Fülszöveg:
Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?
Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?
Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni – képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot …, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét.
Köszönöm a recenziós példányt a Manó Könyveknek!
Az egyik kedvenc Disney mesém a Frozen, nagyon szerettem a karaktereket és a történetet, de legfőképpen a kis beszélő hóember, Olaf lopta el a szívem. Nagyon örülök, hogy hozzánk is megérkezett ez a retelling sorozat és ilyen gyorsan érkeznek a részek, mindig jó érzés belemerülni a kedvenc meséim világába és újraélni ezeket egy új formában.
A Ne érezz, ne kérdezz esetén Elza és Anna nem ismerték egymást, külön nevelkedtek és sosem találkoztak. Kíváncsi voltam, hogy hogyan fog alakulni a történet és az írónő hogyan hozza össze a testvéreket. Be kell vallanom nekem talán jobban is tetszett így a cselekmény, jobban megismerhettük a karaktereket és sokkal közelebb éreztem őket magamhoz.
Elza életében hatalmas fordulópont a szülei elvesztése, nemcsak magára kell vállalnia az uralkodói szerepet a gyász közepette, hanem egy furcsa erő is felszínre tör benne, amellyel egyedül kell megküzdeni, ám hamar a segítségére érkezik kedvenc hóemberünk Olaf, aki itt is hihetetlenül cuki és szórakoztató. Elzában olyan emlékek ébrednek, amelyekre nem tud magyarázatot adni, olyan ember jelenik meg benne, akivel szerinte sosem találkozott és nem is ismeri. Ahogy haladunk előre az események sorában lesznek egyre tisztábbak Elza emlékei és egyre jobban izgulunk a két testvér sorsa miatt.
Anna Harmonban nevelkedett a Tomally családnál, akik egy pékséget vezetnek, hogy finomabbnál finomabb pékárúval örvendeztessék meg a város lakóit. Egy megmagyarázhatatlan érzés Annát valamiért Arandellebe húzza és minden vágya, hogy ott nyisson egy saját pékséget. Csakúgy, mint Elzában benne is felélednek eltemetett emlékmorzsák egy elveszettnek hitt testvérről.
Az írónő sokszor nyúl vissza a mese alaptörténetéhez, 1-2 dolgot változtat, nem úgy mint a sorozat első kötetében a Fénytörésekben. Mivel azt is nemrég olvastam könnyen össze tudom hasonlítani. Ott az írónő sokkal inkább eltért és egy új cselekményszálat adott a szereplőknek, míg a Ne érezz, ne kérdezz esetében csak minimális eltérések vannak, a kiindulópontot nem tekintve.
Ezt nem negatívumként említem, mint írtam nekem talán jobban is tetszett így a történet.
A jégkastélyos, keresős jelenetek nagyon izgalmasak voltak, Anna és Kristoff története sokkal szebb és az ő szerénységükhöz jobban passzoló volt, mint az a drámai jelenet a mesében. Kicsit ügyetlen, de nagyon édes a kapcsolatuk, pont mint ők. Imádtam. A testvéri szeretet és különleges kapocs volt a legfőbb szál, nem pedig a szerelem. Csodálatos érzés, ha van az embernek testvére, akire mindig támaszkodhat és ezt a köteléket semmi sem szakíthatja el.
A befejezése pedig nagyon pozitív és nagyon szép, öröm volt olvasni és amikor becsuktam a könyvet is olyan jó érzés volt bennem, hogy egy ilyen übercuki könyvet olvashattam, ugyanakkor kicsit fájt újra visszatérni a valóvilágba, de ha jól olvastam októberben jön a sorozat következő kötete, újra Elizabeth Lim tollából, én már nagyon várom. (Csak zárójelben mondom, hogy az egy Hamupipőke retelling lesz, remélem hasonlóan izgalmas történetet kapunk, mint a Fénytörések.)
Ha szeretitek a Disney történeteket, de szeretnétek egy kicsit más megvilágításban olvasni őket, akkor bátran ajánlom a Sorsfordító történetek eddig megjelent két kötetét.:) JAJJ, majdnem elfelejtettem megemlíteni a gyönyörű borítókat és a
különleges színes, élfestést. Ajándékba is tökéletesek, biztos leveszitek bármelyik mesekedvelő gyereket a lábáról egy ilyen csodaszép könyvvel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése