Fülszöveg:
Mi vár az út végén? Szerelem vagy halál? Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.
Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja.
Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta.
De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra?
Szüksége van egy kísérőre.
Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.
Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet?
Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…
A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül.
A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.
Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt!
Már a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésem a történet, a fülszöveg alapján egy nagyon izgalmas történetre számítottam, de nem nyerte el a 100%-os tetszésem a könyv, amit nagyon sajnálok. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, de valami hiányzott. Kicsit olyan volt, mintha az írónő rengeteg morzsát elszórt volna, de valahogy ezek nem álltak úgy össze.
A történet elején megismerjük Asarellat, aki egy acrif. Az acrifok védik a Fátylat, ami megvédi az embereket a külvilágiaktól. Asarella napjait egy váratlan levél megkavarja, halott unokahúga úgy tűnik, hogy mégis életben marad. Ahhoz, hogy a megmentésére induljon szüksége van egy kísérőre, Dhelward személyében. Kettejük kapcsolata kissé furcsa, hiszen egy acrif és egy külvilági mit keres együtt? Nem ellenségeknek kéne lenniük?
Asarella nagyon magányos, elvesztette a szüleit, majd az unokahúgát, így érthető, hogy miért szeretné megtalálni mindenáron, nem akar teljesen egyedül maradni. Nehezen találta a helyét, hiszen ő nem úri kisasszony, legalábbis annál többre képes, de az acrif hivatást sem érzi teljesen magáénak. Igazából kapóra is jön a levél, hiszen így kimozdul a megszokott, unalmas napjaiból, ám egy bizonyos holdvérű nem szerepelt a tervei között.
Dhelward karaktere érdekes volt, kíváncsi lettem volna a múltjára, arra, hogy pontosan miért is jött át a Fátylon, vagyis mi vezetett addig, hogy működik az a világ, ahol ő él, milyen a császár és sorolhatnám sokáig, sok kiaknázatlan lehetőséget rejt Dhelward világa.
Nagyon tetszett ez a nyomozós dolog és az, hogy a 19. századi Angliában játszódik. Az írónő tökéletesen átadtam ezt a 19. századi hangulatot és tökéletesen el tudtam képzelni magam előtt a jeleneteket, biztos vagyok benne, hogy az írónő nagyon alaposan utánajárt, hogy hitelesen ábrázolja ezt a korszakot. Ez a része bejött. A nyomozás is izgalmas volt, egyre több dolog derült ki Estherről, az eltűnéséről és persze Asarella és Dhelward kapcsolata is egyre inkább alakult. Az a része tetszett, hogy nem vetették rá magukat a másikra minden második fejezetben, hanem tényleg szépen és lassan alakult a kapcsolat. Megvoltak az szóváltások, csipkelődések ugyan, de nekem hiányzott az, hogy jobban megismerjék egymást és az elején nem igazán éreztem a kémiát.
Összességében azt tudom mondani, hogy nem volt rossz, 4 csillagot adnék rá mindenképpen és az írónőnek is adni fogok még esélyt, mert a stílusa tetszett, esetleg más műfajt szívesen olvasnék, illetve ha valami előzmény vagy novella jönne ehhez a világhoz, arra is kíváncsi lennék, hátha más megvilágításba helyezi a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése