Sziasztok! James Norbury legújabb regénye nem okozott csalódást, ismét egy igazán cuki, de egyben elgondolkodtató és fontos történetet tárt elénk. Köszönöm a 21. század kiadónak a recenziós példányt!
Fülszöveg:
Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni.
Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja.
Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi hollóval.
Mindegyikük elmond valamit a macskának, és mindegyikük leckével szolgál.
De miután a macskát egy játékos kiscicával hozza össze az élet, mindent kétségbe von, amiben addig bizonyos volt.
James Norbury olyan íróvá vált, akinek a könyveit rögtön a polcomon akarom tudni, a fülszöveg elolvasása nélkül, mert tudom, hogy biztosan egy csoda kerül ki a kezei közül. A macska, aki zent tanított nem okozott csalódást és egy igazán elgondolkodtató és szívmelengető történetet kaptam. Nagyon szeretem a történeteiben azt, hogy nem akarja megváltani a világot és nagy életbölcsességeket puffogtatni, hanem teljesen egyszerű dolgokra világít rá, amit sajnos sokszor elfelejtünk.
Főszereplőnk egy macska, ez gondolom a cím alapján senkit nem lep meg, aki útja során különböző állatokkal találkozik, akiktől különböző tanácsot, leckét kap.
Gondoltam megosztok néhányat abból, amit a macska tanult útja során, de tényleg javaslom, hogy lapozzátok fel a könyveit, mert igazán léleksimogatóak és az illusztrációk is gyönyörűek. Ha rossz kedvem van előveszem a könyveit és kicsit elmerülök bennük és tényleg jobb kedvem lesz. Segít kicsit más perspektívában látni a dolgokat.
A nyuszival való találkozása a kedvesség fontosságára hívja fel a figyelmünket, hogy sosem tudjuk mi zajlik mások életében és néhány kedves szó akár életeket is menthet, de az biztos, hogy bearanyozza az ember napját.
A holló megtanította arra, hogy sokszor a sors útjai kifürkészhetetlenek és nem biztos, hogy az a jó nekünk, amit mi annak hiszünk. Én már rájöttem, hogy felesleges tervezgetni, mert általában a spontán dolgok sülnek el a legjobban. Hiszek abban, hogy minden okkal történik és ha egy ajtó bezárul, akkor kinyílik a másik.
A majommal való találkozás pedig emlékeztet mindenkit, hogy a jelenben kell élni, a múlt már megtörtént, a jövő pedig nincs még itt, így csak egy dolog marad nekünk, ami a jelen. Ez is egy nagyon fontos gondolat, talán a legfontosabb az összes közül. Mindannyian hajlamosak vagyunk hol a múlton, hol a jövőn merengeni és eközben elpocsékoljuk a jelen értékes perceit felesleges aggodalommal. Ez egy olyan dolog, amit nekem is tanulnom kell még.
Tényleg csak dicsérni tudom a könyvet, az én szívemben ahogy említettem különleges helyet foglal el és biztosan nagyon sokat fogom lapozgatni, ha egy kis emlékeztetőre van szükségem, az illusztrációk pedig feldobják az ember kedvét. Szerintem kicsiknek és nagyoknak is tökéletes választás, a kisebbek lehet, hogy még nem teljesen értik meg ezeket a gondolatokat, de a képeket biztosan élvezik és hát melyik gyerek ne szeretné az állatos történeteket?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése