Sziasztok! Ma a 2018-as év egyik legnagyobb kedvencéről hoztam egy kis ajánlót. Molyon sokszor jött velem szembe, láttam,hogy sokan szeretik,gondoltam én is adok neki egy esélyt. Nagyon jól tettem,mert imádtam!!!!
Én is úgy kezdtem neki a történetnek,hogy egy könnyed mesét fogok olvasni,de nem is tévedhettem volna nagyobbat. Tele van rejtélyekkel,ármánykodással és varázslattal a történet,ami minden,csak nem mese. A történet lassan halad,lépésenként tárja fel előttünk a dolgokat. Néha ugyan kicsit sok volt a leírás,de alapvetően úgy gondolom,hogy kellett,hogy megismerhessük ezt a világot. Ez a történet olyan,mint egy mag,amit legalább 200 rétegnyi burok fed,mindig lefejtünk egyet-egyet,de még rengeteg marad. Amikor úgy érezzük,hogy valami megoldódik,valami újabb titokra,összeesküvésre derül fény. Az elejétől kezdve nagyon tetszett, de elég lassan haladtam vele. Az utolsó 200 oldal borzasztóan érdekes volt, 1 nap alatt el is olvastam,csak úgy faltam a lapokat,annyira felpörögtek a cselekmények. Ez az egész világ tele van rejtéllyel, mágiával és ármánykodással. Senki és semmi nem az aminek tűnik. Nagyon különleges világot épített fel Dabos, különleges képességekkel és hatalmi rendszerrel és hatalmi harcokkal. De vajon mi is lehet a fő célja a családfőnek? Miért is van szüksége Ophéliere? Na erre nem sikerült még rájönnöm.
A szereplők is nagyon jól megformáltak voltak. Voltak pozitív tulajdonságaik és megnyilvánulásaik,de nagyon negatívak is. Amikor úgy éreztem,hogy valaki megkedvelek,akkor robbant a bomba és legszívesebben leütöttem volna.
Ophélie nagy jellemfejlődésen ment keresztül a történet során és egy nagyon erős női főhősnő. Kezdetben úgy ismertük meg,mint az ügyetlen múzeumtulajdonos,aki minden kérőjét elutasítja. Kezdetben nem annyira találja magát,de ahogy a cselekmény halad előre, ő is egyre nagyobb belső erőt fedezett fel magában, egyre tettrekészebb lett. Nem tudta,hogy kiben bízhat meg, ki akar neki segíteni vagy ki akar éppen keresztbe tenni. Rájött,hogy ebben a világban csak magára számíthat. Szerintem ez a mi életünkre is vonatkoztatható. Számomra újra és újra bebizonyosodik,hogy tényleg csak magamra támaszkodhatok. Persze ez embernek vannak barátai akikkel megoszt nagyon sok mindent, de a végén úgyis csak mi maradunk magunknak akikre 10000%-ban számíthatunk. Az egyik legjobban megírt női karakter akiről mostanában olvastam. Nem a külvilágtól várja a segítséget,hanem maga próbál megoldást találni a problémájára.
Berenilde volt az,akit nem tudtam hova tenni. Most segíteni akar vagy nem? Kinek az oldalán áll? Végig próbáltam kitalálni,hogy most a jókhoz vagy a rosszakhoz tartozik,de rá kellett jönnöm,hogy ebben a történetben nincs olyan,hogy jó és rossz. Annyira árnyalt karaktereket alkotott Dabos,hogy néha lehetetlen rájönni,hogy kinek mi a valós szándéka.
Akit még muszáj megemlítenem az Thorn. Nagy hatalom van a kezében,amit előszeretettel használ is. Róla is elhittem valamit és pont az ellenkezője lett igaz, ezen nagyon meglepődtem,de kíváncsi vagyok,hogy a következő részben mit hoz ki belőle az írónő,mert szerintem egy nagyon érdekes karakterré válhat.
Összeségében egy 5 csillagos történet, nagyon jól felépített világgal és cselekménnyel ami számos lehetőséget tartogat a következő részekre nézve és nagyon várom,hogy a 2.részt elolvashassam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése