Sziasztok! Ma egy újabb Baráth Viktória könyvről hoztam nektek ajánlót. Aki már régebb óta követ tudja, hogy a kedvenc magyar írónőim között van, nagyon szeretem az írásmódját.
A Bűnösök közttel sem volt ez másképp, újabb nagyon izgalmas kötetet kaptunk, de mégis maradt valami hiány bennem, miután becsuktam a könyvet. Nagyon hamar elolvastam a 280 oldalas kötetet, ez a rövid oldalszám is mutatja, hogy az írónőnek nem volt olyan sok ideje kidolgozni a történetet és ez látszott is. A többi kötetében megszoktam, hogy részletesen megismerünk mindenkit, az eseményeket, de 280 oldalban nehéz kidolgozni egy olyan karaktert, akit eddig nem ismertünk. A történet során azért jó pár ismerős szereplő megjelenik, akiknek nagyon örültem, szeretem, hogy mennyire összefonódnak az írónő történetei.
A főszereplőnk Becca, vagyis Harper ügynök, aki épp most kapta meg az engedélyét és arra vár, hogy végre terepre küldjék, de úgy gondolja, hogy inkább magának keres valamit és belebonyolódik olyan dolgokba, amit nem neki szántak. Becca feladata, hogy beépüljön a Káin fiai közé, hogy végre sikerüljön elkapniuk őket, különösen az alelnököt Logant. Így is tesz, állást kap a közös kis kocsmájukban, így szépen lassan megismeri a tagokat, Tommyt, Ront és persze Logant, de ezzel csak a bajt hozza magára, hiszem különösen közel kerül az alelnökhöz.
Általában szeretni szoktam Viki női karaktereit, karakán, maximalista Nőket jelenít meg a könyveiben, Beccát is kedveltem egyébként, de úgy éreztem, hogy nem került hozzám olyan közel, mint más női karakterei.
Logant megkedveltem, tetszett, hogy próbált volna kitörni ebből az egészből, jobb apává válni és más életet élni, remélem sikerül betartania, amit a végén ígért.
Becca és Logan kapcsolata nekem túl gyors volt, sokáig Logant abszolút hidegen hagyta Becca jelenléte aztán puff, máris egymás karjai között voltak.Nem volt kidolgozva annyira a kapcsolatuk. Az viszont tetszett, hogy a beszélgetéseik során mi is megismertük a múltjukat, hogy igazából ennek a két teljesen különböző embernek mennyire hasonló a gyerekkora. Bevallom azért Logant én is megkedveltem és megsajnáltam, úgyhogy tudtam azonosulni Beccával, valószínüleg nálam is teljesen elmosódott volna a határ a "jó" és "rossz" között. Mondjuk az is jó kérdés, hogy mi számít jónak és rossznak? Ami nekem jó, az másnak rossz és fordítva, úgyhogy csak attól függ, hogy kit kérdezünk. Nagyon érdekes ez a téma, tényleg nagyon vékony a határ a két oldal között.
Egyébként én a borító és a cím alapján durvább történetre számítottam, mondjuk bevallom, álmomban engem is üldöztek és meg akartak ölni, nem tudom, hogy ez a könyv miatt vagy a 3 rántott hús az oka, amelyet ebédre fogyasztottam. Ebben is volt egy kis csavar, de azért nem akkora, mint mondjuk az Egy év Rómában kötetben. Ha értitek mire gondolok.:D Szerintem bőven belefértek volna kicsit durvább jelenetek is.
Nekem az írónő többi könyvéhez képest kicsit csalódás volt, egyáltalán nem volt rossz, de nem hozta nekem azt, amit megszoktam, sem a karakterekben, sem a cselekményben. Tényleg egy igazi maffia történetre számítottam, amit A főnök sorozatban sokkal jobban átadott, de a pörgős, olvasmányos stílus miatt nagyon gyorsan haladtam vele és nem bánom, hogy elolvastam. Ha nem olvastam volna Vikitől 8 másik könyvet, akkor valószínűleg nem így gondolkodnék, de a többihez képest nekem ez a történet 4 vagy 4 és fél csillag.
Azt javaslom, hogy A főnök 1-2 elolvasása után olvassátok ezt.
Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése