Sziasztok! Nagyon nagyon régen jelentkeztem utoljára, azóta rengeteg dolog történt, jó és rossz egyaránt, de most nem az én magyarázkodásom miatt vagyunk itt, hanem azért, hogy megosszam a gondolataimat az év első befejezett olvasmányáról.
Szeretném megköszönni a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt!
Fülszöveg:
Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét?
A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.
És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.
Az biztos, hogy olvasmányok terén jól kezdődik az év, mert egy igazán szórakoztató könyvvel indult. Már a megjelenés előtt felfigyeltem a könyvre, egy belevaló lány és egy kissé arrogáns gróf kis játékára számítottam és pont ezt kaptam. Még egy kis kitérőt engedjetek meg nekem. Én is engedtem a kísértésnek és megnéztem a Bridgerton sorozatot és miután befejeztem nem akartam elengedni ezt a korszakot, úgyhogy így került éppen most a kezembe a könyv.
Az elején megismerjük Lucyt, vagyis Beresford kisasszonyt, aki egyedül marad Georginával a cseléddel/ család barátjával, majd megérkezik Lord Drayson, aki közli velük, hogy ki kell költözniük, mert el akarja adni a birtokot. Lucy szerencséjére vagy szerencsétlenségére Lord Draysont baleset éri és elveszti az emlékezetét. Lucy úgy dönt, hogy kicsit megleckézteti és előadta, hogy Colin a család szolgája/komornyikja/kocsija és amit még megkíván a helyzet. Colin nem ellenkezett, közösen bele is vetették magukat a munkába. Lucy igazi belevaló lány, nem félt attól, hogy koszos lesz a szép ruhája vagy a szél szétfújja a gondosan elkészített haját, ő akkor is a földet túrta és a virágait gondozta. Kedves, szórakoztató és vicces főszereplőt kaptunk a személyében.
Colint is hamar megkedveltem a kezdeti ellenszenv ellenére, főleg a kocsisként/szolgaként töltött napjai voltak szórakoztatóak és egyszerűen imádtam a szóváltásait Lucyval. Annyira jó volt olvasni ahogy egyre jobban megismerik és megkedvelik egymást és ahogy szépen lassan felépült a kapcsolatuk. A hazugot hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, így Lucy kis hazugságára is fény derült. Colin édesanyja és húga is nagyon kedves és befogadó volt Lucyval szemben, az egész család és hozzáállása szimpatikus volt.
Azért a végére átment kicsit mesébe a történet, az írónő nem félt elrugaszkodni a valóságtól, de néha ilyen is kell és a vizsgáktól leszívott agyamnak ez a történet tökéletes volt. Ha ti is olyasmit kerestek, ami nincs feleslegesen túlbonyolítva, romantikus, olvasmányos és nagyon vicces akkor bátran ajánlom nektek ezt a könyvet. Kellemesen kikapcsolt, feltöltött és jókat nevettem olvasás közben, 1 nap alatt ki is végeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése