Rácz- Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal! - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzés témája Rácz-Stefán Tibor legújabb könyve, a Pokolba a jópasikkal!, amely Hunor és Gergő kapcsolatának alakulásán kívűl számos fiatalokat súlyosan érintő kérdésekkel foglalkozik, mint például a továbbtanulás és a külföldre költözés kérdése. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Nem ez volt az első olvasmányom Tibitől, sőt ha számokban beszélünk, akkor ez volt a 4. könyvem, szóval már valamennyire ismerős a stílus. Elöljáróban elmondanám, hogy én nagyon kedvelem a könyveit és a stílusát, a Mikrofonpróba különösen nagy kedvencem, azt szorosan követi a Túl szép, viszont a Pokolba a jópasikkal! a vizuálisan kellemes borító ellenére sem lett a kedvencem, ami nem azt jelenti, hogy rossz vagy nem tetszett, hanem csak annyit, hogy ugyan tetszett és jó volt olvasni, de nem ezt gondolom Tibi legerősebb kötetének.  

Olyan fiatalokat érintő problémákat vetett fel a történet során amelyek a mai fiatalokat nagy mértékben érintik és sokszor nem kapnak megfelelő figyelmet. Önmagunk keresése, szerelem, másság, továbbtanulás, külföldre költözés és új élet kezdése. MIndegyik olyan dolog amely már önmagában is nagy fejtörést okoz, hát még ha ezek együtt csapódnak az emberre. 

Hunor a bátyjával, Koppánnyal és az édesanyjával él vagyis élt együtt, mert a történet elején az édesanyja munkaügyi okokból elköltözik, így kerül képbe a másik főszereplő srácunk, Gergő, aki Koppány legjobb haverjaként beköltözik hozzájuk. Hunor a szóbeli érettségi vizsgák előtt áll, de sokkal jobban érdekli a főzés, mint munka és szenvedély. Nagyon tetszett, hogy a főzős szálat jobban kibontakoztatta az író és nem annyi volt, hogy szeret főzni oké, mehetünk tovább. Némely étel nevétől azért összefutott a nyál a számban, a kifőzdés jeleneteket imádtam és azt is, hogy nem csak Hunorra, hanem a szakácsra is hatással volt ez az egész. Nagyon szeretek főzős videókat nézni és az ilyen könyveket is kedvelem. Szóval Hunor nem akar és nem is jelentkezett egyetemre, mert azzal szeretne foglalkozni, amit szeret és nem x évig ülni még az iskolapadban. Egyébként és ezt teljesen megértem, most én is tanulás helyett írom ezt a bejegyzést nektek. Ugyan szerintem fontos, hogy legyen valamilyen papír a kezünkben, a legtöbb helyen ezt kell bemutatni és a mögötte lévő tudást kevésbé nézik. Ha valakinek sikerül a nyelvvizsgája sem jelenti azt, hogy tud angolul/németül/mandarinul, de van papírja. Viszont azokat is nagyon tisztelem, akik a saját fejük után mennek és készek arra, hogy a fejlődés érdekében megmásszák a szamárlétrát a legaljáról. Hunor aprócska titkáról senki sem tud, őt pedig nem hajtja a vágy, hogy elmondja illetve, hogy tanuljon a szóbelikre, de egyszer kibukik a titok. Mindenhonnan azt halljuk, hogy tanulj, mert kell a papír, tanulj, mert amúgy csóró leszel és stb, de mi van ha valaki utál tanulni és semmi kedve még x évig koptatni a padot és bemagolni sok szart? 

A látásmódját Gergő változtatja meg, amint közelebb kerülnek egymáshoz Gergőről is megtudunk egyet s mást, például azt, hogy semmi esetre sem Magyarországon képzeli el a jövőjét és nyáron költözik Londonba. Kettejük kapcsolata elkezd épülni és alakulni, de vajon kibírja-e a most alakuló kapcsolat ezeket a nem is olyan kicsi súrlódásokat. Ez a külföldre költözés adja a következő kulcsfontosságú témát, ami szerintem napjainkban is jellemző és valószínűleg még jellemzőbb lesz a jelenlegi helyzet után. Én ezzel tudok is azonosulni, nem fogok erről litániát írni, mert ez most nem rólam szól, de én ezt olyan szemmel is tudom nézni, mint valaki, aki gondolkodott már ilyesféle dolgokon. Nem mondom, hogy ezt kell csinálni vagy támogatni, de van benne ráció, mint ahogyan Gergő Hunort is rávezette, hogy meglássa azokat a dolgokat, amik máshol nem feltétlenül így vannak. Nem kolbászból van a kerítés külföldön sem, ott is vannak szegények, ott is vannak társadalmi problémák, ezt azért tudja mindenki. 

Koppány karakteréért nem voltam oda annyira, értem én, hogy védi az öccsét, de egyrészt a legjobb barátjáról van szó, akit régóta ismer, másrészt meg az öccse is felnőtt már, szóval azt a jelenetet a végén máshogyan is meg lehetett volna oldani szerintem, mert egy kicsit tündérmesésen alakult, de amúgy aranyos volt és néha ilyen is kell. 

Összességében azt tudom mondani, hogy szerettem olvasni és szórakoztató volt, de volt, amit hiányoltam, hogy imádni tudjam. 

Jonathan Wilson: A Barcelona- örökség - Könyvajánló

Köszönöm a recenziós példányt a Jaffa Kiadónak! 

Nos elöljáróban elmesélném, hogy hogyan is lettem Barcelona fan. 2014-ben kezdődött a vb idején, előtte kb sosem néztem meccseket, de akkor a csapból is az folyt, illetve egy bizonyos név. Méghozzá Neymar neve. Neymar így, Neymar úgy, de ügyes, de csodás. Annyit hallottam, mondom megnézem ki a fészkes franc ez a csodagyerek, rákerestem a neten, láttam pár videót, aztán elkezdtem nézni Brazília meccseit, majd a sérülése után is elkezdtem követni, illetve megnéztem, hogy melyik klubnál játszik. Így kezdtem el nézni a Barca meccseit, így szerettem meg az egész csapatot, utána olvastam minden játékosnak, a csapat történetének is, sokáig minden egyes meccsüket néztem. Miután Neymar elhagyta a Barcelonát vele már kevésbé foglalkoztam, de a csapatot ugyanúgy követtem, viszont az utóbbi 1 évben kevésbé néztem a meccseket, ha igen, akkor is inkább a BL meccseket követtem. Ez lenne a rövid története a fociszeretetemnek. Ja és azért akartam Barcelonába menni, hogy megnézhessem élőben a stadiont, és ez valóra is vált. A várost is imádtam, nemcsak a stadiont.:D 

Most, hogy a háttérsztorit megismertük, hogy miért is kedvelem ennyire a csapatot érhető, hogy a könyv azonnal felkeltette az érdeklődésem és nem is kellett csalódnom. Nagyon részletes és érdekes információkat olvashattam. Az első fejezet is nagyon érdekes volt, Cruyff nevét sokszor hallottam, de pontosan nem voltam képben, hogy mennyit is tett a mai foci arculatának kialakulásáért. Sokan mondják ,gondolják, hogy jaj ezek csak rugdossák a labdát ide-oda, ostobák mind. Lehet, hogy nem orvosok, gyógyszerészek, mérnökök vagy atomfizikusok, de mégis zsenik, csak a pályán. Teljesen más látásmódot és gondolkodást igényel, mindig pörögni kell, előre gondolkodni és előre látni, egyszerre dolgoznak mentálisan és fizikálisan. Nyilván nem mondom, hogy ezért több tíz millió eurót kell kapniuk, de mégsem illik lenézni, hogy ők csak kergetik a labdát. 

Sok olyan ma híres és elismert edző pályafutásának kezdetéről olvastunk, akik játékosként is megfordultak a Barcelonában illetve esetleg edzőként is. Számos sokak által ismert és elismert játékos neve és története is felbukkant, akik nem feltétlenül a Barcával lettek híresek, de itt is megfordultak és kicsit őket és a játékstílusukat is megismerhettük. Bevallom a csapat történelmébe nagyon mélyen nem ástam bele magam, úgyhogy számos érdekességet megtudhattam. Olyan meccsek történéseibe és részleteibe ásta bele magát az író és tárta fel előttünk a részleteket, amelyek nagyon meghatározóak voltak vagy pozitív vagy negatív szempontból. 

A legtöbb focikedvelőnek szintén ismerős lehet Guardiola és Mourinho kettőse és különböző szemlélete. Míg egyikük követte Cruyff taktikáit és szemléletét, a másik erősen ellenezte, mégis mindkettő zseniális edző a maga módján.

Ajánlanám azoknak akiket tényleg érdekel a taktika és a szemlélet a játék mögött illetve egy kis focitörténelem. Nem mondom, hogy egyben letoltam, inkább mindig olvastam 1-2 fejezetet, amikor kedvem volt, valószínűleg ezért tartott hosszú hetekig az olvasása.:D 

Szerintem ajándéknak is tökéletes, barátnak, apának, nagypapának, vagy bárkinek, akiről tudjátok, hogy érdekelheti. 

Focirajongóknak kötelező!!:D

Elle Kennedy: The Chase- A hajsza - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy januári olvasmányomról szeretnék mesélni nektek, amely az egyik kedvenc írónőm tollából származik, nálunk tavaly év végén jelent meg A hajsza, az Off Campus sorozat spin-off kötete.

Fülszöveg:

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?

Más magyarázatot nem látok rá, miért vagyok úgy oda Colin Fitzgeraldért. Általában nem vonzanak a kivarrt, videojáték-őrült kocka izomagyak, akik lököttnek és felszínesnek tartanak. És az előítéletei mellett az is ellene szól, hogy a bátyám haverja. 

És hogy a barátja belém van zúgva. 

Ja, és említettem már, hogy lakótársak vagyunk? 

Nem, mintha számítana. Fitzy egyértelművé tette, hogy nem érdeklem, holott úgy szikrázik köztünk a levegő, hogy félő, leég tőle a házunk. Én sosem voltam az a fajta lány, aki fut egy pasi után, és nem most fogom elkezdeni. Épp elég gondot okoz nekem az új suli, a seggfej tanárom és a bizonytalan jövőm. Ha a szexi lakótársamnak végre megjön az esze, és rájön, mit szalaszt el… 

…tudja, hol talál.

Az őrjítően jó Off Campus sorozat spin-off kötete. 

Önfeledt órákat akarsz és egy ragyogó olvasmányt? Megtaláltad. 

Szerezd meg magadnak!

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Az Off Campus sorozatot nagyon szerettem, bár csak az első három részét olvastam, ennek ellenére nagyon kíváncsi voltam a spin off sorozatra, hiszen rengeteg izgalmas hokis srácot megismerhettünk és kíváncsi voltam, hogy Summer és Fitz között hogyan alakul a kémia. Elle Kennedy nagyon ért a szexi, belevaló hokis srácok megalkotásához, nehéz lenne kiemelni, hogy kit kedvelek a legjobban, mindegyikükben van valami, ami nagyon vonzóvá teszi őket.

Az Off Campus sorozat 2. részében megismert Dean húga, Summer a főszereplőnk, akit kirúgnak a Browntól egy félreértés/baleset miatt, a Briarre megy és kénytelen összeköltözni 3 sráccal, Fitzcel, Hunterrel és Hollisszal, ami már önmagában ígéret egy szórakoztató történetre. Velük már találkoztunk az Off Campus sorozat részeiben is említés szinten, de már akkor felkeltették az érdeklődésem. Olyan nagy események nem történnek a könyvben, a karaktereken van a hangsúly és a fejlődésükön. Kellemes meglepetésként ért, hogy itt nem a fiú volt a z úgymond dominánsabb karakter, megszoktuk, hogy van a belevaló, szexi, magabiztos srác és a visszahúzódó, aranyos lány, A hajszában viszont a sztereotip szerepek felcserélődtek.

Summer egy igazán belevaló, pörgős, vidám személyiség, aki mindenkinek képes mosolyt csalni az arcára. Kívülről nagyon erősnek szeretné mutatni magát, akin nem fog semmi, de közben egy-egy rosszabb jegy, ami nem az ő erőfeszítéseinek hiányából, hanem szimplán a tanulási nehézségeiből származik mennyire el tudja szomorítani.

Fitz karakterét nagyon imádtam, visszafogott, törődő, amolyan igazi magányos farkas típusú karakter,  aki semmit nem ver nagydobra. Olyan, mint egy ölelgetni való plüssmaci, átnyúltam volna a könyv lapjain és megöleltem volna. Annyira jó volt olvasni, hogy milyen szenvedéllyel és alázattal beszélt a művészetről és a saját alkotásairól.

Szerintem ők ketten tökéletes kiegészítik egymást, az előnyös tulajdonságaik egymás felett felerősödnek és a kevésbé előnyös tulajdonságaik fejlesztésén pedig egymás segítségével dolgoznak, harmóniában. Azért ne higgyük, hogy nem izzott a levegő és sercegtek a lapok, a szokásos kémia itt is megvolt a karaktereink között. Ugyan volt egy 3. személy is, de nem mondanám kimondott szerelmi háromszögnek a dolgot, ne riasszon el senkit.

Összességében nagyon élveztem az olvasást, tuti újra fogom olvasni a közeljövőben, nagyon kedvelem, amikor a karakterek között ennyire érezhető a kémia és azt, hogy egymáshoz passzolnak. A trilógia további könyveit is várom, remélem hamarosan megjelennek azok is, Jake Connelly és Hunter történetei. Elle Kennedy nagy mestere annak, hogy egy sorozat következő részeire is felkeltse az ember érdeklődését, mert mindig egy olyan párost kapunk, akit már az előző részek valamelyikében megalapozott és felkeltette az érdeklődésünk.

Ha egy szórakoztató, gyorsan olvasható, romantikus történetre vágytok szexi hokis fiúkkal és jó karakterekkel akkor nagyon ajánlom!:)

Tapodi Brigitta: A hajtű - Könyvajánló

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a lehetőséget és a recenziós példányt az írónőnek!

Fülszöveg: 

Mire ​képes egy nő, hogy gyermeke legyen? Hol van az a határ, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotában nem lépne át? Az élet örök körforgását szimbolizáló hajtű hosszú évtizedek óta a Stark nemzedék asszonyainak kontyát díszíti. A hajtű és az asszonyok útját áldás és megpróbáltatások sora kíséri.”

1944: A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak. Az asszony ápolónőként dolgozik a kastélyból lett német hadikórházban. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában. 

2005: Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a hajdanvolt balatonszentgyörgyi kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása elfeledettnek hitt érzelmeket hoz felszínre, és közben a múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak egymással…

Nagyon kellemesen csalódtam a történetben, nem vártam, hogy ennyire le fog kötni és ilyen jó lesz. Alapjáraton nem feltétlenül vagyok oda a több idősíkon játszódó történetekért, de A hajtű hangulata és szépsége magával ragadott. 

A történet középpontjában Christoph von Vogel által készített festmény, A hajtű áll amelynek a hollétét nem tudják. A mű két síkon játszódik, az 1944-45-ös években a II. világháború alatt és 2004-5-6-os években szinte napjainkban. Már az első oldalakon feltűnt, hogy ez a könyv szép. Furán hangozhat, de az írásmód, a jelzőkkel tarkított mondatok egyszerűen széppé varázsolják és nemcsak a történet, de a lírai írásmód is magába szippantja az embert. 

A múltbeli történések főszereplője Stark Nóra, szülésznő, aki kénytelen német katonáknak segíteni és szállást adni, miután a férje Stark Richárd a frontra ment. Így találkozott Christoph von Vogel katonával és innen indult kettejük viharos kapcsolata. Mindketten próbálnak segíteni tudásunknak megfelelően és hamar kiderül, hogy Vogel nem mindenben ért egyet a Führerrel, így Nóra bajtársává szegődve segít a lengyelek bújtatásában és mentésében. Nórának szülésznőként rengeteg dolga akad, de jómaga is nemrég vált anyává, lányát, Borit otthon kellett hagynia az anyósával, míg másik gyermekét szüléskor elvesztette, ez pedig olyan törést okozott a lelkén, amelyet soha nem tudott kiheverni. Vogel szimpatikus alak volt a szememben, a háború forgatagában is képes volt emberként gondolkodni és többé-kevésbé racionális döntéseket hozni. Mindannyian el tudjuk képzelni, hogy háborús körülmények között, szükség idején az emberek teljesen mellőzik a logikát és a racionalitást, csak a saját és családjuk túlélése lebeg a szemük előtt, bár ezt most is tapasztalhatjuk… De ne menjünk át negatív hangvételbe, akkor is túlélték… Szóval Vogel és Nóra is a túlélésért küzdött, közben a saját démonaikkal is meg kellett vívniuk maguk harcait… de vajon ki került ki győztesen? Mi lett a német katona és a magyar szülésznő történetének a vége? És vajon mi lett a Vogel által készített festménnyel, A hajtűvel? 

Ezekre a kérdésekre a jelenben Nóra unokája, Stark Emma keresi a választ, aki festőművész, grafikus. Egy kiállítása miatt Keszthelyre kényszerül látogatni, itt találkozik újra régi szerelmével, Erikkel, ez a találkozás pedig a múltra nézve is sorsfordító. Emma alapvetően Weimarban dolgozik egy kiadónál, egy szép napon Felix von Vogel keresi fel, miszerint Christoph végrendelete szerint őt illeti A hajtű. Amikor átadásra kerül a kép derül ki, hogy egy igazinak tűnő másolatról van szó, de az igazi festmény kilétét Christophon kívül senki sem tudta. Ezután kezdődik a nagy kutatás a múltban, hogy felfedjék Christoph és Nóra történetét, míg a jelenben Erik és Emma kapcsolatának alakulását figyelhetjük meg ezzel párhuzamosan. Hol ért véget Christoph és Nóra kapcsolata? És Erik és Emma története? Olvassátok el ti is, én többet nem mondhatok!:)

Minden találkozás, minden ember hatással van ránk. Akár pozitívan, akár negatívan, de mindenképpen hatással vannak ránk ezek a találkozások. Én azt gondolom, hogy minden ember okkal kerül az életünkbe, hosszabb, rövidebb időre, vagy azért, hogy tanítson nekünk valamit, magunkról, az életről, az emberekről vagy azért, hogy mi tanítsunk neki valamit, de mindennek oka van. Lehet, hogy valaki, akit pár hete ismert sokkal több dolgot megmozgat és sokkal több érzelmet vált ki belőled, mint az, akit hosszú ideje ismersz. El kell fogadni, hogy nem mindenki azért jön az életünkbe, hogy ott is maradjon, sokaknak csak egy állomás vagyunk, amint megjött a busz, ami elviszi őket a következő helyre tovább is állnak, mintha mi sem történt volna, bennünk mégis rengeteg dolog változik. 

A legjobban az tetszett, hogy olyan valóságosan és hihetően ábrázolta a környezetet, hogy ha becsuktam a szemem simán oda tudtam képzelni magam és ezáltal mind a múlt, mind a jelen történései lekötötték figyelmem és érdekelt, hogy hogyan alakul a két nő története. Ugyan voltak olyan részletek, amelyek nem feltétlenül voltak lényegesek a történet szempontjából, de összességében jól követhető, nagyon szép és érdekes történetet kaptunk. Ha valaki kedveli az igényesen megírt, erős női karaktereket felvonultató, több szálon futó cselekményű könyveket, akkor nagyon ajánlom!