Holly Miller: Álmomban már szerettelek - Könyvajánló

Fülszöveg:

Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége? 

Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz. 

Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. 

Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni. 

Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben. 

Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme. 

Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki? 

Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni? 

A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütregénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.

Rendeld meg ITT!

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt! 

A könyv közepén még teljesen máshogy vélekedtem a történetről, mint az utolsó száz oldal olvasás közben, illetve a legvégén. Ez egy olyan történet, amelyről nagyon nagyon nehéz spoilermentesen írni és úgy leírni a gondolataimat, hogy nem említek semmi olyat, ami elrontaná másnak az olvasási élményét, de megpróbálom. 

Az írónő nem titkolja, hogy milyen jövőt szán Joel és Callie kapcsolatának, én mégis reménykedtem, hogy happy enddel fog zárulni a történet. Tényleg nem szeretnék spoilerezni, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy keserédes az utolsó pár oldal. 

Adott számunkra Joel, aki a szeretteiről álmokat lát, jókat és rosszakat egyaránt, ezek az álmok pedig rendkívül megkeserítik az életét, hiszen ahogy a fülszöveg is kérdezni, mit tenne az ember, ha tudná, hogy mi lesz a kapcsolat vége? Vagy akár azt, hogy egy dolog, amiről már régóta álmodozik nem úgy fog megvalósulni, ahogy ő szeretné? Feladná, vagy akkor is kitartana? Nehéz kérdés(ek), és még nehezebb válaszolni erre. Joel állatorvosként dolgozott, de az utóbbi években egyre inkább távolodott a szakmájától, nem tudott arra figyelni, csak az járt a fejében, hogy valahogy el kell csendesíteni ezeket az álmokat. Alkalmi kapcsolatban élt, félt a szerelemtől, félt hogy mit álmodna a szerelméről. Amikor betévedt a kávézóba és találkozott Callievel megváltozott minden. 

Callie egy nagyon kedves, természetkedvelő lány, aki fél lépni és a valódi álmai után menni, de Joel unszolására elkezdi ténylegesen bontogatni a szárnyait és olyan munkát vállal, amit mindig is szeretett volna. 

Be kell vallanom, hogy az első 300 oldalon nekem annyira nem jött át a köztünk lévő minden elsöprő szenvedély, egyszerűen nem éreztem köztük a kémiát, így félve kezdtem bele a negyedik részbe, de nagy meglepetésemre az a rész nagyon tetszett. Ugyan az már fájdalmas volt, de mégis sokkal jobban megértettem és megláttam végre a kettejük közti szerelmet és szeretetet. A lezárás csodálatos volt, bár este már nem annyira esett jól a kis lelkemnek egy kiadós bőgés.

Az biztos, hogy Callie és Joel története és az írónő által felvetett kérdések sokáig bennem maradnak és amióta befejezte a könyvet is sokszor eszembe jut, hogy én mit tennék és mindig arra jutok, hogy nagyon hálás vagyok, hogy ezt nem kell megtapasztalnom. (Le is kopogom gyorsan.) 

Örülök, hogy elolvastam, annak ellenére is, hogy az eleje nem lett maradéktalanul kedvenc. Azt nagyon szeretem, ha egy könyv olyan kérdéseket tár elénk, amelyeken sokáig lehet elmélkedni és ha a történet nem is ( de az is), a mondanivalója és ezek az érzések, amelyeket olvasás közben illetve utána éreztem bennem maradnak és ha valaki megemlíti a címet egyből eszembe jut. 

"Hogy a fenébe szánja el magát az ember, hogy felvállal egy kapcsolatot, amikor túlságosan fél a szerelemtől?"

"Az élet azért van, hogy éljük!"

"Mert a szeretet nem a könnyebb út választásáról, az egyszerű megoldásokról szól, hanem a kemény feladatokról, a nehéz döntésekről, az önfeláldozásról, amit az ember valójában nem akar megtenni."