Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a holdvilágban - Könyvajánló

Sziasztok! 

A Rejtélyes eltűnések a holdvilágban volt a 2019-es év első olvasmánya és hihetetlenül magasra tette a mércét. A tél jegyeseit még decemberben olvastam és az is nagyon tetszett,viszont lassan haladtam,nem tudtam annyira ráhangolódni, mint most,de a 2. részét röpke 3 nap alatt elolvastam és alig tudtam lerakni. Néha arra eszméltem fel,hogy bakker bepisilek,elfeledkeztem mindenről. Teljesen beszippantott a világ,amit Dabos alkotott. Ebben a részben jóval több esemény volt és azok is gyorsabban pörögtek. A könyv címét adó eltűnések inkább a végén,a megoldásnál kaptak nagyobb hangsúlyt. Amikor eltűnt valaki rácsodálkoztunk,hogy "jéé,már nincs itt, hova tünt?",de megtünk tovább. A második eltűnésnél már kicsit tovább csodálkoztunk, a harmadiknál már kezdtünk rájönni,hogy valami turpisság van,de igazán a nagykövet eltűnésénél kezdtünk mélyebb nyomozásba és keresésbe. A végére megint csak kapkodtam a fejem,hogy te jó ég, mennyi minden történik,de nagyon élveztem és minden egyébb kötelességem hanyagolva olvastam a végéig,ami sokkolt. Megint. Miért kell ezt tenni szegény olvasókkal? :(

Ophélie jelleme még többet fejlődött, majdnem teljesen levetkőzte a kislányt aki Animán volt, és egy igazi erős személy lett belőle, aki, ha igazságtalanságot érzett vagy valakinek segíteni akart a sarkára állt és meg nem állt amíg nem sikerült elérnie a célját. Természetesen az ügyetlenségét nem vetkőzte le,de én is kétballábas vagyok még 19 évesen is. A kedvenc részeim természetesen a Thorn-Ophélie jelenetek voltak,amiből most jóval többet kaptunk,de még mindig olvastam volna róluk többet. De így volt hiteles és igazi. Ha folyton egymás nyakába borulnak nem lett volna a személyiségükhöz való. De azok a pillanatok annyira  igaziak voltak én meg így éreztem magam: 

Nincs két különbözőbb ember mint ők,mégis annyira kiegészítik egymást és annyira ráhangolódnak a másikra, üdítő olvasni a kalandjaikról. 

A másik amit ki tudnék emelni Ophélievel kapcsolatban, az a makacssága. Megmondták neki,hogy ennyi volt,menjen haza,de ő nem tette, addig ment és kereste a megoldást amíg megtalálta. 

Thorn pedig,ahogy az első rész értékelésében írtam tényleg nagyon sok mindent tartogatott számunkra ebben a részben, óriási terhet cipel a vállán és óriási rejtélybe ásta bele magát, aminek megoldásába remélem Ophéliet is beleveszi, makacsságát félretéve. Néhány helyen megmutatkozott,hogy mélyen belül mennyire megtört lelkű és vágyik a szeretetre és halálosan szerelmes is. Ilyenkor kicsit összefacsarodott a szívem és megölelgettem volna. Az utolsó fejezeteket olvasva a pulzusom felugrott 130-ra, bakker az nagyon intenzív volt.Az a mondat... Mi lesz veled drága Thorn? Hol vagy? Nagyon aggódom a drága exfőkincstárnokomért. 

A végére ugyan fény derül az eltűnések mögött álló személy kilétére,de arra,hogy valóban ki mozgatja a szálakat nem,sőt egyre több kérdést vet fel az olvasóban és a szereplőkben is,hogy merre keresgéljenek,mit csináljának. Mindig csak kapkodtak a fejem,hogy elhittem valamit és annak pontosan az ellentéte volt igaz. 

Dabos hihetetlen aprólékossággal és precizitással alkotta meg a regény világát. Minden egyes kis dolognak szerepe van, tényleg minden részletre figyelt a Légvárat, a Holdvilágot, a Sarkot és az egész világot beleértve. A leírások,épületek,homokórák,az egész rendszer... minden,egyszerűen annyira hihető és valóságos,hogy olvasás közben néhol elhittem,hogy tényeg létezik a Sark, Anima és a többi szilánk. Mondom teljesen kizökkentett a mindennapi életből. Ahogy az első rész értékelésében írtam a "magról" még több réteg került le és egyre érdekesebbé válik,hogy ki áll az egyes dolgok mögött. Mire megértjük a Töredékek jelentését és jelentőségét,már nyakig állunk a szarban a rejtélyekben. A Sarkon tényleg semmi nem az  aminek hiszed,néha még ránk is hatással vannak a káprázatok. 

Ha egy egyedi, gyönyörűen felépített ám, de szövevényes, ármánykodással teli világról és szerethető,különleges szereplőkről szeretnétek olvasni mindenképpen ajánlom,mert borzasztóan megéri elolvasni. A 660 oldal gyorsan elrepült, a 450. oldal környékén elkezdtem imádkozni hátha valahogy mágikusan 1200 oldalas lesz,mert nem akartam befejezni. Főleg,hogy a 3. rész még messze van... De nagyon igényes a fordítás,úgyhogy mindenképp megéri várni rá. 

Az első részről az értékelésem ITT található, ha érdekel titeket. 

Zárásként néhány fanart,amit Pinteresten találtam a kedvenc párosomról: