Zubor Rozi: A napló - Könyvajánló

 Zubor Rozi könyve hamar felkeltette az érdeklődésem és kellemes kikapcsolódást nyújtott. 

Fülszöveg: 

Vigyázz, ​mit kívánsz, mert még valóra válik!

Egy mágikus erővel rendelkező naplóval lepi meg Matildát egy hónappal a harmincötödik születésnapja előtt az édesanyja. Azonban ebbe nem utólag kell leírni, mi történt velünk, hanem mindig előre, mit szeretnénk, hogy megtörténjen. Azaz: kérd és megadatik.

Kezdeti hitetlenségét követően, miután sorra valósul meg minden abból, amit kíván, Matilda egyre jobban élvezi a napló hatalmát. Csakhogy ez megannyi problémát szül. Pedig azt hinné az ember, hogy csak csupa jó sülhet ki abból, ha saját maga írhatja sorsát, és végre nemcsak álmodozhat, hanem meg is valósulnak az álmai.

De mi történik, ha a napló rossz kezekbe kerül? És egyáltalán milyen hatással lesznek a beteljesült vágyak Matildára, gyermekeire, házasságára, karrierjére, sőt, családi, baráti vagy akár munkahelyi kapcsolataira is? És hogy tud egy ember élete fenekestül felfordulni csupán egy holdciklus leforgása alatt?

A háromgyermekes IgenAnya, újságíró, podcaster, a Micsoda történetek könyvsorozat társszerzője, Zubor Rozi regényében több olyan tabunak számító témát érint, amelyek, noha itt vannak közöttünk a mindennapokban, mégsem szívesen nézünk velük szembe. De itt az idő beszélni és írni róluk!

Véleményem: 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a borító fogott meg először. Imádom a színeket, a virágokat meg úgy az egész összképet. Ez volt egyébként az első könyvem az írónőtől, nagyon megfogott az alapötlet, hogy van egy napló, amibe ha beleírom a kívánságomat, akkor valóra válik. De vajon tényleg a naplón múlik? Varázsereje van?

A főszereplőnk Matilda, kétgyermekes édesanya és gyógyszerész. A férjével pedig elhidegült a kapcsolata, nem figyel rá, parancsolgat, semmiből sem veszi ki a részét és a gyerekekkel sem foglalkozik. Szintén gyógyszerész, az iparban dolgozik projektvezetőként és azt hiszi ő szarta a spanyol viaszt és neki mindent lehet. Itt szúrnám közbe, hogy én is gyógyszerész vagyok és az iparban dolgozok,meg néha helyettesítek. Amikor kiderült, hogy gyógyszerész főszereplőink vannak megijedtem, mert nagyon érzékeny vagyok, amikor mondjuk kasszásnak titulálnak minket vagy nem megfelelően használják a szakszavakat. A köszönetnyilvánításhoz lapoztam gyorsan, hogy megtudjam, hogy látta-e szakmabeli és mire számítsak, de szerencsére látta, úgyhogy ki tudtam kapcsolódni.

Matildát nagyon sajnáltam, de a helyzete több embert érint, mint gondolnánk. Pedig igazából nem volt sajnálatra méltó, egy nagyon talpraesett, erős nő, akinek a helyén van az esze, bár néhány döntésekor megkérdeztem volna, hogy ezt miért kellett. Tetszett a hozzáállása a szakmánkhoz, nehéz manapság terméket fejleszteni és nyilván a mai világban a gyógyszerészi gondozás sem mindig megoldható sajnos. Illetve nekem nagyon tetszett az is, amit a közös kasszáról írt, teljesen egyetértek és nincs semmi indok, amivel meggyőzhetne bárki, hogy közös kasszánk legyen.

Szerintem Matilda egy-egy kívánságával mindenki tud azonosulni, pénz, utazás, karrier, na meg a legfontosabb, hogy minél több minőségi időt töltsön el a gyermekeivel. Ha egy mágikus napló kerülne a kezünkbe biztos, hogy mind hasonló dolgokat kívánnánk.

Tetszett, hogy ennyire mai és aktuális témákat boncolgatott, de volt, amikor úgy éreztem, hogy nem biztos a könyvbe való ez. Például a gyógyszerész szakma jövője, nem gondolom, hogy 1-2 oldalban meg lehet vitatni, hogy mit hogyan kéne meg szerintem nem is ebben a könyvben kell. A családi mintázatok, örökségek továbbvitele pedig egy érdekes és komplex téma, ebből kevesebb volt, de tetszett, hogy mi alapján kapják a neveket a család női tagjai. 

A végére pedig néhány gondolat, amit nagyon szerettem a könyvből: 

,,De valójában magunk miatt húzzuk az időt. Mert nem állunk készen felismerni és beismerni, hogy ez bizony nem fog működni. Se most, se holnap, se később. És mert félünk az ismeretlentől. Félünk, hogy mi lesz majd utána. Azt már tudjuk, hogy együtt milyen a szar. Nem jó, de elviselhető. Túlélhető. De mi vár ránk utána? Az ismeretlen jövő sokszor az aktuális szarnál is rémisztőbbnek túnik. Mert lehet, hogy jobb, lehet, hogy ugyanolyan szar, de lehet, hogy még annál is rosszabb. Mi a garancia, hogy jobb lesz? Akkor már maradjon az, amit megszoktunk, amiben már megtanultunk élni és túlélni. Aztán majd lesz valahogy. Egyszer csak véget ér."

,,Pedig változni és változtatni időnként jó, nőni és fejlődni hasznos és kell is. Körülöttünk, a természetben is folyamatosan változik minden. A fák, az évszakok, az időjárás. Egy nap is nappalból és éjszakából áll. Nem süthet mindig a

nap, ahogy az eső sem eshet mindig. Mindkettő jó, és kell is egy ideig. De a világ akkor működik, a föld akkor lesz termőképes, ha van napsütés, és van eső is. Ha van meleg, ha van fagy is."