Sziasztok! Nagyon aktív vagyok a blogon mostanában, egy újabb könyvajánlót hoztam, főleg az ifjúsági irodalom kedvelőinek. Köszönöm a Menő könyveknek a recenziós példányt!
Fülszöveg:
Aláírva, lepecsételve, kézbesítve…
A kémiaórán Lily lefirkant kedvenc dalszövegei közül néhányat a padjára. Másnap észreveszi, hogy valaki folytatta a szöveget, és üzenetet is hagyott.
Lily és névtelen levelezőtársa levelezésbe kezdenek – titkokat osztanak meg, zenekarokat ajánlanak és megnyílnak egymás előtt. Lily rájön, hogy szép lassan beleszeretett az ismeretlen levélíróba. De ki lehet az? Miközben próbálja megfejteni a rejtélyt, és a barátok, az iskolai zaklatók és a lökött családtagjai között lavírozik, rájön, hogy a szívügyeket nem mindig lehet pontosan megfogalmazni…
Te mit tennél,ha egy ártatlan órai levelezés közben megtalálnád a lelkitársad? Valaki akivel nagyon hasonlóak, de mégis különbözőek vagytok, összeköt a zene, de nem tudod ki ő? Így járt Lily is.
Kasie Westtől nem ez volt az első regényem, így tudtam, hogy egy cuki, romantikus történetre számíthatok és nem is kellett csalódnom.
A történetet Lily szemszögéből ismerhetjük meg, akinek az életében fontos szerepet tölt be a zene, szeret dalszövegeket írni, de egy teljes dalt még nem tudott írni. Én szerettem a karakterét, még akkor is ha néha kicsit túltolta a dolgokat. Kémiaórán levelezésbe kezd valakivel, akivel hamar egy hullámhosszra kerülnek, azonos bandákat szeretnek és a levelezések során mindketten kiöntik a szívüket és kitárulkoznak a másik előtt. Lily sokáig tippelget, hogy ki lehet a levelek mögött, több tippje is van és reménykedik, hogy az a személy lesz, aki neki tetszik. Amikor kiderül nagyon meglepődik és nem tudja mit kezdjen az infóval, de szépen lassan elkezdi más színben látni a levelezőtársát és realizálja, hogy az első benyomás nem mindig valós és nem ismerte igazán azt, akit eddig utált. Volt benne egy kis enemies to lovers, amit tudjátok, hogy imádok. Nem akarom leleplezni a levélíró kilétét, hogy nektek is megadasson a várakozás, bár az elejétől sejteni lehet, hogy esetleg ő lehet az.
A levélíró főhősünket én kedveltem, bár ő nem a tipikus herceg fehér lovon, de ha az ember veszi a fáradtságot, hogy megismerje és megértse, akkor tényleg szerethető. Neki is megvoltak a maga problémái, "csomagjai", amit magával cipelt és megnehezítette az életét.
A zene az én életemben is nagyon fontos szerepet foglal el, így mindig örömmel olvasok olyan könyveket, amelyekben szintén hangsúlyos szerepet kap.
Ugyan egy könnyed, szórakoztató, romantikus olvasmánynak mondanám, azért mégis akad benne komolyabb téma. Elfogadás, első benyomás, ami alapján Lily elkönyvelte egy bunkónak a levelezőtársát, majd szépen lassan kiderül, hogy ez nem teljesen így van. A fiú családi problémái tudatában Lily is másképp kezdi látni a saját családját és rájön, hogy az apróbb nehézségek mellet igenis hálásnak kell lennie. Szerintem egy nagyon jó olvasmány volt, bátran ajánlom fiatalabbaknak is, akik esetleg nem spicy jelenetekkel teli romantikus könyveket keresnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése