Érettségi, továbbtanulás?!

Sziasztok! Instagramon megkérdeztelek titeket,hogy esetleg érdekelne egy ilyen bejegyzés és igenre szavaztatok a legtöbben. Én tavaly végeztem, de sajnos nem sikerült a felvételi, ezt az évet itthon töltöttem, októberben már voltam javítani és most is megyek. 
Remélem hasznosnak találjátok amiket megosztok veletek és tudok segíteni. 

Felkészülés az érettségire:

Az első legfontosabb dolog a pihenés. Őszintén mondom,hogy sokkal jobban tudtok teljesíteni ha kipihenitek magatokat a vizsgák előtt. Én a 12.-et úgy toltam végig,hogy folyamatosan hajnalban feküdtem le,kb. 5 órákat aludtam, hétvégén sem volt időm kipihenni magam,szóval mire odajutottam,hogy érettségi már a halálomon voltam. Ez nagyon nem egy jó dolog, persze néha úgy hozza a szükség,hogy fenn maradjunk tovább,de ne legyen rendszeres és főleg ne a vizsga előtt,mert kész idegroncsok lesztek és azt sem fogjátok tudni,amit amúgy tudnátok. Nem azt mondom,hogy délig heverjetek az ágyban,de 7-8 órát próbáljatok aludni, nem kell éjszakázni. 24 órából áll egy nap, ha 8-at alszotok marad még 16 amiben tanulhattok. Nem a vizsga előtti éjjel fogtok világot megváltani. 

A második az ismétlés. Próbáljatok belekalkulálni 1-2 napot,hogy egyszer át tudjátok lapozni, a fontosabb dolgokat még pontosítani magatokban. Ennek is nagyon fontos szerepe van. Tavaly én nem jutottam el az ismétlés fázisáig,mert az anyagokon sem értem végig...De azért is születik ez a bejegyzés,hogy ti ne (vagy csak kevésbé) kövessétek el ezeket a hibákat. Ha mégegyszer átolvassátok figyelmesen az anyagot eszetekbe jut, az összefüggések is helyükre kerülnek. Nem kell felmondani meg agyonmagyarázni az egészet, olvassátok csak, ha már megtanultátok egyszer,akkor ennyitől elő fog jönni higyjétek el. Szerintem ha bármilyen tantárgyból emeltre készültök be tudjátok lőni,hogy egy-egy témakörből mi az ami eddig előrekült többször,mire szeretnek leginkább rákérdezni, erre nagyobb hangsúlyt szoktam fektetni. Biztosan gyakoroltatok feladatokat, azokat is érdemes lehet megnézni, én külön bejelöltem az általam tanulságosnak gondoltakat. 

Próbájátok nem túlstresszelni a dolgokat, ez nem a világ vége, akkor sem ha nem sikerül, túl lehet élni. Hitessétek el magatokkal,hogy menni fog, készültetek, egyszerre csak 1 napra fókuszáljatok, akkor mit kell csinálnotok. Próbáljátok beosztani az időtöket, ismétléssel együtt. Én ebben nagyon rossz vagyok,bár mostmár szépen fejlődök. Lesz időm ismételni, ez maga a csoda..:DD 

A következőkben néhány tipp,amit a vizsga előtti napra és a vizsga előtti reggelre javasolnék.

• A vizsga előtti napon már csak ismételjetek, este ne maradjatok fenn sokáig, szakítsatok időt egy kis olvasásra, sorozatnézésre, bármire ami ellazít. 
• Állítsátok be az ébresztőt, nagyon fontos, nehogy elkéssetek. 
• Pakoljátok össze ami szükséges, függvénytábla, atlasz stb.,személyi okmányok, behívó, számológép, legalább 5 toll,kabala (én mindig viszek),víz, csoki vagy valami ennivaló. Ezek szerintem a legfontosabbak. 
• Reggel mindenképp időben keljetek fel! Ez nem az a hely ahonnan el kellene késni.
• Próbáljatok valamit reggelizni, mindenképp a kedveneteket, ha ez nutellás kenyér akkor az. Tényleg az ami jól esik, üres hassal,éhesen ne menjetek el. 
• Csekkoljátok le még egyszer a táskátokat.
• Számomra még fontos az,hogy legyen pár percem amit arra szánok,hogy meghallgassam a két vizsga előtti zenémet és kicsit átszellemüljek, bíztassam magam,hogy menni fog. 

Nem akarom én itt senkinek megmondani,hogy mit csináljon. Ezeket a dolgokat valószínűleg a szüleitek,tanáraitok is elmondják,de talán jobban elhiszitek egy olyan kortársatoknak aki ezeket abszolút nem tartotta be és el is cseszte az egészet. 

Tovább(nem)tanulás

Egész 12. első félévéig abban a hitben voltam,hogy én úgy besétálok arra az egyetemre mint a fene. Hát ez nem így sikerült, jó nagyot estem a magas lóról az biztos. 

Ahogy már írtam nem vettek fel. Én ezt már az érettségik megírása után tudtam, amikor kijöttem róluk,tehát engem nem a ponthatárok kihírdetésénél ért a meglepetés, a vesztesek nyugalmával néztem meg a ponthatárokat. Mondhatnám,hogy miután konstatáltam magamban azt,hogy jövőre én nem megyek sehova,maximum a wc-re, nyugodtan ültem és éltem a kis életem. De akkor hazudnék. Sírtam,ettem, sírtam,híztam pár kilót, emiatt is sírtam. Szerencsére a szüleim abszolút nem szidtak meg vagy bármi, támogattak, ők is tudták,hogy mi volt a szitu,mert látták,hogy szóbeli előtti nap kétségbeesve téptem a hajam és úgy bőgtem,hogy taknyom-nyálam összefolyt, megkockáztatok magamnak egy enyhe idegösszeroppanást. EZT NEM SZABAD, ennyit nem ér meg ez az egész szar egyetem. Ott rohadjon meg mindenki,de én még egyszer nem teszem tönkre magam. Nekem ennyit nem ér meg. Szóval a depressziómat félretettem és próbáltam minél többet találkozni a barátnőimmel és jól érezni magam. A kezdeti nehézségeket leszámítva azt mondanám,hogy egészen jó volt az a nyár. Augusztusban és szeptember elején megcsináltam a KRESZt meg az Elsősegélyt,de az októberi érettségi miatt nem kezdtem el vezetni akkor. Szeptemberben minden barátom, ismerősöm elment egyetemre, innentől azért már nehezebb lett. Mindig mesélték a sztorikat én meg nem tudtam hozzászólni, nem is nagyon beszélünk messengeren sem,szóval ez eléggé barátságpróbáló év. Az októberi érettségik után januárig pihentem, sorozatot néztem, igazából élveztem is. Kémiából hálistennek javítottam annyit,hogy most abból nem kell mennem,de a bioszból van még egy köröm, ami inkább csak ilyen,ha sikerül javítani jó,ha nem az sem para. Januárban viszont elkezdtem vezetni és olaszt tanulni. A vezetést utálom amúgy.:DD Az olaszt viszont szeretem és örülük,hogy végre volt alkalmam elkezdeni,mert régi vágyam volt a spanyol mellett, amire majd szintén szeretnék időt szakítani. Ezek szépen lekötöttek és mostmár a bioszra készülgetek. Ugyan még nem mondtam,de az elmúlt 8 évben orvosira készültem, de finoman és nőiesen szólva a seggem a hideg falhoz ért az elmúlt években és megcsapott a rideg valóság,hogy orvosnak lenni szar. Az embereken segíteni csodás dolog és remélem,hogy azzal amit választottam nagyon sokat fogok tudni segíteni,de köszönöm szépen engem ne fenyegessenek, alázzanak meg és viselkedjenek úgy velem,mint egy darab szarral. Édesanyám orvos tehát elég jól belelátok,volt arra is példa,hogy személyesen én küldtem egy hozzátartozót a bús picsába,mert olyanokat mondott. Emiatt sem feltétlenül való,mert szerintem annyit forgatom a szemem,hogy csoda,hogy nincs még valami szemproblémám és lehet,hogy a szám is hamar eljárna. Na meg nagyon nehezen tolerálom az emberi hülyeséget. MInden tiszteletem és csodálatom édesanyámé,hogy ezt el tudja viselni. Úgyhogy pár hete úgy döntöttem,hogy gyógyszerészetre szeretnék menni és így próbálok meg segíteni az embereken.

Hiszek a sorsban és abban is,hogy ezt az évet azért kaptam,hogy át tudjam gondolni,hogy melyik utat is válasszam és úgy gondolom,hogy ez lesz a helyes számomra. 

Ez lett volna az én történetem, ezzel azt szerettem volna mondani nektek,hogy igen, kurva szar dolog, én is sokat sírtam az elmúlt hetekben is,de viszont tekintsetek rá úgy,mint egy esélyre,hogy kilépjetek a komfortzónátokból, csináljatok valamit amit régóta szerettetek volna. Voltak szar napjaim,de összességében kicsit próbáltam rápihenni az egyetemre és a következő 50 évre a nyugdíjig,mert ilyen évem biztosan nem lesz több.Szerintem egészen hasznosra sikerült. Nem kívánom,hogy ki kelljen hagynotok egy évet,de ha így alakul higyjétek nem lesz olyan rossz,ha nem hagyjátok,hogy legyűrjön. Sokat tanultam az életről,magamról, sokat változtam és azt biztos,hogy erősebb lettem. 

Ami rohadt idegesítő a századik sajnálkozó ember,meg aki megkérdezni,hogy "de hogyhogy nem vettek fel?". Azért,mert elbasztam. Azért nem. Egy darabig kerültem is az ilyen ismerősöket.:D 

Sok sikert kívánok mindenkinek, próbáljatok egy-két dolgot megfogadni amit írtam, nem múlik rajta az életetek és egyetemen egy vizsgára kell ennyit tanulnunk,szóval egy ilyen kis szar érettségi nem győzhet le minket. 

Puszi mindenkinek, sziasztok! 

Helén