Sziasztok! Ma általam nagyon várt könyvről írnék nektek, elöljáróban annyit, hogy tetszett, de nem vagyok maradéktalanul elégedett a történettel. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Kossuth Kiadónak!
Fülszöveg:
A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” sokkal bonyolultabbá válik ebben az elvetemülten vicces, romantikus komédiában, ahol szerelmesekből ellenségek, majd valódi szerelmesek lesznek.
Naomi Westfieldnek tökéletes vőlegénye van: Nicholas Rose tartja neki az ajtókat, megjegyzi az éttermi rendeléseit, ráadásul olyan előkelő családból származik, amilyenbe bármelyik menyasszony szívesen bekerülne. Sohasem veszekednek, és éppen a három hónap múlva esedékes fényűző esküvőjükre készülnek. Naominak azonban rettenetesen és totálisan elege van a férfiból…
Naomi ki akar szállni, de van egy bökkenő: amelyik fél felbontja az eljegyzést, annak kell állnia a vissza nem térítendő esküvői költségeket. Amikor Naomi rájön, hogy Nicholas is csak színleli az elégedettséget, harcba szállnak egymással csínytevések, szabotázsok és teljes érzelmi hadviselés formájában.
Ám ahogy egyre közeleg a visszaszámlálás az esküvőig – ami vagy megvalósul, vagy nem –, Naomi azon kapja magát, hogy az elszántsága meginog. Mert most, hogy már nincs vesztenivalójuk, végre önmaguk lehetnek, és jól érzik magukat azzal, akire a legkevésbé számítanának: egymással.
Rendeld meg ITT.
Naomi és Nicholas esküvője 3 hónap múlva esedékes, de Naomi úgy érzi elege van Nicholasból és a családjából is, na meg abból, hogy semmi beleszólása nincs abba, hogy milyen lesz az esküvőjük. Szívesen felbontaná az eljegyzést, de vissza kellene fizetnie minden pennyt, úgyhogy inkább megpróbálja rávenni Nicholast, hogy ő bontsa fel. Itt kezdődik kettejük harca és a nagyon szórakoztató pillanatok.
Mindketten elkezdik egymást idegesíteni különböző dolgokkal, csínyekkel, például így kerülnek fel a plafonra Naomi alsóneműi is.
Ezek a jelentek, csínyek szerintem elképesztően szórakoztatóak voltak, én nagyon sokat nevettem rajtuk. Ennek ellenére elismerem, hogy borzasztóan gyerekesek voltak, különösen Naomi részéröl hiányzott a kommunikáció, amivel rengeteg gondot és kételyt megspórolt volna magának, de helyette rögtön kombinált és levonta a saiát (téves) következtetéseit. Hálistennek nem maradt fejlődés nélkül igy a könyv végére bennünk is tudatosulhat, hogy bármilyen emberi kapcsolatban a kommunikáció az egyik legfontosabb dolog. Nem lett a kedvenc karakterem azt kell, hogy mondjam, ő az aki jobban lehúzta a könyvet nálam és miatta adok 4 csillagot. Sokszor nem tudtam hova tenni a viselkedését, ha már nem szereti miért van vele, illetve miért is nem kérdezi meg Nicholast az ő érzéseiről. Azért erre a pontra is eljutottunk egy vitájuk során és végre Nicholas oldaláról is megérthettünk, hogy miért jutottak el idáig a kapcsolatukban és újfent a kommunikáció hiányán volt a hangsúly, igazából mindkettejük részéről.
Nicholas részéről is megvolt a fejlődés, végre kiállt magáért, Naomiért és a kapcsolatukért a rendkívül irányításmániás anyjával szemben. Én sosem fogom megérteni, hogy miért nem lehet leültetni és megmondani, hogy ez és ez zavar és hagyjon végre élni, mint az,ahogy ezt is megoldották végül. Viszont szépen építették újra a kettejük közötti kapcsolatot és bizalmat, talán kellet is nekik ez az eltávolodás, hogy igazán megismerjék egymást és újra nekifussanak a közös kapcsolatuknak. Realizálták végre, hogy ha van egy probléma, akkor ők ketten vannak a problémával szemben és nem pedig egymás ellen.
Ha konfliktuskezelési ötleteket kerestek akkor nem ezt a könyvet ajánlom, mert rendkívül rosszul sikerült a problémákat megoldani, de a végére mindketten (azért inkább Nicholas) megosztotta az őszinte gondolatait és sikerült közös nevezőre jutni.
Viszont végre kaptunk egy olyan könyvet, amely egy (mégha nem is túl jól) működő kapcsolatról és a felmerülő gondokról szól, nem pedig a kapcsolat kialakulásáról, kezdeti rózsaszín ködről. Talán nem kell bemutatnom egy kapcsolat első heteit, hónapjait, amikor minden happy, romantikus, randik stb, aztán jön a feketeleves, felszáll a rózsaszín köd és jön az a fejezet, ami Naomit és Nicholast is elérte, vagyis belekényelmesednek a kapcsolatba, nem dolgoznak rajta aktívan, nem beszélik meg, hogy mire gondol a másik vagy éppen mit szeretne. Érdekes volt erről is olvasni, nekem tetszett ez a vonal is.
Összességében nem ez a legjobb romkom, amit olvastam, de nem is mondanám rossznak, ha eltekintek attól, hogy Naomi mennyire gyerekesen tudott viselkedni, bár számomra nem ő volt a legidegesítőbb női karakter, akiről olvastam. Olvasmányos, tényleg szórakoztató az írásmódja az írónőnek, engem nagyon beszippantott és gyorsan is haladtam vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése