Sziasztok! A mai bejegyzésemben a sokak által imádott szerzőpáros nálunk legújabban megjelent könyvét hoztam nektek.
Fülszöveg:
Átlagos napnak indult, aztán megtörtént a baleset.
A férfi, akivel összekoccantam, drága autót vezetett, és lélegzetelállítóan jóképű volt. Nagy kár, hogy egyben egy igazi seggfej is. Összevesztünk, hogy melyikünk hibázott, és azon is, hogy milyen lekezelő mondatok hagyták el száját. Végül megérkezett a rendőrség, mi pedig mentünk az utunkra, a biztosítótársaságokra hagyva a helyzet tisztázását. Nekem amúgy is oda kellett érnem arra az állásinterjúra, ami miatt annyira izgatott voltam. Ám az izgalom abban a pillanatban vált csalódottsággá, amikor megláttam, kihez is mentem interjúra. A koccanásos pasashoz. Upsz!
Persze hogy nem kaptam meg az állást. A gond csak az volt, hogy nagyon meg akartam. Pontosabban, szükségem volt rá. Ezért, bár Hollis LaCroix pont annyira volt ijesztő, mint sármos, visszamentem hozzá, hátha ki tudom könyörögni, hogy adjon még egy esélyt. Gondolod, hogy lesz egy része a történetnek, amikor szerelmesek leszünk, majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk, ugye? Hát, az élet szép kis csavart labdákat tud dobni. És amit mi kaptunk, arra egyáltalán nem számítottam.
Merülj el a történetünkben!
Be kell ismernem, hogy meglepett a történet, mert a fülszövegben emlegetett csavart labdák úgy arcon találtak, hogy alig tudtam összekaparni az állam a földről. Olvastam elég rubin pöttyös könyvet, illetve úgy általánosságban is, de erre tényleg nem számítottam. Na de ne szaladjunk ennyire előre, menjünk vissza az elejéhez.
Hollis és Elodie egy baleset kapcsán ismerkednek meg, már itt elkezdődik a kettejük közti csipkelődés, mindketten a másikat hibáztatják természetesen, de már itt éreztem, hogy egy szórakoztató regény elébe nézek. A kis csattanás után érkezett az első csavar, amikor kiderült, hogy Elodie bizony Hollishoz jelentkezett az állásra, amit végül nagy küzdelem árán meg is kapott. Haileyt nagyon nagyon kedveltem, szimpatikus kislány, aki sokkal érettebben gondolkozik, mint a korabeliek. Elodieval sok mindenben hasonlítanak, ami határozottan előnyösen hatott a kapcsolatukra.
Elodie is abszolút szimpatikus volt, ugyan nem tökéletes, de emiatt nagyon élethű karakter. Pont olyan szerencsétlen, mint én. Számos csalódás érte, így fél kitárulkozni és bizalommal fordulni a férfiak felé. A csipkelődésük és kis játékuk (if you know you know) nagyon vicces volt, egyik sem riadt vissza a váratlan húzásoktól.
Hollisra rátérve egyébként ő is egy teljesen szerethető karakter, a szerelmi csalódása után belevette magát a manhattani éjszakái életbe, hogy alkalmi partnerekkel élje ki magát. Mindkettejük kapcsán muszáj megemlítenem a fejlődésüket és azt, hogy tényleg öröm volt olvasni, hogy próbálnak megnyílni, gyógyulni és túllépni a múltbeli csalódásokon. Számomra fontos, hogy a szereplők tényleg átmenjek jellemfejlődésen a történet során, ha pedig romantikus történetről van szó, akkor pláne szeretem látni, hogy segítenek egymásnak jobb emberré válni, túllépni a csalódásokon.
A mellékszereplőket is imádtam, Breet, Addisont és Hueyt. Buta madár mennyi gondott okozott szegény Hollisnak. :) Addison és Hollis kapcsolatát jó volt olvasni, hogy mennyire támogatják, ismerik a másikat és tényleg csak egymás javát akarják. Ilyen az igazi barátság, az pedig külön tetszett, hogy Addison és Elodie is megismerkedtek és jó kapcsolatba kerültek.
Bree utoljára maradt, nem is véletlenül... nyilvánvalóan spoilerezni nem fogok ,úgyhogy nem árulhatok el semmit, olvassátok el és kiderül, hogy Elodie legjobb barátnője milyen szerephez is fog jutni a történetben, már utaltam rá.:D Hihetetlen erős, önzetlen karakter, aki megérdemel minden jót, örömet és szeretetet. Aki ilyen tettekre képes, az csodaszámba megy. Bree is egy csoda.
Arra számítottam, hogy egy limonádé szerű, sírva nevetős történetet fogok olvasni, de a kettő néha különvált. Több, mint egy könnyed kis romi könyv, egy elgondolkodtató történet a csalódásról, gyógyulásról és az önzetlen legjobb barátokról. Abszolút pozitív csalódás volt, ugyan ez volt az első könyvem az írónőpárostól, de tuti nem az utolsó.
Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése