Köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum Kiadónak!
Sziasztok! Az egyetlen augusztusi olvasmányomról hoztam nektek egy bejegyzést, A csillagok az óceán felett című könyvről lenne szó,amely Kimberly Freeman tollából származik.
Egy történet tele szeretettel, rejtélyekkel, kalandokkal és kellő mennyiségű fordulattal. A regény főbb kérdései mind az anya-lánya kapcsolat körül forognak. Milyen a jó anya-lánya kapcsolat? Van bármi erősebb az anya-lánya szeretetnél? Mitől válik valaki jó anyává? Egyáltalán létezik ilyen fogalom? Ezekre és még számos témához kapcsolódó kérdésre keresünk és kapunk választ olvasás során.
Két szálon fut a cselekmény: az egyik szál a jelenben, a másik pedig a múltban, az 1800-as évek végén játszódik. Később pedig kapunk egy harmadik szálat,amit pedig levélrészletek alapján ismerünk meg. Az elején a jelenbeli részeket nem teljesen tudtam hova tenni, sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem a múltban játszódó szál, vagyis Agnes története,de a végére szépen keretet alkotott a mű, a jelenben zártunk, ott futottak össze a szálak.
Agnes a kezdetben nem volt túl szimpatikus, forrófejű, meggondolatlan volt és ezek miatt hibát hibára halmozott, pedig ha egy pillanatra megállt volna átgondolni a dolgokat, akkor sok kellemetlenséget el lehetett volna kerülni. Egy otthonban nevelkedett, majd amikor elég idős hozzá egy gomb alapján elindul megkeresni az édesanyját.
Először Londonba viszi útja, ahol ugyan az édesanyját nem találja, csak az anyja testvérét és Juliust, akit Mariana fogadott be. Julius és Agnes kapcsolatának alakulását végigkövethetjük, hol együtt folytatják Genevieve keresését, hol csak lélekben vannak együtt. Agnes a londoni sikertelenség után egy elhintett morzsa alapján Párizsban keveredik igencsak meleg helyzetekbe. Itt is bebizonyította, hogy mennyire kitartó és semmi sem tántoríthatja el a céljaitól. Ne ijedjen meg senki, az utazás soha nem érhet véget, úgyhogy Colombo felé vették az irányt. Ha ez nem lenne elég, még Ausztráliába is ellátogat, ahonnan pedig újra Londonba indul. De nem spoilereznék, hogy itt mi történt.
Újra során rengeteg különféle emberrel és szituációval találkozik, az ő élete mellett számos ember sorsát is megismerjük. Ezek mind hozzájárultak a személyiségének fejlődéséhez, amit a regény második felében kezdtünk tapasztalni. A kalandozásai során sok új dolgot tanult magáról, az emberekről és az életről.
A jelenben egy bristoli neves professzorasszonyról olvashatunk, aki egy viktoriánus korból származó levelezést próbál kibogozni és megismerni. Lánya, Victoria megérkezik, hogy ápolja édesanyját, majd pedig a levelek is a nyakába szakadnak és beleveti magát a rejtélybe.
A levelezésekben Moineau és Emil tiltott történetét ismerhetjük meg. Moineau, vagyis kis veréb a nagynénjét látogatja meg, Harriett néni nemrég vesztette el a férjét. A faluban sétálgatva hozza össze a sors Emillel, az áccsal. A szülők nem néznék jó szemmel, hogy lányunk egy közönséges áccsal szűri össze a levet, így kapcsolatuk javarészt lopott csókokból áll. Hamarosan Moineau-nek el kell hagynia a falut, de ezt már nem egyedül teszi…
Mindegyik szálon az anya-lánya kapcsolat, illetve szeretet megnyilvánulásairól olvashatunk. Sajnos mint Agnesnek, sokaknak nem adatik meg, hogy az édesanyjukkal szoros kapcsolatot ápoljanak, vagy esetleg egy vita miatt elhidegülnek és nem beszélnek egymással. Számomra a szüleim a legfontosabbak a világon, egyikük nélkül sem élném tól, de az anya-lánya kapcsolathoz semmi sem fogható. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy nekünk ilyen jó a kapcsolatunk, persze néha leordítjuk a másik fejét vagy 2 napig csendkirályt játszunk. Amióta egyetemen vagyok még fontosabb és amikor hazajövök a hétvégére próbálok nem vitatkozni és minél több időt együtt tölteni vele, még akkor is, ha éppen ő főz és én mellett írom a bejegyzést, mint például most. Tudom, hogy bármikor elmondhatok bármit, az őszinteség a legfontosabb. Én sosem titkoltam el rossz jegyeket sem, mindig azonnal elmondtam, hogy mi a helyzet. Nélküle és apu nélkül már rég otthagytam volna a picsába az egyetemet és hazajöttem volna, mert nagyon nehezen viselem, de ilyenkor felhívom őket és beszélünk, aztán folytatom a bőgést.
Nagyon szívmelengető volt olvasni, hogy a végére minden helyreállt és minden szál happy enddel zárult. Igazi fordulatos, kalandos és nem utolsó sorban szívmelengető, sokszor romantikus történet volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése