Kimberly Freeman: Csillagok az óceán felett - Könyvajánló

Köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum Kiadónak! 

Sziasztok! Az egyetlen augusztusi olvasmányomról hoztam nektek egy bejegyzést, A csillagok az óceán felett című könyvről lenne szó,amely Kimberly Freeman tollából származik. 

Egy történet tele szeretettel, rejtélyekkel, kalandokkal és kellő mennyiségű fordulattal. A regény főbb kérdései mind az anya-lánya kapcsolat körül forognak. Milyen a jó anya-lánya kapcsolat? Van bármi erősebb az anya-lánya szeretetnél? Mitől válik valaki jó anyává? Egyáltalán létezik ilyen fogalom? Ezekre és még számos témához kapcsolódó kérdésre keresünk és kapunk választ olvasás során.

Két szálon fut a cselekmény: az egyik szál a jelenben, a másik pedig a múltban, az 1800-as évek végén játszódik. Később pedig kapunk egy harmadik szálat,amit pedig levélrészletek alapján ismerünk meg. Az elején a jelenbeli részeket nem teljesen tudtam hova tenni, sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem a múltban játszódó szál, vagyis Agnes története,de a végére szépen keretet alkotott a mű, a jelenben zártunk, ott futottak össze a szálak. 

Agnes a kezdetben nem volt túl szimpatikus, forrófejű, meggondolatlan volt és ezek miatt hibát hibára halmozott, pedig ha egy pillanatra megállt volna átgondolni a dolgokat, akkor sok kellemetlenséget el lehetett volna kerülni. Egy otthonban nevelkedett, majd amikor elég idős hozzá egy gomb alapján elindul megkeresni az édesanyját. 

Először Londonba viszi útja, ahol ugyan az édesanyját nem találja, csak az anyja testvérét és Juliust, akit Mariana fogadott be. Julius és Agnes kapcsolatának alakulását végigkövethetjük, hol együtt folytatják Genevieve keresését, hol csak lélekben vannak együtt. Agnes a londoni sikertelenség után egy elhintett morzsa alapján Párizsban keveredik igencsak meleg helyzetekbe. Itt is bebizonyította, hogy mennyire kitartó és semmi sem tántoríthatja el a céljaitól. Ne ijedjen meg senki, az utazás soha nem érhet véget, úgyhogy Colombo felé vették az irányt. Ha ez nem lenne elég, még Ausztráliába is ellátogat, ahonnan pedig újra Londonba indul. De nem spoilereznék, hogy itt mi történt. 

Újra során rengeteg különféle emberrel és szituációval találkozik, az ő élete mellett számos ember sorsát is megismerjük. Ezek mind hozzájárultak a személyiségének fejlődéséhez, amit a regény második felében kezdtünk tapasztalni. A kalandozásai során sok új dolgot tanult magáról, az emberekről és az életről. 

A jelenben egy bristoli neves professzorasszonyról olvashatunk, aki egy viktoriánus korból származó levelezést próbál kibogozni és megismerni. Lánya, Victoria megérkezik, hogy ápolja édesanyját, majd pedig a levelek is a nyakába szakadnak és beleveti magát a rejtélybe. 

A levelezésekben Moineau és Emil tiltott történetét ismerhetjük meg. Moineau, vagyis kis veréb a nagynénjét látogatja meg, Harriett néni nemrég vesztette el a férjét. A faluban sétálgatva hozza össze a sors Emillel, az áccsal. A szülők nem néznék jó szemmel, hogy lányunk egy közönséges áccsal szűri össze a levet, így kapcsolatuk javarészt lopott csókokból áll. Hamarosan Moineau-nek el kell hagynia a falut, de ezt már nem egyedül teszi…

Mindegyik szálon az anya-lánya kapcsolat, illetve szeretet megnyilvánulásairól olvashatunk. Sajnos mint Agnesnek, sokaknak nem adatik meg, hogy az édesanyjukkal szoros kapcsolatot ápoljanak, vagy esetleg egy vita miatt elhidegülnek és nem beszélnek egymással. Számomra a szüleim a legfontosabbak a világon, egyikük nélkül sem élném tól, de az anya-lánya kapcsolathoz semmi sem fogható. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy nekünk ilyen jó a kapcsolatunk, persze néha leordítjuk a másik fejét vagy 2 napig csendkirályt játszunk. Amióta egyetemen vagyok még fontosabb és amikor hazajövök a hétvégére próbálok nem vitatkozni és minél több időt együtt tölteni vele, még akkor is, ha éppen ő főz és én mellett írom a bejegyzést, mint például most. Tudom, hogy bármikor elmondhatok bármit, az őszinteség a legfontosabb. Én sosem titkoltam el rossz jegyeket sem, mindig azonnal elmondtam, hogy mi a helyzet. Nélküle és apu nélkül már rég otthagytam volna a picsába az egyetemet és hazajöttem volna, mert nagyon nehezen viselem, de ilyenkor felhívom őket és beszélünk, aztán folytatom a bőgést. 

Nagyon szívmelengető volt olvasni, hogy a végére minden helyreállt és minden szál happy enddel zárult. Igazi fordulatos, kalandos és nem utolsó sorban szívmelengető, sokszor romantikus történet volt. 

Samantha Downing: Elbűvölő feleségem - Könyvajánló

Sziasztok! Egy kicsit eltűntem tudom... Múlt hétvégén költöztem fel Pestre, hétfőn pedig kezdem az egyetemet és bevallom nehezen viseltem ezt az első hetet. Olvasni olvastam, de az íráshoz nem volt kedvem. Remélhetőleg sikerül belerázódnom a dolgokra és a blogra is kellő energiát tudok fordítani. Hálistennek ezt a bejegyzést itthonról írhatom, tegnap jöttem haza, vasárnap megyek vissza.:) De térjünk is a könyvre, mert arról is bőven van mit írni. 

Köszönöm az Agave Könyveknek a recenziós példányt! 

Wow, teljes mértékben túlszárnyalta minden elképzelésemet. Miután becsuktam a könyvem az volt az első gondolatom, hogy ez egy nagyon üdítő olvasmány volt, bármilyen furcsán is hangzik. Meghökkentő, fordulatos és zseniális. A kivitelezés nagyon kreatív és brilliáns. Minden egyes fordulat meglepett és be kell vallanom, hogy én nem számítottam rájuk. Én teljesen másra számítottam, a lélektani dolgok kerülnek előtérbe, nem véres részletek és leírások. Azért az áldozatokról kicsit többet is olvastam volna, de tetszett,hogy este is olvashattam, mert nem ijedtem meg tőle.:D Pont ezért nem nézek horrorfilmeket sem, mert kivagyok tőlük.:D 

Adott a főszereplő házaspár és a két gyerekük, Jenna és Rory. Élik kis idilli életüket, a férj teniszedző, a feleség, Millicent házértékesítőként tevékenykedik. A történetet a férj szemszögéből olvassuk, az ő gondolatait ismerjük meg részletesen és az ő szemén át látjuk a többieket, de legfőképpen Millicent karakterét, aki ahogy haladtunk egyre inkább fura és gyanús lett számomra. Szívesen olvastam volna azért az ő szemszögéből is, jó lett volna meglátni, hogy mi volt néhány cselekedete mögött. A cím alapján azért várható, hogy nála kell keresni az elásott csontot, de még így is teljes megrökönyödést váltott ki belőlem az, amit művelt, vagyis amit a férjével ketten műveltek. Nem tudtak volna moziba járni?! Szerintem a gyilkoláson kívül mással is fel lehet dobni egy házasságot, ha kialszik a szikra, mindkettejüknél volt valami probléma a rendszerben. És ami a legdurvább, hogy ott vannak a gyerekek… Míg ők nyugodtan alszanak és tündérekről meg videójátékokról álmodnak, a szüleik a nappaliban épp a kövi gyilkosság részleteit eszelik ki. Mondhatom nagyon idilli. Vagyis beteges. De nagyon. Egy darabig “idilli” is volt, senki nem jött rá a “hobbijukra”, majd egy idő után szépen kezdtek omladozni a gondosan felépített falak. 

Számos elgondolkodtató kérdést is felvetett (bennem) olvasás közben. 

Milyen következményei vannak a tetteinknek? Mi van akkor, ha kiderül, hogy mégsem ismerjük azt az embert, akit a legjobban szeretünk? Mi történik a hátunk mögött? Mindenki hazudik? 

Tudjuk, hogy a tetteinknek következményei vannak. Minden egyes döntésünk elindít valamit, remélhetőleg jó dolgokat, de van, amikor egy megállíthatatlan lavina követi egyes döntéseinket és nemcsak magunkat, de másokat is magunkkal húzunk lefele, a történet esetében ott vannak a gyerekek… 

Az elején kicsit nehezen rázódtam bele, igazán a könyv közepétől kötött le a történet és akkor jutottam el oda, hogy muszáj elolvasnom és megtudnom,hogy pontosan hogyan is keverednek ki a szereplők ebből a szituációból. 

Az utolsó fejezet, a lezárás kicsit kapkodós volt, szerintem egy pár fejezet erejéig lehetett volna még fokozni és részletezni, mert nagyon hirtelen jutottunk el ide. Illetve az epilógus… becsuktam a könyvet és így tessék?! Ne szórakozzanak velem, hogy ez a vége, nagyon felcseszett. 

Amire még mindenképpen kitérnék az a könyv minősége. Legfőképpen az elején rengeteg elírással, helyesírási hibával találkoztam, ezek a könyv végére megszűntek, ami viszont szembetűnő volt az, hogy néhány mondatnak mintha nem lett volna vége és lényege. Szó szerint hiányzott a mondat fele vagy az alany/állítmány és ezek nagyon szembetűnőek voltak. 1-2 hibát elnéz az ember, előfordulhat bármi, de ez szerintem nagyon sok és a kiadó könyveinél nem szokott ez a jelenség ilyen mértékben előfordulni. 

Összességében nagyon élveztem az olvasást, bátran ajánlom, ha egyrészt a hibáktól el tudsz tekinteni és ha inkább a lélektani része érdekel, nem pedig a véres részletek. 

Még egyszer köszönöm a lehetőséget a kiadónak! 

Róbert Katalin: Szelídíts meg! - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzésben Róbert Katalin egyik könyvéről írnék nektek, a Szelídíts meg!-ről, Róka és Kisherceg szívmelengető történetéről. 

A recenziós példányért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak. 

A fülszöveg: 

Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… 

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

Akik régóta követnek instagramon vagy itt a blogon talán tudják/észrevették, hogy magyar íróktól elég ritkán olvasok. Az utóbbi időben viszont elhatároztam,hogy igenis több esélyt fogok adni a magyar íróknak és minél többet megismerni. Róbert Katalintól is biztosan fogok még olvasni, mert egy nagyon jó történetet kaptam a Szelídíts meg! könyvben. 

Muszáj kiemelnem ezt a gyönyörű borítót. Imádom az ilyen színátmenetes dolgokat, de az egész borító nagyon egyben van színekben, designban és mindenben. Számomra egy az egyben őszi hangulatot áraszt ezekkel a narancssárgás, barnás színekkel,így a kép hangulatában is ezt a benyomást próbáltam átadni, remélem valamennyire sikerült. 

A történet során rengeteg párhuzamot és utalást fedezhetünk fel Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg művére, amit én eddig nem olvastam. Viszont nagyon szerettem volna teljes mértékben átérezni ezeket az utalásokat, így a Szelídíts meg! olvasása után azonnal kezembe vettem A kis herceget. Arról most nem is nagyon írnék ebben a bejegyzésben, mert az előző pont róla szól. Ha IDE kattintotok eléritek azt a bejegyzést. Visszatérve a történetre, szerintem még nem találkoztam olyan történettel,amelyben ilyen jól megoldotta volna az író ezeket a párhuzamokat. A meseregényből egy fiataloknak, gimiseknek nagyon aktuális és elgondolkodtató, de közben mégis szórakoztató történetet faragott. 

Róka, vagyis igazi nevén Regina, egy vadóc lány, akinek pont arra van szüksége,hogy Kisherceg megszelídítse. Épp a gimi elején jár, a szülei elváltak, az apukának új barátnője van, a szülők vitatkoznak egymással, de közben elfeledkeznek Rókáról, aki a lázadó viselkedéssel és ellenségeskedéssel próbálja felhívni a figyelmüket,hogy vele is foglalkozzanak. Mind tudjuk,hogy ez egy nagyon jellemző dolog. A szülők egymással vannak elfoglalva, lehet, hogy pont a gyerek jólétéről vitatkoznak, de közben mégis pont vele nem foglalkoznak. A gyerek meg pont, hogy valamivel megpróbálja felhívni a figyelmüket: nem tanul, csúnyán beszél, bunkón viselkedik stb. Róka is pontosan ebbe a csoportba tartozik. Több értékelésben olvastam, hogy a folyamatos káromkodása too much volt, de szerintem pont belefért. Ki nem káromkodik?! Na jó, biztos vannak ilyen emberek, de é pl. nem tartozom közéjük. Van,hogy kiszalad a számon ez-az, de azért nem az utcán, a világ előtt, hanem itthon vagy magamban.:D És ne felejtsük el,hogy egy 14-15 éves tiniről van szó. A karakterfejlődését nagyon jó volt olvasni, tényleg egyre jobban megszelídült Kisherceg megismerése után, nyitott a társai és a szülei felé is. Megpróbált barátokat szerezni, elkezdett a tanulásra is jobban figyelni és sokkal vidámabbnak tűnt leírás alapján, ez számomra abszolút pozitív volt.

Kisherceg, igazi nevén Matyi, pedig a tökéletes ellentéte, egy végtelenül nyugodt, tisztaszívű tizenegyedikes srácról van szó, aki nem igazán találja a helyét. Az írónő tökéletesen valósította meg a párhuzamot Kisherceg és kis herceg útkeresés között. Mindketten egyrészt önmagukat, másrészt a nekik való életutat keresik, kis herceg a bolygókat járva találkozik különböző foglalkozású és jellemű emberekkel, Kisherceg pedig az egyik tanárának javaslatára látogat különböző foglalkozást végző felnőtteket. Ahogy írtam már, most tizenegyedikes, úgyhogy sokak szerint égető lenne,hogy végre kitalálja,hogy miből szeretne emelt érettségit tenni, csak ez nem is olyan egyszerű folyamat, de erre csak akkor döbbenünk rá, ha mi is ebben a cipőben járunk. Sok minden nagyon izginek tűnik, de amint meglátjuk a valóságban, már teljesen más megvilágítást kapnak. Ugyan azért kicsit eltúlzott volt a felnőttek ábrázolása, de valamilyen szinten pedig mégis nagyon igaz. Ezt kifejtettem az előző bejegyzésemben. 

Kisherceg és a kisherceg végkövetkeztetése a felnőttekről szintén hasonló, furcsák, boldogtalanok és egy cseppet sem lelkesek az életük iránt. A történetek végében nagy különbség van, de egyikre nézve sem spoilereznék. 

Sem Róka, sem Kisherceg nem volt egyszerű helyzetben, mindkettő rengeteg fejfájást tud okozni,én már csak tudok beszélni a fejfájásról. Én nagyon élveztem olvasni a történetet, bár egy kicsit határozottabb Kisherceget és egy kicsit finomabb Rókát is el tudtam volna viselni, de ennek ellenére szívből ajánlom az eredeti művel egyetemben. Szerintem, ha utána vagy előtte (újra)olvassátok A kis herceget, az tuti felteszi a pontot az i-re. 

Ha van kedvetek írjátok meg ti is a véleményetek, ha olvastátok! Hamarosan újra jövök!:) 

Bookstaszülinap - A blog és az insta oldal története

Sziasztok! Tegnap (augusztus 22.-én) nyitottam meg az instagram oldalamat @readingismyhappiness néven. Az első könyves kép 23.-án került ki,úgyhogy úgy gondoltam, hogy a bejegyzést ma osztom meg. 

Ahhoz, hogy megismerjük a kezdeteket egészen 2014. júliusáig kell visszamennünk, amikor is megnyitotta ez a blog a kapuit. Azért kezdtem el legfőképpen, mert mindenkinél ezt láttam, gondoltam én is kipróbálom. Másfél évig írtam is szorgosan a bejegyzéseket, de valahogy nem voltak igaziak, nem tudtam átadni, amit szerettem volna. Sokáig szüneteltettem az értékelések írását, még molyon sem osztottam meg egyet sem. Tavaly nyáron rakott fel képet molyra valaki, amin Világok Lángja gyertyák voltak és egyből megtetszettek, akkor írt valaki a kommentekben a rep kódokról. Halványlila fingom sem volt, hogy mi fán terem az a rep szó. Végül megnéztem ezeket az oldalakat és elcsodálkoztam, hogy léteznek ilyen könyves insták, előtte nem találkoztam velük. A privát profilomon sportolókat, színészeket meg ilyesmiket követek, szóval tényleg közöm sem volt ezekhez.

 Pont egy nehéz időszak közepén voltam és elhatároztam,hogy én is csinálok, egy ilyen bookstagram oldalt, legyen az bármi. Augusztus 23.-án fel is került az első könyves képem. Az elején még nem éreztem a témát, de ahogy telt az idő kezdtem belejönni és ráérezni,hogy mitől is lesz jó egy kép, illetve kezdtem megtalálni a saját stílusom. Próbálok folyamatosan fejlődni, próbálgatni különböző dolgokat és egyre jobb és értékesebb tartalmat gyártani. 

A blogra 2018 végén tértem vissza, akkor éreztem úgy,hogy muszáj leírnom a sok bennem keringő gondolatot. Kellett jó pár év, hogy megérjek arra, hogy a blog olvasóinak is át tudjam adni az érzéseimet. 

Sok embert ismertem meg, vannak akikkel nagyon jó viszonyt ápolok, majdnem minden nap beszélünk és nagyon jó barátok lettünk. Emiatt mindig is hálás leszek a bookstagramnak. Nem akarok most név szerint kiemelni senkit, szimplán azért, mert nem akarok senkit kihagyni. Vannak akikkel csak pár szót beszéltem, van akivel pár alkalommal, de mindig örülök, ha valaki megosztja velem a véleményét. A bookstagrammal, mint közösség nem feltétlenül vagyok kibékülve, ide is elért az irigykedés, pletykálkodás, amit számomra nem szimpatikus. Azt gondolnánk, hogy akik olvasnak műveltek és kultúráltan képesek megnyilvánulni, de néha csalódnom kell. Volt egy incidens, miután fogtam magam és 3-4 bookstagrammert kikövettem, mert olyan stílusban nyilvánultak meg, amit én meg nem engednék magamnak, úgyhogy nem kívánom őket követni többet. 

De azért a tapasztalataim javarészt pozitívak és nagyon sokat segített az oldal. Volt egy oldal amit szerettem volna fejleszteni és emiatt kicsit összeszedtem magam és kezdtem valamit az időmmel, nemcsak sírtam. Álmomban sem gondoltam 100 vagy 500 követőre, az 1000 meg tényleg meg sem fordult a fejemben, most pedig 1200 felett van a követőim száma, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok. Remélem továbbra is szuper könyveket tudok nektek mutatni és meg tudom hozni hozzájuk a kedveteket. 

Köszönök mindent!