Sziasztok! Újabb Kollár Betti regényt pipálhatok ki a listámról és azt kell mondjam, hogy egyre jobban szeretem az írásait. A vonzás törvénye engem elképesztően beszippantott és alig tudtam letenni a hétvége folyamán. Sőt, következő olvasmánynak nem A vonzás szépségét terveztem, de a befejezés után muszáj folytatnom Sere történetét, nagyon érdekel, hogy hogyan alakul. Mivel egymás után olvastam a két kötetet, most egy összevont bejegyzést hoztam.:)
Ha valaki esetleg nem tudta, akkor mondanám, hogy Betti Wattpadon írta a történetet, amit én emlékeim szerint el is kezdtem, de csak úgy,mint a legtöbb sztorit, ezt sem fejeztem be, de itt volt a tökéletes alkalom.
A vonzás törvénye
Serenity édesanyjával egy távoli városba költözik, hogy maguk mögött hagyjanak egy múltbéli tragédiát. A lány a helyi egyetemen folytatja tovább a tanulmányait, és már a beiratkozás napján megismerkedik Ace-szel, aki a kar közismert szívtiprójának hírében áll. Ace rögtön meglátja a kihívást Serében, a lány azonban nem dől be a fiú vonzerejének. Hogy lerázza, alkut ajánl neki: ha Ace egy hónapig mellőzi a többi lányt, megkaphatja őt egy éjszakára.
Serének így egyszerre kell szembenéznie a múltjában történt eseményekkel és a fiú iránt érzett egyre növekvő vonzalmával, nem beszélve Rhettről, Ace gúnyos és hűvös legjobb barátjáról, aki a jelek szerint mindig rosszkor van jó helyen. Bár Ace roppant vonzó, úgy tűnik, Serének ez önmagában mégsem elég. Vajon Ace végig csak elcsábítani akarja a lányt, vagy Sere el tudja érni, hogy szép lassan megváltozzon mellette?
Véleményem:
Sere az édesanyjával új helyre költözik és beiratkozik a helyi egyetemre, ahol rögtön sikerül belebotlania a helyi menő srácba, aki nyilván nagyon helyes és igazi playboy hírében áll. Az új jövevény, vagyis Sere nagyon felkelti a fiú figyelmét, egy ideig kerülgetik egymást, Ace folyton keresi a társaságát, végül úgy alakul, hogy egyességet kötnek, Ace egy hónapig nem léphet semmilyen kapcsolatba lányokkal, cserébe megkapja Seret. Sere ezzel azt akarja elérni, hogy békén hagyja a fiú, azt gondolja, hogy nem bírna ki egy hónapot.
Eközben egyre több idő töltenek együtt és megismerik egymást, bár elég felszínes a kapcsolatuk ebből a szempontból, mélyenszántó beszélgetések nem történtek, amit én kicsit hiányoltam is a történetből. A történet 1 hónapot ölel fel, ennyi idő alatt nem gondolom, hogy lehet igazán mély kapcsolatokat kialakítani, bár van kivétel, viszont az nem Sere és Ace lesznek szerintem. Számomra valahogy nem illettek össze soha, barátként szerintem tök jók, de valahogy a kettejük köztik kémiai nem jött át.
Sere nem feltétlenül lesz a kedvenc karakterem, az elején nagyon felszínes, előítéletes, de ahogy haladunk előre az időben ez javul és megkedveltem.
Ace szintén nagyon felszínes ( valaki számolja meg,hogy hányszor írtam le) és kb,csak egy dolog járt a fejében: lányok. Szerintem ő tartogat még érdekességet, úgyhogy kíváncsi vagyok rá, remélem A vonzás szépségében megismerjük.
De térjünk rá egy kicsit a személyes kedvenc karakteremre, Rhettre. Valamiért nagyon felkeltette a figyelmem a fiú, rejtélyes, zárkózott, de mindig ott volt, ahol szükség volt rá és sokat segített Serenek, annak ellenére, hogy folyamatosan hangoztatta, hogy nem a barátja és csak addig foglalkoznak vele, amíg Ace számára érdekes. Hát meglátjuk ez mennyire igaz,mert a befejezés kicsit másról árulkodott, úgyhogy a bejegyzés megírása után neki is állok a folytatásnak.
Szerettem azokat a részeket, amikor Sere a fiúkkal volt és jól érezte magát, úgy érezte, hogy tartozik valahova, de örültem, hogy nyitott mások fele és talált barátokat.
Nekem ez egy tökéletes hétvégi guilty pleasure olvasmány volt a hétvégre, tipikusan olyan, ami ugyan nem tökéletes, de mégis teljesen beszippant a történet és tudni akarom hogy folytatódik, ezért most megyek is olvasni tovább és majd hozom arról is a beszámolót!!
A vonzás szépsége
Sere és Ace alkuja ugyan felbomlott, de ez nem jelenti azt, hogy Sere végre megszabadult a nehézségektől. Még nem tette túl magát Ace-en, ráadásul újabban zavarban érzi magát Rhett előtt. Változóban vannak a dolgok: Ace mintha már más szándékkal közeledne felé, mint korábban, Rhett pedig egyre nyitottabb és barátságosabb.
Sere lassan ráébred, hogy szerelmes, de egy vadonatúj kihívással kell szembenéznie, mégpedig azzal, hogy milyen is párkapcsolatban élni. Végre rálel a saját társaságára, és úgy érzi, tartozik valahova, valakihez. Ám nem mindenki az, akinek mondja magát. Meg kell birkóznia saját bizonytalanságával és a kaliforniai élete miatti rossz érzéseivel is. Rég történt eseményekre derül fény, fájdalmas érzések törnek felszínre, de ezúttal már Serén múlik, hogy egyedül néz-e velük szembe.
Vajon sikerül rátalálnia önmagára és a problémák ellenére is kitartania amellett, akit szeret?
Véleményem:
Hogy én mennyire imádtam ezt a részt!! Nekem sokkal jobban tetszett, mint az első, pedig azt is szerettem olvasni, úgyhogy igazán örültem, hogy a polcomon várt ez a rész is. Az tuti, hogy Betti is azon írók közé lépett, akinek az új könyveit egyből be fogom szerezni, nagyon szeretem az írásmódját.
Feljebb már írtam, hogy nekem Rhett lett az abszolút kedvenc karakterem, így extrán boldog voltam, hogy ő került a középpontba és végre kicsit megismerhettük. Ő egy igazán érdekes, többrétegű karakter, akit szerintem 100%-osan még a szülei sem ismernek, de végre kicsit jobban megmutatta magát. Olyan fiú, aki figyel a barátnőjére, szeretteire, mindig kiáll mellettük és a javukat nézi, okos, kommunikatív, aminek még fontos szerepe lesz. Udvarias, kissé makacs illetve rengeteg olyan szokása van, amiből nem enged. Sererel is igazán figyelmes volt, mindig próbálta megnyugtatni, biztosítani arról, hogy hogy érez.
Egy nagyon fontos témát boncolgat az írónő ebben a kötetben, különösen első komoly kapcsolat esetén megjelenik a bizonytalanság. Nem vagyok elég szép, elég okos, elég ambíciózus, nem vagyok elég semmilyen téren. Jobbat érdemel. Nem illek hozzá. A munkatársai szebbek, okosabbak. Ezek mind megjelentek Sere gondolatai között, de gyanítom nincs egyedül ezzel a problémával és sokak fejében megjelennek ezek a gondolatok. Ha egyszer belekerülünk ebbe a spirálba nehéz kimászni belőle, hacsak nincs mellettünk egy olyan férfi, mint Rhett, aki meg tud győzni az ellenkezőjéről. Sokadjára is leírom, hogy imádtam Rhettyt, egyrészt emiatt is. Egy jó párkapcsolat alapja a kommunikáció, nem csak arról, hogy mit csináltunk ma vagy mi legyen a vacsi, hanem igenis meg kell osztani ezeket a gondolatokat is, nem lehet tabu, mert akkor valami nem jó abban a kapcsolatban. Szerintem szuper, hogy Betti ezzel a fiatalabb korosztálynak is jó példát mutat a kommunikáció fontosságáról.
Sere gondolataival tudtam azonosulni, teljesen olyan volt, mint bárki abban a helyzetben, korosztályban. Szerintem az egyetemisták nagy részében felmerül az, hogy egyáltalán miért csinálják, már nem tetszik, semmi értelme, mi lesz belőlük, ha végeznem, ezzel én is így vagyok jelenleg végzősként, úgyhogy ezt 100%-osan át tudtam érezni és tök jó, hogy ez is megjelenik a könyvben. Minden felnőtt azt hajtogatja, hogy "jajj, fiam, addig jó, amíg tanulsz", ez valamilyen szinten igaz is, de nekünk is sok nehézséggel kell szembenéznünk.
Nem véletlenül mondják, hogy egy túlgondolós embernek jó ha a párja jó kommunikációs képességekkel rendelkezik.:)
Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, szerintem tök jó és pozitív a mondanivalója, úgyhogy én mindenkinek ajánlom Betti többi könyvével együtt.
Hamarosan Cage és Jackie történetét is sorra kerítem, addig is sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése