Köszönöm a Kossuth kiadónak a recenziós példányt!
Fülszöveg:
Ami Cole Harding és Violet Eaton között történt a névtelen online chatelés közben, annak a feledés homályába kellett volna vesznie. De nem így lett. Kicsi a világ, Ruby Creek pedig még kisebb, és amikor Cole egy üzleti vállalkozás miatt a kisvárosba költözik, megtudja, hogy Violet zsokéként dolgozik a családi farmon – és éppolyan kívánatos, mint volt.
Amikor egy lovasbaleset miatt Violet kiesik a munkából, egy fedél alá kényszerülnek, és Cole mogorva álarca lassan kezd repedezni. Valahányszor Violet szemében felvillan a vágyakozás szikrája, Cole gondosan kialakított jégpáncélja tovább olvad.
Cole-nak mély, régi sebei vannak, amikről senki sem tud. Az a terve, hogy a titkait megőrzi magának, és a szívét sem adja oda senkinek.
Amíg Violet újra fel nem tűnik a láthatáron…
Rendeld meg ITT !
Gondolataim a könyvről:
Az első rész után kicsit félve álltam neki, mert a Vágtázó szívek nálam nem aratott osztatlan sikert. Nem volt rossz, mint látjátok folytattam a sorozatot, de reménykedtem, hogy annál jobb lesz a 2.rész, a Célfotó. Nos a Célfotó hatalmas kedvenc lett, minden megvolt benne, amit az első részből hiányoltam. Érzelmi mélység, a karakterek személyiségfejlődése, jó cselekmény.
Violet Eatont már ismerjük az előző részből, Cole pedig Vaughn bátyja. Violet egy kisebb balesetet szenved, megsérül és emiatt nem tud felmászni az emeleti lakásába, Cole pedig munkaügy miatt érkezik. Violet kénytelen Cole mellé beköltözni. De nem ez az első találkozásuk, egy internetes platformon már egymásba botlottak,sokáig azt sem tudva, hogy ki a másik.Ezekbe a beszélgetésekbe kaptunk egy kis betekintést és imádtam olvasni, ahogy egyre jobban megismerik egymást, még így online is. Aztán persze jött a dráma, úgyhogy az online beszélgetés abbamaradt.
Miután Violet beköltözött Cole mellé, kénytelen voltak szembenézni a múlttal és egymással. Violet sokáig Colera volt utalva, így kénytelen voltak szembenézni egymással és a sebeikkel. Jó hatással voltak egymásra, segítettek a másiknak gyógyulni, mégha eleinte ezt nem is vették észre.
Violetet nagyon szerettem, belevaló csajszi, nem félt az álmaiért küzdeni és külön értékeltem, hogy a későbbiekben is a saját jövőjét helyezte előtérbe és kiállt magáért. Mit ér a szerelem,ha közben elveszítjük önmagunkat? Violet ebbe a hibába nem akart beleesni és nem is esett hálistennek. Tudta, hogy meg kell húzni egy határt és megtette, Cole pedig összeszedte magát.
Colet is kedveltem, éreztem, hogy mi lehet a dolgok hátterében, úgyhogy meglepődni nem lepődtem, de borzasztóan sajnáltam. Olyan buta, hogy nem mondta el senkinek, még Vaughn-nak sem. Volt 1-2 olyan momentum, amikor fejbe tudtam volna verni a viselkedése miatt. Nyilván sok démonja volt, amivel meg kellett küzdeni, időbe telt, de fejlődött.
Pippy is megérdemel egy sort, annyira cuki volt, láttam magam előtt, ahogy felügyeli Cole munkáját és jön-megy utána.
Egy szó, mint száz, én nagyon szerettem ezt a történetet, voltak benne szórakoztató pillanatok, megható részek, fejlődés és érzelmi mélység.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése