K.M.Holmes - Éjféli napsütés - Könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésemmel Izland mesés tájaira utazhattok velem K.M.Holmes legújabb regénye segítségével. Tartsatok velem! Köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt!

Fülszöveg:

Egy ​nyár Izlandon
Evelin nem az a típus, akit csak úgy félre lehet állítani, vagy akár meg lehet törni. Még akkor sem, ha teljesen kilátástalannak tűnik a helyzete. De az ember nehezen talál a felszínre, amikor a feje felett összecsapnak a hullámok. A lány ezért úgy dönt, külföldre utazik barátnőihez. Azt reméli, hogy ott majd sikerül új erőre kapnia.
Hiszen Izlandon minden annyira más. Az emberek, a kultúra, a táj, az ételek… Na jó, az ételek legalább annyira szörnyűek, mint az időjárás, ő azonban hiszi, hogy a földöntúli csodavilág kárpótolja majd mindenért. Nem is tévedhetne nagyobbat. Mert a sors nem arra viszi az úton, amerre haladni akar.
Belebotlik a világ legelviselhetetlenebb fickójába, Arnalba, aki ráadásul minden pillanatban meg akarja keseríteni az életét. A heves szócsatáik közepette mégis egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Evelin pedig azon kapja magát, hogy kezdi megkedvelni a férfit.
Kettőjük viszonya akkor válik igazán bonyolulttá, amikor Arnal is vonzódni kezd a lányhoz. Hiszen a férfi felborít mindent és szétzúzza a terveit, ugyanis mellette jön rá, hogy eddig rossz álmokat kergetett.
De a vágy és a valóság között nehéz megtalálni az összhangot. Vajon nekik sikerül?

Véleményem: 

K.M. Holmes írónő könyveiről már nagyon sokat hallottam, van is egy pár otthon, amit anyukám már olvasott. Számomra Az éjféli napsütés volt az első, de tuti nem az utolsó, főleg, ha ilyen fantasztikus tájakra kalauzol minket. Igazából egy picit elrontottam a sorrendet, mert az Izlandi vakrandival kellett volna kezdenem, hogy Nia és Tristan párosát is megismerjem. Amúgy teljesen érthető önállóan is, de azért mégis jobb mindenkit megismerni.

Forrás

Izland eddig is bakancslistás hely volt, de a könyv befejezése után még előbbre került a listámon. Nagyon részletes leírást kapunk a különböző helyekről, amelyek egytől egyik elvarázsoltak és látható, hogy az írónő alapos kutatómunkát végzett és nem abban merült ki a helyszín, hogy aha Izlandon vagyunk, szuper és ennyi, hanem tényleg utánanézett az országnak. Én nagyon élveztem ilyen részletességgel olvasni róla és sok történelmi részletet megtudni, de lehet van akinek túl sok a háttérsztori. Lenyűgöző a sok zöld vidék a képek alapján, remélhetőleg a természet adta csodákat még sokáig élvezhetjük. A sarki fényt remélem egyszer életemben láthatom. Ja és tudtátok, hogy az izlandiak mind nagyon szeretnek olvasni? Újabb ok, hogy ellátogassunk oda.:) 

Az egyik főszereplőnk Evelin, aki elvesztette az állását, nem tudja hol a helye és teljesen kilátástalannak látja a helyzetét, így egészen kapóra jött neki, hogy meghívták a barátnői Izlandra. Ahol rögtön Nia ledobta a bombát, hogy egyrészt eljegyezték,másrészt az egész társaság utazik Ibizára bulizni és ünnepelni. Evelinnek viszont sikerült az első este kificamítani a bokáját, így ő nem utazik. Marad Arnallal, az izlandi férfival, aki a reptérre jött érte és már óta elkezdődtek kettejük között a szócsaták, amik az egész regényt végigkísérték. Én imádom ezt, úgyhogy jókat nevettem, bár azért volt ahol kicsit felszaladt a szemöldököm, hogy ez lehet kicsit túl sok volt.:D
Evelinnel szerintem sokan tudunk azonosulni, egyrészt mi is hasonlóan viselkednénk az ő helyzetében, másrészt mi sem tudnánk nemet mondani Arnalnak. Nagyon makacs lány, Arnallal együtt, aki nem igazán lett a kedvenc karakterem. Sokszor nagyon nyers volt, a gondolatait olvasva pedig sokáig nem voltam biztos abban, hogy ő a testiségen kívül másban is gondolkodna. A szereplők közti kémia már az elejétől nyilvánvaló volt, a szóváltásaik alatt is sistergett a levegő, de ez csak testi vonzalom. Hol vannak az érzelmek? Nekem az nem feltétlenül jött át, csak a végén éreztem, hogy na itt a szerelem. Nekem hiányzott, hogy igazán megnyíljanak egymás előtt, beszélgessenek, ezek nélkül kicsit felszínes volt sokáig a kapcsolat, de aztán megérkezett.

A mellékszereplőket nagyon kedveltem, főleg Arnal nagyapját, nagyon kedves és gondoskodó karakter. Az Arnal apjával kapcsolatos szálat szerintem teljesen felesleges volt a végére bedobni.

Összessėgében kellemes kikapcsolást nyújtott, a helyszín és a leírások csillagos 5-öst érdemelnek nálam, de a karakterekkel nem voltam teljesen megelégedve, ahogy említettem több érzelmet vártam. Ha egy délutáni/hétvégi bekuckózós olvasmányt kerestek akkor tudom ajánlani, pár órára kellemes kikapcsolódást nyújt.