Sziasztok! A mai bejegyzésben Elise Kova sorozatkezdő kötetéről lesz szó, ami nagyon elnyerte a tetszésem, ha tovább olvastok megtudjátok miért.:)
A lassan kibontakozó románc és az elemi mágia rajongóinak íródott Ébredő szél egy olyan világban játszódik, ahol a hatalom legkisebb ígérete is intrikák és vágyak kereszttüzébe kerül.
Vhalla Yarl könyvári tanoncból válik nagy hatalmú varázslónővé, és egy olyan románcba keveredik, amelynek hevessége csak az újonnan felfedezett erejéhez mérhető.
A Solaris Birodalomnak már csak egyetlen királyságot kell meghódítania a kontinens feletti teljes uralomért, de a visszahúzódó Vhalla Yarlban szunnyadó, nemzedékek óta nem látott elemi mágia megfordíthatja a háború menetét.
Vhallát kis kora óta arra tanították, hogy tartsa távol magát a Varázslók Tornyától, a titokzatos mágikus testvériségtől, így könyvekkel körülvéve, békében élte hétköznapjait. De amikor tudtán kívül megmenti az egyik legnagyobb hatalmú varázsló, Aldrik koronaherceg életét, önkéntelenül is részesévé válik ennek a világnak. Súlyos döntés előtt áll: elfogadja varázstudását és a vele járó felelősséget, vagy kiirtja magából a mágiát, és visszatér a korábbi életéhez.
Veszedelmes erők feszülnek egymásnak az árnyak között – vajon Vhallának milyen árat kell fizetnie a habozásáért?
Elise Kova könyvei már régebben is felkeltették az érdeklődésem, úgyhogy nagyon örültem, hogy a Kossuth kiadó hozza nekünk magyarul.
Már pár hete a polcomon kerülgettem, valahogy nem éreztem kellő hangulatot hozzá, de aztán belekezdtem a könyvbe és egyszerűen magába szippantott. Alig vártam, hogy minél többet megtudjak a Varázslók tornyáról, az affinitásokról, varázslatról. Szépen lassan építkezett a történet, néhol kicsit lassan is, de sorozatkezdő kötetként ez érthető, hiszen elég komplex világot alkotott Elise, amelyről még mindig nagyon keveset tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy Vhalla nagyon különleges, hiszen Széljáró, amire 150 éve nem volt példa, sőt ő azt sem tudta, hogy varázsló, úgyhogy mindenki a csodájára jár a Toronyból, többek között Aldrik herceg.
Hercegünk kezdetben szörnyen bunkó ember volt, elég drasztikus módszerekhez folyamodott, úgyhogy vízbe tudtam volna fojtani, de idővel megkedveltem, ahogy kezdte megmutatni a személyiségét és a jobbik oldalát. A köztük lévő kötelék pedig szerintem biztosan tartogat izgalmat.
Vhalla szerintem a helyzethez képest egy elképesztően erős karakter, sok mindent kellett kiállnia a könyv elejétől a végéig. Ugyan sokszor meggondolatlan volt, de ezt írhatjuk a fiatalságának illetve a helyzet újdonságának számlájára. Nagyon kitartó lány, aki mindent megtesz a szeretteiért és, aki a végsőkig kitart.
Nagyon szerettem volna még többet megtudni a Széljárókról, de valahogy a történet során kicsit háttérbe szorul ennek kifejtése, úgyhogy gondolom a következő részek során ennek a részleteibe is belemegyünk. A végére igazán felpörögtek az események, kissé brutál leírásokat kaptunk azt kell mondjam. A harci jelenetek néha horrorba is beillettek volna. Ami utána jött egyszerre volt izgalmas és feszültséggel teli, na meg ez a lezárás. Nem függővég, de magában hordozza a nagyon izgalmas folytatás lehetőségét.
Összességében nagyon szerettem olvasni, de voltak benne hiányosságok a világfelépítéssel kapcsolatban, sok dologba belekezdett az írónő, amit nem bontogatott tovább. Ezzel együtt látom a potenciált a sorozatban, úgyhogy alig várom már a sorozat 2. részét, ami november elején érkezik Lángzuhatag címmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése