Sziasztok! Elolvastam végre az első TJR regényem és biztosan nem ez volt az utolsó.:))
Fülszöveg:
Mindenki ismeri a Daisy Jones & The Sixet, de hogy miért oszlott fel az együttes a népszerűségük csúcsán, azt senki sem tudta… Mostanáig.
Daisy Los Angeles-i tinédzser a hatvanas évek végén, aki a Sunset Strip klubjaiba kéredzkedik be, rocksztárokkal fekszik le, és arról álmodik, hogy egy nap majd a Whisky a Go Góban énekelhet. Bár a szex és a drogok is magukkal ragadják, az igazi szenvedélye a rock’n’roll. Húszéves korára felfedezik a hangját és páratlan szépségét, mely könnyen őrültségre sarkallja az embereket.
Ekkor vált egyre népszerűbbé a The Six is, a mélabús Billy Dunne együttese. Első turnéjuk előestéjén Billy barátnője, Camila megtudja, hogy terhes, és az apaság és a hírnév nyomása túl sok Billynek, akivel kissé elszalad a ló a turnén.
Daisy és Billy útja akkor keresztezi egymást, amikor egy zenei producer rájön, hogy a megasiker kulcsa a páros összehozása. És ami ezután történik, az már maga a legenda.
Ezt a mítoszt járja körbe ez a lebilincselő és felejthetetlen regény, amely a hetvenes évek egyik legnépszerűbb bandájának történetét meséli el visszaemlékezéseken keresztül. Taylor Jenkins Reid tehetséges író, aki új szintre lép a Daisy Jones & The Sixszel, különleges és egyedülálló hangjával zseniálisan mutat be egy kivételes helyet és időszakot.
Tyűha, megint nem tudom hol kezdjem az értékelést, de most abszolút jó értelemben. Teljesen beszippantott ez a történet, imádtam.
Már régóta terveztem, hogy olvasok az írónőtől, sok olyan bookstás illetve blogger ódákat zengett a könyveiről, akiknek a véleményére én adok, de valahogy csak most sikerült befejeznem az első olvasmányom tőle.
Ez sem volt egyszerű, mert nyáron, nyaraláson elkezdtem, 50 oldalt elolvastam, de valahogy nem szippantott be elsőre, most így októberben viszont újra a kezembe vettem és most teljesen magába bolondított és szét is szedett, főleg a végén.
Nagyon, nagyon tetszett, de egyszerűen nem tudom, hogy Nektek hogyan tudnám ezt átadni, ahogy Fanni is írta a bejegyzésében, sokkal nehezebb egy olyan könyvről írni, amit imádtál, mint egy olyanról, ami nem tetszett, valahogy sokkal jobban megy leírni, hogy mi nem tetszett.
Hogy mi is tetszett annyira ebben a könyvben? Röviden: Minden. Hosszabban: a hangulata, a 70-es évek életérzése, a zene szeretete és ereje, a valósághű ábrázolás, a karakterek, a problémák, a fájdalom, az öröm és minden, ami Daisy Jones & The Six.
Én imádom a zenét, a nap nagy részében zenét hallgatok, néha teljesen kizárom, hogy amúgy mit hallgatok, de mégis szól a háttérben, mert anélkül üresnek érzem magam, műfaj terén abszolút mindenevő vagyok, szívesen hallgatok rockot is.
Úgyhogy egy olyan könyv, amiben a zenéé a főszerep számomra nagyon vonzó volt.
Fontos, hogy egy kitalált bandáról van szó, bár olyan valóságosnak tűntek, hogy azon kaptam magam, hogy a Spotify keresője felett lebegnek az ujjaim, mert szívesen meghallgattam volna a számaikat, de még inkább elmentem volna egy koncertjükre. Annyira valósághű volt ez az interjú, mintha mellettük ülnék és hallgatná, ahogy teljesen lecsupaszítják a lelküket és beszámolnak mindenről, a magasban szárnyalástól egészen a legmélyebb, legsötétebb napjaikig.
Úgyhogy a következő lépésem az lesz, hogy megnézem a könyvből készült sorozatot.:)
Az írónő remekül tálalta a történetet, interjú formában íródott, így minden egyes szereplő szemszögéből megismertük a történetet és nagyon pörgős, gördülékeny volt így olvasni. Na meg amikor kiderült ki készítette az interjúkat, hát tátva maradt a szám. Zseni ez nő, de tényleg. Sokkal jobban ütött így a történet, mintha csak egy vagy esetleg két szemszögből olvastuk volna és így a banda összes tagját alaposan megismertük. Külön imádtam, hogy a végén mindenkiről megtudtuk, hogy mi lett vele a banda rapid feloszlása után.
Ha már feloszlás, a történet az alakulással kezd, így jó pár évet felölel. Daisy Jones & The Six nem volt mindig Daisy Jones & The Six, a banda élete The Sixként kezdődött, a banda napjai mellett egy másik szálon Daisy Jones karrierjének első éveit követketjük, majd összeállnak, megalakul a Daisy Jones&The Six és ekkor ülünk fel igazán a hullámvasútra, amit ennek a bandának a története kínál, mert ez tényleg hullámvasút volt.
Nem akarok semmit spoilerezni, mert szerintem mindenkinek magának kell megtapasztalnia ezt a történetet és átélni mindent.
Szerintem tudjuk, hogy a rocksztárok élere nem csak játék és mese, de talán senki nem gondolja, hogy mennyire durva dolgokkal próbálják túlélni a napjaikat, mennyi stressz, fájdalom van a teltházas koncertek és egy- egy sláger mögött.
Sok nehé témát boncolgat, a szerelem minden aspektusa terítékre kerül, a siker árnyoldalai mellett,gyerekvállalás,anyaság, függőségek, illetve rengeteg elgondolkodtató gondolatot jelöltem be olvasás közben, az egyik kedvencemet lejjebb olvashatjátok is.
Egy csoda volt, aki szereti a rockbandákat annak kötelező, de annak aki nem is érdekes lehet. Az írónő rajongóinak pedig KÖTELEZŐ.
“De szeretni valakit nem a tökéletességről szól, nem csak szép percek, nevetés és szerelmeskedés. A szerelem lényege a megbocsátás, a türelem, a hit... és időnként bizony egy nagy gyomros is benne van a pakliban.
Ezért veszélyes dolog, ha az ember nem a megfelelő embert szereti. Amikor olyasvalakit szeretsz, aki nem érdemli meg.
Olyannal kell együtt lenned, aki kiérdemli a bizalmadat, és neked is ki kell érdemelned a másik bizalmát. Mert az szent.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése