Borsa Brown: Párban Nápolyban - Könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzés nem csak azért különleges, mert Olaszország a kedvenc országom, hanem azért is mert ez a 100. bejegyzés a blogon.:) De csapjunk is bele és beszéljünk a könyvről! 

Amikor megláttam a borítót és a címet, hogy Nápolyban játszódik, rögtön felkaptam a fejem, a fülszöveg pedig tovább fokozta a kíváncsiságom. A borító gyönyörű, imádom a színvilágot rajta. Ahogy említettem Olaszország a kedvenc országom, nagyon közel áll a szívemhez, Nápolyban is jártam, bár nekem annyira nem jött be, de érdekelt, hogy az írónő hogyan jeleníti meg és azt kell mondjam, hogy 10/10, tökéletesen megegyezik mindennel, amit tapasztaltam.  Nápolyban több világ kereszteződik, attól függ, hogy éppen melyik részen vagy. Az óvárosban szó szerint féltem a kis utcákban, sikátorokban, nem is akarom tudni mi csepegett a nyakba az erkélyekről, úgy kapaszkodtam a táskámba, mintha nem lenne holnap. A másik oldala pedig egy átlagos olasz város, tele boltokkal, sétálóutcákkal és pizzériákkal. Mutatok is egy-két saját képet, hogy milyenek is ezek a sikárok, ahol akár Isabella is egyedül sétálhatott.Nem túl bizalomgerjesztőek azt el kell ismerni, különösen nem sötétben.  

Isabella Amerikából érkezik Nápolyba, hogy egy gyilkosság gyanúsítottját felkutassa és börtönbe zárassa. Sajnos ez nem egy szokványos gyilkosság, hiszen Isabella unokatestvére, Mia az áldozat, akivel a DNS minták alapján az olasz maffia, Camorra tagjai végeztek, ezért is vezet az FBI ügynök útja a pizza hazájába. Szerintem kijelenthetjük, hogy Isabella megfelel a tipikus amerikai sztereotípiáknak, nem a legélesebb kés a fiókban, és még finom voltam. Azért mondjuk el mind egy imát, hogy a valóságban nem ilyen ügynököket alkalmaznak.  Ahogy említettem Isabella a Camorra nyomába ered, társa egy helyi nagyágyú nyomozó, a Camorra mondhatni szakértője, Matteo Mazzola lesz, aki kezdetben szkeptikus a nővel szemben. Mondjuk szerintem mindenki az lenne, miután egy FBI ügynök tűsarkúban és kiskosztümben libben be egy gyilkosság helyszínére... Szóval kettejük kapcsolata kissé viharosan indul, Isabella az ismeretek hiányában nem fogja fel a maffia működését és az egész szituáció veszélyeit, Matteo pedig próbálja megakadályozni, hogy valamilyen orbitális hülyeséget csináljon.  Matteo nekem nagyon szimpatikus volt, igazi olasz férfi, reggeli útközben a pékségben egy jó espressoval, ebédre pizza, csakis margherita, nem mindenféle kukoricás, gombás kreálmány. (Egyébként ha Nápolyban jártok tényleg javaslom, hogy legalább egyszer egyetek egy margheritát, hihetetlenül finom és sokkal másabb, mint amit nálunk árulnak margheritaként. Csatolok is róla egy képet.) Számomra teljesen érthető volt a kiakadása, amikor Isabella mindenfélével megrakott pizzát akart enni Nápolyban. 

Matteo vitte a hátán a sztorit számomra, az ő hátteréről szívesen olvastam volna még, hiszen ő ebben a környezetben nőtt fel és innen tört ki, valószínűleg azért is olyan sikeres, mert meg vannak a kapcsolatai. Szerintem egy nagyon érdekes karakter, sokkal érdekesebb, mint Isabella, aki hihetetlenül önfejű és ajtóstul ront a házba, ami csak rosszhoz vezethet. Nem szeretek női főszereplőket lehúzni, de FBI ügynökként lehetett volna több esze is. De tényleg Matteo miatt akár még egyszer is elolvasnám, főleg ha még többet meg tudhatunk róla. 

Két különböző világ került szembe egymással Matteo és Isabella személyeként, az olasz életstílus, amiről mindenki tudja, hogy kiabálós, hangos, de nagyon szerethető, és az amerikai sokkal ridegebb, énközpontúbb világ, de a végére sikerrel vették a kultúrális különbségeket és együtt tudtak dolgozni. 

A kémia bőven megvolt a szereplőink között, úgyhogy tényleg minden adott egy tökéletes nyári kikapcsolódáshoz, bár a kettejük közötti szikrák, akár télen is megmelengetik a légkört. 

Olaszország, dolce vita, pizza, olasz férfiak, kis maffia és tadamm: Nápoly

Néhány extra kép, ha valakit érdekel:

Még egy kis sikátor

Akadnak azért szép helyek is:)