Sziasztok! A mai bejegyzésem nem egy konkrét könyvről fog szólni, hanem Backman munkásságáról és az általam eddig elolvasott könyveiről írnék egy kicsit.
Először pár évvel ezelőtt a könyvesboltban jött velem szembe a Mi vagyunk a medvék cím könyve, elolvastam a fülszöveget és azonnal tudtam, hogy egyszer el kell olvasnom, de egészen a tavalyi nyárig várnia kellett a sorára. Nem tudom miért vártam ennyit, mert egyszerűen imádtam. Annyira lenyűgöző az írásmódja, oda vagy vissza vagyok azért, ahogy lazán teljesen hülyére vesz, én képzelek valamit és a végén kiderül, hogy teljesen vakon voltam. Összezavar, elgondolkodtat és minden mondatnak jelentése van, lehet, hogy az utolsó oldalig kell várni arra, hogy megértsd. Tényleg nehéz szavakkal kifejezni, hogy mennyire egyedülálló az írása. Apránként csepegteti az információkat, szépen lassan áll össze a kis darabokból a teljes kép. Néha kicsit olyan a stílusa mintha akkor találná ki, hogy merre vigye a történetet. Minden egyes karakter, akit megalkotott különleges, sőt kissé különcnek is nevezném, de mindegyiküket olyan gyönyörűen formálja meg, öröm olvasni, ahogy ír az emberekről. Amint elolvastam a Mi vagyunk a medvéket rögtön meg is rendeltem 5 további könyvét, az egyiket már elolvastam és egy harmadikat jelenleg olvasok. Ha egyetlen írót kellene választanom, akivel leülök egy kávéra, akkor az biztos, hogy őt választanám, nagyon érdekes, csupaszív embernek tűnik, akinek minden egyes szavát szájtátva hallgatom (olvasom)Most egy kicsit írnék magukról a könyvekről is, amelyet olvastam. Kezdjük a Mi vagyunk a medvék cíművel.
Már említettem, hogy hogyan is került a kezeim közé a könyv, így azt már nem fejtegetném. Björnstad városban járunk, ahol minden a hokiról szól és mindenki a hokiért él. De a történet mégsem a hokiról szól, vagyis ez így nem teljes, mert arról is, de rengeteg emberi érzelmet felvonultat a történetben Backman. Nehéz spoilerek nélkül írni a könyveiről, de a Mi vagyunk a medvék egy olyan történet, ami sokáig veled marad, elgondolkodtat és egyszerűen nem hagy nyugodni. Itt is teljesen félrevezetett és amikor kiderül az igazság konkrétan felordítottam, hogy ezt nem hiszem el. Itt szerettem bele Backman stílusába. Nagyon nehéz témákat hoz fel, talán kicsit túlzásba is viszi.
A másik könyv, amit olvastam az a Hétköznapi szorongások. A borítót látva elcsodálkoztam én is, hogy vajon milyen történetet fogok kapni, de tényleg minden elvárásomat felülmúlta. A Hétköznapi szorongások mindannyiunkról szól, akik próbáljuk nap, mint nap sikerrel venni az elénk gördített akadályok, ezek hol kisebbek, hol nagyobbak. Ugyan idegenek vagyunk egymás számára, de sosem tudjuk, hogy milyen hatással vagyunk a másikra egy mosollyal vagy kedves szóval pl. reggel a metrón. Lehet, hogy ezzel dobjuk fel az adott személy napját, vagy akár még nagyobb hatással is lehetünk. Nem tudhatjuk, hogy mi zajlik a másik emberben. A történetre visszatérve, egy félresikerült bankrablásba cseppenünk, a tettes elmenekül és éppen egy lakásbemutatóra ront be, így a történet hamar túszdrámává alakul, vagyis mégsem, de ne szaladjunk ennyire előre. Számos különböző hátterű szereplőt ismerhetünk meg, akiknek a történetét szépen lassan tárja fel előttünk Backman és újra bebizonyítja, hogy mennyire össze tudja fonni a szálakat és nagyon komplex történetet kapunk. Különböző sorsok, de összeköti őket a lakás, melynek erkélye arra a bizonyos hídra néz. Bátran ajánlom mindenkinek, ha lehetne mindenkihez bekopognék és vinnék neki egy példánnyal, annyira szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése