George Eliot: Middlemarch 1. és 2. - Könyvajánló

 Aki ismer tudja, hogy nem különösebben olvasok klasszikus könyveket, úgy érzem még érnem kell ezekhez, de a Middlemarch története felkeltette az érdeklődésem, főleg ez a kiadás. A KNW kiadó 8 kötetben jelenteti meg, így sokkal befogadhatóbb számomra is. Köszönöm a kiadónak a recenziós példányokat!

Middlemarch 1. - Miss Brooke és a vidéki élet szépsége

A bájos, fiatal Dorothea egyetlen rossz tulajdonsága, hogy talán túlságosan ájtatos. Ez nem rettenti el sem a középkorú tudóst, Mr. Casaubont, sem a jóképű Sir Jamest, hogy udvaroljon neki. Vajon a lány kit választ?
Egy eljegyzés nagy dolog az angliai kisváros, Middlemarch mindennapjaiban. Mindenkinek megvan róla a véleménye. Dorothea húgát, az érzékeny, mégis racionálisan gondolkodó Celiát bántja a lány döntése. Talán a bácsikájuk, Mr. Brooke, sem tartja remek ötletnek, ám unokahúgai nevelése helyett jobban kedveli a politikát, ezért nem akar konfliktust. Mindezek ellenére Dorothea boldogságra lel?
Közben új orvos érkezik a városba: Dr. Tertius Lydgate személye a vacsorák és találkozók beszélgetéseinek másik fő témája. Egy fiatal orvos lehet jó? Tud-e eleget? A polgármester és a bankár is őt fogja hívni a bajban? S mi következik abból, ha találkozik a középosztálybeli gyáros szőke leányával, a kissé hiú és önző Rosamonddal?

Middlemarch 2. - Mrs. Casaubon és a római út

A fiatal Fred Vincy reménytelenül szerelmes Marybe, bácsikája gondozójába. Éppen ezért életbevágóan fontos, hogy igazolhassa az öreg felé: nem, ő egyáltalán nem akart hitelt felvenni a várható örökség terhére. De vajon Marynek elég ez? Engedi majd, hogy Fred udvaroljon neki?
Közben épül a helyi kórház. A betegek lelki életével eddig Farebrother tiszteletes foglalkozott, ám az új kórház kinevezett káplánt kap, éves fizetéssel. De ki legyen a káplán? Tán Farebrother úr? Vagy a szerencsejátékot kedvelő, lepkegyűjtő tiszteletes nem elég jó ehhez? 
Az új orvost, Tertius Lydgate-et a káplánválasztásnál kissé jobban foglalkoztatja a polgármester lánya, Rosamond zongorajátéka. Vajon feladja elhatározását, hogy még öt évig biztosan nem nősül?
Dorothea Rómában tölti a nászútját. Ott megtörténik közte és férje között az első összezördülés. Dorothea épp a szobájában sír, amikor Will toppan be hozzá, férje unokaöccse. 
A fiatalember nem véletlenül érkezik. 
Rádöbbent, hogy Dorothea nem csak szép.

Gondolataim: 

Nem tudtam eldönteni, hogy külön vagy egyben írjam le a gondolataim, de maradok annál, hogy egyben. Az elején is írtam, hogy engem a klasszikus művek még annyira nem fogtak meg, de úgy gondoltam a Middlemarchnak adok esélyt. Jól tettem, mert jó élmény volt, főleg ilyen igényes kiadásban.  Ortutay Péter fordítása pedig megkoronázza, egészen új színt ad és sokkal olvashatóbbá teszi.

George Eliot nem férfi – valódi nevén Mary Ann Evans –, és Middlemarch nem március idusa – hanem angol kisváros. A városkát nemcsak 1872-ben megjelent regénye színteréül választja az írónő – jelkép is, jelképe a tizenkilencedik század első felében uralkodó életformának, eszméknek, nemritkán az eszmék kisebb-nagyobb kudarcának.

Az első kötet főszereplője Dorothea Brooke, akinek vallásos szemlélete, elkötelezettsége a tudomány irányt kitűnik az adott korszak női viselkedései közül. Dorotheat sosem mozgatta a házasság, az esküvő, nagy család gondolata. Ám mégis eljegyzésre kerül sor, de nem azzal a személlyel, aki udvarolt neki, hanem egy nála jóval idősebb, de őt megértő emberrel, akivel sokkal jobban tudott azonosulni, mint a kortársaival. A kötetben főleg az ő útjukat ismerjük meg, hogyan jutunk el az eljegyzésig. Dorothea hozzáállása és döntése pedig sokakban kérdéseke vet fel, hiszen mi lehetett fontosabb egy nőnek akkoriban, mint a házasság és a család??? Megvoltak az elképzelései erről a frigyről és arról, hogy milyen élete lesz. Nem mindig értettem egyet a gondolataival, de alapvetően szeretem az olyan női karaktereket, akik előbbre mutatnak a koruknál. 

A 2.rész első felének főszereplője Dr. Lydgate, az ő szemén keresztül megismerhetjük az akkori egészségügyet. Hogyan álltak a gyógyításhoz, gyógyszerekhez, ami gyógyszerészként érdekes volt számomra.Dr. Lydgate életéről is sok minden kiderült, megtudhatjuk, hogy miért nem hisz már a szerelemben. Továbbá ebben a kötetben még sok a vallásos rész, az nem feltétlenül volt a legizgalmasabb, úgyhogy vártam, hogy újra izgi részekhez jussunk.  A végén térünk vissza Dorothea és férje életébe, ahol nem fenékig tejfel az élet.

Tetszik, hogy sok karakter van, sok élettörténet, cselekményszál, mindenki találhat olyan szálat, amelyik vonzza és beszippantja. Tetszik az is, hogy kiszól George Eliot az olvasóhoz.