Abby Jimenez: Sose felejts el engem - Könyvajánló

Köszönöm az Álomgyár kiadónak, hogy remek könyvet szolgáltattak az utazásomra! 

Fülszöveg: 

Jóképű állatorvos, aki olyan, mint egy görög isten, és egy apró cicát ölelget. Egyből igent mondanál, ugye? Legalábbis addig, amíg Xavier ki nem nyitja a száját, és be nem bizonyítja, hogy még a szoborszerű istenek is képesek totál baromságokat mondani. Persze Samantha semmit sem szeretne jobban, mint bebizonyítani, hogy a férfi téved…

…kivéve persze, ha be tudja ismeri, hogy hibázott.

Engesztelésül Xavier elhívja egy randevúra. Talán a világtörténelem valaha volt legjobb randija után Samanthát teljesen összezavarják az érzelmei. És arra is rádöbben, hogy mivel a családja válságban van, most szóba sem jöhet egy kapcsolat. Könyörög Xaviernek, felejtse el őt. Úgy emlékezzen az együtt töltött éjszakájukra, mint egyetlen tökéletes pillanatra. Bármennyire is fáj.

Csakhogy a távolság és az idő korántsem elég ahhoz, hogy elfelejtsék egymást, és azt, ami köztük van. És csak egyetlen dolog lehet jobb egy tökéletes emléknél; egy közös élet, amelyet szerelemben élnek le.

Abby Jimenez USA Today és New York Times bestsellerszerző regénye két össze tartozó lélek szerelméről mesél, amely olykor könnyeket csal a szemünkbe, máskor pedig örömteli mosollyal ajándékoz meg minket.

Gondolataim a könyvről: 

Nem sok Abby Jimenez könyvet olvastam eddig, de azokat szerettem, az írónő stílusa remek és szórakoztató. A remek stílus erről a könyvről is elmondható, de hogy szórakoztató volt-e ? Valamilyen szinten igen, de inkább a drámai kifejezést használnám. 

Samantha és Xavier az állatorvosi rendelőben találkoznak először, Xavier a saját klinikáján dolgozik, amit kemény munka árán tudott felépíteni. Az első benyomás nem túl pozitív, hiszen Samantha mentett cicájának a baján csak egy nagyon drága műtét tud segíteni.Az első néhány fejezetre tényleg elmondható, hogy szórakoztató, ahogy megismerték egymást, a Poppy nevű kiscica és a sajátos problémájára való megoldás kreatív és vicces volt, aztán pedig az első randijuk is nagyon szórakoztatóra sikerült. Itt még azt hittem, hogy én végig fogom nevetni a könyvet, de aztán jöttek a komoly témák. Samanthának vissza kell költöznie a családjához, hogy be tudjon segíteni a demenciában szenvedő édesanyjának az ellátásába. Ő szeretné megszakítani a Xavierrel való kapcsolatot, de a férfi nem engedi és szeretné a távkapcsolatot megpróbálni. 

Próbáltam beleképzelni magam Samantha helyébe és borzasztóan nehéz szituációban van. Neki is, a családjának és az édesanyjának is nehéz, nagyon fájt a szívem értük. Minden elismerésem annak, aki így otthon tud ápolni valakit. Az írónő is felvetette a kérdést, hogy vajon megéri vagy jobb lenne mindenkinek, hogyha egy erre megfelelő intézménybe kerülne az édesanyjuk. Szerintem azzal a megoldással sincsen probléma, hiszen ha az anyukájuk helyébe képzeljük magunkat, akkor ő sem azt szeretné, hogy feladják az életüket és szomorúan, sajnálkozva éljenek. Nagyon nehéz morális kérdés, kívánom, hogy senkinek ne kelljen megtapasztalni. Az ápolás miatt Samantha nem tudott utazni így Xaviernek kellett. 

Az elején még jó volt, izgalmas, aztán egyre többe kerül, egyre fárasztóbb stb. és itt is felteszi az ember azt a kérdést, hogy megéri-e? Őszintén szólva ilyen rövid ismeretség mellett és nem tudom, hogy belemennék-e ilyenekbe, hiszen nem is ismerjük egymást igazán. Én azt vettem észre, hogy Xavier többet is tett ebbe a kapcsolatba, mint Samantha. Xaviernek is megvolt a maga "csomagja" és nagyon sajnáltam őt is, hogy így bántak vele. Egy intelligens, kedves, odaadó és csupaszív férfi lett belőle. 

Összességében élveztem és továbbra is olvasni fogom Abby Jimenez könyvei, de tőlem ez a könyv most csak 4 csillagot kap a fent említettek miatt.