Sziasztok! A mai bejegyzésemben egy sokak által imádott könyvről számolok be nektek. Mivel ez 2024 első bejegyzésre ezért megragadnám az alkalmat, hogy sikerekben és jó könyvekben gazdag, boldog új évet kívánjak nektek!:)
Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.
EGY KÖTELESSÉG…
Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.
EGY KIRÁLYSÁG…
Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.
Jennifer Armentrout könyvei nem ismeretlenek számomra, az Obszidián sorozata is hatalmas kedvencem, az Origin sorozattal együtt, de olvastam tőle a Komor Elemek trilógiát is és a fantasy világától távolodva a Várok rád című NA könyvét is, úgyhogy nyilvánvaló, hogy én nagyon szeretem a könyveit és az írásmódját. Emiatt kicsit féltem is belekezdeni ebbe a könyvbe, nem tudtam mire számítsak úgyhogy elég sokáig húztam az olvasását egyrészt a félelmeim miatt, másrészt meg szerettem volna, ha nyugodtan tudom olvasni ezt a kis féltéglát, közben egy időre meg is feledkeztem arról, hogy a polcomon van, de ami késik nem múlik, úgyhogy elolvastam. A Luxen sorozatba is azután kezdtem bele, hogy a hype lecsökkent és hatalmas kedvencemmé vált a sorozat, többször olvastam azóta, meglátjuk ez a sorozat hova kerül a szívemben.:)
Azt kell mondjam, hogy a félelmeim alaptalanok voltak, mert a Vérből és hamuból hozza a szokásos JLA stílust és az aprólékosan felépített világ ellenére elképesztően olvasmányos és nagyon gyorsan lehet haladni vele. Többeknél olvastam, hogy kicsit túlírtnak érzik, ezt nem tudom cáfolni, mert rengeteg leírás van benne és konkrét történés nincs annyi, de ahogy már írtam az írásmód kárpótolt, mert tényleg észrevétlenül olvastam belőle 50-60 oldalt ahányszor leültem olvasni belőle egy "pár oldalt". A cselekmény igazán a 400. oldal környékén indult be, amikor Poppy Hawke és a többi őr társaságában elindult Masadoniából. Na innentől kezdve nagyon pörögtek az események, kapkodtam is a fejem, hogy mi történt. Bevallom én nem számítottam ilyen csavarra és teljesen sokkolódva ültem, hogy tényleg ezt meghúzza az írónő?! De hát tényleg ez történt, úgyhogy nem volt mit tenni, olvastam tovább, hogy kiderüljön, hogy mi is áll az egész hátterében.
De nézzük meg kicsit az alapszituációt, adott nekünk Poppy, a Szűz, akinek fátyollal kell takarnia magát, nem beszélhet senkivel, nem mehet sehova és lényegében nem csinálhat semmit a Felemelkedéséig. A neve nem véletlen, nyilván a szűzi léte is igen fontos. Ha nagy ritkán elhagyja a szobáját, akkor is a kertbe mehet a testőreivel, akik közül a legfontosabb Vikter, akivel szoros kapcsolata van, és aki még harcolni is megtanította, aminek, mint kiderül rendkívül nagy hasznát veszi. Poppyt, csak úgy, mint a legtöbb fantasy hősnőt, nem lehet a szobájában tartani és előszeretettel jár ide-oda, kártyázgatni, szórakozni titokban. Egy éjjeli kiruccanás során ismerkedik meg Hawkekal, akivel már a kezdetektől eléggé egy hullámhosszon voltak. Majd amikor Poppy egyik testőrét megöli a Sötét Szerzet, akkor Hawke lesz az, aki az új személyes testőrévé válik. Kettejüket együtt én nagyon bírtam, megvoltak a szikrák, a szóváltásaikat is élveztem, jó kis párost alkotott az írónő, kíváncsi vagyok hogyan alakul a kettejük kapcsolata.
Ha egy karaktert kéne kiemelnem az mindenképpen Hawke lenne, az elején nagyon gondoskodó, szinte teljesen alárendeli magát Poppynak, aztán kiderülnek a dolgok és én csak pislogtam, mint hal a szatyorban, nagyon jól álcázta magát az biztos.
Az a bizonyos vízválasztó 400 oldal után, viszont alig bírtam letenni a könyvet, a Vérerdős rész is izgalmas volt, na de ami utána történt????Excuse meee??? Egyszerre voltam mérges és örültem, hogy megtörtént a dolog, de a következő fejezetek teljesen ledöbbentettek. Nem akarok spoilerezni, úgyhogy ennél többet nem is árulok el, de az biztos, hogy örülök, hogy reggel jutottam ehhez a részhez és nem este, mert tuti nem alszok.
Minden hozzávaló adott volt egy tökéletes JLA fantasyhoz:
- érdekes világfelépítés
-romantikus szál, ami nagyon élvezhető
-gördülékeny írásmód
-vicces részek
-váratlan fordulat
Értékelés: 5/4,5
Olvastátok már ?? Ha van kedvetek írjátok meg a véleményeteket!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése