Kristina McMorris: Pénzzé tett gyermekek - Könyvajánló

Köszönöm a recenziós példányt az Alexandra Kiadónak!

Sziasztok! A mai bejegyzésben Kristina McMorris Pénzzé tett gyermekek című könyvéről lesz szó.

A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésem, de kicsit féltem belekezdeni,mert ez egy elég nehéz és komoly téma. Sokszor összeszorult a szívem,de felülmúlta az elvárásaimat és a végére egy gyönyörű történetet kaptunk a szeretetről, a család fontosságáról és arról, hogy meddig éri meg elmenni a karrierért és a pénzért. 

1931-ben játszódik a történet, a történelemnek elég kemény időszakában járunk, mindenki depressziós, elvesztette az állást, otthonát, mindenét, alig van pénzük.

A történet elején megismerjük Ellist, a fiatal feltörekvő újságírót, aki minél magasabb pozícióba akar jutni, ezért pedig mindent meg is tesz, tökéletesen szimbolizálja a fiatalok újságírókban rejlő ambíciót, szenvedélyt. Egy szép napon egy ház verandáján meglátott két kisfiút egy táblával mellettük. A táblán a “2 gyermek eladó” felirat állt, rögtön le is fotózta a gyerekeket, majd ez a kép egy véletlen folytán a főnökéhez jutott, aki azonnal egy cikket kért a témáról. Közben a kép használhatatlanná vált és valahogy pótolnia kellett, így visszament a helyszínre. Nos a táblát és a kisfiúkat nem találta, helyette viszont egy hölgyet kért meg, hogy 2 gyermeke segítségével rekreálja az elveszett képet. Az új képpel meg is jelent a cikk és ezután kezdődtek a bonyodalmak, mert a 2 gyermeket valaki megveszi az édesanyjuktól tévedésből. Szerintem mindenkinek ismerősek az Ellis- féle karakterek, akik annyira karrier-orientáltak, hogy még a saját veséjüket is eladnák, ha az segítene előbbre jutni. Az újságíróknál véleményem szerint még jelentősebb ez a jelenség, hogy egy jó cikkért/képét tényleg ölre mennek. Persze mindenki előbbre akar jutni és a legjobb lenni, de maradjunk emberek és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt anélkül, hogy átgázolnánk mások életén. A mai pszichológiai percek véget értek. 

A másik főszereplőnk egy szintén fiatal újságíró, Lillian Palmer, aki Ellis segítségére van miközben megpróbálják az ez elszakított családot összehozzák. Ketten a végsőkig elmennek, nevetséges kalandokba keverednek, hogy visszaszerezzék a gyerekeket. 

Annyira beszippantott a regény stílusa, olyan volt, mintha egy filmként jelenne meg előttem a történet. A kor stílusát is láttam magam előtt és teljes mértékben el tudtam képzelni, hogy hogyan is éltek abban az időben az emberek. Rég olvastam ennyire olvasmányos történetet, egy hangyányit depresszív, nem könnyű témáról beszélünk.

A karakterek, legfőképpen Ellis hihetetlen nagy változáson, fejlődésen esett keresztül, megtanulta értékelni és felismerni az apró dolgokat az életben és ,hogy mik a legfontosabb dolgok az életben. 

Összességében élveztem az olvasást, egy egyszerre szívszorító, mégis szívmelengető történetet kaptunk a történelem sötét szakaszáról.

Rácz Stefán Tibor: Mikrofonpróba - Könyvajánló

A recenziós példányt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sziasztok! A mai bejegyzésben Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba című könyvéről osztanám meg veletek a gondolataimat. Amúgy ez már a második verzió, egyszer elkezdtem írni, de óóó drága és magasságos blogger lefagyott és eltűnt,amit írtam. Reménykedjünk, hogy második nekifutásra még jobb lesz.:D 

Fülszöveg: 

Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

A Mikrofonpróba már régóta kívánságlistás volt nálam, legfőképpen azért, mert az egyik legjobb barátnőm nagyon szerette és dícsérte. Végre a kezeim közé került és elolvastam én is, és nem kellett csalódnom. Már olvastam Tibitől a Túl szépet és az Élni akarok!-ot, a Túl szép talán egy kicsivel jobban tetszett. De a Mikrofonpróba számomra mindkettőt felülmúlta. Rengeteg aktuális problémát felvet, amelyekkel sokaknak szembe kell nézni az iskolában a tanulás okozta stressz mellett. 

A Mikrofonpróba 5 fiatal életét mutatja be, akik megpróbálnak a gimi és a kolis élet nehézségeivel szembenézni. Egyiküknek sem volt egyszerű élete eddig, de sajnálatos módon még a családi hátterük sem könnyíti meg a mindennapjaikat. Gondolhatnánk,hogy az 5 szemszög kaotikussá és zavarossá teszi a dolgokat, de szerintem pont ettől volt különleges, nagyon jól sikerült a kidolgozásuk és az átmenetek, abszolút nem kellett gondolkodnom, hogy na most kinél hol hagytuk abba, az egység nagyon ott volt. 

Kezdjünk Hannával, mert az ő költözésével indul a történet. Hanna elvesztette a szüleit, bátyja, Kornél neveli, aki tanárként tevékenykedik. Elvesztette a pesti állását, ezután egy barát segítségével a balassagyarmati gimnáziumban kap állást, így oda kell költözniük. A könyvmoly lánynak nehéz a váltás, a beilleszkedés. Eléggé introvertált személyiség, szabadidejében leginkább olvas és blogol. Szerintem nem kell magyaráznom,hogy naggggyon azonosulni tudok vele. Az augusztust kb. végig aggódtam, hogy jön az egyetem, egy barátom sem jár ide, úgyhogy kezdhetek ismerkedni… Aztán jött a hideg zuhany, amikor megláttam beiratkozáskor, hogy kb. mindenki ismer mindenkit a gólyatábor miatt, én meg senkit. Az első hét is nagyon rossz volt emiatt, de elmondhatom, hogy most, az 5. héten már sokkal jobban érzem magam és sok emberrel jóba is lettem. De nem rólam van szó, térjünk vissza Hannára. Mindig nehéz egy új, esetleg már összeszokott társaságba belépni, de szerencsére új szobatársa, Xiara segítségére volt és nem hagyta egyedül. 

Xiara családi háttere nagyon érdekes volt és jó lenne még több dolgot megtudni róla, remélem a Kapcsolatpróba elhozza a keresett válaszokat számomra. Illetve ő maga is különleges, néha kicsit elveszettnek tűnt, ami abszolút érthető. 

Dávidról és Áronról egyben írnék. A kettejük párosa nagyon nyerő volt számomra, úgyhogy mindenképp el fogom olvasni a Fogadj el!-t is, érdekel a kapcsulatuk kialakulása, illetve Petra története is. 

Máté az elején nagyon unszimpatikus volt a bunkó megnyilvánulásival, aztán a története megismerése után jobban megkedveltem, vagy inkább megértettem és az ő múltja és jövője is (főleg a zongorázás) is érdekelne. 

5 olyan különböző karaktert kaptunk, akiket összeköt a barátság, illetve a közös cél, a kollégium megmentése, hiszen (érthető módon) egyikük sem akarja a családjával tölteni az idejét. Mindegyikük szála nagyon érdekes volt és szívesen olvasnék mindegyikükről külön is akár, főleg Mátéról és Xiaráról. 

A zene az én életemben is fontos szerepet tölt be, nem telik el úgy nap,hogy ne hallgatnék zenét. Megnyugtat, ha ideges vagyok, még jobban feldob,ha jó kedvem van, megvígasztal, ha szar kedvem van. Bármi történik mindig a zenéhez, a kedvenc számaimhoz menekülök. Persze van rengeteg új szám, amit aktuálisan hallgatok, de van néhány, ami különleges és hosszú évek óta visszatérek hozzájuk. Azok a könyvek, amelyekben megjelenik a zene mindig különleges helyet foglalnak el az én szívemben is és nagy örömmel veszem a kezembe őket. 

A problémák, amiket felvet a történet mind valósak, önmagunk keresése, beilleszkedés, másság, családi problémák… Ezek mind megjelennek a fiatalok életében és nem mindig olyan egyszerű ezekkel megküzdeni és saját magunkkal békét teremteni. Szeretem amikor azt mondják a felnőttek, hogy jajj, te fiatal vagy, csak tanulnod kell. Aha… Ha tudnák mit érzünk és milyen gondolatok suhannak át az agyunkon egy-egy sötétebb pillanatban… 

Nagyon gyorsan pörögtek a lapok, egyszer csak azon kaptam magam,hogy az utolsó fejezetnél tartok, aztán máris vége lett. Alig várom,hogy a folytatás is a kezembe kerüljön és megtudjam, hogy mi történt ezzel az ötössel, illetve Dávid és Áron (és Petra) történetére is mindenképpen sort fogok keríteni. 

A recenziós példányért még egyszer nagy köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! 

(Ne haragudjatok a nagyobb kihagyásért, de egyszerűen kikészít ez az egyetem, viszont mostmár úgy érzem, hogy a lopott szabad perceimben lesz alkalmam írni, úgyhogy hamarosan jön a Pénzzé tett gyermekekről az ajánló!:D)

Kimberly Freeman: Csillagok az óceán felett - Könyvajánló

Köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum Kiadónak! 

Sziasztok! Az egyetlen augusztusi olvasmányomról hoztam nektek egy bejegyzést, A csillagok az óceán felett című könyvről lenne szó,amely Kimberly Freeman tollából származik. 

Egy történet tele szeretettel, rejtélyekkel, kalandokkal és kellő mennyiségű fordulattal. A regény főbb kérdései mind az anya-lánya kapcsolat körül forognak. Milyen a jó anya-lánya kapcsolat? Van bármi erősebb az anya-lánya szeretetnél? Mitől válik valaki jó anyává? Egyáltalán létezik ilyen fogalom? Ezekre és még számos témához kapcsolódó kérdésre keresünk és kapunk választ olvasás során.

Két szálon fut a cselekmény: az egyik szál a jelenben, a másik pedig a múltban, az 1800-as évek végén játszódik. Később pedig kapunk egy harmadik szálat,amit pedig levélrészletek alapján ismerünk meg. Az elején a jelenbeli részeket nem teljesen tudtam hova tenni, sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem a múltban játszódó szál, vagyis Agnes története,de a végére szépen keretet alkotott a mű, a jelenben zártunk, ott futottak össze a szálak. 

Agnes a kezdetben nem volt túl szimpatikus, forrófejű, meggondolatlan volt és ezek miatt hibát hibára halmozott, pedig ha egy pillanatra megállt volna átgondolni a dolgokat, akkor sok kellemetlenséget el lehetett volna kerülni. Egy otthonban nevelkedett, majd amikor elég idős hozzá egy gomb alapján elindul megkeresni az édesanyját. 

Először Londonba viszi útja, ahol ugyan az édesanyját nem találja, csak az anyja testvérét és Juliust, akit Mariana fogadott be. Julius és Agnes kapcsolatának alakulását végigkövethetjük, hol együtt folytatják Genevieve keresését, hol csak lélekben vannak együtt. Agnes a londoni sikertelenség után egy elhintett morzsa alapján Párizsban keveredik igencsak meleg helyzetekbe. Itt is bebizonyította, hogy mennyire kitartó és semmi sem tántoríthatja el a céljaitól. Ne ijedjen meg senki, az utazás soha nem érhet véget, úgyhogy Colombo felé vették az irányt. Ha ez nem lenne elég, még Ausztráliába is ellátogat, ahonnan pedig újra Londonba indul. De nem spoilereznék, hogy itt mi történt. 

Újra során rengeteg különféle emberrel és szituációval találkozik, az ő élete mellett számos ember sorsát is megismerjük. Ezek mind hozzájárultak a személyiségének fejlődéséhez, amit a regény második felében kezdtünk tapasztalni. A kalandozásai során sok új dolgot tanult magáról, az emberekről és az életről. 

A jelenben egy bristoli neves professzorasszonyról olvashatunk, aki egy viktoriánus korból származó levelezést próbál kibogozni és megismerni. Lánya, Victoria megérkezik, hogy ápolja édesanyját, majd pedig a levelek is a nyakába szakadnak és beleveti magát a rejtélybe. 

A levelezésekben Moineau és Emil tiltott történetét ismerhetjük meg. Moineau, vagyis kis veréb a nagynénjét látogatja meg, Harriett néni nemrég vesztette el a férjét. A faluban sétálgatva hozza össze a sors Emillel, az áccsal. A szülők nem néznék jó szemmel, hogy lányunk egy közönséges áccsal szűri össze a levet, így kapcsolatuk javarészt lopott csókokból áll. Hamarosan Moineau-nek el kell hagynia a falut, de ezt már nem egyedül teszi…

Mindegyik szálon az anya-lánya kapcsolat, illetve szeretet megnyilvánulásairól olvashatunk. Sajnos mint Agnesnek, sokaknak nem adatik meg, hogy az édesanyjukkal szoros kapcsolatot ápoljanak, vagy esetleg egy vita miatt elhidegülnek és nem beszélnek egymással. Számomra a szüleim a legfontosabbak a világon, egyikük nélkül sem élném tól, de az anya-lánya kapcsolathoz semmi sem fogható. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy nekünk ilyen jó a kapcsolatunk, persze néha leordítjuk a másik fejét vagy 2 napig csendkirályt játszunk. Amióta egyetemen vagyok még fontosabb és amikor hazajövök a hétvégére próbálok nem vitatkozni és minél több időt együtt tölteni vele, még akkor is, ha éppen ő főz és én mellett írom a bejegyzést, mint például most. Tudom, hogy bármikor elmondhatok bármit, az őszinteség a legfontosabb. Én sosem titkoltam el rossz jegyeket sem, mindig azonnal elmondtam, hogy mi a helyzet. Nélküle és apu nélkül már rég otthagytam volna a picsába az egyetemet és hazajöttem volna, mert nagyon nehezen viselem, de ilyenkor felhívom őket és beszélünk, aztán folytatom a bőgést. 

Nagyon szívmelengető volt olvasni, hogy a végére minden helyreállt és minden szál happy enddel zárult. Igazi fordulatos, kalandos és nem utolsó sorban szívmelengető, sokszor romantikus történet volt. 

Samantha Downing: Elbűvölő feleségem - Könyvajánló

Sziasztok! Egy kicsit eltűntem tudom... Múlt hétvégén költöztem fel Pestre, hétfőn pedig kezdem az egyetemet és bevallom nehezen viseltem ezt az első hetet. Olvasni olvastam, de az íráshoz nem volt kedvem. Remélhetőleg sikerül belerázódnom a dolgokra és a blogra is kellő energiát tudok fordítani. Hálistennek ezt a bejegyzést itthonról írhatom, tegnap jöttem haza, vasárnap megyek vissza.:) De térjünk is a könyvre, mert arról is bőven van mit írni. 

Köszönöm az Agave Könyveknek a recenziós példányt! 

Wow, teljes mértékben túlszárnyalta minden elképzelésemet. Miután becsuktam a könyvem az volt az első gondolatom, hogy ez egy nagyon üdítő olvasmány volt, bármilyen furcsán is hangzik. Meghökkentő, fordulatos és zseniális. A kivitelezés nagyon kreatív és brilliáns. Minden egyes fordulat meglepett és be kell vallanom, hogy én nem számítottam rájuk. Én teljesen másra számítottam, a lélektani dolgok kerülnek előtérbe, nem véres részletek és leírások. Azért az áldozatokról kicsit többet is olvastam volna, de tetszett,hogy este is olvashattam, mert nem ijedtem meg tőle.:D Pont ezért nem nézek horrorfilmeket sem, mert kivagyok tőlük.:D 

Adott a főszereplő házaspár és a két gyerekük, Jenna és Rory. Élik kis idilli életüket, a férj teniszedző, a feleség, Millicent házértékesítőként tevékenykedik. A történetet a férj szemszögéből olvassuk, az ő gondolatait ismerjük meg részletesen és az ő szemén át látjuk a többieket, de legfőképpen Millicent karakterét, aki ahogy haladtunk egyre inkább fura és gyanús lett számomra. Szívesen olvastam volna azért az ő szemszögéből is, jó lett volna meglátni, hogy mi volt néhány cselekedete mögött. A cím alapján azért várható, hogy nála kell keresni az elásott csontot, de még így is teljes megrökönyödést váltott ki belőlem az, amit művelt, vagyis amit a férjével ketten műveltek. Nem tudtak volna moziba járni?! Szerintem a gyilkoláson kívül mással is fel lehet dobni egy házasságot, ha kialszik a szikra, mindkettejüknél volt valami probléma a rendszerben. És ami a legdurvább, hogy ott vannak a gyerekek… Míg ők nyugodtan alszanak és tündérekről meg videójátékokról álmodnak, a szüleik a nappaliban épp a kövi gyilkosság részleteit eszelik ki. Mondhatom nagyon idilli. Vagyis beteges. De nagyon. Egy darabig “idilli” is volt, senki nem jött rá a “hobbijukra”, majd egy idő után szépen kezdtek omladozni a gondosan felépített falak. 

Számos elgondolkodtató kérdést is felvetett (bennem) olvasás közben. 

Milyen következményei vannak a tetteinknek? Mi van akkor, ha kiderül, hogy mégsem ismerjük azt az embert, akit a legjobban szeretünk? Mi történik a hátunk mögött? Mindenki hazudik? 

Tudjuk, hogy a tetteinknek következményei vannak. Minden egyes döntésünk elindít valamit, remélhetőleg jó dolgokat, de van, amikor egy megállíthatatlan lavina követi egyes döntéseinket és nemcsak magunkat, de másokat is magunkkal húzunk lefele, a történet esetében ott vannak a gyerekek… 

Az elején kicsit nehezen rázódtam bele, igazán a könyv közepétől kötött le a történet és akkor jutottam el oda, hogy muszáj elolvasnom és megtudnom,hogy pontosan hogyan is keverednek ki a szereplők ebből a szituációból. 

Az utolsó fejezet, a lezárás kicsit kapkodós volt, szerintem egy pár fejezet erejéig lehetett volna még fokozni és részletezni, mert nagyon hirtelen jutottunk el ide. Illetve az epilógus… becsuktam a könyvet és így tessék?! Ne szórakozzanak velem, hogy ez a vége, nagyon felcseszett. 

Amire még mindenképpen kitérnék az a könyv minősége. Legfőképpen az elején rengeteg elírással, helyesírási hibával találkoztam, ezek a könyv végére megszűntek, ami viszont szembetűnő volt az, hogy néhány mondatnak mintha nem lett volna vége és lényege. Szó szerint hiányzott a mondat fele vagy az alany/állítmány és ezek nagyon szembetűnőek voltak. 1-2 hibát elnéz az ember, előfordulhat bármi, de ez szerintem nagyon sok és a kiadó könyveinél nem szokott ez a jelenség ilyen mértékben előfordulni. 

Összességében nagyon élveztem az olvasást, bátran ajánlom, ha egyrészt a hibáktól el tudsz tekinteni és ha inkább a lélektani része érdekel, nem pedig a véres részletek. 

Még egyszer köszönöm a lehetőséget a kiadónak!