Völgyi Anna: Karamellás kétszersült - Könyvajánló

Sziasztok! Újra visszatértem egy hosszabb kihagyás után, ígérem több bejegyzés lesz a nyár folyamán. Valamiért akkor jönnek a legjobb ötletek, amikor tanulnom kellene, úgyhogy szorgosan írogatom ezeket, amikor időm engedi igyekszem megírni őket. Remélem azért valaki még olvassa a blogot.:) A mai bejegyzés témája Völgyi Anna legújabb könyve, a Karamellás kétszersült.  

Fülszöveg: 

Völgyi ​Anna kötete nem egy furcsa ételkülönlegességeket taglaló szakácskönyv, hanem egy szellemes, fiatalosan könnyed, néhol borúlátóan romantikus történet, amely a főhőst kíméletlenül szembesíti a rossz döntéseivel. Csongor elmeséli, hogyan ingázott a város és az agglomeráció, az egyetem és a borozó, költészet és valóság, szerelem és társtalanság között. Megtudjuk, hogy a versek mindent képesek helyrehozni és elrontani. Láthatjuk, hogy múzsának lenni sem könnyű, és egyáltalán: hogy lenni néha nehéz. Vajon a tragédiák közelebb hoznak két embert egymáshoz vagy szétszakítják őket? Milyen ízű a karamellás kétszersült? A regényben ezekre a kérdésekre is választ kapunk. 

„Vér száguldott a fülemben. Fénykarikák, sodrás. Lehúzott egy örvény. Nehéz voltam, mint egy kődarab, talán megállt a szívem. Hínár csavarodott a lábszáramra, egyre mélyebbre merültem. A víz alatt mintha Bori közeledett volna – megragadta a karom, felfelé indultunk. Sötét hullámok a felszínen, látóhártya-égető napfény, fehér, vizet simítgató karjaink. Bori egyik tincse vízcseppektől fénylő nyakára tapadt, ázott pólója alatt a húsába vágott a melltartópántja. Elfáradtam, az Achilles-inamon felkúszó nyilallások pedig egyre azt sugallták, hogy sok lesz lassan a jóból.”

Bevallom kissé szokatlan volt férfi szemszögből olvasni a különböző érzelmek, többek között a szerelem és csalódás átélésének fázisait. A szokatlant egyébként pozitívan értem, üdítő olvasmány volt.  Csongor szemén keresztül számos nagyon sok egyetemistát érintő problémát körüljárhattunk kezdve az útkereséssel, szerelemmel, vidéki vs fővárosi élet kérdéseivel. Sok dologgal tudtam magam is azonosulni, főleg azzal, hogy nekem is A nagy pénzrablás a kedvenc sorozatom. 😁 

Csongor logisztkát tanul, egy szép napon pedig megismerkedik Borival, aki teljesen elrabolja a szívét. Kettejük kalandjait nagyon jó volt olvasni, azt a bizonyos eseményt leszámítva, az kicsit sokkolt. Nagyon szerettem már Anna előző könyvében is a gyönyörű leírásokat, most sem kellett csalódnom, itt is megkaptam ezeket, így még inkább oda tudtam magam képzelni magam a különböző szituációkba. 
Azonban a kezdeti romantika kicsit megfeneklett, nem teljesen egyezett az elképzelésük a kapcsolatot illetően, így a szerelem után a csalódás, elvesztés és a viszonzatlan szerelem érzelmeit is átélhettünk Csongor szemén keresztül. A viszonzatlant nem mondanám teljesen viszonzatlannak, de Bori félelmei, tartózkodása miatt így tűnt. 

Ahogy feljebb is említettem Csongor élete teljes mértékben párhuzamba vonható egy átlag egyetemista életével. Azért valljuk be kevesen vannak, akikkel nem fordult elő, hogy egy görbe este után nem igazán sikerült beérni a reggel 8-as órára. Velem sem sokszor, de be kell ismernem, hogy volt olyan nap, hogy az egész napot ágyban kellett töltenem. De ennyit rólam, nem égetem magam tovább.😂 

Szintén általános egyetemista probléma, hogy most van- e értelme ezt tanulni, érdekel-e vagy csak elcseszem az időm, egyáltalán akarom- e én ezt. Ebben a félévben az én fejemen is sokszor átfutottak ezek a gondolatok. Nem egyszerű hirtelen belecseppenni a felnőtt világba, esetleg más városban magunkra utalva, nekünk kell mindent megoldani. Az elején nekem is nehéz volt, de belejön az ember idővel. Anna, esetleg az én életemet vetted alapul? Túl sok részlettel tudok azonosulni.

Ha valamit negatívumként kellene kiemelni az Bori exe, szerintem nélküle is jól meglettünk volna, vagy esetleg megtudhattunk volna róla több mindent. Ezt leszámítva nagyon jó olvasmány volt, tipikus nyári estére való szerintem. 

Nagyon köszönöm a lehetőséget az írónőnek.❤️