai, és úgy kapnak egyre nagyobb szerepet az őket körülvevő virágok. A lányoknak sok mindenen kell keresztülmenniük ahhoz, hogy megértsék: akár a tüskék között megbúvó rózsa, a megpróbáltatások mögött is ott rejlik a megtisztulás.

Be kell vallanom, hogy először a borító keltette fel az érdeklődésem és utána olvastam el a fülszöveget. Nagyon tetszenek a vibráló színek, a könyvesboltban is vonzza a gyanútlanul sétálgató emberek tekintetét. Sokkal szebb, mint az eredeti. 

A romantikus családi történet középpontjában egy ikerpár áll, akik két teljesen különböző környezetben és helyszínen nőttek fel. Viola Londonban nevelkedett édesanyja mellett, Iris pedig édesapjával Amszterdamban. A két lány Olaszország gyönyörű vidékein botlik egymásba, már felnőtt korukban. 

Bevallom engem nehezen kötött le, jobban preferálom a fordulatos, izgalmakban bővelkedő cselekményű történeteket, erről pedig mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy izgalmas. Mármint ne értsetek félre, mert nem egy rossz vagy unalmas történetről van szó. Sok érdekes részletet tartalmaz, de inkább az egyén érzelemvilága áll a középpontban és kevésbé az akció. Nagyon romantikus, álmodozó az egész, de annyira, hogy néha elvesztettem a fonalat, hogy most éppen kinek  a szemszögéből is olvasok és emiatt nem is volt annyira kedvem a kezembe venni, de Olaszország és a virágok végigvitték a hátukon a történetet. Alapvetően két síkon játszódik a történet, a múlt leírásaival próbálja magyarázni az írónő, hogy miért is ez a helyzet, de ahogy már írtam néha összekuszálódtak a szálak és lapozgattam össze-vissza, hogy most ki, mit és hol csinál. 

Középpontban az ikrek közötti érzelmi és lelki kötelék állt és, hogy ez milyen egyedi, de akkor hogyan lehet elszakítani egymástól őket és évtizedekig külön nevelni őket? Melyik épeszű ember tenne ilyet?? Ezt nem igazán tudtam hova tenni. 

A fejezetek elején lévő virágos leírások nagyon tetszettek és érdekesek voltak és összességében is a virágok szeretete keltette jobban életre a történetet szerintem. Egyedi gondolat az biztos, de inkább olyan embereknek jó választás, akik a lassabb, líraibb történeteket kedvelik.