Atticus - Szeresd szabadon - Könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésben Atticus verseskötetét hoztam nektek.

Nem titok, hogy én nagy rajongója vagyok az ilyen típusú könyveknek, instán és itt is említettem már Rupi Kaur könyveit, aki már évek óta része a vizsgaidőszakaimnak. Legfőképpen a nagyon elfoglalt időszakaimban szoktam ilyen versesköteteket olvasni, egy történetbe nincs időm belemerülni, de a kávém mellé vagy a szüneteimben pár oldalt kikapcsolódásként nagyon szeretek elolvasni. 

Atticus könyvére véletlenül bukkantam rá molyon,  amikor Rupiéhoz hasonló köteteket kerestem. Nálunk kevésbé felkapott a könyv, a megjelenésekor nem is hallottam róla, pedig szerintem egy kis hypeot megérdemelne, mert sok értékes gondolatot tartalmaz. 

Az ilyen kötetekről mindig nehezen írok, hiszen nincs olyan, hogy valakinek minden egyes vers tetszene, most sem volt így, de találtam jó párat, ami elnyerte a tetszésem. Sok általánosabb gondolat volt, azért hiányoltam a rupi kaur féle mélységet, érzelmeket. Inkább általános, kissé felszínesebb verseket tartalmaz a szerelem megéléséről, a szerelem kifejezéséről, amelyek között voltak jobbak és kevésbé jók is. 3 részre osztotta a művet, a szerelemben tényleg magáról a szerelem kifejezéséről ír, a lány részben már a női szemszög veszi át a hangsúlyt, a vadonban pedig inkább az élet, halál kapnak szerepet. A művészet is sokszor megjelenik a versekben, de összességében elmondható, hogy a versek témaválasztása nagyon széleskörű.

Inkább csak felvet egy-egy gondolatot, elindítva az olvasóban, hogy folytassa magában az adott témát. Több vers után én is percekig gondolkodtam még a témán. Végülis ez az olvasás lényege: kikapcsol, szórakoztat és elgondolkodtat.

Arra gondoltam, hogy néhány kedvencemet megosztom veletek, hátha felkeltik az érdeklődéseteket. 

A depresszió olyan, mintha az ember színvak lenne, és közben folyton azt hajtogatnák neki, milyen színes a világ.

Még azok is mérgezhetik a lelkünket, 

akiket a legjobban szeretünk.

 

Nem szerelmet akart, 

hanem hogy szeressék – 

az pedig egészen más. 

 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Völgyi Anna: Karamellás kétszersült - Könyvajánló

Sziasztok! Újra visszatértem egy hosszabb kihagyás után, ígérem több bejegyzés lesz a nyár folyamán. Valamiért akkor jönnek a legjobb ötletek, amikor tanulnom kellene, úgyhogy szorgosan írogatom ezeket, amikor időm engedi igyekszem megírni őket. Remélem azért valaki még olvassa a blogot.:) A mai bejegyzés témája Völgyi Anna legújabb könyve, a Karamellás kétszersült.  

Fülszöveg: 

Völgyi ​Anna kötete nem egy furcsa ételkülönlegességeket taglaló szakácskönyv, hanem egy szellemes, fiatalosan könnyed, néhol borúlátóan romantikus történet, amely a főhőst kíméletlenül szembesíti a rossz döntéseivel. Csongor elmeséli, hogyan ingázott a város és az agglomeráció, az egyetem és a borozó, költészet és valóság, szerelem és társtalanság között. Megtudjuk, hogy a versek mindent képesek helyrehozni és elrontani. Láthatjuk, hogy múzsának lenni sem könnyű, és egyáltalán: hogy lenni néha nehéz. Vajon a tragédiák közelebb hoznak két embert egymáshoz vagy szétszakítják őket? Milyen ízű a karamellás kétszersült? A regényben ezekre a kérdésekre is választ kapunk. 

„Vér száguldott a fülemben. Fénykarikák, sodrás. Lehúzott egy örvény. Nehéz voltam, mint egy kődarab, talán megállt a szívem. Hínár csavarodott a lábszáramra, egyre mélyebbre merültem. A víz alatt mintha Bori közeledett volna – megragadta a karom, felfelé indultunk. Sötét hullámok a felszínen, látóhártya-égető napfény, fehér, vizet simítgató karjaink. Bori egyik tincse vízcseppektől fénylő nyakára tapadt, ázott pólója alatt a húsába vágott a melltartópántja. Elfáradtam, az Achilles-inamon felkúszó nyilallások pedig egyre azt sugallták, hogy sok lesz lassan a jóból.”

Bevallom kissé szokatlan volt férfi szemszögből olvasni a különböző érzelmek, többek között a szerelem és csalódás átélésének fázisait. A szokatlant egyébként pozitívan értem, üdítő olvasmány volt.  Csongor szemén keresztül számos nagyon sok egyetemistát érintő problémát körüljárhattunk kezdve az útkereséssel, szerelemmel, vidéki vs fővárosi élet kérdéseivel. Sok dologgal tudtam magam is azonosulni, főleg azzal, hogy nekem is A nagy pénzrablás a kedvenc sorozatom. 😁 

Csongor logisztkát tanul, egy szép napon pedig megismerkedik Borival, aki teljesen elrabolja a szívét. Kettejük kalandjait nagyon jó volt olvasni, azt a bizonyos eseményt leszámítva, az kicsit sokkolt. Nagyon szerettem már Anna előző könyvében is a gyönyörű leírásokat, most sem kellett csalódnom, itt is megkaptam ezeket, így még inkább oda tudtam magam képzelni magam a különböző szituációkba. 
Azonban a kezdeti romantika kicsit megfeneklett, nem teljesen egyezett az elképzelésük a kapcsolatot illetően, így a szerelem után a csalódás, elvesztés és a viszonzatlan szerelem érzelmeit is átélhettünk Csongor szemén keresztül. A viszonzatlant nem mondanám teljesen viszonzatlannak, de Bori félelmei, tartózkodása miatt így tűnt. 

Ahogy feljebb is említettem Csongor élete teljes mértékben párhuzamba vonható egy átlag egyetemista életével. Azért valljuk be kevesen vannak, akikkel nem fordult elő, hogy egy görbe este után nem igazán sikerült beérni a reggel 8-as órára. Velem sem sokszor, de be kell ismernem, hogy volt olyan nap, hogy az egész napot ágyban kellett töltenem. De ennyit rólam, nem égetem magam tovább.😂 

Szintén általános egyetemista probléma, hogy most van- e értelme ezt tanulni, érdekel-e vagy csak elcseszem az időm, egyáltalán akarom- e én ezt. Ebben a félévben az én fejemen is sokszor átfutottak ezek a gondolatok. Nem egyszerű hirtelen belecseppenni a felnőtt világba, esetleg más városban magunkra utalva, nekünk kell mindent megoldani. Az elején nekem is nehéz volt, de belejön az ember idővel. Anna, esetleg az én életemet vetted alapul? Túl sok részlettel tudok azonosulni.

Ha valamit negatívumként kellene kiemelni az Bori exe, szerintem nélküle is jól meglettünk volna, vagy esetleg megtudhattunk volna róla több mindent. Ezt leszámítva nagyon jó olvasmány volt, tipikus nyári estére való szerintem. 

Nagyon köszönöm a lehetőséget az írónőnek.❤️

Nem vagy egyedül! - Könyvajánló

 Sziasztok! Újabb hosszú kihagyás után visszatértem egy értékeléssel, most egy novellás kötetről írnék nektek, amelyben 12 new adult történetet olvashattok. 

Köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a recenziós példányt!

Ahogy feljebb is említettem 12 novellát tartalmaznak, amelyek ugyan mind romantikusak, mégis mindegyikben van valami, ami különlegessé teszi. Régebben nem voltam egy kifejezett novella fan, de amióta egyetemre járok és az olvasásra jutó időm jelentősen lecsökkent sokszor nyúlok ezekhez, mert rövidek, így ha csak egy fél órám van, akkor is a végére tudok érni a történetnek és nem fog hetekig várni rám egy fejezet, hogy befejezzem. Ezért szeretem pl. Rupi Kaur könyveit is, de az majd egy másik bejegyzés témája lesz, most maradjunk a novelláknál. 

Amikor megláttam a kötetet rögtön felcsillant a szemem, szerintem az eddigi bejegyzésekből mindenkinek feltűnt, hogy a kedvenc műfajom a romantika, így vizsgaidőszakra tökéletesnek gondoltam a könyvet. Ugyan vizsgaidőszakban csak 2-3 novellát tudtam elolvasni, de most félév elején befejeztem, hála a karanténnak… 

De térjünk is rá a kedvenceimre, vannak olyan történetek, amiket szeretnék kiemelni.

Zelei Vivien:Hazatérés műve nagyon tetszett, valamiért odavagyok az ilyen újra egymásra találós, eltitkolt gyerek témájú történetekért, ami azért fura, mert a valóságban nem hiszek a második esélyekben. Na de könyvekben annál inkább, úgyhogy imádtam, mindkét karakter szimpatikus volt, szívesen olvastam volna hosszabb formában is.

Antal Viktória Tamara: A Jensen-hatás: Ez is egy olyan történet volt, amit el tudnék képzelni egy teljes hosszúságú rubin pöttyös könyvként. Mindkét srác szimpatikus volt, valamiért a meleg, sportoló srácokról szóló könyvekről Sarina Bowen Him könyve jut eszembe, úgyhogy szerintem akinek az tetszett, annak ez is tetszeni fog.

A harmadik, amit ki szeretnék emelni egy kedves bookstás barátnőm, Kalivoda Lilla Út önmagamhoz története, talán ezt mondanám kedvencemnek, mert ezzel tudtam a legjobban azonosulni. Másrészt meg aki ismer, az tudja, hogy mennyire imádom Olaszországot, Velencében is jártam már, így tényleg 5 csillagos a történet. 22 évesen abszolút át tudom érezni ezt az útkeresést, van nekem is olyan barátnőm, aki már házas, dolgozik, házat vásárol. A másik diplomát ír, én meg örülök, hogy eljutottam egyetemi tanulmányaim feléig és már csak 2 és fél év van hátra. Hajlamos vagyok én is kicsit letargiába esni, hogy kicsit olyan, mintha nem haladna  az életem, magányos vagyok, egyetem mellett én nem tudok dolgozni, nem engedi az órarendem, de ez rendben van. Mindenki a saját maga maratonját futja, a saját sávjában, nem kell a másikkal foglalkozni, ez egy maraton, nem sprint. Abban is hiszek, hogy mindenki megtalálja azt az utat, azt az embert, aki neki van megírva, tudom sokak szerint ez klisé, de én így gondolom. Holnap estig tudnám fejtegetni a témát. 

Ne érje szó a ház elejét, hogy sosem mondok negatívat, így nézzük azt is, ami kevésbé tetszett. Nem azt mondom, hogy rosszak, csak nem feltétlenül éltem annyira ezeket. Az egyik Sereg Gitta:Leszek a boszorkányod.  Annyira nem vagyok oda a jóslásos dolgokért, illetve az alakváltókért sem, úgyhogy nem jött be, de annak örülök, hogy egy fantasy is bekerült. A másik, ami nem feltétlenül lett kedvenc az Vittorio Verossi: Club 69, nem is azt mondanám, hogy nem tetszett, inkább szokatlan volt, kissé meglepő dolgokkal, mint az a club 69 illetve meglepő fordulatok is voltak benne, úgyhogy belegondolva amúgy nem volt rossz, szóval már magam sem tudom, hogy miért került ide. 

Összefoglalva mindent, ajánlom a kötetet, ha ti is időhiányban szenvedtek, de mégis szeretnétek valamit olvasni, illetve akkor is, ha szimplán csak szeretitek a novellákat.:) 

Colleen Hoover: November 9 - Könyajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésben egy újabb CoHo könyvről írnék nektek. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

“A test csak a csomagolása a benne rejlő valódi  értékeknek.”

Már évek óta tervben volt, hogy elolvassam a könyvet, de valamiért kicsit ódzkodtam tőle, most viszont úgy éreztem eljött az én időm. Sok értékelést olvastam mielőtt belekezdtem , úgyhogy elég nagy reményekkel fogtam a kezembe. Be kell ismernem, hogy az elején nem kapott el a CoHo varázs,mint a legtöbb könyvnél,amit tőle olvastam.  Aki  olvasott már az írónőtől az pontosan tudja,hogy miről is beszélek és miért emelkednek ki  az Ő könyvei a többi rubin pöttyös könyv közül. Szóval az első két- három fejezet elolvasása után nem igazán éreztem, hogy kedvencemmé válna a könyv, hasonló ötlet alapján írt könyvről/filmről hallottam. Csak egy olyan romantikus könyvként tekintettem rá, ami ugyan tetszik, de hiányzik az a bizonyos csillag az 5-ről, hogy 5/5* legyen, mint a legtöbb CoHo könyv, amit olvastam. 

Megismerkedünk Fallonnal, akinek egy tűz miatt nagyon megégett a bőre, a történet elején az apukájával vacsorázik, mint minden november 9.-én. Kettejük kapcsolata nagyon megsínylette az említett nap eseményeit, Fallon az édesapját hibáztatja az eseményekért. A férfi híres színész,elég kicsapongó élettel, egészen a balesetig Fallon is az ő útját követte, ami a pályaválasztást illeti. A baleset után viszont a színészi karrierje parkoló pályára került, senki nem akarta a sérült lányt alkalmazni a filmvásznon. Néhány hisztit leszámítva nem volt bajom vele, kedvelhető volt és tiszteltem benne a kitartását és a gondolkodását.

Ben, oh Ben…nehéz spoiler nélkül kifejezni, hogy mennyire fájt érte a szívem. Azt viszont nem mondom, hogy egyetértek azzal,amit tett, de látom, hogy honnan jött. Nem tudom elképzelni és remélem nem is kell soha, hogy mekkora fájdalmat élt át. Azt nem mondom, hogy ő a kedvenc CoHo fiú, mert nem, de a végére megértettem, hogy miért olyan amilyen.  Borzasztó lehetett átélni, amit ő és a testvérei átéltek, de különösen ő, aki megtalálta.  

Az 5. fejezetnél igazán beleszúrta a tőrt a szívembe az írónő és hirtelen megértettem, hogy miért imádja annyira mindenki. Megérkezett az a bizonyos plusz,a csillag és CoHo újra megfogta a szívem, összegyűrte és jól megtaposta. Aztán pedig bedobta a tűzbe, hogy biztosra menjen. Amikor Fallon megtalálta azt a bizonyos könyvet, az övével együtt az én szívem is összetört. Hihetetlen, hogy mennyire összefonódik kettejük múltja, erre abszolút nem számítottam. A végére kerek egésszé vált a történet, azért be kell ismernem, hogy sírtam egy jót rajta,

Örülök, hogy csak a november 9.-i események voltak leírva és az eltelt 1 évről csak a párbeszédekből kaptunk kis morzsákat. Nem is kell nekünk mindent tudni, úgyis ez a nap a meghatározó mindkettejük életében. 

Összességében tetszett a könyv, szerettem olvasni, de nem lett kedvencem.

“A fiatalság és a szépség megkopik. Az emberi nagyság nem.”