Elizabeth Lim: Fénytörések - Könyvajánló

Fülszöveg: 

Mi ​lett volna, ha Mulannak az alvilágból kell kimentenie a szerelmét?

Ki ne ismerné Mulan történetét? A harcias lelkületű lány bármit megtenne, hogy megvédje szeretteit, még betegeskedő apja helyett is beállt a hadseregbe, egy Ping nevű fiúnak álcázva magát. De mi történt volna akkor, ha nem meséből ismert módon alakul a történet? A Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül… 

Amikor Li Shang kapitány a Mulannak szánt súlyos csapás útjába veti magát, a lány tudja, mindent meg kell tennie, hogy segítsen a kapitánynak túlélni a veszélyes sérülést… Ennek érdekében azonban fájdalmas küldetést kell vállalnia: útja egyenesen Diyuba, azaz az alvilágba vezet. 

Diyu ura, Yama király nem könnyíti meg Mulan dolgát. Shang hatalmas őrző-védő oroszlánjának segítségével a lánynak át kell kelnie az alvilágon, és lehetetlennek tűnő akadályokat legyőzve, még napfelkelte előtt visszahoznia Shangot. Ham nem jár sikerrel, mindketten örökre Diyuban ragadnak. Ráadásul Mulan még mindig Pingnek álcázza magát, ám egyre nehezebben fedi el valódi kilétét, ahogy folyamatosan közelebb kerülnek egymáshoz Shanggal. 

Sürget az idő! Vajon Mulan meg tudja menteni Shangot – és saját magát –, mielőtt még túl késő lenne?

Sziasztok! A mai bejegyzésem témája a Sorsfordító történetek első kötete, a Fénytörések lenne. Biztosan sokan ismeritek Mulan történetét, de mi történik akkor, ha egy kis csavar kerül a történetbe? 

Először a gyönyörű borító keltette fel a figyelmem, minden eleme olvasás során nyer értelmet, hogy pontosan miért került oda és mit jelképez, de mindegyiknek fontos jelentése van a történetre nézve. Imádom, amikor egy borító nemcsak szép, de a történet szempontjából is fontos. A piros színű élfestés mellett sem mehetek el szó nélkül, a könyv magában is egy különlegesség a polcomon. 

Mindig is szerettem Mulan karakterét, kicsiként is lenyűgözött, hogy szembe mert menni a hagyományokkal és a társadalmi normákkal, hogy megmutassa, hogy egy nőből is lehet badass katona. Imádom az erős, talpraesett, bátor női karaktereket, akik mindent megtesznek a szeretteikért és a saját elveik mellett mindig kiállnak. Mulan pedig tökéletesen megtestesítette ezt a karaktert, az eredeti verzióban és az újragondolt verzióban is. Ha a kedvenc Disney karaktereimet kérdezné valaki, Mulan mindenképpen az első helyen állna, Jázminnal együtt, akit szintén hasonlóan erős, bátor és feminista karakternek tartok, úgy gondolom, hogy ők tényleg megérdemlik, hogy példaképpé váljanak a gyerekek szemében, hiszen mindketten fontos értékeket képviselnek. A feminizmushoz visszatérve, számomra a feminizmus az egyenjogúságot jelképezi, nem pedig a férfiak elnyomását, csak, hogy ne érje szó a ház elejét, amikor feminizmusról esik szó. 

A történet eleje ugyanúgy kezdődik, mind az eredeti mű, Kína katonákat toboroz, Mulan édesapját is behívják, de gyenge egészségügyi állapota az egész családnak aggodalomra ad okot, Mulan pedig eldönti, hogy édesapja helyett ő fog katonának állni és a császár seregében harcolni, méghozzá egy Ping nevű fiúnak álcázva magát. A csatában Mulan és társai próbálnak helytállni kisebb-nagyobb sikerrel, míg Mulannak egy ötlete támad, amivel győzelemre viheti a csapatot. Ám Shan-Yu megtámadja a lányt, Shang, mint egy igazi kapitány megpróbálja megvédeni katonáját és ő szenvedi el a kardcsapást. Kínkeserves úton jutnak vissza a táborba, a kapitány pedig egyre rosszabb állapotba kerül, félő, hogy a másnap reggelt sem éli meg. Az éjszaka során Mulan vigyáz rá, akinek furcsa látomása lesz, mely Kína alvilágába, Diyuba kalauzolja. Mindenkinek el kell tölteni egy kis időt Diyuban, itt dől el, hogy a Mennybe kerülnek vagy esetleg hosszú, kínkeserves élet vár rájuk Diyuban. Diyu nagyon érdekes helyszín, tele van démonokkal, amelyek nem kímélik az odatévedő lelkeket. Shang azt az utasítást kapta, hogy mentse meg Shang lelkét reggelig, vagy a kapitány meghal. De ez a feladat nem is olyan egyszerű, az alvilág ura, Yama király nem könnyíti meg hősünk dolgát, aki Shang örzőjével, egy hatalmas elefánttal ShiShivel vág neki a feladatnak.

Itt kezdődnek az izgalmak és engem ennél a pontnál szippantott be teljesen a történet, 2 nap alatt be is fejeztem ezután. Nem akarom lelőni a cselekmény további részét, de ha szeretitek a kalandos, fordulatos történeteket, akkor mindenképp ajánlom nektek, nem fogjátok tudni letenni. Nemcsak izgalmas, de tanulságos is, megtanít szembenézni önmagunkkal és felismerni a saját hibáinkat, tényleg úgy gondolom, hogy ez a legtanulságosabb és az egyik legértékesebb Disney mese. 

A karaktereket imádtam, mind Mulant, mind Shangot, a két főszereplőnket. Mindkettejük hű maradt az eredeti Disney verzióban megismert karakterekhez, de mégis egy új oldalukról ismerhettük meg őket, kicsit a mélyebb rétegeket és a gyengeségeiket leplezte le előttünk az írónő. Emiatt is tartom egy hihetetlen jó történetnek, nem fanfiction benyomását kelti, hanem az eredeti mese,kicsit mélyebb és újragondolt verziója, nyilván a retelling megnevezés is erre utal, de azért vannak olyan retellingek, amelyek inkább wattpadra illő fanfictionök. A másik nagy kedvencem ShiShi volt, az oroszlán, imádtam, nagyon cuki volt. 

Összefoglalva mindent imádtam és ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza az újragondolt történetektől ls kedveli az izgalmas, fordulatos, tanulságos történeket, és persze a csodás borítókat.;)

Köszönöm a recenziós példányt a Menő Könyveknek! 

Jason Reynolds: Hosszú az út lefelé

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Sziasztok! A mai bejegyzésem témája egy nagyon különleges könyv, amit még januárban olvastam először, de akkor nem jutott időm megírni a bejegyzést róla és mindenképpen friss emlékekkel akartam nekiülni, úgyhogy újraolvastam és másodszorra is nagyon tetszett, de kétségkívül elsőre nagyobbat ütött. 

A történet középpontjában egy 15 éves fiú, Will aki olyan környéken él, ahol 3 szabály létezik: 1. Tilos sírni, 2. Tilos a besúgás és 3. Bosszút kell állni. Amikor tragédia éri a családot, Will kezébe veszi az ügyet és emlékezve a bátyjától tanult szabályokra eleget is tesz nekik. Az első kettő nem is okoz különösebb gondot, de a bosszú lépéséhez érve Will keze megremeg. Kövesse a szabályokat, vagy hallgasson a szívére, amely mást diktál? A döntésében életének fontos illetve kevésbé fontos személyei is segítségére vannak. 

Még sosem olvastam olyan könyvet, amely végig spam formában lett volna írva, de ez a könyv még a szokásos formát is felrúgta és a tördelés, szövegszerkesztés eszközeivel úgy játszott az érzelmeinkkel, ahogy csak akart. Az üres lapok, üres sorok számomra olyanok voltak, mintha Willel együtt mi is levegőt vehettünk volna egy pillanatra, mielőtt újra visszaránt a történet magába. Szükség is van 1-2 mélyebb lélegzetre olvasás közben, nem egy könnyed és vidám történetről van szó. Eléggé nyomasztó tud lenni, hiszen valóságalapja is van, méghozzá olyan valóság, amivel nem szeretünk szembesítve lenni.  

A legfőbb rész egy nagyon rövid, alig több mint egy perces liftezés alatt játszódik, amíg leér a 8. emeletről. Minden emeleten a múltjából egy személy lép a liftbe és Will olyan dolgokat tud meg, amikre nem is gondolt és amik alapjaiban változtatják meg a gondolkodását. Biztos, hogy rohanni kell bosszút állni? Biztos, hogy az az ember a tettes, akit ő gondol? Mi van, ha egy ártatlan ember életét veszi el? Képes egyáltalán ölni? Ezekhez hasonló kérdések játszódhatnak le a fejében, amíg meghallgatja a soha nem hallott történeteket apjától, ismerőseitől, gyerekkori legjobb barátjától és végül bátyjától. Az "utazás" során nemcsak a múltja jelenik meg, szembe kell néznie a jövővel, azzal, hogy meg akarja-e pecsételni a sorsát egy visszafordíthatatlan tettel elhamarkodottan, vagy hallgat az utastársaira és átgondolja, hiszen ők csak jót akarnak. 

Belegondoltam, hogy bizony ilyen eset a valóságban is megtörténhet azokon a helyeken, ahol gyakoriak a bandák, bandaháborúk pl. Dél-Amerikában. Gyerekek, fiatalok és már ilyen korán megpecsételődik a sorsuk, anélkül, hogy a legtöbben így akarnák. Ha tehettem volna megöleltem volna Willt és elmondtam volna neki, hogy nem kell követnie a szabályokat, nem kell bosszút állnia és ha akar sírhat és megállíthatja a körforgást. 

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki kedveli a nem mindennapi témákat és a különleges könyveket. Nekem elnyerte a tetszésem, egyértelműen 5 csillagot kap ez a történet, a második olvasás csak megerősítette a véleményem. 

A diákoknak erősen ajánlott vagy kötelező olvasmánnyá tenném, szerintem nagyon elgondolkodtató lenne számukra és lehet, hogy sok mindenben megváltoztatná néhány fiatal hozzáállását. 

Rácz Stefán Tibor: Kapcsolatpróba - Könyvajánló

Sziasztok! Mai bejegyzésünk témája a Szállj a dallal duológia 2. része, a Kapcsolatpróba, ami teljes mértékben méltó erre a címre. Az ezelőtti bejegyzésemből láthattátok, hogy az előző olvasmányom is Tibi egyik könyve volt, így jobban össze is tudom hasonlítani, hogy mennyire tetszettek. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Sokkal jobban tetszett, mint a Pokolba a jópasikkal, alig vártam, hogy visszatérjek a a Szép Remények gimi falai közé Hanna, Máté, Áron, Xiara és Dávid társaságába. Imádom, hogy ennyi különböző karaktert kaptunk és a különböző szemszögeiken keresztül követhetjük a történeteket. Érdekessé, változatossá és pörgőssé teszi, bár az események is szépen pörögnek, hiszen Hannáék továbbjutottak a városi fordulón és teljes erőbedobással készülnek a megyei fordulóra, ahol Hanna barátja Patrik is megméretteti magát. Ebben a részben megvoltak mindenkinek a maga problémái és gondjai, amikkel meg kellett birkózniuk, viszont mindig ott voltak egymásnak, segítettek, meghallgatták a másikat, ezek a pillanatok voltak a legszebbek. Nem mentek egymás agyára, mindenki élte az életét, de tudták, hogy fordulhatnak egymáshoz és a közösen töltött idő alatt mindent megbeszélték és öröm volt olvasni. 

A kedvenc szereplőim Xiara és Dávid voltak, ők estek át a legnagyobb változáson , fejlődésen elkileg és testileg is egyaránt. Xiara lelki vívódásait az előző kötet végén napvilágra kerülő levélben már megismertük, ebben a kötetben pedig azt követhettük végig, hogy hogyan jut el oda, hogy mégis elfogadja magát, a származását, a bőrszínét és azt, hogy ezeknek a dolgoknak nagy részét önmaga kreálta és mások feleennyit nem foglalkoznak a dologgal, főleg nem később. Nem azt akarom mondani, hogy nincsen valóságalapja ezeknek a gondolatoknak, de egy részét viszont önmagunk kreáljuk. Xiara családja is szimpatikussá vált ebben a részben, ugyan nagyrészt külső nyomásra, de végre képesek voltak meglátni, hogy a lányuk mit szeretne és nem csak azzal foglalkozni, hogy ők mit szeretének. Elkezdtek megismerkedni a magyar konyhával, hogy Xiarának kedveskedjenek és a végére azt is elfogadták, hogy hagyni kell Xiarát a saját útján haladni. Tényleg igazi jellemfejlődést követhettünk végig náluk. 

A fejlődés Dávidnál is megfigyelhető volt, aki már az előző kötetben átesett az egyik legnagyobb mérföldkövön, de a gyógyulást, felemelkedést ebben a kötetben is folytatta. Szerettem a mentalitását, nem adta fel, próbált mindenáron megoldást találni, hogy segítsen magán, ezért mástól is segítséget kért és nagyon- nagyon kitartó volt. Xiara és Dávid volt akiket a legeslegjobban szerettem, legszívesebben megölelném őket, de természetesen csak virtuálisan ugye.:D A többi karaktert is kedveltem, Hanna, Máté, Áron… talán Hanna volt, aki kevesebbet fejlődött az összes szereplő közül. Amit szeretnék kiemelni, az a szépirodalom vs szórakoztató irodalom vita volt közte és Patrik között. Kiposztolt egy bejegyzést a blogjára, aminek a címmel teljes mérték “Sznobizmus, avagy amikor fentről leszólják a szeretett könyveid. Hát kösz, NE!" Ezzel amúgy én is találkoztam már, akár bookstagramon is. Szerintem senkinek semmi joga beszólni bárkinek azért, hogy mit olvas. Nem mondom, hogy az összes szexi borítós könyvnek van mondanivalója vagy mély irodalmi értéke, de sokban igenis lehet felfedezni értékes gondolatokat. A többi meg szórakozást nyújt, én ezért olvasok. Szeretnék kikapcsolni, elmenekülni a valóságból és ha ebben a szexi fiúkás borítók segítenek, akkor legyen. Tartsuk tiszteletben egymást! Máté továbbra is a szívem csücske, a zongorázó rosszfiú, aki megváltozik a neki tetsző lány kedvéért??? I.M.Á.D.O.M. 

Lenne valaki, akit szeretnék még külön megemlíteni, ez pedig Rajmund, aki igencsak előtérbe került ebben a kötetben és ez nagyon jót tett a történetnek, egy kis frissítés. Az ő életét is a rasszizmus keseríti meg roma származásának köszönhetően. Az tetszett, hogy elkezdett jó útra térni és kedvesebb, nem ítélkezőbb lenni, de talán kicsit gyors volt a pálfordulás.

Összességében tényleg azt tudom mondani, hogy Tibi ebben a duológiában zseniálisat alkotott, a változatosság, a humor, de mégis kellő komolysággal közelítette meg a témákat és tudott váratlan elemeket csempészni a történetbe, ugyan lehetne még egy rész, hogy kicsit jobban ki legyenek dolgozva bizonyos szálak, de engem így is megnyert. Ifjúsági történet, de mégis elgondolkodtatja az olvasókat, én bátran ajánlom mindenkinek, aki kikapcsolódásra vágyik. 

Rácz- Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal! - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzés témája Rácz-Stefán Tibor legújabb könyve, a Pokolba a jópasikkal!, amely Hunor és Gergő kapcsolatának alakulásán kívűl számos fiatalokat súlyosan érintő kérdésekkel foglalkozik, mint például a továbbtanulás és a külföldre költözés kérdése. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Nem ez volt az első olvasmányom Tibitől, sőt ha számokban beszélünk, akkor ez volt a 4. könyvem, szóval már valamennyire ismerős a stílus. Elöljáróban elmondanám, hogy én nagyon kedvelem a könyveit és a stílusát, a Mikrofonpróba különösen nagy kedvencem, azt szorosan követi a Túl szép, viszont a Pokolba a jópasikkal! a vizuálisan kellemes borító ellenére sem lett a kedvencem, ami nem azt jelenti, hogy rossz vagy nem tetszett, hanem csak annyit, hogy ugyan tetszett és jó volt olvasni, de nem ezt gondolom Tibi legerősebb kötetének.  

Olyan fiatalokat érintő problémákat vetett fel a történet során amelyek a mai fiatalokat nagy mértékben érintik és sokszor nem kapnak megfelelő figyelmet. Önmagunk keresése, szerelem, másság, továbbtanulás, külföldre költözés és új élet kezdése. MIndegyik olyan dolog amely már önmagában is nagy fejtörést okoz, hát még ha ezek együtt csapódnak az emberre. 

Hunor a bátyjával, Koppánnyal és az édesanyjával él vagyis élt együtt, mert a történet elején az édesanyja munkaügyi okokból elköltözik, így kerül képbe a másik főszereplő srácunk, Gergő, aki Koppány legjobb haverjaként beköltözik hozzájuk. Hunor a szóbeli érettségi vizsgák előtt áll, de sokkal jobban érdekli a főzés, mint munka és szenvedély. Nagyon tetszett, hogy a főzős szálat jobban kibontakoztatta az író és nem annyi volt, hogy szeret főzni oké, mehetünk tovább. Némely étel nevétől azért összefutott a nyál a számban, a kifőzdés jeleneteket imádtam és azt is, hogy nem csak Hunorra, hanem a szakácsra is hatással volt ez az egész. Nagyon szeretek főzős videókat nézni és az ilyen könyveket is kedvelem. Szóval Hunor nem akar és nem is jelentkezett egyetemre, mert azzal szeretne foglalkozni, amit szeret és nem x évig ülni még az iskolapadban. Egyébként és ezt teljesen megértem, most én is tanulás helyett írom ezt a bejegyzést nektek. Ugyan szerintem fontos, hogy legyen valamilyen papír a kezünkben, a legtöbb helyen ezt kell bemutatni és a mögötte lévő tudást kevésbé nézik. Ha valakinek sikerül a nyelvvizsgája sem jelenti azt, hogy tud angolul/németül/mandarinul, de van papírja. Viszont azokat is nagyon tisztelem, akik a saját fejük után mennek és készek arra, hogy a fejlődés érdekében megmásszák a szamárlétrát a legaljáról. Hunor aprócska titkáról senki sem tud, őt pedig nem hajtja a vágy, hogy elmondja illetve, hogy tanuljon a szóbelikre, de egyszer kibukik a titok. Mindenhonnan azt halljuk, hogy tanulj, mert kell a papír, tanulj, mert amúgy csóró leszel és stb, de mi van ha valaki utál tanulni és semmi kedve még x évig koptatni a padot és bemagolni sok szart? 

A látásmódját Gergő változtatja meg, amint közelebb kerülnek egymáshoz Gergőről is megtudunk egyet s mást, például azt, hogy semmi esetre sem Magyarországon képzeli el a jövőjét és nyáron költözik Londonba. Kettejük kapcsolata elkezd épülni és alakulni, de vajon kibírja-e a most alakuló kapcsolat ezeket a nem is olyan kicsi súrlódásokat. Ez a külföldre költözés adja a következő kulcsfontosságú témát, ami szerintem napjainkban is jellemző és valószínűleg még jellemzőbb lesz a jelenlegi helyzet után. Én ezzel tudok is azonosulni, nem fogok erről litániát írni, mert ez most nem rólam szól, de én ezt olyan szemmel is tudom nézni, mint valaki, aki gondolkodott már ilyesféle dolgokon. Nem mondom, hogy ezt kell csinálni vagy támogatni, de van benne ráció, mint ahogyan Gergő Hunort is rávezette, hogy meglássa azokat a dolgokat, amik máshol nem feltétlenül így vannak. Nem kolbászból van a kerítés külföldön sem, ott is vannak szegények, ott is vannak társadalmi problémák, ezt azért tudja mindenki. 

Koppány karakteréért nem voltam oda annyira, értem én, hogy védi az öccsét, de egyrészt a legjobb barátjáról van szó, akit régóta ismer, másrészt meg az öccse is felnőtt már, szóval azt a jelenetet a végén máshogyan is meg lehetett volna oldani szerintem, mert egy kicsit tündérmesésen alakult, de amúgy aranyos volt és néha ilyen is kell. 

Összességében azt tudom mondani, hogy szerettem olvasni és szórakoztató volt, de volt, amit hiányoltam, hogy imádni tudjam.